2002. április
Ez a beszámoló sehol sem jelent meg. Mivel akkoriban, ha jól rémlik, még nem volt számítógépem, egy számomra kedves személyt (azóta is) kértem meg a kézírásom "digitalizálására", aki ezt a fájl nevet adta ennek az agymenésnek: "Endrekolozsvarihetvegeje" :).
Kolozsvárock - A rock katonái újra nyeregben
Április 6-án a fémzene oltárán áldozhattak
mindazok akik elzarándokoltak a kolozsvári Sportcsarnokba.
A
fémmise megkezdésének a tisztelete a székelyudvarhelyi Hard Laws-ra hárult.
Amíg ők buzdították a tömeget addig én, több firkász kollégámmal az Ossián és a
Nevergreen együtteseket interjúvoltuk, így csak a marosvásárhelyi Defender
műsorának a második felére értem az arénába, akik a programjuk ezen részén
feldolgozásokkal fűtötték a nagyérdeműt. Megbocsátassék nekem, de egy együttes
feldolgozásokkal engem nem tud meghatni, abból az egyszerű okból kifolyólag,
hogy így nem lehet hallani a zenészek kreativitását, egyéniségét,
mondanivalóját mely dolgok ugyebár a minőségi rockzene jellemzői.
A
kolozsvári Voices of Silence ezeket a dolgokat biztosan tudja, mivel
progresszív power metáljuk már régebb elismerésre késztetett. Mire viszont
figyelniük kell az élő fellépéskor az az ének. Igaz, hogy ők is játszanak
feldolgozásokat, de a Metallica Until it sleeps-je és az Abba Money, money-ja
mellett a saját szerzeményeik többségben vannak. Na de a Defendernek sem lehet
oka panaszra a fenti megjegyzésem miatt, mivel több ismerősöm elmondása szerint
a saját dalaik nagyon is a helyükön voltak.
A
Nevergreenék is nyomnak feldolgozásokat, igaz mindössze hármat, de azok
teljesen más műfajból vannak a csapat zenei világához igazítva. Mit mondjak?
Óriási élmény volt élőben hallani a
Nevergreen sötét romantikával átitatott “örökzöldjeit”. Az összes kedvenc Sohazöld
dal ott volt: Requiem, A szerelmed vágya vér, Ámok, Én, az árnyék, stb…. Nem
maradhatott el a gótikus metal ős-gyökerének számító Ó, Fortuna- Carl Orff
Carmina Burana-jának egyik részlete. A Nevergreen meglepetéssel is szolgált: az
új albumról, az Ezer világ őréről is eljátszottak három dalt, de a legnagyobb
meglepetést talán a Depeche Mode Strange love-jának a feldolgozásával okozták.
Meglepően sokan ismerik a Nevergreen dalait tájainkon, amely tény Bobiékat is
örömmel töltötte el, talán ezért is csendülhetett fel utolsó ráadásként,
másodjára is az Ámok. Remélem, hogy még találkozunk Transzilvánia színpadjain
ezzel a nagyszerű csapattal, amelynek sikerült meghódítania, a nagyobbrészt
Pokolgép-Ossián-Moby Dick-Omen quadrovirátusért rajongó, erdélyi metalosokat.
Az
Ossián újbóli felbukkanását Erdélyben, sok fémszívű 12 év óta várja. Erdély
minden sarkából õsszegyűlt “rock katonák” egyből elfogadták az új tagokkal
zenélő Paksi Endrét. Látszik és hallatszik is, hogy nagyon együtt van most az
Ossián, azt már csak az én "szőrös" szívem mondatja, hogy a régi
dalok egy-két szólójánál nekem bizony hiányzott Maróthy Zoli szíve és keze. Két
személyes kedvencet is hiányoltam, éspedig: Ki véd meg? (Kelet-Európai
rocksztár ballada) és A végzet kapujában című dalokat, de ez legyen az én
bajom... Így is hátborzongató érzés volt
látni, ahogy a kezek a terem végében is a magasba lendültek és a kb. 2500 főt
számláló tömeg egy acélszívként szenvedélyesen várta az éjféli lányt. A vágóhídra
menetelés közben, jobb menekülni a rock’n’roll démon elől. Mivel mindannyian a
magunk útját járjuk mire újra megvirrad, arra már mindenki messze jár és jó
lenne már, ha egy jó barát jelet adna mert úgysincs menekvés, ezért kell
vállalnunk önmagunk.
“
Elhagynak 100-ak, jönnek 1000-ek
a rock katonái egyre többen lesznek”
Azon az estén ezek a sorok igazolták azt hogy “a rock örök és elpusztíthatatlan”
jöhetnek-mehetnek a zenei divatirányzatok, az őszinte rockzenére mindig szükség
van.
SchEndre
