Album, demó ismertető / Interjú / Beszámoló / Zenekar bemutatás

Álomszínház a PeCsában - Dream Theater koncert

megjelent: EURÓPAI IDŐ 2000/18 Zenebona


Álomszínház a PeCsában - Dream Theater koncert

            Ismét valóra vált egy álom, ott lehettem az Istenek színjátékán. Még teljesebb lett volna a csoda, ha bejutok az MCD zeneáruházban dedikáló Dream Theater aláírást osztogató szeánszára. De erről  a szertartásról több száz rajongó maradt le, mivel másfél órányi idő alatt LaBrie-ék nem tudtak mindent aláírni, este meg játszani kellett…

            A Twin Peaks zenéje után, a Scenes from a Memory albumot indító óraketyegés közben Kátai Jocó barátom megjegyezte, hogy még most sem hiszi el, hogy itt van. “Close your eyes and begin to relaxe…” AtyaÚrIsten, futott ki a számon, ahogy elkezdett játszani a csapat. Na, de ezek az Istenek azért mégiscsak földi halandók. Rögtön az elején, ahogy LaBrie barátunk nagy hévvel a színpadra robbant, hiába kapta el a mikrofont, csak harmadik nekifutásra sikerült megszólaltatnia.
            Mivel a Metropolis part II. koncept album, várható volt, hogy egy az egyben lejátsszák. Kisebb részletek kihagyása mellett annál több improvizációval, zongora-, gitár-, dobszólóval tarkították az album hangszeres részeit. Mivel a DT zenéje nem kimondottan bulizós, fel-alá szaladgálás helyett mosolyogva nyomták a bonyolult kompozícióikat és szinte hihetetlen, hogy sikerült úgy visszaadniuk a Zenét, ahogy az a lemezen szól. A Home-tól a buli végéig Mike Portnoy dobos, maszkban és hosszúhajú  parókában nyomta a precízen kidolgozott témáit. Sajnos a Home alatt a hangosító cucc elkezdett vacakolni, de szerencsére nem döglött be.
            Miután lejátszották a Metropolis II-t, az agyamat majd eldobtam, hisz’ egyik nagy kedvencemmel, a The Mirror-ral folytatták. Itt aztán nagyon megharagudtam az amerikai technikusokra, mivel a gitár szinte teljesen elnyomta a – lemezen lúdbőröztető – billentyűs játékot. Következett egy újabb csemege: az A Change of Seasons részletei közé beépített Caught in a Web. Miközben Mike lefotózta a közönséget, erősen búcsúzkodni kezdtek. De hát Pull me under nélkül elképzelhetetlen egy Dream Theater koncert. Jött is ezerrel az első olyan DT dal, amelyre klip készült. Refrénjét egy emberként üvöltötte a PeCsa szabadtere. Elhangzott még egy-két részlet az Images and Words albumról, aztán az Álomszínház visszavonult oda, ahonnan jött, az álmok birodalmába.
            Hihetetlen és mégis igaz. Láttam és hallottam élőben a Dream Theater-t… Az álmok néha valóra válnak…
SchEndre