megjelent: Rockpolis / RM Média
„Ezt a lemezt már
alapjában sötétebbnek és nyersebbnek álmodtuk meg…”
- interjú Tassal,
az Agregator frontmanusával -
Sokan
mondjuk azt, hogy az Agregator zenéje a göteborg-i hullámot lovagolja. Ez igaz?
Mi számít az Agregator legfőbb inspirációjának?
Igazság szerint talán az Emberség lemez az első,
ahol azt mondanám, hogy ténylegesen van közünk a göteborgi hullámhoz. A helyzet
inkább az, hogy azok a zenék, amelyek hatása alatt elkezdtük a zenekart –
Tiamat, Cemetary, Katatonia, Amorphis – másképp voltak északiak, mint az
említett speciális svéd vonal. Mindegyik extrém black/death-ből indult, aztán
elkezdtek dallamosodni és dark/goth hatásokkal elvegyülve egy nagyon hangulatos
műfajt alakítottak ki maguk körül. Ez a trend nagyjából le is vonult a
kilencvenes években és mire mi aktívak lettünk, addigra az aktuális északi
dallamos death metalt a göteborgi vonal jelentette és akkor a színteret figyelő
emberek ahhoz kötöttek minket, holott egészen más tempó és hangulati elemek
jellemzik. Viszont dallamos és metal, szóval nem rossz skatulya J
A mostani gitárosaink, akik a dalokat is jegyzik,
inkább kötődnek a göteborgi irányhoz, szóval most az Emberségen inkább
előjönnek ezek az elemek, de azért igyekeztek olyasmit összehozni, ahol bele
vannak vonva az eddig ránk jellemző megoldások is.
Ti
milyennek látjátok Önmagatokat?
Hát 1997-ben a Dózis kocsmában, ahol alapból jó
rocker módjára mindenkinek volt legalább egy zenekara - Körte, Chamion meg én
kitaláltuk, hogy nekünk is legyen egy, amiben olyan zenét játszunk, amit mi
szeretünk. Aztán idővel kiderült, hogy ezzel el tudunk jutni más városok
rock-kocsmáiba, klubjaiba, pláne fesztiváljaira – megismerkedhetünk és
szórakozhatunk az ottaniakkal, akikkel amúgy sosem találkoztunk volna. Ráadásul
fizetik az utat és nincs beugró J Valószínűleg ezért is tudjuk
jól érezni magunkat a helyszíneken és ha jól érezzük magunkat, akkor az másokra
is átragad és ez nagyon pozitív nyomot hagy a koncerteken is.
Őszintén szólva nem tudom, hogy is lássuk magunkat.
Azt hiszem sosem voltak ’sztárallűrök’, persze részegen csinál az ember
ezt-meg-azt, de ez minden egészséges rock’n’roll társaságban előfordul. Volt
már, hogy kérdezték, hogy hogy-hogy ott iszunk a látogatókkal, és nem vonulunk
félre, vagy húzunk haza, mint egy rendes zenekar. Talán épp a rockkocsmás
gyökerekből adódik, hogy a helyekre elsősorban szórakozni megyünk és
másodsorban zenélni – de persze igyekszünk minél jobb koncertet adni, hogy
máskor is hívjanak J
Idén
jelent meg a zenekar harmadik nagylemeze, mely sokkal összetettebb és
homogénebb, mint elődjei. Minek köszönhető ez a (szerintem) pozitív változás?
Homogénebb, mert a dalok nagy részét Dávid jegyezte,
és inkább nyersebb, mint összetettebb, ettől is erős ez a lemez. A Szürkület
vonalán már nemigen volt mit csinálnunk, így nem volt tervben azt újrázni, így
inkább sokkal direktebb dalokat céloztunk meg. Jaya Hari das - a hangmérnök -
is sokkal felkészültebb volt, mint három éve, szóval minden készen állt egy
igazán tömény és fogós lemez létrehozásához.
Meg
vagytok elégedve az Emberség-etekkel?
A lemezzel abszolút elégedettek vagyunk, hosszú út
áll mögötte és rengeteg munka, de a végeredményt látva úgy érzem megérte
minden. Eddig a visszajelzések is biztatóak, de még alig pár hete jelent meg,
így várjuk a visszajelzéseket.
A saját emberségünkkel is elégedett vagyok. Mivel a
cím nem a humanitárius dolgokra céloz, hanem az emberlétre, bátran mondhatom,
hogy teljesen emberiek vagyunk - sok-sok pozitív és negatív élménnyel, örömmel,
csalódással, átmulatott és kiesett éjszakával és persze bűnökkel, de
remélhetőleg tettünk annyit másokért, akár közvetlenül, barátsággal vagy csak a
koncertekkel, dalszövegekkel, hogy úgy érezzék, legalább addig könnyebb az
élet, amíg ott vannak, hallgatják, és nem gondolnak másra.
A
Szürkület album borítóját a Dark Tranquillity-s Niklas Sundin tervezte. Az
Emberség külalakja is az ő keze munkája?
A Semmi ágán és a Szürkület lemez borítója Niklas munkája volt, érdekes
volt vele együtt dolgozni – egyrészt nagyra tartom a muzsikája miatt, de a grafikái
is mindig tetszettek. Mint ez az egész zenekaros élet, ez a közös munka is
ilyen álomteljesítés volt. Mindemellett jó volt a lemezeinket igazán jó
külalakkal látni, ez valahogy hozzátartozik az élményhez.
Az Emberség borítóját egy bolgár srác, Plamen Kolev készítette. Vele még
2006-ban váltottunk először e-mailt. Bejelentkezett, hogy csinál ilyesmiket,
nézzük meg a munkáit, hátha érdekes lehet. Ezt a lemezt már alapjában
sötétebbnek és nyersebbnek álmodtuk meg és mivel ő jóval szélsőségesebb zenei
vonalra készít grafikákat, egyből látszott, hogy ő lesz az emberünk. Illetve
volt még egy első körünk egy hazai fotográfussal, akinek az egyik képe nagyon
megtetszett és jól ment volna a címhez, de ő végül is nem adott engedélyt a
fotó felhasználásához. Nem anyagi dolgok voltak, hanem úgy érezte, hogy egy
fotósorozatból nem lehet kiragadni egy képet és önmagában megmutatni -
tiszteletben tartom az érzéseit, de azért jó lett volna, ha összejön. Ezután
merült fel Plamen neve és megnéztem, hogy a munkái között van-e olyan, ami
megfelelne. Ez az arcos dolog megfelelőnek tűnt, de még kalapálni kellett rajta
ezt-azt, míg úgy látszott megfelelő lesz az Emberség lemez borítójaként
kiteljesednie J
A borítók kapcsán külön kiemelném Posta János munkáját – a 2001-es
Túlontúl óta dolgozunk együtt vele és bár a grafikai alapok mindig mástól
jöttek, ő volt az, aki végül tényleges borítót varázsolt az alkotásokból.
Mindig rengeteget hozzátett a dizájnhoz, ezért bizton állíthatom, hogy a
munkája nélkül az összkép nem válhatott volna ilyen szemet gyönyörködtetővé.
Mit
gondolsz, nehezebb volt 2003-ban az Agregator frontembere lenni, mint most?
Akkor még új érzés volt, letenni a hangszert és
megoldani a frontemberséget, de inkább csak újdonság volt, mint nehézség.
2003-2004 környékén az volt a legnehezebb, hogy túléljük az akkori zenekari
válságunkat – sok problémát kellett megoldanunk „A Semmi ágán” album
létrehozása és megjelentetése során – és az akkori tagcserék is rányomták a
bélyeget a hangulatra. De miután ez megoldódott, visszajöttek a dolgos és
kellemes hétvégék.
A feladat kellemes, el kell adni a show-t, de elég
jó a támogatás – jó a zenekar, jók a dalok és jók a szövegek :) A közönségünk lelkes, a szövegeket tudják, tele vannak energiával –
szóval nincsen nehéz dolgom.
Persze biztosan sok minden változott 2003-hoz
képest, nincsenek akkori felvételeink, szóval nem tudom megmondani akkor milyen
volt és most ehhez képest milyen.
Hogyan
viselitek a negatív kritikát? Mi volt eddig a legdurvább hír, amit az
Agregator-ról hallottatok?
Hát a pozitívnak mindig jobban örülünk J Alapból senki sem szereti hallani, hogy valakinek nem tetszik, amit
csinál. Viszont hiszem és vallom, hogy ha valaki kiáll az emberek elé és csinál
valamit – akár csak elmond egy viccet – akkor ezzel vállalnia kell a
következményeit ennek a ’közszereplésnek’. Ez lehet negatív és pozitív, és
tudnia kell feldolgozni mindezt, tudnia kell kezelni a helyzetet, bármilyen
nehéz is. Olyan nincs, hogy valami mindenkinek bejön. De hát ettől szép az
élet, ha mindenkinek ugyanaz tetszene, az elég egyszínű dolgokat eredményezne, ezzel
együtt kell élni.
Szóval nem örülünk, ha valakinek nem tetszik, amit
csinálunk, de elfogadjuk. Persze ennek vannak fokozatai – olyan vélemény,
amivel egyetértünk és tanulhatunk belőle, vagy egyetértünk, de nem akarunk
tanulni belőle, mert nem releváns és olyan vélemény, ami csak személyeskedés,
az pedig leginkább használhatatlan.
Hát a durva hírek, pletykák hála az égnek elkerülnek
minket – már nem azt mondom, hogy nincsenek, hanem azt, hogy nem tudunk róluk,
mert nekünk nem mondják – így meg nehéz cáfolni. Amit az ember nem csinál,
arról általában sokkal durvább elképzelései vannak, mint amit az élet valójában
tartogat – persze olyan is akad, hogy az élet durvább J
Jól értesült körökben köztudott, hogy ’sátánisták’
vagyunk, más vélemények szerint meg mi vagyunk ’Tatabánya divatrock’-ja, egyes
tagcserék mögött közismerten ’alkohol problémák’ álltak - vagy annál, aki ment,
vagy annál, aki maradt. Természetesen minden koncertünk szélsőséges orgiába
fulladó helyi házibulin végződik, és bár kecskét nem áldozunk, embert néha
eszünk. :)
A
próbákon mindenki laza és élvezi az együtt zenélést, vagy akadnak komoly feszültségek is?
A próbák viszonylag lazák – tehát játsszuk a
dalokat, dumálunk és ritka a dráma. Feszültségek inkább a dalírási időszakban
jellemző, de ez abból fakad, hogy mindenki minél jobbat szeretne kihozni a
nótákból, így kompromisszumokkal kezelhető a helyzet. Hiszem, hogy a zenekari
demokrácia nem működik – vagy legalábbis nem úgy, mint ahogy itt-ott használják,
vagy használnák. Az, hogy egy adott kérdésben öt emberből három valamiben
mondjuk leszavaz kettőt, az lehet, hogy hirtelenjében jó válasznak tűnik egy
helyzetre, de hosszú távon tüskét hagy a leszavazott kettőben és ez nem lehet
alapja a hosszabb távú közös munkának. Ezért igyekszünk minden ilyesmit
konstruktívan megoldani, mindenki enged valamennyit – persze néha van egy pont,
ahol nincs tovább és akkor valakinek többet kell engednie, de hát ez van, ez az
ára annak, ha több ember együtt dolgozik. Egyszer ez enged, másszor az.
Végleg
kiesett a gitár a kezedből?
A cuccaim nagyrészt eladtam, de van még otthon egy
akusztikus gitárom, azzal néha irkálok ezt-azt. Van szó arról, hogy pár
cimborával összeülünk és csinálunk valamit, de semmi komoly. Ha írnék is
dolgokat, nem hiszem, hogy beleférne a zenekar irányvonalába, így dalírásból már
nem veszem ki a részem, inkább csak belebeszélek.
Svédországban
és Oroszországban is vannak terjesztőitek. Mekkora az érdeklődés a határokon túli
„metal nemzedék” részéről az Agregator iránt?
Igazság szerint nem nagyon tudom. Oroszországban nem
csak terjesztésünk van, hanem kiadták kompletten a Túlontúl + Puszta lét dalait
CDn, de nincs sok visszajelzés. Abban sem vagyok biztos, hogy az orosz srác él
még, akivel elkezdtük annak idején az egyeztetést, mert elég durva dolgai
voltak – bár az oroszoktól semmi sem túl meglepő – és végül már valaki egész
más intézkedett a tényleges megjelenésnél. Itt-ott megjelent némi kritika is,
főleg a nyelvet kritizálták, de nem tudom a konkrét érdeklődés mértékét.
Azt, hogy mégis működne a dolog, abból gondolom,
hogy élőben a nem magyar ajkú közönség is nagyon jól veszi a produkciót, szóval
koncerten működik, de lemezen hallgatni biztosan teljesen más élmény.
Vannak
olyan vágyaitok, hogy nemzetközi szinten sokat emlegetett név legyen az
Agregator?
Jóég tudja. Persze nem lenne rossz, de nem nagyon
tudom, hogy működhetne egy turné – munkahelyeink nem nagyon kultiválnák az
egy-két hetes távolmaradást. Szóval jó lenne távoli tájakra utazni, kipróbálni
az ételeiket/italaikat és este meg jól lealjasodni velük. Ez a közeli
országokban is jól működött, szerintem menne a távolabbiakban is :)
Melyik
az a magyar zenekar, melyet összeszorított kézzel figyelemmel kísértek?
Vannak baráti zenekarok, akikkel nagyon szeretünk
lógni - CasketGarden, Vale of Tears, Tesstimony – különösen várom a Christian
Epidemic visszatérését. Bár egészen más stílus, nagyon szurkolok a lemezen is
szereplő Tanka Balázs bandájának a Turbo-nak. Pont tegnap voltam egy bulijukon
és élőben nagyon bejön ez az elszállós rock’n’roll, amit tolnak. Nagyon jó
Erdélyből a Kopor-Show és a WorldChanger, illetve a felvidékről nagy kedvenc a
Neurasthenia, bár most kicsit belassultak a sulik miatt. A helyi bandák közül
pedig mindenkinek figyelmébe ajánlom a szintén északi metalos Depths of
Desecration-t és a piszkos-mocskos Dirty Dogs és a Hedonist Roosters hard
rockját!
Egyéb vonalról nagyon kedvelem Mátyás Attila dolgait
– ha minden igaz ma jelenik meg az F.O. System koncertlemeze – illetve a Land
of Charon nyári, Fekete Zaj-os visszatérése is nagyon ott volt, remélem még
láthatom majd őket itt-ott.
Akikért viszont tényleg összeszorítanám a kezem, az
a Dying Fields zenekar újraalakulása, nagy hazai kedvenceim voltak az
undergroundban, sajnálom, hogy már nem működnek, s nem hoznak ki új dolgokat.
Kedvenc
mesefigurád?
Kisvakond :) Szerintem bármikor lenyomná Rumcájszt :)
Kérdezett
Sebesi Attila