megjelent: IFI FÓRUM
1994. 3. szám POPsaROCK - Hazai rockkörkép
“HA ÚGY ÉRZED MENNED KELL…”
…hirdették a plakátok december
második felében a fenti mottóval a szentkeresztbányai Légió együttes
búcsúkoncertjét. Annak a Légiónak az utolsó buliját, amely ’93 májusában első
díjat nyert a nagyenyedi Talentum Fesztiválon, amely nagy népszerűségnek örvendett,
amelynek a szövegei hozzánk, rólunk szóltak, amely együttes körül úgy látszott,
hogy végre beindul valami….Hiába, a sors útjai kifürkészhetetlenek…
Objektív okok miatt oszlott fel a
Légió. A basszusgitáros (Sima Endre) és a dobos (“Fóka” Kész Sándor) be kell
vonuljanak, de láthatólag és érezhetőleg nem csak ezek a feloszlás okai. Nem az
én dolgom a szétválás okait vizsgálni.
Most pedig pörgessük vissza az
emlékezés filmkockáit és lássuk mi is volt azon a búcsúbulin. Először is Bara
Zoltán gitárost üdvözölhette a közönség, aki a koncertre hazatért
Magyarországról. Majd jöttek a “nagy” Légió “slágerek” amelyeket felsorolni
hosszú volna, viszont soha nem lehet elfelejteni őket. A saját szerzemények
mellett játszottak még feldolgozásokat is, mint pl. Edda: Emlékezés; Piramis:
Ajándék, Kóbor angyal; Guns’n’Roses: Knockin’ on heaven’s door instrumentális
változatát, ami egy kicsit gyengécskére sikerült. Volt bohóckodás a Pufulec c.
számmal és egyéb vidám feldolgozásokkal, de voltak komoly témájú dalok is amelyek
kár, hogy nem kaptak helyet a tavasszal megjelent “Ne hidd, hogy késő van már…”
c. demón. Nem mintha az előbb említett demón nem lettek volna jó nóták, de
azért kár az olyan dalokért, hogy “elvesszenek”, mint pl. A haj, Húszéves,
Fekete macska stb.
A buli két részből állt, de nem volt
ésszerű dolog ennyire elnyújtani, mivel a második részben már közönség és
zenész egyaránt fáradt volt és ez rontotta a hangulatot. A cucc is kielégítően
szólt, ahhoz képest, hogy ilyen kisebb bulik alkalmával hogyan szokott szólni a
technikai felszerelés. Hallhatunk illetve láthattunk egy dobszólót is Fóka
mestertől. Sima barátunk még a színpadról is lejött basszusgitárjával és együtt
nyomult a közönséggel. A hideg rázta az embert ahogy a közönség együtt énekelte
az “Elindult a lány” c. dalt, amely igen nagy népszerűségnek örved még ma
is. Apropó közönség: ilyen hálás közönséget nem nagyon látni tájainkon és ez a
hála nemcsak abban nyilvánult meg, hogy a dalok között kiáltották a “Ki a jó?
Légió!” szlogent hanem abban is, hogy nem balhéztak, nem voltak ilyen-olyan
bekiabálások (mint pl. Székelyudvarhelyen a Tankcsapda koncertjén), itt a
rockzenét szerető fiatalok gyűltek össze, hogy jól érezzék magukat, hogy
fájdalmasan búcsúzzanak kedvenceiktől. A székelyudvarhelyi koncertre járó
közönség igazán tanulhatna a szentkeresztbányaiaktól! Sajnos már csak múlt
időben beszélhetünk a Légióról, de azért reméljük, hogy az együttes “romjain”
kialakul majd valami. És ez biztos is,
mert, ahogy Mag Jocó énekest ismerem ő nem adja fel egykönnyen a “harcot”.
“…menj, ne várj, vissza sose nézz!”
Schervenka
R. Endre
Erre a koncertre Zilahi Csaba barátomat is elhívtuk. A koncert után az unokatesóm egyik posztlicis osztálytársánál kaptunk szállást és mivel a csapatunk, ha jól emlékszem 5 fős volt, így mindenkinek nem jutott ágy, de jó volt a föld is. Mivel karácsony után volt ez az esemény, szó szerint a karácsonyfa alatt jutott nekem hely :).
Másnap reggel arra ébredtünk, hogy jó nagy dög, vizes hó hullott az éjszaka leple alatt. Szentkeresztbányáról gyalog indultunk el, hogy majd csak kapunk stoppot. Bizony Kápolnásfalut is elhagytuk, amikor megállt egy autó, de csak két hely volt benne, így az unokatesóm és a társaságunkban lévő lány felszálltak. Öcsi barátommal tovább gyalogoltunk és mivel autó nem akadt a "lájkolgatásunkra", így más választásunk nem akadt, minthogy felkapaszkodtunk egy szekérre, amely Homoród-fürdőig elvitt, mivel az atyafiak épp borvízért mentek. Aztán Homoródon sikerült stoppot kapni, így átázva a vizes hótól és átfagyva, megérkeztünk Berci unokatesóm udvarhelyi albérletébe, ahol pár kártyaparti alatt felmelegedtünk. Aztán a délutáni vonattal vehettük az irányt Keresztúr felé...:)
