Album, demó ismertető / Interjú / Beszámoló / Zenekar bemutatás

HangzavaROCK a IX. székelyudvarhelyi Diáknapokon

megjelent: EURÓPAI IDŐ 2001/11 Zenebona


HangzavaROCK a IX. székelyudvarhelyi Diáknapokon

            Este 7-re volt meghirdetve a rendezvény és pár perccel 7 után máris színpadon állt Murányi Tóni és Zenekara. Így kell ezt csinálni! MT and Co. Székelyudvarhelyi, de még sokan nem látták/hallották őket élőben játszani, akárcsak jómagam. Így hát kíváncsian vártuk, hogy mi fog történni. És lőn: egy egyéni, üde színfolt született az udvarhelyi pop-rock mezőny palettáján. Olyan zenét játszanak, mintha Cseh Tamást összegyúrnák a Kispál és a Borzzal, a Quimbyvel és más hasonszőrű zenekarokkal. Szerintem az est legnagyobb poénja az volt, amikor Tóni megkérdezte: “Szeretitek a AC/DC-t? Na, most nem az jön!” … és elnyomtak egy Elvis rockyt, amely programjukban az egyetlen feldolgozás volt. Következett a Hard Laws, amely az európai power metalt (Helloween, Gamma Ray, stb) próbálja játszani, de ehhez a műfajhoz sokkal több zenei tudás szükségeltetik, mint a sima döngölés.
            Remélem, a nagykárolyi Psycho Symphonyt senkinek sem kell bemutatnom, hiszen már évek óta a hazai metal underground ászai. Kár, hogy a cucc nem szólt tisztán a műsoruk alatt, hiszen ezt a fajta jó értelemben vett agyament progresszív thrash zenét, amit ők művelnek, csak kristálytisztán megszólaló motyón lehet 100 %-osan élvezni. A közönség így is nagy ovációval fogadta a pszichotikus szimfóniákat. Kíváncsian várom az új albumukat.
            Az udvarhelyi Shadows a 80-as évek Pokolgép/Ossian heavy metalját viszi tovább. Ezen az estén nem voltak valami remek formában. A csütörtöki gyergyói koncert és a pénteki party őket is kifárasztotta akárcsak az utolsónak fellépő szekszárdi Lay-Off-ot. Amit róluk tudni kell, hogy amolyan harmadvonalbeli heavy-hard csapat akik P.Mobil, P.Box, feldolgozásokat is beszúrnak saját dalaik mellé.
            Köszönet O.P.-nek és Nyufinak, hogy ebben a nyál orientált világban felvállalták és megrendezték a HangzavaROCK-ot. Remélem, lesz folytatása!
Escéhá

Szentgyörgynapok pop-rockban

megjelent: EURÓPAI IDŐ 2001/10 Zenebona



Szentgyörgynapok pop-rockban



            Mindig és mindenhol az ember nem lehet jelen. Ezért van az, hogy az alábbi beszámoló csak a szombati, április 21-ei fellépőkről szól. Szerény személyem a rock és pop zenét hivatott követni, de a parkban felállított miniszínpadi népzene sokkal kellemesebb volt a fülnek és a szemnek, mint a nagyszínpadon egymást követő tátogó, arctalan zenéjű, destruktív dalszövegű csapatok ugra-bugra mutatványa.

            Persze, azért jó dolgok is történtek a nagyszínpadon. Délután 5 órakor a székelykeresztúri Forgotten mutatta be röpke 25 perc alatt a saját dalaiból álló programját. Ilyen tisztán, arányosan életükben még nem szólt a cucc. Az utóbbi időben kevés olyan hazai csapatot hallottam, melynek a dalaitól lúdbőrös lesz a hátam, de a Forgotten produkciója ezt a fajta kellemes bizsergést váltotta ki nálam. Végre egy olyan itthoni rockegyüttes, amely a szerzeményeibe népzenénk dallamvilágából csempész be motívumokat.

            Nem sokkal utánuk következett a “tátika-show”, melynek végefele a színpad előtt összesereglett tömeg már türelmetlenül várta Dancs Annamarit. Annak ellenére, hogy az általa képviselt stílus nem az én világom, minden elismerésem az övé és az édesapjáé, Dancs Árpádé. Az igényesen meghangszerelt dalok – igazi zenészek által feljátszott szerzemények (pl. Köszöntelek Amerika) és nemcsak hangmintákból összemixelt dolgok – és többé-kevésbé igényes szövegek jóval túlmutatnak az előtte ugrabugráló csapatokon. Én csak azt sajnálom, hogy nem élő zenekar nyomta Annamari mögött a zenei alapokat

            Hosszabb átszerelési szünet után… eleredt az eső és a Mercedes Band is begyújtotta a motorokat. Programjuk 80%-át Led Zep feldolgozások tették ki, volt Thunderstruck és két saját szerzemény. Semmi bajom  feldolgozásokkal, meglepően jól adták őket elő, de a két saját szerzeményük még túl kevés ahhoz, hogy egyénisége legyen a csapatnak. Végre meg kéne már érteni, hogy aki szinte kizárólag feldolgozásokkal (utánzással) szolgálja ki a közönséget, előbb-utóbb a vendéglátós szintre “emelkedik”.

            A Tunyogi Band klasszikus intrója kellőképpen felhergelte a tömeget ahhoz, hogy az Öregesen (Ahogy jól esik) c. daluktól egy emberként dobja el mindenki az agyát – még a Jóisten is elzárta a csapokat a csodálkozástól -, hogy fejet hajtson a magyar rock őskövületei előtt. Szavakkal leírhatatlan az az érzés, amikor ott látod-hallod azokat, akik megírták a Szabad vért, seprűre ültetnek a Boszorkányrepüléssel, biztatnak, hogy Menj tovább, ha csak Két forintért is, hogy majd magasra szállj a Piramis klasszikussal (Szállj fel magasra). A Fekete démon kétlábdobjával lehengerelnek, majd lazán előadják a P.Mobil Alkohol bluesából a “söröcske, borocska” klasszikus sorát. Látszik rajtuk, hogy ezt az életformát nem csak megjátszodják, a rock’n’roll valóban az életük. Amikor eljön a búcsú ideje, az égi csapok ismét megnyílnak, de a “visszázás” után a Becsület az becsület és a “fekete bárányokat” ok nélkül nem lehet áztatni – csap elzárva – majd egy Utolsó cigaretta és … életem egyik legjobb bulija véget ér. A zenekar tökéletesen szólt, bár a hangerő potit feljebb is lehetett volna tolni. Tény, hogy amikor ezeket a sorokat írom, még mindig a TRB hatása alatt vagyok.

“Ez az átok az enyém/ Ez a vér, nyugtalan vér/ SZABAD VÉR”

SchEndre 
  

Pokolgép: Csakazértis/Ancient fever

megjelent: EURÓPAI IDŐ 2001/14 Zenebona

Pokolgép: Csakazértis (2000) / Ancient fever (2001) (Nephilim Records)

            Tudom, tudom, hogy a Csakazértis már jó egy éve megjelent, de íme két érv, amiért mégis érdemes szólni róla: az idén tavasszal az angol nyelvű változata is boltokba került (odaát), a másik pedig az, hogy a hazai (Erdély) magyar szaksajtó (ezen az oldalon kívül egyáltalán létezik még ilyen??) nem sokat emlegette a Pokolgépnek ezt a legutóbbi, kiváló albumát. A helye ott van a klasszikus Totális metál, Pokoli színjáték, Éjszakai bevetés, Adj új erőt és  Vedd e ami jár között.

            ‘90-ben a nagy szakítás után sokan elfordultak Kukovecztől, de tíz év távlatából látszik igazán, hogy ki az, aki őszintén őrzi a tüzet. Kukovecz visszamegy a gyökerekhez és mindjárt egy ősi magyar népdallal – Szent István ének, amit lánytanítványai énekelnek – nyitja az album mindkét nyelvű verzióját. A hegedű felbukkanása nem a gótikus hangulat teremtése miatt van, a szintetizátorok is szépen belesimulnak a gőzmozdony dohogású basszusba és erejükben ugyanezt a masinát idéző gitárok folyamába, amelyeknek helyen-helyen akusztikusan olyan a hangjuk, mintha angyalok játszanának rajtuk. A dalok változatlanul ugyanarról az öntörvényűségről szólnak – zenében, szövegben egyaránt – ami annak idején a Pokolgépet a legnépszerűbb magyar heavy metal csapattá tette. Napjaink pestise, a drogok is témája két dalszövegnek (Mit tennél, ha látnád?; Mielőtt végleg eltűnnél): “Hol az az ember, ki rávette egyszer, hogy
Szúrjon egy vénát, most megásnám a sírját hamar”
            Gábor ars poeticáját legjobban talán a lemez címadó dala tükrözi:
“Tiszta szívemből vele minden rosszat vállalok
Szabad akaratomból csakazértis rock and roll
Csakazértis ROCK!”
           
Az angol változat eleinte fura egy kicsit, de meg lehet szokni. Tény, hogy a Szökevényt, az Így kellesz-t és társait nagyobb élmény Joe-val magyarul énekelni. A két változat között mindössze annyi a különbség, hogy a Szökevény (Fugitive) angol változatában Joe a zene elhalkulása után is tovább énekli a refrént és a záró akusztikus Once again-ben (Mégegyszer) csak a csapat vokálozik, míg a magyar változatban leánykórus énekel. Mivel az angol CD elsősorban nyugati piacra és promóciós célokból készült, én nagyon szurkolok a csapatnak.
“Nyújtsd kezed, nyújtsd kezed felém
Érezzem, hogy valahová tartozom.
Önzetlenül add magad
Még egyszer, ébredj fel még!”
 SchEndre
 Fent a kézirat piszkozatai :)