ZERO-GRAVITY: Agarak és vízisízők

megjelent: ÚJ IDŐ 2001 Zenebona 

ZERO-GRAVITY: Agarak és vízisízők (Hangya produkció)

            A Zero-G nevezetû formációt Magyarországtól nyugatabbra biztos szupergroupnak neveznék, igaz, hogy már otthon is all-star csapatként emlegetik őket.

            Az együttest Hangyássy “Hangya” Laci (basszusgitár) és Váry “Starchild” Marci (dob) hozta össze, ők a Sing-Singben “húztak” le jó pár évet együtt. A mikrofon mögé a Kanadából hazatelepült Linda Deamon került, aki vokálozott az Ossian Fémzene albumán és lefordította angolra a nemrég megjelent Titkos ünnep dalainak szövegét, ezenkívül egy Sugarfix nevű formációban is énekelt; a csapat hathúrosa Gabrieli Ricsi lett, aki azelőtt a Maszkban és a Southern Specialben szaggatta a húrokat.

            A zenekar ezidáig két multimédiás maxi CD-vel jelentkezett. Mindkét maxi kivitelezése olyan, hogy itthoni csapataink csak álmaikban remélhetnek ilyen hanghordozókat. A CD-k punkos lendületű rock dalokat tartalmaznak, amelyek finoman fűszerezve vannak elektromos kütyükkel és mindezeken ott van a szőke démon, Linda hangja, aki hol ördögien rekeszt, hol angyalian szárnyal. A Taste for speed két felvételt tartalmaz, valamint a címadó dal klipjét két verzióban és interjút. A Zero Gravity dinamizmusa mellett engem megfogott a középrészes lebegés amit egy wah-wah-os gitárszóló követ. A címadó dalba Hangya minden dühét és fájdalmát beletette, mivel megmérgezték kedvenc agarát, ezzel állítva emléket neki. Linda éneke is hol finoman torzított, hol éterien tiszta. Egyébként ez a dal lett a münsterni Agárvilágbajnokság és a magyarországi Gyorsasági Autószövetség hivatalos szignálja.

            A második maxi 3 dalt tartalmaz plusz a Jump with me klipjét és fotókat. A címadó Jump with me a július 28-i dunaújvárosi wake-board világbajnokság szignálja volt. Nos, ehhez hasonlóan pörög is, egy igazi ugrálós hétvégi buli nóta, olyan feszes ritmusokkal mint egy 18 éves lány feneke. A Wanda O’Toole is hasonlóan húzós és a dögös gitártéma is nagyon ott van. Az Emerald Child-ra is jellemzõ a dögösség, engem legjobban a P.Mobil: Baba Mária hangulatát idéző középrész fogott meg.

            Biztos vagyok benne, hogy Hangyáék a nemzetközi porondon is megállják a helyüket. Sok szerencsét Zero-G!

Schervenka Endre

DA CAPO: PHAISTOS

megjelent: EURÓPAI IDŐ 2001/13 Zenebona

DA CAPO: PHAISTOS (Nail Records)

            “Krisztus születése előtt 2000 évvel Kréta szigetén a mínoszi kultúra virágzott. A birodalom fennállásának utolsó szakaszában a “lineáris B”-nek nevezett írást használták, melyet a XX. század közepén sikerült megfejteni. Az ezt megelőző “lineáris A” a mai napig a megoldatlan feladványok közé tartozik, csakúgy, mint a hieroglif jellegű első mínoszi írásos emlékek. Ilyen rejtélyes hieroglifákat tartalmaz a Phaistosi Korong is, melynek igazi különlegességét az adja, hogy a jeleket nem vésték, hanem nyomóformával vitték be az olvadt anyagba, így az első nyomdatörténeti leletnek tekinthető.” (részlet a szövegkönyvből)

            A szentgotthárdi Da Capot Kozó Tamás gitáros és Csörnyi Róbert basszusgitáros alapította 1998-ban. Kezdetben Satriani/Vai jellegű instrumentális muzsikát játszottak. 1999 elején csatlakozott hozzájuk Nagy Róbert énekes, Komáromi György billentyűs és Göllicz László dobos. Idén tavasszal jelent meg a modernkori miszticizmussal átitatott első “phaistosi korongjuk”. Legfőbb zenei hatásuk, a Dream Theater szellemét vállalják, ami hallatszik is a zenéjükön. A billentyűk hangszíne és egyes megoldások nagyon a new york-i Istenek világát idézik. De a nyersebb gitársound és Norbi középmagas tartományú hangja, nem utolsó sorban az egyéni mondanivalójú szövegek jól bizonyítják, hogy nem egy kópia bandáról van szó.

            A nyitó “Dies Irae” egy nagyon húzós nóta, melyben a bezártság érzése és az ebből kitörni vágyás gondolatát jelenítik meg. Bár a “Jelek mélyén” a lemez címére utal, a bonyolult felépítésű dal konkrétan nem erről a korongról szól, hanem a jelenkor phaistosi jeleiről. Pygmaliont egy általa faragott kőszobor gyújtotta szerelemre, életre keltve a szobrot. A Da Capo modernkori mitológiájában egy fémből, műanyagból, szoftverekből álló gép szeretné megismerni az érzelmek csodálatos és fájdalmas világát. Ha felszippant a XXI-ik századi dzsungel (Internet-Mátrix), Orwell 1984-es világa csak egy lépés. A Kosztolányi azonos című műve alapján született 9 perces “Esti Kornél” szerintem az album legkiemelkedőbb szerzeménye. A bennünk levő kettős személyiség, az ösztönlény és az elfogadott kispolgári lét között zajló harcról szól. A “Metszetek” egy háromtételes mű, a “Kar nem ölel” zenéje jól ábrázolja azt a vívódó lelket, amely semmi értelmet nem talál az életben és a világ dolgai is hidegen hagyják. A középső rész, a “Profán ima” egy visszafogott gitárszóló amelyből kibontakozik a “Kétféle tűz”, amely a lelkileg révbe ért, megnyugodott ember gondolatait mondja el. Az albumot záró instrumentális “Al fine” nem tesz pontot ezen gondolatok végére, inkább kérdőjelet formáz a megidézett színekkel, hangulatokkal.

 SchEndre

Ötéves múlt a FORGOTTEN

megjelent: EURÓPAI IDŐ 2001/9 Zenebona

Ötéves múlt a FORGOTTEN

            “Péntek volt és 13…”, amikor a székelykeresztúri Forgotten az 5/2/1-es évfordulóját egy koncerttel ünnepelte meg. Semmi misztika nincs ezen számok mögött, csupán annyi, hogy 5 éve indult a csapat, 2 éve ebben a felállásban játszanak – Orbán Ferenc gitár és ének, Fazakas Botond gitár, Györgyi Zsolt bőgő, Zsidó Ferenc dobok – és egy éve, hogy megjelent a Félúton c. kazijuk.

            Az estét a szászrégeni Poles Apart nyitotta két hosszú szerzeménnyel, majd Republic, Beatrice, Hobo, Edda, Sing-Sing stb. feldolgozásokkal mozgatta meg a “kisérdeműt”. Műsoruk középrészében játszott szintén lassú dalukból és a két “nyitányból” még nehéz következtetni, hogy milyen irányba is tartanak. Zenei mondanivalójukat túlságosan hosszú szerzeményekben közlik, ami nem volna baj, csak hát a végére unalmassá válnak. Ha  tömörebbre fognák a zenét és néhány pörgősebb nótát is írnának, akkor jobban kijönnének az egyéni jegyek, de így csupán egyek a sok, feldolgozást játszó banda közül.

            Ismerve a hazai (romániai), hazai (erdélyi-székelyföldi) viszonyokat szerintem a Forgotten kinőtte már a gyerekcipőt. Aki figyelemmel követte őket (hányan vagyunk, akik a mieinket figyeljük??), megállapíthatja, hogy a csapat évről-évre fejlődik. A székelyudvarhelyi Orpheusz mellet ők azok, akik vállalják önmagukat. Ezen az estén kizárólag saját szerzeményeket játszottak és láss csodát, a maroknyi közönség vette a lapot és velük énekelte a Félúton dalait. Majd előadtak egy olyan 4-5 dalos blokkot, amelyben a régi énekesük Vári “Szexi” Csaba állt a mikrofon mögé. Ebből a közjátékból derült ki igazán, hogy a fejlődés érdekében szükség volt a két évvel ezelőtti változtatásokra. Az ezután következő kb. öt új szerzemény + a megzenésített “Egy szenvedés margójára” c. Pilinszky vers jól mutatja, hogy a zenekar a progresszív rockzene amolyan lazább, közérthetőbb vizein evez tovább. Még sok 5 évet Forgotten!

 Schervenka Endre

HangzavaROCK a IX. székelyudvarhelyi Diáknapokon

megjelent: EURÓPAI IDŐ 2001/11 Zenebona

HangzavaROCK a IX. székelyudvarhelyi Diáknapokon

            Este 7-re volt meghirdetve a rendezvény és pár perccel 7 után máris színpadon állt Murányi Tóni és Zenekara. Így kell ezt csinálni! MT and Co. Székelyudvarhelyi, de még sokan nem látták/hallották őket élőben játszani, akárcsak jómagam. Így hát kíváncsian vártuk, hogy mi fog történni. És lőn: egy egyéni, üde színfolt született az udvarhelyi pop-rock mezőny palettáján. Olyan zenét játszanak, mintha Cseh Tamást összegyúrnák a Kispál és a Borzzal, a Quimbyvel és más hasonszőrű zenekarokkal. Szerintem az est legnagyobb poénja az volt, amikor Tóni megkérdezte: “Szeretitek a AC/DC-t? Na, most nem az jön!” … és elnyomtak egy Elvis rockyt, amely programjukban az egyetlen feldolgozás volt. Következett a Hard Laws, amely az európai power metalt (Helloween, Gamma Ray, stb) próbálja játszani, de ehhez a műfajhoz sokkal több zenei tudás szükségeltetik, mint a sima döngölés.

            Remélem, a nagykárolyi Psycho Symphonyt senkinek sem kell bemutatnom, hiszen már évek óta a hazai metal underground ászai. Kár, hogy a cucc nem szólt tisztán a műsoruk alatt, hiszen ezt a fajta jó értelemben vett agyament progresszív thrash zenét, amit ők művelnek, csak kristálytisztán megszólaló motyón lehet 100 %-osan élvezni. A közönség így is nagy ovációval fogadta a pszichotikus szimfóniákat. Kíváncsian várom az új albumukat.

            Az udvarhelyi Shadows a 80-as évek Pokolgép/Ossian heavy metalját viszi tovább. Ezen az estén nem voltak valami remek formában. A csütörtöki gyergyói koncert és a pénteki party őket is kifárasztotta akárcsak az utolsónak fellépő szekszárdi Lay-Off-ot. Amit róluk tudni kell, hogy amolyan harmadvonalbeli heavy-hard csapat akik P.Mobil, P.Box, feldolgozásokat is beszúrnak saját dalaik mellé.

            Köszönet O.P.-nek és Nyufinak, hogy ebben a nyál orientált világban felvállalták és megrendezték a HangzavaROCK-ot. Remélem, lesz folytatása!

Escéhá

Szentgyörgynapok pop-rockban

megjelent: EURÓPAI IDŐ 2001/10 Zenebona

Szentgyörgynapok pop-rockban

            Mindig és mindenhol az ember nem lehet jelen. Ezért van az, hogy az alábbi beszámoló csak a szombati, április 21-ei fellépőkről szól. Szerény személyem a rock és pop zenét hivatott követni, de a parkban felállított miniszínpadi népzene sokkal kellemesebb volt a fülnek és a szemnek, mint a nagyszínpadon egymást követő tátogó, arctalan zenéjű, destruktív dalszövegű csapatok ugra-bugra mutatványa.

            Persze, azért jó dolgok is történtek a nagyszínpadon. Délután 5 órakor a székelykeresztúri Forgotten mutatta be röpke 25 perc alatt a saját dalaiból álló programját. Ilyen tisztán, arányosan életükben még nem szólt a cucc. Az utóbbi időben kevés olyan hazai csapatot hallottam, melynek a dalaitól lúdbőrös lesz a hátam, de a Forgotten produkciója ezt a fajta kellemes bizsergést váltotta ki nálam. Végre egy olyan itthoni rockegyüttes, amely a szerzeményeibe népzenénk dallamvilágából csempész be motívumokat.

            Nem sokkal utánuk következett a “tátika-show”, melynek végefele a színpad előtt összesereglett tömeg már türelmetlenül várta Dancs Annamarit. Annak ellenére, hogy az általa képviselt stílus nem az én világom, minden elismerésem az övé és az édesapjáé, Dancs Árpádé. Az igényesen meghangszerelt dalok – igazi zenészek által feljátszott szerzemények (pl. Köszöntelek Amerika) és nemcsak hangmintákból összemixelt dolgok – és többé-kevésbé igényes szövegek jóval túlmutatnak az előtte ugrabugráló csapatokon. Én csak azt sajnálom, hogy nem élő zenekar nyomta Annamari mögött a zenei alapokat

            Hosszabb átszerelési szünet után… eleredt az eső és a Mercedes Band is begyújtotta a motorokat. Programjuk 80%-át Led Zep feldolgozások tették ki, volt Thunderstruck és két saját szerzemény. Semmi bajom  feldolgozásokkal, meglepően jól adták őket elő, de a két saját szerzeményük még túl kevés ahhoz, hogy egyénisége legyen a csapatnak. Végre meg kéne már érteni, hogy aki szinte kizárólag feldolgozásokkal (utánzással) szolgálja ki a közönséget, előbb-utóbb a vendéglátós szintre “emelkedik”.

            A Tunyogi Band klasszikus intrója kellőképpen felhergelte a tömeget ahhoz, hogy az Öregesen (Ahogy jól esik) c. daluktól egy emberként dobja el mindenki az agyát – még a Jóisten is elzárta a csapokat a csodálkozástól -, hogy fejet hajtson a magyar rock őskövületei előtt. Szavakkal leírhatatlan az az érzés, amikor ott látod-hallod azokat, akik megírták a Szabad vért, seprűre ültetnek a Boszorkányrepüléssel, biztatnak, hogy Menj tovább, ha csak Két forintért is, hogy majd magasra szállj a Piramis klasszikussal (Szállj fel magasra). A Fekete démon kétlábdobjával lehengerelnek, majd lazán előadják a P.Mobil Alkohol bluesából a “söröcske, borocska” klasszikus sorát. Látszik rajtuk, hogy ezt az életformát nem csak megjátszodják, a rock’n’roll valóban az életük. Amikor eljön a búcsú ideje, az égi csapok ismét megnyílnak, de a “visszázás” után a Becsület az becsület és a “fekete bárányokat” ok nélkül nem lehet áztatni – csap elzárva – majd egy Utolsó cigaretta és … életem egyik legjobb bulija véget ér. A zenekar tökéletesen szólt, bár a hangerő potit feljebb is lehetett volna tolni. Tény, hogy amikor ezeket a sorokat írom, még mindig a TRB hatása alatt vagyok.

“Ez az átok az enyém/ Ez a vér, nyugtalan vér/ SZABAD VÉR”

SchEndre 

  

Pokolgép: Csakazértis/Ancient fever

megjelent: EURÓPAI IDŐ 2001/14 Zenebona

Pokolgép: Csakazértis (2000) / Ancient fever (2001) (Nephilim Records)

            Tudom, tudom, hogy a Csakazértis már jó egy éve megjelent, de íme két érv, amiért mégis érdemes szólni róla: az idén tavasszal az angol nyelvű változata is boltokba került (odaát), a másik pedig az, hogy a hazai (Erdély) magyar szaksajtó (ezen az oldalon kívül egyáltalán létezik még ilyen??) nem sokat emlegette a Pokolgépnek ezt a legutóbbi, kiváló albumát. A helye ott van a klasszikus Totális metál, Pokoli színjáték, Éjszakai bevetés, Adj új erőt és  Vedd e ami jár között.

            ‘90-ben a nagy szakítás után sokan elfordultak Kukovecztől, de tíz év távlatából látszik igazán, hogy ki az, aki őszintén őrzi a tüzet. Kukovecz visszamegy a gyökerekhez és mindjárt egy ősi magyar népdallal – Szent István ének, amit lánytanítványai énekelnek – nyitja az album mindkét nyelvű verzióját. A hegedű felbukkanása nem a gótikus hangulat teremtése miatt van, a szintetizátorok is szépen belesimulnak a gőzmozdony dohogású basszusba és erejükben ugyanezt a masinát idéző gitárok folyamába, amelyeknek helyen-helyen akusztikusan olyan a hangjuk, mintha angyalok játszanának rajtuk. A dalok változatlanul ugyanarról az öntörvényűségről szólnak – zenében, szövegben egyaránt – ami annak idején a Pokolgépet a legnépszerűbb magyar heavy metal csapattá tette. Napjaink pestise, a drogok is témája két dalszövegnek (Mit tennél, ha látnád?; Mielőtt végleg eltűnnél): “Hol az az ember, ki rávette egyszer, hogy

Szúrjon egy vénát, most megásnám a sírját hamar”

            Gábor ars poeticáját legjobban talán a lemez címadó dala tükrözi:

“Tiszta szívemből vele minden rosszat vállalok

Szabad akaratomból csakazértis rock and roll

Csakazértis ROCK!”

           

Az angol változat eleinte fura egy kicsit, de meg lehet szokni. Tény, hogy a Szökevényt, az Így kellesz-t és társait nagyobb élmény Joe-val magyarul énekelni. A két változat között mindössze annyi a különbség, hogy a Szökevény (Fugitive) angol változatában Joe a zene elhalkulása után is tovább énekli a refrént és a záró akusztikus Once again-ben (Mégegyszer) csak a csapat vokálozik, míg a magyar változatban leánykórus énekel. Mivel az angol CD elsősorban nyugati piacra és promóciós célokból készült, én nagyon szurkolok a csapatnak.

“Nyújtsd kezed, nyújtsd kezed felém

Érezzem, hogy valahová tartozom.

Önzetlenül add magad

Még egyszer, ébredj fel még!”

 SchEndre

 Fent a kézirat piszkozatai :)

“Érdemes még mindig bízni a rockzenében” – interjú a TRB-vel

megjelent: EURÓPAI IDŐ 2001/11 Zenebona

“Érdemes még mindig bízni a rockzenében” – interjú a TRB-vel

            A TRB (ex-Tunyogi Band) sepsiszentgyörgyi bulija után két kérdésemre Tunyogi Péter énekes, a többire Zeffer András billentyűs válaszolt.

Sch. – Péter, a lányaid mit csinálnak mostanában?

T.P. – Bernadett musical színész, Orsi pedig most készíti harmadik nagylemezét.

Sch. – A P.Mobil “Utolsó r’n’r” c. dalában azt énekled, hogy: “A fiam néha elverem, az a baj, hogy rám hasonlít egészen, a kis Tunyót ismerik a környéken”, a “Hűvös, bűnös, bűvös” dalotokban pedig: “Add, hogy a fiam ne ismerje őt…” Létezik egy ifjú Tunyó? És tényleg nem akarod a rockszakma közelébe engedni? 

T.P. – Nem, egy szemet sem, semmiképp…

Sch. – Miért váltatok ki a P.Mobilból, hiszen úgy nézett ki, hogy a Babolcsai nénivel, a koncertalbummal és a válogatással folytatódni fog a zenekar régi sikere?

Z.A. – Azért, mert Schuster Lóránt másképp döntött és Kékesi “Bajnok” Lászlót 23 év után, Tunyogit 19 év után kirúgta a zenekarból én pedig ezek után azt mondtam, hogy 18 év után én sem vagyok hajlandó vele egy színpadra állni soha az életben. Döntését nem indokolta meg, gyakorlatilag megalázott minket és két évtized után a mínuszról kellett újrakezdenünk az életünket.

Sch. – Milyen érzés újra Erdélyben játszani?

Z.A. – Nagyon jó, már a tavalyi koncertünk óta készülünk arra, hogy visszajöjjünk. Ez sikerült, ráadásul a szentgyörgyi koncert előtt Gyergyószentmiklóson játszottunk teltház előtt. Fellépünk még Csíkszeredában és Marosvásárhelyen is. Úgy gondolom, hogy a TRB eddigi négy és fél éves életének ez most egy nagyon sikeres szakasza, jelen pillanatban a banda csúcson van.

Sch. – Tavaly jött ki a Szárnyakon szédülő címû új albumotok. Mit kell tudni róla?

Z.A. – Ez a második stúdióalbumunk, ami meghatározó a zenekar életében. Számunkra az első album, “A tegnap itt hagyott” jelentette az első komoly áttörést a Mobil után, gatyába ráztuk magunkat. A Sony Music jóvoltából elkészítettük ezt a másodikat is, amellyel sikerült túllépni önmagunkon, tehát még jobban sikerült. Ez pedig azt jelenti, hogy a zenekar még nagyon-nagyon sokáig együtt fog maradni. Véleményem szerint nagyon nagy dolog, hogy Európában van egy olyan cég – a Sony Music – amely letette a voksot a TRB mellé és úgy gondolta, hogy érdemes még mindig megbízni a rockzenében.

Sch. – Az első albumotok magánkiadásban jelent meg, úgyszintén a koncert is. A Sony kiadja-e újra őket? 
Z.A. – Ez már meg is történt, a Sony átvette őket és ettől kezdve már a világ minden táján (Románia nem tartozik ehhez a világhoz…-Sch.) meg lehet kapni mindhárom albumot a kiadásukban. A TRB lényege, hogy nem az anyagi és a rettenetes gazdasági szempontok tartják össze, hanem a szeretet és a megbecsülés. Az összes erdélyi magyarnak azt üzenem, hogy nagyon hiszünk bennetek és soha nem hagyunk magatokra! 

Lejegyezte: SchEndre