Ez jelent meg: Krónika
2003 július 29 Zenebona-a pop/rock világ krónikája
Másodjára rendeztek rockmaratont Szejkefürdőn
Gitártépő metalmánia
A szervezők
értékeléséből és a közönség reakcióból ítélve ezúttal is sikeresnek
bizonyult a Székleyföldi Rockmaraton. A
neves magyar rockbandákat felsorakoztató rendezvényt másodszor szervezték meg
Szejkefürdőn.
Másodjára szervezték
meg a Székelyföldi Rockmaratont a Székelyudvarhely melletti Szejekfürdőn július
11-13. között. Pénteken, 11-én a marosvásárhelyi Gedeon nyitotta meg a
háromnapos rockhepajt. Tankcsapdás, aurórás punk’n’rollal csalogatták a színpad
közelébe a rockereket. A Sündörgés még
nem tudta megmozgatni a közönséget, ám a Gázló és az Ólommadarak magas színvonalon
tálalt Judas Priest-, Deep Purple-, Led Zeppelin-feldolgozásaira már többen
elismerően bólogattak. A Queen emlékzenekar a Királynő szellemét idézte több-kevesebb
hitelességgel. Amikor este tíz után a Moby Dick legénysége birtokába vette a
porondot, már több mint másfél ezer rocker csápolt a színpad előtt. A klasszikus
felállásban megjelenő soproni ászok egy óriási best of programot hoztak, sőt a készülő
új albumról eljátszották a Mennyből az angyal-t. Nevéhez hűen az After Midnight
éjfél után lépett színpadra, hogy blues alapú, hangulatos rockzenéjével
jólesően lazítson a korábbi sok(k) “zúzdán”. Az első éjszakát a szintén vásárhelyi
Tornado zárta.
Szombaton a
székelyudvarhelyi Murányi Tóni és zenekara nyitotta a programot. A szintén
székelyudvarhelyi Orpheusz blues-os, zenéjét nagyon megdobta Orbán Ferenc
hegedű játéka, akit erre az alkalomra leigazoltak Simáék csapatába. A
kolozsvári CASH saját szerzeményeivel és Fight-, Judas Priest-, Deep Purple-dalokkal
nagyon beindította a tömeget. A Balance műsorából kiderült, hogy a fiúk
kiválóak funkys alapú rockzenéjükkel, a kissé megkésett Fürgerókalábak pedig
rövid, de annál intenzívebb programjával bemelegítette az egyre gyarapodó
rockerek hadát. A Kalapács zenekar ismét hatalmas sikert aratott a régi
Pokolgép- és Omen-dalokkal, de az Ösztön albumról is elhangzott vagy öt
szerzemény. Ezután nem volt könnyű a progresszív rockot játszó Cross Bornsnak. A második maratoni napot a Prosectura és a
Lay Off zárta a megcsappant, főleg fanatikusokból álló közönség előtt. A harmadik
napon a sepsiszentgyörgyi Trendfuckers punk’n’metalja ébresztőnek megfelelt. A
magyarországi Black Leaves néhol a Black Sabbathra, néhol pedig a Gatheringre
emlékeztetett. Őket a nagykárolyi Psycho Symphony követte. A baróti Transylmania
koncertjének első felében Kormorán-, Ghymes- feldolgozásokat adott elő, majd
jöttek a saját szerzemények. A kolozsvári Knock Out az idén lesz 10 éves, a KO
féle power rock’n’roll-ból kaptunk egy best of-ot. A marosvásárhelyi Defender
soraiban változás történt, ami vegyes fogadtatásra talált. Az új basszusgitárossal
és énekessel fellépő csapatnak nem könnyű utolérnie korábbi önmagát. Az éjfél
után fellépő Hollywoodoo nem tudta közelebb csalni a színpad előtti dagonyába
az embereket, pedig pörgős Red Hot Chilli-s zenéjük több elismerést érdemelt
volna. Ugyanez nem mondható el az Akela primitív, ezen a hajnalon egy gitárral
előadott “csörtetéséről”.
Mindent összevetve
ezúttal is sikeres volt a Székelyföldi Rockmaraton, a szervezők pedig
megígérték a harmadikat is. Schervenka
Endre
Így írtam meg:
Három
nap a magyar rockzene jegyében:
II.
Székelyföldi Rockmaraton
Július 11-13. között másodjára
sikerült ég alá hozni a “mi” kis Rockmaratonunkat a Székelyudvarhely melletti
Szejekfürdőn. Ez a rendezvény bizonyság arra, hogy a rockzene igenis a magyar kultúra
része, így ezen belül az erdélyi magyar kultúrában is létjogosultsága van. A
szomorú az, ebben az egymás torkának ugró hazai magyar politikában, hogy a
fentihez hasonló megmozdulásokat sem a “kuruc”, sem a “labanc” oldal nem igazán
támogat, pedig az ifjúságnak van egy olyan része is amely nem kér a
tömeghülyítő műanyag sztárocskák üres frázis puffogtatásaiból, inkább valami
másra vágyik, valami lázítóra… Vagy ez lenne a baj, “tisztelt” elvtársak?
Pénteken, 11.-én a Robajnak lett
volna tiszte megnyitni a háromnapos rock hepajt, de mivel nem jelentek meg,
így ez a feladat a marosvásárhelyi Gedeonra hárult, akik tankcsapdás, aurórás
punk’n’rolljukkal csalogatták a színpad közelébe a rockereket. A szekszárdi
Sündörgés – saját maguk tömegoszlató metalként aposztrofálják zenéjüket - US
power-, thrash metaljára nem igazán voltam ráhangolódva, így inkább rég nem
látott barátokkal cseverésztünk, fél szemünk és fél fülünk vetve csak a
színpadra. A szintén szekszárdi Gázló és az Ólommadarak magas színvonalon tálalta
a Judas Priest, Deep Purple, Led Zeppelin néhány klasszikusát. Az ugyancsak
szekszárdi Queen emlékzenekar a Királynő szellemét idézte a Szejke völgyébe.
Majd jöttek a soproni ászok, vagyis a Moby Dick legénysége vette birtokába a
porondot. Tomiék kihangsúlyozták, hogy ők Erdélybe mindig haza jönnek és nem
külföldre, mint egyes honfitársaik. A klasszikus felállásban megjelenő Dick egy
óriási best of programot hozott nekünk, sőt a készülő új albumról is elnyomtak
egy dalt, amelynek címe Mennyből az angyal, amely zeneileg a Kegyetlen évek,
Indul a boksz világába helyezhető. Egy másik meglepetés, pedig a Babilon című
nótában köszöntött ránk, amikor is Tomi a második refrénnél Babilon helyett
Kolozsvár nevét üvöltötte a mikrofonba… Mivel a szekszárdi Electric Soul
hiányzót jelentett ezért ismét a Sündörgés vette birtokba a színpadot. Ezen a
késői órán (éjfél körül) már annyira fárasztó volt a csapat, hogy enyhe
fejfájással küszködve a marosvásárhelyi After Midnight első félórája után
kénytelen voltam távozni, pedig az Éjfél Után lazább rockzenéjét szívesen
hallgattam volna végig. Ezenkívül az általuk játszott Sting, Dire Straits,
P.Mobil, Status Quo feldolgozások is jó lazulást nyújtanak a sok(k) zúzda után.
Kb. mire, a szintén marosvásárhelyi Tornado léphetett a színpadra, addigra az
álom ólomsúlyai lenyomták szemhéjaimat.
Szombaton, a székelyudvarhelyi
Murányi Tóni és zenekara nyitotta a programot, folkos, akusztikus, Cseh Tamás
ízekkel fűszerezett zenéjük az idei Rockmaraton egyik különleges színfoltja
volt. Meglepetésemre a “marcona” rocker sereg pozitívan viszonyult Tónihoz és
csapatához. A szintén székelyudvarhelyi Orpheusz blues-os, folkos zenéjét
nagyon megdobta Orbán Ferenc (a megboldogult Forgotten énekes-gitárosa) hegedű
játéka, aki erre az alkalomra lett leigazolva Simáék csapatába. Remélem, hogy
még lépnek közönség elé ebben a formátumban. A kolozsvári CASH saját
szerzeményeivel és Fight, Judas Priest, Deep Purple dalokkal nagyon beindította
a tömeget. A Balance műsorára nem igazán tudtam figyelni egyéb elfoglaltságaim
miatt, de a tábor különböző helyszíneiről bele-bele hallgatva megállapíthattam,
hogy a fiúk nagyon ott vannak a szeren a funkys alapú rockzenéjükkel és a
feldolgozásokhoz is kellő alázattal nyúlnak. A kissé megkésett Fürgerókalábak
rövid, de annál intenzívebb programjával kellőképpen bemelegítette az egyre
gyarapodó rockerek hadát, akik Kalapács Józsi miatt kezdtek közeledni a színpad
előtti zúzdába. A Kalapács zenekar ismét egy sikeres koncertet adott. Műsorának
gerincét régi Pokolgép és Omen dalok alkották, de az Ösztön című Kalapács
albumról is elhangzott vagy öt szerzemény. Rockerek jó lesz igyekezni
beszerezni az Ösztönt, mert hamarosan itt a Totem című új album. Nehéz dolga
volt a Cross Bornsnak Kalapács után, de első erdélyi fellépésükkel
bebizonyították, hogy ott a helyük az erdélyi rockerek szívében, a Pokolgép,
Ossian, Moby Dick, Kalapács, Nevergreen mellett. Habár szövegviláguk nem
annyira direkt, de üzenete egyértelmű: barátsággal, összetartással legyőzhető a
Gonosz. A Prosectura zenei és szövegvilága nem igazán az én stílusom, a Lay
Off-hoz pedig már volt párszor szerencsém, így inkább a nyugovóra térést
választottam, hogy a harmadnapi futam start vonalához kellő erővel állhassak.
A sepsiszentgyörgyi Trendfuckers
punk’n’metalja ébresztőnek jól megfelelt. A magyarországi Black Leaves első
feléről lemaradtam, de az énekesnővel, talpig feketében kiálló csapat
szimpatikusnak tűnt, néhol ős Black Sabbath izű zenéjével, máskor meg a holland
Gathering neve suhant át az agyamon, ahogy néztem őket az erősödő szélben. Majd
jött az egyik hazai kedvencem, a nagykárolyi Psycho Symphony. Őket hallgatni
kell és újra és újra hallgatni kell. Remélem, hogy összejön nekik valami
lemezszerződés, igazán megérdemlik már. A baróti Transylmania programja első
felét Kormorán, Ghymes feldolgozások tették ki, majd jöttek a saját
szerzeményeik, amelyek színvonala semmiben sem maradt el a kedvenceikétől. Ha
nem értékeket vesztett világban élnénk, akkor nagyon sikeres lehetne a
Transylmania. Jó értelembe vett sláger lehetne az általuk megzenésített
Reményik Sándor Három szín című verse,
ha …lásd a fenti okokat. Hogy telik az idő… A kolozsvári Knock Out az
idén lesz 10 éves, három albumuk anyagából, a jó fajta KO féle power
rock’n’roll-ból kaptunk egy best of-ot. A marosvásárhelyi Defender soraiban
váltások történtek: basszusgitáros és énekes csere, pedig szerintem a régi
arcok jobbak voltak szakmailag. Az éneknél még zsé hangok is becsúsztak. A
feldolgik össze válogatásánál jobban oda kellene figyeljenek, hogy műfajilag
szorosabban kötődjenek az átvett dalok. Sajnos a programjukat még be sem
fejezték, amikor az eső nevű zenekar már nagyon hangolt, így másfél órán
keresztül ő játszott a sörsátrakba szorult rockereknek. A Hollywoodoo nem tudta
felmelegíteni és közelebb csalni a színpad előtti dagonyába az embereket, pedig
pörgős Red Hot Chilli-s zenéjük igazán több elismerést érdemelt volna. Nem úgy
mint az Akela primitív, ezen a hajnalon egy gitárral előadott zajongása és
akkor még finoman fejeztem ki magam… Vannak olyan hazai magyar csapataink
amelyek 100-szor jobbak az Akelánál és mégsem kapnak elegendő figyelmet a
közönség részéről!! Érdekes, hogy a meghirdetett Mercedes Band hiánya nem tűnt
fel a nagyérdeműnek. Vajon miért??
No, de a lényeg, hogy volt II. Székelyföldi
Rockmaraton, a szervezők pedig megígérték a harmadikat is. A közönség a
jelekből ítélve értékelte a szervezők fáradtságos munkáját, úgyhogy jövőre
veletek ugyanott és mindenki hozzon magával még egy rockert! Schervenka Endre
