Album, demó ismertető / Interjú / Beszámoló / Zenekar bemutatás

AGREGATOR: Emberség (2009)

  megjelent: Rockpolis / RM Média

AGREGATOR: Emberség (2009)

(Sz.K.)

„Felnyögtek a gyönyörűségtől, mintha az ördög tenyerét nyalták volna végig.”

 

Az Agregator új hanganyaga a HammerWorld magazin novemberi CD mellékleteként lesz elérhető az érdeklődő közönség számára. Több kör után is az a véleményem, hogy megérte türelmetlenkedi az albumra várva a bő három év alatt. Megérett az idő a lemezre.

 A Szürkület után nem változtak a víziók, témák, csak a megoldások és módszerek nőttek, emberesedtek. Kerekebbek és gördülékenyebbek a darabok. Nincsenek már a kényszeresen megszakított riffek. A skandináv jellemzők most is főszerepet kapnak, de egy jóval komorabb, komplexebb köntösben. Persze egy nagy adag magyaros metal elem is fémjelzi a keletkezés helyét. A slágeres beütések eltűntek, de megmaradt az Agregator-ra oly jellemző death’n roll szín. Lekoptak a prózai pillanatok, ha vannak is, azok úgy folynak bele a gitárok játékába, mint szél a szélbe, vér a vérbe. Már a kezdés – Éjfél felé – agresszív és fülbemászó, és ez így folytatódik a hanganyag teljes terjedelmén. A riffek dörrenek, a szólók szépen körbejárják a vokál, bőgő és hathúrosok szeánszát. Bár az összhangzás nem eléggé karcos. Annak ellenére, hogy ízes halálhörgések törnek fel Tass torkából, bivalyerősek a dalok, mégis szellősek a tételek, emészthetők, melyek igen kényelmessé és élvezhetővé teszik a zenehallgatást. Néha annyira komolyak és teljesek a Rolandék által tolt death/black témákat, hogy még a Nap is feketén kel fel a horizonton (Mint tűz és a jég).

A szárnyaló dallamok szelídre gyúrják a masszív akkordokat. Kihallatszik az Audioplanet-es hangzás is. Jó vastag és telt a tér (no, azért nem egy Devi Heavy telítettség lövi szét a hallgató agyát). A zene mellett érdemes megemlíteni a szövegeket is, melyek éppúgy szerves részét képezik a daloknak, mint a homlokokat formáló zene. Témájukban nem térnek el az Agregator által eddig körbejárt világtól. Kitaszítottság, másság, magány (Mindentelenül), szemrehányás, nyugodt beletörődés, de optimizmus (Romok között).

Hogy albumot lecsengető tételnek íródott vagy sem a Tűz, jöjj velem!, még nem tudom, de azt viszont igen, hogy ennél találóbb és kerekebb befejezést nem is találhattak volna Tassék sehol kerek e nagyvilágon. Vérhullám borította el agyukat!

8,5

Sebesi

„Ezt a lemezt már alapjában sötétebbnek és nyersebbnek álmodtuk meg…” - interjú Tassal, az Agregator frontmanusával -

 megjelent: Rockpolis / RM Média

„Ezt a lemezt már alapjában sötétebbnek és nyersebbnek álmodtuk meg…”

- interjú Tassal, az Agregator frontmanusával -

 Sokan mondjuk azt, hogy az Agregator zenéje a göteborg-i hullámot lovagolja. Ez igaz? Mi számít az Agregator legfőbb inspirációjának?

 Igazság szerint talán az Emberség lemez az első, ahol azt mondanám, hogy ténylegesen van közünk a göteborgi hullámhoz. A helyzet inkább az, hogy azok a zenék, amelyek hatása alatt elkezdtük a zenekart – Tiamat, Cemetary, Katatonia, Amorphis – másképp voltak északiak, mint az említett speciális svéd vonal. Mindegyik extrém black/death-ből indult, aztán elkezdtek dallamosodni és dark/goth hatásokkal elvegyülve egy nagyon hangulatos műfajt alakítottak ki maguk körül. Ez a trend nagyjából le is vonult a kilencvenes években és mire mi aktívak lettünk, addigra az aktuális északi dallamos death metalt a göteborgi vonal jelentette és akkor a színteret figyelő emberek ahhoz kötöttek minket, holott egészen más tempó és hangulati elemek jellemzik. Viszont dallamos és metal, szóval nem rossz skatulya J

A mostani gitárosaink, akik a dalokat is jegyzik, inkább kötődnek a göteborgi irányhoz, szóval most az Emberségen inkább előjönnek ezek az elemek, de azért igyekeztek olyasmit összehozni, ahol bele vannak vonva az eddig ránk jellemző megoldások is.

 Ti milyennek látjátok Önmagatokat?

 Hát 1997-ben a Dózis kocsmában, ahol alapból jó rocker módjára mindenkinek volt legalább egy zenekara - Körte, Chamion meg én kitaláltuk, hogy nekünk is legyen egy, amiben olyan zenét játszunk, amit mi szeretünk. Aztán idővel kiderült, hogy ezzel el tudunk jutni más városok rock-kocsmáiba, klubjaiba, pláne fesztiváljaira – megismerkedhetünk és szórakozhatunk az ottaniakkal, akikkel amúgy sosem találkoztunk volna. Ráadásul fizetik az utat és nincs beugró J Valószínűleg ezért is tudjuk jól érezni magunkat a helyszíneken és ha jól érezzük magunkat, akkor az másokra is átragad és ez nagyon pozitív nyomot hagy a koncerteken is.

Őszintén szólva nem tudom, hogy is lássuk magunkat. Azt hiszem sosem voltak ’sztárallűrök’, persze részegen csinál az ember ezt-meg-azt, de ez minden egészséges rock’n’roll társaságban előfordul. Volt már, hogy kérdezték, hogy hogy-hogy ott iszunk a látogatókkal, és nem vonulunk félre, vagy húzunk haza, mint egy rendes zenekar. Talán épp a rockkocsmás gyökerekből adódik, hogy a helyekre elsősorban szórakozni megyünk és másodsorban zenélni – de persze igyekszünk minél jobb koncertet adni, hogy máskor is hívjanak J

 Idén jelent meg a zenekar harmadik nagylemeze, mely sokkal összetettebb és homogénebb, mint elődjei. Minek köszönhető ez a (szerintem) pozitív változás?

 Homogénebb, mert a dalok nagy részét Dávid jegyezte, és inkább nyersebb, mint összetettebb, ettől is erős ez a lemez. A Szürkület vonalán már nemigen volt mit csinálnunk, így nem volt tervben azt újrázni, így inkább sokkal direktebb dalokat céloztunk meg. Jaya Hari das - a hangmérnök - is sokkal felkészültebb volt, mint három éve, szóval minden készen állt egy igazán tömény és fogós lemez létrehozásához.

 Meg vagytok elégedve az Emberség-etekkel?

 A lemezzel abszolút elégedettek vagyunk, hosszú út áll mögötte és rengeteg munka, de a végeredményt látva úgy érzem megérte minden. Eddig a visszajelzések is biztatóak, de még alig pár hete jelent meg, így várjuk a visszajelzéseket.

A saját emberségünkkel is elégedett vagyok. Mivel a cím nem a humanitárius dolgokra céloz, hanem az emberlétre, bátran mondhatom, hogy teljesen emberiek vagyunk - sok-sok pozitív és negatív élménnyel, örömmel, csalódással, átmulatott és kiesett éjszakával és persze bűnökkel, de remélhetőleg tettünk annyit másokért, akár közvetlenül, barátsággal vagy csak a koncertekkel, dalszövegekkel, hogy úgy érezzék, legalább addig könnyebb az élet, amíg ott vannak, hallgatják, és nem gondolnak másra.

A Szürkület album borítóját a Dark Tranquillity-s Niklas Sundin tervezte. Az Emberség külalakja is az ő keze munkája?

 A Semmi ágán és a Szürkület lemez borítója Niklas munkája volt, érdekes volt vele együtt dolgozni – egyrészt nagyra tartom a muzsikája miatt, de a grafikái is mindig tetszettek. Mint ez az egész zenekaros élet, ez a közös munka is ilyen álomteljesítés volt. Mindemellett jó volt a lemezeinket igazán jó külalakkal látni, ez valahogy hozzátartozik az élményhez.

Az Emberség borítóját egy bolgár srác, Plamen Kolev készítette. Vele még 2006-ban váltottunk először e-mailt. Bejelentkezett, hogy csinál ilyesmiket, nézzük meg a munkáit, hátha érdekes lehet. Ezt a lemezt már alapjában sötétebbnek és nyersebbnek álmodtuk meg és mivel ő jóval szélsőségesebb zenei vonalra készít grafikákat, egyből látszott, hogy ő lesz az emberünk. Illetve volt még egy első körünk egy hazai fotográfussal, akinek az egyik képe nagyon megtetszett és jól ment volna a címhez, de ő végül is nem adott engedélyt a fotó felhasználásához. Nem anyagi dolgok voltak, hanem úgy érezte, hogy egy fotósorozatból nem lehet kiragadni egy képet és önmagában megmutatni - tiszteletben tartom az érzéseit, de azért jó lett volna, ha összejön. Ezután merült fel Plamen neve és megnéztem, hogy a munkái között van-e olyan, ami megfelelne. Ez az arcos dolog megfelelőnek tűnt, de még kalapálni kellett rajta ezt-azt, míg úgy látszott megfelelő lesz az Emberség lemez borítójaként kiteljesednie J

A borítók kapcsán külön kiemelném Posta János munkáját – a 2001-es Túlontúl óta dolgozunk együtt vele és bár a grafikai alapok mindig mástól jöttek, ő volt az, aki végül tényleges borítót varázsolt az alkotásokból. Mindig rengeteget hozzátett a dizájnhoz, ezért bizton állíthatom, hogy a munkája nélkül az összkép nem válhatott volna ilyen szemet gyönyörködtetővé.

 Mit gondolsz, nehezebb volt 2003-ban az Agregator frontembere lenni, mint most?

 Akkor még új érzés volt, letenni a hangszert és megoldani a frontemberséget, de inkább csak újdonság volt, mint nehézség. 2003-2004 környékén az volt a legnehezebb, hogy túléljük az akkori zenekari válságunkat – sok problémát kellett megoldanunk „A Semmi ágán” album létrehozása és megjelentetése során – és az akkori tagcserék is rányomták a bélyeget a hangulatra. De miután ez megoldódott, visszajöttek a dolgos és kellemes hétvégék.

A feladat kellemes, el kell adni a show-t, de elég jó a támogatás – jó a zenekar, jók a dalok és jók a szövegek :) A közönségünk lelkes, a szövegeket tudják, tele vannak energiával – szóval nincsen nehéz dolgom.

Persze biztosan sok minden változott 2003-hoz képest, nincsenek akkori felvételeink, szóval nem tudom megmondani akkor milyen volt és most ehhez képest milyen.

Hogyan viselitek a negatív kritikát? Mi volt eddig a legdurvább hír, amit az Agregator-ról hallottatok?

Hát a pozitívnak mindig jobban örülünk J Alapból senki sem szereti hallani, hogy valakinek nem tetszik, amit csinál. Viszont hiszem és vallom, hogy ha valaki kiáll az emberek elé és csinál valamit – akár csak elmond egy viccet – akkor ezzel vállalnia kell a következményeit ennek a ’közszereplésnek’. Ez lehet negatív és pozitív, és tudnia kell feldolgozni mindezt, tudnia kell kezelni a helyzetet, bármilyen nehéz is. Olyan nincs, hogy valami mindenkinek bejön. De hát ettől szép az élet, ha mindenkinek ugyanaz tetszene, az elég egyszínű dolgokat eredményezne, ezzel együtt kell élni.

Szóval nem örülünk, ha valakinek nem tetszik, amit csinálunk, de elfogadjuk. Persze ennek vannak fokozatai – olyan vélemény, amivel egyetértünk és tanulhatunk belőle, vagy egyetértünk, de nem akarunk tanulni belőle, mert nem releváns és olyan vélemény, ami csak személyeskedés, az pedig leginkább használhatatlan.

Hát a durva hírek, pletykák hála az égnek elkerülnek minket – már nem azt mondom, hogy nincsenek, hanem azt, hogy nem tudunk róluk, mert nekünk nem mondják – így meg nehéz cáfolni. Amit az ember nem csinál, arról általában sokkal durvább elképzelései vannak, mint amit az élet valójában tartogat – persze olyan is akad, hogy az élet durvább J

Jól értesült körökben köztudott, hogy ’sátánisták’ vagyunk, más vélemények szerint meg mi vagyunk ’Tatabánya divatrock’-ja, egyes tagcserék mögött közismerten ’alkohol problémák’ álltak - vagy annál, aki ment, vagy annál, aki maradt. Természetesen minden koncertünk szélsőséges orgiába fulladó helyi házibulin végződik, és bár kecskét nem áldozunk, embert néha eszünk. :)

A próbákon mindenki laza és élvezi az együtt zenélést, vagy akadnak komoly feszültségek is?

A próbák viszonylag lazák – tehát játsszuk a dalokat, dumálunk és ritka a dráma. Feszültségek inkább a dalírási időszakban jellemző, de ez abból fakad, hogy mindenki minél jobbat szeretne kihozni a nótákból, így kompromisszumokkal kezelhető a helyzet. Hiszem, hogy a zenekari demokrácia nem működik – vagy legalábbis nem úgy, mint ahogy itt-ott használják, vagy használnák. Az, hogy egy adott kérdésben öt emberből három valamiben mondjuk leszavaz kettőt, az lehet, hogy hirtelenjében jó válasznak tűnik egy helyzetre, de hosszú távon tüskét hagy a leszavazott kettőben és ez nem lehet alapja a hosszabb távú közös munkának. Ezért igyekszünk minden ilyesmit konstruktívan megoldani, mindenki enged valamennyit – persze néha van egy pont, ahol nincs tovább és akkor valakinek többet kell engednie, de hát ez van, ez az ára annak, ha több ember együtt dolgozik. Egyszer ez enged, másszor az.

Végleg kiesett a gitár a kezedből?

A cuccaim nagyrészt eladtam, de van még otthon egy akusztikus gitárom, azzal néha irkálok ezt-azt. Van szó arról, hogy pár cimborával összeülünk és csinálunk valamit, de semmi komoly. Ha írnék is dolgokat, nem hiszem, hogy beleférne a zenekar irányvonalába, így dalírásból már nem veszem ki a részem, inkább csak belebeszélek.

Svédországban és Oroszországban is vannak terjesztőitek. Mekkora az érdeklődés a határokon túli „metal nemzedék” részéről az Agregator iránt?

Igazság szerint nem nagyon tudom. Oroszországban nem csak terjesztésünk van, hanem kiadták kompletten a Túlontúl + Puszta lét dalait CDn, de nincs sok visszajelzés. Abban sem vagyok biztos, hogy az orosz srác él még, akivel elkezdtük annak idején az egyeztetést, mert elég durva dolgai voltak – bár az oroszoktól semmi sem túl meglepő – és végül már valaki egész más intézkedett a tényleges megjelenésnél. Itt-ott megjelent némi kritika is, főleg a nyelvet kritizálták, de nem tudom a konkrét érdeklődés mértékét.

Azt, hogy mégis működne a dolog, abból gondolom, hogy élőben a nem magyar ajkú közönség is nagyon jól veszi a produkciót, szóval koncerten működik, de lemezen hallgatni biztosan teljesen más élmény.

Vannak olyan vágyaitok, hogy nemzetközi szinten sokat emlegetett név legyen az Agregator?

Jóég tudja. Persze nem lenne rossz, de nem nagyon tudom, hogy működhetne egy turné – munkahelyeink nem nagyon kultiválnák az egy-két hetes távolmaradást. Szóval jó lenne távoli tájakra utazni, kipróbálni az ételeiket/italaikat és este meg jól lealjasodni velük. Ez a közeli országokban is jól működött, szerintem menne a távolabbiakban is :)

Melyik az a magyar zenekar, melyet összeszorított kézzel figyelemmel kísértek?

 Vannak baráti zenekarok, akikkel nagyon szeretünk lógni - CasketGarden, Vale of Tears, Tesstimony – különösen várom a Christian Epidemic visszatérését. Bár egészen más stílus, nagyon szurkolok a lemezen is szereplő Tanka Balázs bandájának a Turbo-nak. Pont tegnap voltam egy bulijukon és élőben nagyon bejön ez az elszállós rock’n’roll, amit tolnak. Nagyon jó Erdélyből a Kopor-Show és a WorldChanger, illetve a felvidékről nagy kedvenc a Neurasthenia, bár most kicsit belassultak a sulik miatt. A helyi bandák közül pedig mindenkinek figyelmébe ajánlom a szintén északi metalos Depths of Desecration-t és a piszkos-mocskos Dirty Dogs és a Hedonist Roosters hard rockját!

Egyéb vonalról nagyon kedvelem Mátyás Attila dolgait – ha minden igaz ma jelenik meg az F.O. System koncertlemeze – illetve a Land of Charon nyári, Fekete Zaj-os visszatérése is nagyon ott volt, remélem még láthatom majd őket itt-ott.

Akikért viszont tényleg összeszorítanám a kezem, az a Dying Fields zenekar újraalakulása, nagy hazai kedvenceim voltak az undergroundban, sajnálom, hogy már nem működnek, s nem hoznak ki új dolgokat.

Kedvenc mesefigurád?

 Kisvakond :) Szerintem bármikor lenyomná Rumcájszt :)

Kérdezett Sebesi Attila

SICULICIDIUM: Utolsó vágta az univerzumban (2009)

megjelent: Rockpolis / RM Média, írta: Sebesi Attila

SICULICIDIUM: Utolsó vágta az univerzumban

(Sun and Moon Records, 2009)

 A 2003 óta létező székelyudvarhelyi zenekar három éves hallgatás után idén jelentkezett egy hat tételből álló albummal. Létezik még egy Transylvanian Resistance (Demo - 2003), egy Splitorment split anyag (2005) és egy EP Lélekösvény névvel (2006).

A hanganyag hangulata először szűknek bizonyult, de miután átszakadt az erényesség fátyla megsejtettük, hogy mit érezhetett Aliz Csodaországban. Black metal pecsét ékeskedik a zenekar homlokán, de a megbélyegzést, az Utolsó Vágta azUniverzumban albumról ítélve, elhamarkodottnak és keveset mondónak tartom. Pestiferék az 1764-es székely mészárlás emlékét koszorúzzák létükkel. A szerénység erényével ható dalszövegek nagy része is ezt az eseményt gyászolja, mikor a szép székelyek drága vére száradt a sárra, mikor a hajnal hidegéből a jajszavak a süket égig nőttek, mikor a szabadság elmaradt és az adó vörös vérré lett. Halottaink jajveszékelnek sírjaikban, éltükben az életből, most a sírjaikból vájják ki őket, érdek szerint átírják nevüket, melyekről lehulltak az ékezetek. Azok a vértanúk hangja kísért a lemezen, akiket a saját népük is magára hagyott a hóba kotort sírhantban. „Itt járok közöttük, beszélgetek velük, költögetem őket, mert nem igaz, hogy négy szál hitvány deszkával vége van mindennek. A sorsok nem múlnak el. Minden holttest egy ruha, melybe a gyermek öltözik. A temető a soha ki nem alvó élet álarca csak.” A black metal jegyei lehulltak a zenekarról, a stílus határvonalai tolódnak el. Nincsenek szegelős dobok, daráló riffek és extrémhörgő vokálok, és a sátánidézés is mellőzve van. A vokál teljesen érthető, nem is irgum-burgum hörgésként, hanem inkább károgó/recsegő hangként lehet skatulyázni. A gitártémák a nagyon lassú, vonagló, morajló akkordozások és az epikus, akusztikus átkötésekből építkeznek, néha egy kis Tormentor-os fíling is belekerül a palacsintába. Sőt a Halványan az Idő Ellen tétellel egy új stílust is lehetne elindítani black punk cím alatt.

 Nem a múltban kell élni, hanem emlékezni. Úgy gondolom, hogy Khurl-éknak (aki bedobol többek között a Siculicidium-ba is) sikerült ez. A lemez egyszerű, borús és depressziós hangulata egy tömény teret lakatol magához, így az erős tételek még gyilkosabban szólalhatnak meg (pl. Lebomlás, Lelassulás). Az album erőssége mégsem a riffek fájdalmas vájkálódása, hanem a finom szálakon lebegő dallamok emelik magas szintre az Utolsó Vágta az Univerzumban albumot. A legszívszaggatóbb dallamok a Bizonytalan Ideák 1-2 – Ellenállás! (Bizonytalan Ideák pt. 2) nótán araszolgatnak. Már-már a sláger-bélyegző is lendületben van. És ezek a fülbemászó dallamok folytatódnak a következő, Talán (Ha Hallanám...), tételen is, csak itt jóval betegesebb és masszívabb alakban bolyonganak. De a fülbemászás mestere mégis az A Sajnálat Utolsó Lehelete (Taxidermia) marad, ahol a játékosan elhangzó belezős/mészárlós szövegek kezében van a gyeplő szára. Mind szövegileg, mind zeneileg tökéletesen csengeti le az albumot a Lebomlás, Lelassulás. Ma már nem az ágyúgolyók miatt apad a magyar vér, most már nem kell Madéfalváig elmennünk, hogy hátba lőjenek, és úgy érzem, ezt sikerült sajátosan megfogalmaznia a Siculicidiumnak.

Csak 1000 példányszámban jött ki világszerte az album, úgyhogy a beszerzéssel sietni kell.

 Siculicidium – Utolsó Vágta Az Univerzumban:

1. Utolsó vágta az Univerzumban
2. Halványan az idõ ellen
3. Bizonytalan ideák 1-2 - Ellenállás! (Bizonytalan ideák pt. 2)
4. Talán (ha hallanám...)
5. A sajnálat utolsó lehelete (Taxidermia)
6.
Lebomlás, lelassulás

10 sebesi

Septicmen leltár 2008

 megjelent: Rockpolis / RM Média

Septicmen leltár 2008

 Leltározást végezve, mennyire volt termékeny a 2008-as év?

A múlt év számunkra egész jól sikerült, tavasszal csináltunk jó pár koncertet, aztán jöttek a nyári fesztiválok (többek között Székelyföldi Rockmaraton), majd ősszel megint a saját koncertek, amik igen változó látogatottságúra sikerültek.

Az év főleg a NEGATIVE lemez promotálásával telt, ez két vonalon lett megoldva. Egyrészt a kiadó hálózatán belül, másrészt a saját eladások révén. Az sem mellékes, hogy Németh Róbert másfél éve teljes jogú zenekari tag lett, és általa egy olyan kreatív ember érkezett hozzánk, akivel rövid időn belül egy hullámhosszra kerültünk a dalírás területén is. A koncertezés mellet sikerült megírnunk a negyedik lemez 90 %-át. Bátran mondhatjuk, termékeny évünk volt.

Jövő évre tervek? Újévi fogadalom?

Jövő évi terv annyi, hogy tavasszal felvesszük az új lemezt, és az ősz folyamán meg is akarjuk jelentetni. Újévi fogadalom egyenlőre nincs. :)

 Zeneileg változott-e a zenekar arculata?

Zeneileg annyiban változtunk, amennyiben egy dobos képességei változnak, illetve más stílussal rendelkezik. Lesznek gyors számok, de inkább a középtempós betonozások lesznek ránk jellemzőek. Plusz még lehetőség szerint minden dalban kidolgozott ultrabrutál szólókat is teszünk.

Ezévben elért legnagyobb teljesítmény, illetve mi az a dolog, ami sajnos nem jött össze a zenekarnak?

Az, hogy a lemezünk végre kapható bárhol az ország területén, illetve egy-két szomszédos országban. Az általunk megcélzott fesztiválokon való szereplés. Ami most nem jött össze, az a Sziget volt, de így volt helyette más.

 Ez a téli időszak pihenést jelent a zenekarnak, vagy ilyenkor vannak az igazi nagy bulik?

Decemberben voltak a legjobb idei koncertjeink. Igazából év elejére nem tervezünk semmit, esetleg ha véletlenszerűen beesik valami, akkor azt elvállaljuk. A próbateremben azért megy a meló, csiszoljuk, rögzítjük a számokat, hogy minél gyorsabban menjen majd a stúdiózás. Meg persze elfogy némi sörital is.

Mi a zenekart mozgató erőnek a neve? Hány évet fog még élni a Septicmen?

A zenekart mozgató erőnek a neve: BARÁTSÁG Tudom kicsit elcsépeltnek tűnhet a kijelentés, de ha ez az összekötő elem hiányozna, akkor nem tudnánk átverekedni magunkat a szar dolgokon. Mert igazából azt veszi észre az ember. A jó dolgokon hamarabb átsuhan mindenki, azt annyira nem vesszük észre. Azzal nincs is gond, mert akkor mindenki úgy érzi működik a banda. Tehát ha mindenki a helyére tudja tenni a dolgokat magában és a környezetében, akkor még sokáig működőképes lesz ez a zenekar.

 Üdvözlettel: Korcsmár Gyula & SEPTICMEN 

Kérdezett: Sebesi Attila