megjelent: Rockpolis / RM Média
AGREGATOR:
Emberség (2009)
(Sz.K.)
„Felnyögtek a gyönyörűségtől, mintha az ördög tenyerét nyalták volna végig.”
Az Agregator új hanganyaga a HammerWorld magazin novemberi CD mellékleteként lesz elérhető az érdeklődő közönség számára. Több kör után is az a véleményem, hogy megérte türelmetlenkedi az albumra várva a bő három év alatt. Megérett az idő a lemezre.
A Szürkület után nem változtak a víziók, témák, csak a megoldások és módszerek nőttek, emberesedtek. Kerekebbek és gördülékenyebbek a darabok. Nincsenek már a kényszeresen megszakított riffek. A skandináv jellemzők most is főszerepet kapnak, de egy jóval komorabb, komplexebb köntösben. Persze egy nagy adag magyaros metal elem is fémjelzi a keletkezés helyét. A slágeres beütések eltűntek, de megmaradt az Agregator-ra oly jellemző death’n roll szín. Lekoptak a prózai pillanatok, ha vannak is, azok úgy folynak bele a gitárok játékába, mint szél a szélbe, vér a vérbe. Már a kezdés – Éjfél felé – agresszív és fülbemászó, és ez így folytatódik a hanganyag teljes terjedelmén. A riffek dörrenek, a szólók szépen körbejárják a vokál, bőgő és hathúrosok szeánszát. Bár az összhangzás nem eléggé karcos. Annak ellenére, hogy ízes halálhörgések törnek fel Tass torkából, bivalyerősek a dalok, mégis szellősek a tételek, emészthetők, melyek igen kényelmessé és élvezhetővé teszik a zenehallgatást. Néha annyira komolyak és teljesek a Rolandék által tolt death/black témákat, hogy még a Nap is feketén kel fel a horizonton (Mint tűz és a jég).
A szárnyaló dallamok szelídre gyúrják a masszív akkordokat. Kihallatszik az Audioplanet-es hangzás is. Jó vastag és telt a tér (no, azért nem egy Devi Heavy telítettség lövi szét a hallgató agyát). A zene mellett érdemes megemlíteni a szövegeket is, melyek éppúgy szerves részét képezik a daloknak, mint a homlokokat formáló zene. Témájukban nem térnek el az Agregator által eddig körbejárt világtól. Kitaszítottság, másság, magány (Mindentelenül), szemrehányás, nyugodt beletörődés, de optimizmus (Romok között).
Hogy albumot lecsengető tételnek íródott vagy sem a Tűz, jöjj velem!, még nem tudom, de azt viszont igen, hogy ennél találóbb és kerekebb befejezést nem is találhattak volna Tassék sehol kerek e nagyvilágon. Vérhullám borította el agyukat!
8,5
Sebesi
