megjelent: EURÓPAI IDŐ
1999/23 Zenebona
Még egyszer a
Talentumról
Megvolt! Hosszú szünet után ismét
összejött a társaság, sok új arccal kiegészülve. De hát a helyszín is új volt.
Régi Talentumosok nosztalgiázva gondoltunk vissza a nagyenyedi templomkertre, a
nyugisabb körülményekre, az ott kötött szorosabb emberi kapcsolatokra. A
marosvásárhelyi színház bársonyszékei sterilebb környezetet nyújtottak, egy
kicsit ridegebbnek tűnt az egész, amit a hideg októberi eső is fokozott, míg a nagyenyedi májusi napsütések még jobban összeolvasztották az igaz hittel alkotók
lelkeit.
Az előbbi sorokat nem panasznak
szántam, hiszen ezúttal is sok cím cserélt gazdát, sok új barátság szövődött,
olyan emberek ismerkedtek mag, akik Erdély különböző sarkaiból gyűltek össze,
mert ugyanaz a szenvedély fűti őket. Ezzel pedig a Talentum ’99 elérte egyik fő
célját.
Sajnálatos okból távol maradt a
Balogh Ottó Band, de az, hogy a gyergyói Unction és a nagyenyedi Kvartofónia miért
nem jelent meg, számomra a mai napig talány. A vetélkedő első zenekara, az
Anorganic játékában Metallica-s One ízeket fedeztem fel. A dalaikban
felhalmozott témák nem igazán passzoltak egymáshoz. Van fantáziájuk, de egy
kicsit jobban oda kéne figyeljenek egymásra. A Yestardays instrumentális
progresszív zenéjével különböző véleményeket váltott ki a zsűri tagjaiból.
Volt, aki nagyra értékelte azt az utat, amin a csapat elindult, a rendkívül
igényes, komplex zenét. De tény, hogy érződött az összeszokottság hiánya,
ezenkívül a hangosítás sem volt a Yesterdays pártján. A három díjazottról, az
Orpheuszról, a Shadowsról és a Forgottenről már többször írtam, így inkább
jöjjön a Crusade. Ismerősen cseng a nevük, ugyanis pár éve volt még egy Crusade nevű csapat, amely komplex heavy
metalt nyomott á lá King Diamond/Mercyful Fate. Azóta sok víz lefolyt a Maroson
és most a zenekar olyan progresszív zenét játszik, hogy Zilahi Csaba
zsűritársammal jó tíz percig kerestük a állkapcsunkat a bársonyszékek alatt.
A szintén vásárhelyi The Bloodhers
különleges zenéje egy egészen más színt vitt az addig zajló vetélkedőbe. Kár,
hogy ez a különlegesség nincs még igazán kiforrva. Érlelni kell a következő
Talentumig és akkor…A váradi Kim Band is ledöbbentette a zsűrit jazzes
progresszív muzsikájával. Így az “esküdtszék”, vagyis a zsűri azzal “büntette” őket és a Crusade együttest, hogy első díj helyett szakmai különdíjat kaptak és
jövőre meghívottként szerepelhetnek a Talentumon. A zsűri döntése már ismert.
Kár, hogy néhány zsűritag nem tartotta szem előtt a Talentum további céljait,
úgy mint: a zenészek találják meg saját “arcukat”, szem előtt tartva a helyi,
régi értékrendeket, építsenek ki folyamatos kulturális kötődést a nemzeti
jegyek felé a zenei globalizációval szemben, formailag, motívumokban
táplálkozzanak saját gyökerekből is.
A vetélkedő első felében egy kis
incidens “színezte” a műsort. Történt ugyanis, hogy a marosvásárhelyi Bronx
avagy Casino (amely jóval a benevezési határidő lejárta után jelentkezett és
nem ismerte a játékszabályokat) a második dalát nem fejezhette be. A zsűri
félbeszakította a produkciót, mivel a zenekar második dalát nem magyarul
énekelte. A játékszabályok ugyanis azért vannak, hogy betartsák őket. Ez pedig
vetélkedő volt, hónapokkal azelőtt meghatározott és újságokban, rádióban
meghirdetett szabályokkal. Ha a szervezők nem lettek volna engedékenyek akkor,
amikor a zenekar fellépését a benevezési határidő után is elfogadták, nem
történt volna ilyen incidens. Mindez a Defenderre is érvényes, amelyik végül is
játszhatott, de vetélkedőn kívül.
Köszönet a Talentum menedzseri
irodának, a Marosvásárhelyi Színháznak, a cserealji római katolikus
plébániának, mindazoknak, akik segítettek feltámasztani a Talentumot és
részemről külön köszönet a Hargita Line-nak. A tolvajoknak, akik feltörték az
autót külön 'köszönöm", hogy “csak” a három táskát lopták el és hál’ Istennek a
Forgotten hangszereire nem volt szükségük…
SchEndre
