megjelent: EURÓPAI IDŐ 2001/14 Zenebona

Pokolgép: Csakazértis (2000) / Ancient fever (2001) (Nephilim Records)

Tudom, tudom, hogy a Csakazértis már jó egy éve megjelent, de íme két érv, amiért mégis érdemes szólni róla: az idén tavasszal az angol nyelvű változata is boltokba került (odaát), a másik pedig az, hogy a hazai (Erdély) magyar szaksajtó (ezen az oldalon kívül egyáltalán létezik még ilyen??) nem sokat emlegette a Pokolgépnek ezt a legutóbbi, kiváló albumát. A helye ott van a klasszikus Totális metál, Pokoli színjáték, Éjszakai bevetés, Adj új erőt és Vedd e ami jár között.

‘90-ben a nagy szakítás után sokan elfordultak Kukovecztől, de tíz év távlatából látszik igazán, hogy ki az, aki őszintén őrzi a tüzet. Kukovecz visszamegy a gyökerekhez és mindjárt egy ősi magyar népdallal – Szent István ének, amit lánytanítványai énekelnek – nyitja az album mindkét nyelvű verzióját. A hegedű felbukkanása nem a gótikus hangulat teremtése miatt van, a szintetizátorok is szépen belesimulnak a gőzmozdony dohogású basszusba és erejükben ugyanezt a masinát idéző gitárok folyamába, amelyeknek helyen-helyen akusztikusan olyan a hangjuk, mintha angyalok játszanának rajtuk. A dalok változatlanul ugyanarról az öntörvényűségről szólnak – zenében, szövegben egyaránt – ami annak idején a Pokolgépet a legnépszerűbb magyar heavy metal csapattá tette. Napjaink pestise, a drogok is témája két dalszövegnek (Mit tennél, ha látnád?; Mielőtt végleg eltűnnél): “Hol az az ember, ki rávette egyszer, hogy

Szúrjon egy vénát, most megásnám a sírját hamar”

Gábor ars poeticáját legjobban talán a lemez címadó dala tükrözi:

“Tiszta szívemből vele minden rosszat vállalok

Szabad akaratomból csakazértis rock and roll

Csakazértis ROCK!”

Az angol változat eleinte fura egy kicsit, de meg lehet szokni. Tény, hogy a Szökevényt, az Így kellesz-t és társait nagyobb élmény Joe-val magyarul énekelni. A két változat között mindössze annyi a különbség, hogy a Szökevény (Fugitive) angol változatában Joe a zene elhalkulása után is tovább énekli a refrént és a záró akusztikus Once again-ben (Mégegyszer) csak a csapat vokálozik, míg a magyar változatban leánykórus énekel. Mivel az angol CD elsősorban nyugati piacra és promóciós célokból készült, én nagyon szurkolok a csapatnak.

“Nyújtsd kezed, nyújtsd kezed felém

Érezzem, hogy valahová tartozom.

Önzetlenül add magad

Még egyszer, ébredj fel még!”

SchEndre