Ozirisz: A Hangok egymás után szálló dallamán

megjelent: ÚJ IDŐ 2001 Zenebona

Ozirisz: A Hangok egymás után szálló dallamán

            A hard rockot, dallamos metalt játszó kiskunhalasi csapat a ‘80-as évek második felében alakult. A ‘90-es évek első felében két albumuk látott napvilágot: Minden szívdobbanás (’92) és Ködösítés (’94), majd a grunge és a neopunk hullám miatt kissé visszaszorultak a magyar rockéletből.

            A jelenlegi felállás: Fekete Csaba billentyűs, Blackey énekes, Jesző szólógitáros, Gáldeske basszusgitáros, Solyka gitár, A.T. dobok, 1998 végére alakult ki és azóta teljes erővel tudnak dolgozni, aminek meg is van az eredménye a “… mint a jég” című korong képében, amely az idén tavasszal látott napvilágot. Az album 14 dalt tartalmaz, 10 teljesen új szerzemény, 4 pedig bónuszként a régebbi számok közül került felvételre, ezek még billentyű nélkül íródtak, zeneileg is több képet mutatnak hisz bluesos, dirtys, thrashes elemeket is hordoznak magukban. Az új nóták jó kis dallamos hard rock szerzemények, néhol Maidenes vágtákkal, finoman fűszerezve billentyűvel, amely hangszer sok esetben főszerephez is jut, mivel a fő dalszerző Fekete Csaba billentyűs. A dalszövegek a női-férfi kapcsolatokat, a párharcokat, a drog negatív hatásait elevenítik meg, hol kőltõi magasságokban, hol meg profán mélységekben.

    

        Az Ozirisz egyik jellegzetessége az, hogy az irónia és az önirónia is helyet kap nem csak a lemezen, hanem a koncertjein is. Aki látta a Satelit TV csatornán, a Fémforrásban,  leadott 50 percnyi koncertet, tudja miről beszélek. A bónuszdalok előtt egy hang azt mondja, hogy ez a CD sem fogja elkoptatni a kereskedelmi rádiók CD lejátszóját, mire a csapat válaszképp lakodalmas stílusban kezd játszani, majd átcsap hard rockba. A vég című hangjátékban ez a bizonyos hang lelövi az egész együttest…

            Állítólag egy zenekar életképességé a harmadik album dönti el. Szerintem a “…mint a jég” van olyan jó, hogy Blackeyék tovább léphessenek. Én innen a távolból is szurkolok a csapatnak.

SchEndre

Gitártábor Erdélyben, először

megjelent: EURÓPAI IDŐ 2001/15 Zenebona

Gitártábor Erdélyben, először

            Kétségtelen, hogy a XX. században a pop/rock zene minden nép kultúrájába belopta magát, ha másként nem, akkor szubkultúraként. Míg tőlünk nyugatra a rockgitározás tanítása a zeneoktatás szerves részét képezi, addig nálunk a hathúrosok szerelmesei csak klasszikus gitárt tanulhatnak. Július első hetében Kalotaszentkirályon – e hely szelleme még Adyt is megihlette – egy régi álom vált valóra: több műfajban tanulhatott gitározni az a 20 fiatal, aki beiratkozott az első Erdélyi Gitártáborba. Erdély minden sarkából érkeztek, a legfiatalabb 14 éves volt, a legidősebb 28 éves.

            Az esős időjárás ellenére Varga András flamenco oktató a spanyol sivatag hőségét hozta el az andalúziai népzenével, melynek rövid történetét is megismerhettük. A többi szakon is kiváló oktatók tartottak előadást: László Hunor jazz-rockot, Molnár Endre “Monyó” rockot és bluest, Hollandus Zoltán és Csobot Miklós jazzt és basszusgitározást, zeneelmélettel Sebestyén Zoltán látta el a szürkeállományokat, Szép Tóth György pedig a hangtechnika világába kalauzolta el a hallgatókat. A közös zenélések egyeseknek biztos életre szóló élményt jelentenek, hisz itt történt meg az, hogy először adhatták elő kedvenc dalaikat teljes zenekarral, tanáraik segítségével.

           

Ez a tábor jó lecke volt mindenkinek, hisz nemcsak a diákok, de még a tanárok is új tapasztalatokkal távozhattak. Amit jómagam is örömmel tapasztalhattam, az, hogy a hazai magyar szakmának is vannak jól felkészült zenészei akik oktatóként is megállják a helyüket, ugyanakkor a tábor diákjai közül is nem egy kiváló utánpótlásnak bizonyulhat. Üröm az örömben, hogy azok az oktatók is földijeink (voltak), akik Budapestről érkeztek. Itt az ideje, hogy ez a műfaj is több támogatást kapjon, hogy tehetséges fiataljaink ne idegenben keressék boldogulásukat.

            Nagy merészség volt Zilahi Csaba (Janovics Jenő Baráti Társaság, Kolozsvári Rádió) és Csobot Miklós részéről elvállalni a gitártábor szervezését, amelynek nemhogy Erdélyben, de még Romániában sincs hagyománya. Talán ezért akadt a vártnál kevesebb támogatója az ötletnek. A jól kiválasztott helyszínen alaposan átgondolt órarenddel, kitűzőkkel és a jövőben is hasznosnak ígérkező akkordfüzettel látták el a “diákokat”, akik az utolsó esti tábortűznél egy mutatós oklevelet is kaptak emlékbe. Tény, hogy a kezdet jónak bizonyult és minden jel szerint van igény a folytatásra. A tábor jó kedéllyel és a “veletek ugyanitt” ős jelszóval zárult.

            Köszönet a támogatóknak: a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának, a bukaresti Magyar Nagykövetségnek és a kolozsvári Aviatica utazási irodának, nem utolsó sorban Kalotaszentkirálynak a nyitottságáért, azért, amiért a táncháztáborok mellett a gitártábort is befogadta és szívügyének tekinti.

SchEndre

ZERO-GRAVITY: Agarak és vízisízők

megjelent: ÚJ IDŐ 2001 Zenebona 

ZERO-GRAVITY: Agarak és vízisízők (Hangya produkció)

            A Zero-G nevezetû formációt Magyarországtól nyugatabbra biztos szupergroupnak neveznék, igaz, hogy már otthon is all-star csapatként emlegetik őket.

            Az együttest Hangyássy “Hangya” Laci (basszusgitár) és Váry “Starchild” Marci (dob) hozta össze, ők a Sing-Singben “húztak” le jó pár évet együtt. A mikrofon mögé a Kanadából hazatelepült Linda Deamon került, aki vokálozott az Ossian Fémzene albumán és lefordította angolra a nemrég megjelent Titkos ünnep dalainak szövegét, ezenkívül egy Sugarfix nevű formációban is énekelt; a csapat hathúrosa Gabrieli Ricsi lett, aki azelőtt a Maszkban és a Southern Specialben szaggatta a húrokat.

            A zenekar ezidáig két multimédiás maxi CD-vel jelentkezett. Mindkét maxi kivitelezése olyan, hogy itthoni csapataink csak álmaikban remélhetnek ilyen hanghordozókat. A CD-k punkos lendületű rock dalokat tartalmaznak, amelyek finoman fűszerezve vannak elektromos kütyükkel és mindezeken ott van a szőke démon, Linda hangja, aki hol ördögien rekeszt, hol angyalian szárnyal. A Taste for speed két felvételt tartalmaz, valamint a címadó dal klipjét két verzióban és interjút. A Zero Gravity dinamizmusa mellett engem megfogott a középrészes lebegés amit egy wah-wah-os gitárszóló követ. A címadó dalba Hangya minden dühét és fájdalmát beletette, mivel megmérgezték kedvenc agarát, ezzel állítva emléket neki. Linda éneke is hol finoman torzított, hol éterien tiszta. Egyébként ez a dal lett a münsterni Agárvilágbajnokság és a magyarországi Gyorsasági Autószövetség hivatalos szignálja.

            A második maxi 3 dalt tartalmaz plusz a Jump with me klipjét és fotókat. A címadó Jump with me a július 28-i dunaújvárosi wake-board világbajnokság szignálja volt. Nos, ehhez hasonlóan pörög is, egy igazi ugrálós hétvégi buli nóta, olyan feszes ritmusokkal mint egy 18 éves lány feneke. A Wanda O’Toole is hasonlóan húzós és a dögös gitártéma is nagyon ott van. Az Emerald Child-ra is jellemzõ a dögösség, engem legjobban a P.Mobil: Baba Mária hangulatát idéző középrész fogott meg.

            Biztos vagyok benne, hogy Hangyáék a nemzetközi porondon is megállják a helyüket. Sok szerencsét Zero-G!

Schervenka Endre