megjelent: EURÓPAI IDŐ
2000/18 Zenebona
Álomszínház a
PeCsában - Dream Theater koncert
Ismét valóra vált egy álom, ott
lehettem az Istenek színjátékán. Még teljesebb lett volna a csoda, ha bejutok
az MCD zeneáruházban dedikáló Dream Theater aláírást osztogató szeánszára. De
erről a szertartásról több száz rajongó
maradt le, mivel másfél órányi idő alatt LaBrie-ék nem tudtak mindent aláírni,
este meg játszani kellett…
A Twin Peaks zenéje után, a Scenes
from a Memory albumot indító óraketyegés közben Kátai Jocó barátom megjegyezte,
hogy még most sem hiszi el, hogy itt van. “Close your eyes and begin to
relaxe…” AtyaÚrIsten, futott ki a számon, ahogy elkezdett játszani a csapat. Na,
de ezek az Istenek azért mégiscsak földi halandók. Rögtön az elején, ahogy
LaBrie barátunk nagy hévvel a színpadra robbant, hiába kapta el a mikrofont,
csak harmadik nekifutásra sikerült megszólaltatnia.
Mivel a Metropolis part II. koncept
album, várható volt, hogy egy az egyben lejátsszák. Kisebb részletek kihagyása
mellett annál több improvizációval, zongora-, gitár-, dobszólóval tarkították
az album hangszeres részeit. Mivel a DT zenéje nem kimondottan bulizós, fel-alá
szaladgálás helyett mosolyogva nyomták a bonyolult kompozícióikat és szinte
hihetetlen, hogy sikerült úgy visszaadniuk a Zenét, ahogy az a lemezen szól. A
Home-tól a buli végéig Mike Portnoy dobos, maszkban és hosszúhajú parókában
nyomta a precízen kidolgozott témáit. Sajnos a Home alatt a hangosító cucc
elkezdett vacakolni, de szerencsére nem döglött be.
Miután lejátszották a Metropolis
II-t, az agyamat majd eldobtam, hisz’ egyik nagy kedvencemmel, a The Mirror-ral
folytatták. Itt aztán nagyon megharagudtam az amerikai technikusokra, mivel a
gitár szinte teljesen elnyomta a – lemezen lúdbőröztető – billentyűs játékot.
Következett egy újabb csemege: az A Change of Seasons részletei közé beépített
Caught in a Web. Miközben Mike lefotózta a közönséget, erősen búcsúzkodni
kezdtek. De hát Pull me under nélkül elképzelhetetlen egy Dream Theater
koncert. Jött is ezerrel az első olyan DT dal, amelyre klip készült. Refrénjét
egy emberként üvöltötte a PeCsa szabadtere. Elhangzott még egy-két részlet az
Images and Words albumról, aztán az Álomszínház visszavonult oda, ahonnan jött,
az álmok birodalmába.
Hihetetlen és mégis igaz. Láttam és
hallottam élőben a Dream Theater-t… Az álmok néha valóra válnak…
SchEndre