megjelent: EURÓPAI IDŐ
1999/3 Zenebona
Rudán Joe a P.Mobillal
Transzilvániában
A P.Mobil jelenleg harmadik énekesét
“fogyasztja”. Vikidál Gyulát akkor csábították át az alakuló Dinamitba, amikor
a Mobil még fekete báránynak számított a Hungaroton lemezkiadónál. Helyébe
Tunyogi Péter lépett, aki a 80-as évek első felében végre lemezre énekelhette a
koncerteken már legendássá vált dalokat és részt vett az Örökmozgó
újjászületésében is. Másfél évvel ezelőtt társaival hátat fordított Schuster
Lórinak és azóta a Tunyogi Band élén énekel. Lóri főnök nem esett kétségbe,
hiszen olyan frontemberre talált, aki méltó örököse és “szóvivője” a Mobil
hagyományainak. Aki hallotta a Pokolgép: Adj új erőt c. albumát, talán nem
veszi túlzásnak, ha azt mondom, hogy Rudán Joe a legjobbak közül is a legjobb
magyar fémtorok. A zenekar székelyudvarhelyi koncertje után Schervenka Endre
készített vele interjút a Zenebona számára.
Első
benyomásom Joe-ról az volt, hogy nagyon közvetlen, barátságos. Miután
megkértem, hogy dedikálja az Adj új erőt – amiről megjegyezte, hogy nagyon jó
anyag – és a Vedd el ami jár c. albumok borítóit, elsőként azt kérdeztem tőle,
szerinte a Pokolgépes múltja nélkül ma lehetne-e a P.Mobil énekese.
- Több
mint valószínű, mivel nem azért hívtak a Mobilba, mert a Gép tagja voltam,
hanem mert van egy másik zenekarom, a Coda nevű Led Zeppelin emlékzenekar. Nos,
a Coda bulik alkalmával és a blues kocsmákban ismerkedtem meg Póka Egonnal (a
HBB volt bőgőse és zeneszerzője!) és ő hívta fel Schuster Lóri figyelmét rám.
- Tartod-e még a kapcsolatot
Kukovecz-cel?
- Persze,
de tény, hogy elég rég, tavalyelőtt játszottunk utoljára együtt a Géppel a
Csörge tavon. Elméletileg működik a második Pokolgép és lehet, hogy 1999-ben
összehozzunk egy koncertet. Mindenhol igényli a közönség, Győrben például azt
kiabálták nekem, hogy áruló vagyok, mivel otthagytam a Gépet…
- Andrásik Remóval is demózgattál.
Albumot fogtok-e készíteni?
- Ő
egy miskolci srác, aki egyszer ideadott egy kazettát, amin ő zenélt és megkért,
hogy énekeljek rá. Meg is tettem, mivel nagyon tetszett az anyag, kibaszott jól
gitározik a csávó és nagyon jók voltak a nótái. Csináltunk egy 7 számos
anyagot, de sajnos eddig még egyik lemezkiadó sem harapott rá.
- Tudvalevő, hogy sok felé énekelsz.
Mennyire vigyázol a hangodra?
- Sajnos
nem vigyázok eléggé. Persze még nincs gáz, mert régóta énekelek és ez jó kúra.
A Zeppelin és Deep Purple dalok nagyon jó iskolák, mivel sokkal nehezebb témák,
mint a Mobil számai.
- Milyen érzés egy olyan csapat élén
állni, amelynek hajdanán a rajongója voltál és az egyik énekesétől tanultál?
- Nagyon
megtisztel ez a feladat. Először ‘77-ben voltam Mobil koncerten. Még teljesen
tökfilkó voltam és teljesen lenyűgözött Vikidál Gyula és a zenekar. Soha nem
gondoltam arra, hogy egyszer ebben a zenekarban énekelhetek. A számok belém
ivódtak, mivel már egy középiskolai zenekarommal is énekeltem a Két forintos
dalt, az Utolsó cigarettát és a Miskolcot. Teljesen magaménak érzem ezeket a
számokat, bár nem vagyok egy Vikidál vagy Tunyogi. Biztos másképp énekelek,
mint ők, de hát ez én vagyok.
- Tudatosan oszlik meg közted és Lóri
között a szerep, az, hogy ő a showman, te pedig az énekes?
- Ez
már Vikidálnál kialakult. Én noszogatom, hogy énekeljen többet, mert
tulajdonképpen ő a P.Mobil.
- A Honfoglalást itt Erdélyben miért
nem játszottátok?
- Jogos
a kérdés. Készültünk rá, de Papp Gyuszi billentyűs és a bőgős srác nincs olyan
régóta velünk. Még nem játszottuk velük és nem volt időnk rá, hogy a turné
előtt elpróbáljuk. De “elhoztuk” a Babba Máriát, ami kimondottan Erdélyről szól
éppúgy mint a Transzilvánia. Teljesen más érzés ezeket a dalokat itt játszani,
szóval azért dobogott a szívünk és igyekeztünk mindent beleadni…
