HangzavaROCK a IX. székelyudvarhelyi Diáknapokon

megjelent: EURÓPAI IDŐ 2001/11 Zenebona

HangzavaROCK a IX. székelyudvarhelyi Diáknapokon

            Este 7-re volt meghirdetve a rendezvény és pár perccel 7 után máris színpadon állt Murányi Tóni és Zenekara. Így kell ezt csinálni! MT and Co. Székelyudvarhelyi, de még sokan nem látták/hallották őket élőben játszani, akárcsak jómagam. Így hát kíváncsian vártuk, hogy mi fog történni. És lőn: egy egyéni, üde színfolt született az udvarhelyi pop-rock mezőny palettáján. Olyan zenét játszanak, mintha Cseh Tamást összegyúrnák a Kispál és a Borzzal, a Quimbyvel és más hasonszőrű zenekarokkal. Szerintem az est legnagyobb poénja az volt, amikor Tóni megkérdezte: “Szeretitek a AC/DC-t? Na, most nem az jön!” … és elnyomtak egy Elvis rockyt, amely programjukban az egyetlen feldolgozás volt. Következett a Hard Laws, amely az európai power metalt (Helloween, Gamma Ray, stb) próbálja játszani, de ehhez a műfajhoz sokkal több zenei tudás szükségeltetik, mint a sima döngölés.

            Remélem, a nagykárolyi Psycho Symphonyt senkinek sem kell bemutatnom, hiszen már évek óta a hazai metal underground ászai. Kár, hogy a cucc nem szólt tisztán a műsoruk alatt, hiszen ezt a fajta jó értelemben vett agyament progresszív thrash zenét, amit ők művelnek, csak kristálytisztán megszólaló motyón lehet 100 %-osan élvezni. A közönség így is nagy ovációval fogadta a pszichotikus szimfóniákat. Kíváncsian várom az új albumukat.

            Az udvarhelyi Shadows a 80-as évek Pokolgép/Ossian heavy metalját viszi tovább. Ezen az estén nem voltak valami remek formában. A csütörtöki gyergyói koncert és a pénteki party őket is kifárasztotta akárcsak az utolsónak fellépő szekszárdi Lay-Off-ot. Amit róluk tudni kell, hogy amolyan harmadvonalbeli heavy-hard csapat akik P.Mobil, P.Box, feldolgozásokat is beszúrnak saját dalaik mellé.

            Köszönet O.P.-nek és Nyufinak, hogy ebben a nyál orientált világban felvállalták és megrendezték a HangzavaROCK-ot. Remélem, lesz folytatása!

Escéhá

Szentgyörgynapok pop-rockban

megjelent: EURÓPAI IDŐ 2001/10 Zenebona

Szentgyörgynapok pop-rockban

            Mindig és mindenhol az ember nem lehet jelen. Ezért van az, hogy az alábbi beszámoló csak a szombati, április 21-ei fellépőkről szól. Szerény személyem a rock és pop zenét hivatott követni, de a parkban felállított miniszínpadi népzene sokkal kellemesebb volt a fülnek és a szemnek, mint a nagyszínpadon egymást követő tátogó, arctalan zenéjű, destruktív dalszövegű csapatok ugra-bugra mutatványa.

            Persze, azért jó dolgok is történtek a nagyszínpadon. Délután 5 órakor a székelykeresztúri Forgotten mutatta be röpke 25 perc alatt a saját dalaiból álló programját. Ilyen tisztán, arányosan életükben még nem szólt a cucc. Az utóbbi időben kevés olyan hazai csapatot hallottam, melynek a dalaitól lúdbőrös lesz a hátam, de a Forgotten produkciója ezt a fajta kellemes bizsergést váltotta ki nálam. Végre egy olyan itthoni rockegyüttes, amely a szerzeményeibe népzenénk dallamvilágából csempész be motívumokat.

            Nem sokkal utánuk következett a “tátika-show”, melynek végefele a színpad előtt összesereglett tömeg már türelmetlenül várta Dancs Annamarit. Annak ellenére, hogy az általa képviselt stílus nem az én világom, minden elismerésem az övé és az édesapjáé, Dancs Árpádé. Az igényesen meghangszerelt dalok – igazi zenészek által feljátszott szerzemények (pl. Köszöntelek Amerika) és nemcsak hangmintákból összemixelt dolgok – és többé-kevésbé igényes szövegek jóval túlmutatnak az előtte ugrabugráló csapatokon. Én csak azt sajnálom, hogy nem élő zenekar nyomta Annamari mögött a zenei alapokat

            Hosszabb átszerelési szünet után… eleredt az eső és a Mercedes Band is begyújtotta a motorokat. Programjuk 80%-át Led Zep feldolgozások tették ki, volt Thunderstruck és két saját szerzemény. Semmi bajom  feldolgozásokkal, meglepően jól adták őket elő, de a két saját szerzeményük még túl kevés ahhoz, hogy egyénisége legyen a csapatnak. Végre meg kéne már érteni, hogy aki szinte kizárólag feldolgozásokkal (utánzással) szolgálja ki a közönséget, előbb-utóbb a vendéglátós szintre “emelkedik”.

            A Tunyogi Band klasszikus intrója kellőképpen felhergelte a tömeget ahhoz, hogy az Öregesen (Ahogy jól esik) c. daluktól egy emberként dobja el mindenki az agyát – még a Jóisten is elzárta a csapokat a csodálkozástól -, hogy fejet hajtson a magyar rock őskövületei előtt. Szavakkal leírhatatlan az az érzés, amikor ott látod-hallod azokat, akik megírták a Szabad vért, seprűre ültetnek a Boszorkányrepüléssel, biztatnak, hogy Menj tovább, ha csak Két forintért is, hogy majd magasra szállj a Piramis klasszikussal (Szállj fel magasra). A Fekete démon kétlábdobjával lehengerelnek, majd lazán előadják a P.Mobil Alkohol bluesából a “söröcske, borocska” klasszikus sorát. Látszik rajtuk, hogy ezt az életformát nem csak megjátszodják, a rock’n’roll valóban az életük. Amikor eljön a búcsú ideje, az égi csapok ismét megnyílnak, de a “visszázás” után a Becsület az becsület és a “fekete bárányokat” ok nélkül nem lehet áztatni – csap elzárva – majd egy Utolsó cigaretta és … életem egyik legjobb bulija véget ér. A zenekar tökéletesen szólt, bár a hangerő potit feljebb is lehetett volna tolni. Tény, hogy amikor ezeket a sorokat írom, még mindig a TRB hatása alatt vagyok.

“Ez az átok az enyém/ Ez a vér, nyugtalan vér/ SZABAD VÉR”

SchEndre 

  

Pokolgép: Csakazértis/Ancient fever

megjelent: EURÓPAI IDŐ 2001/14 Zenebona

Pokolgép: Csakazértis (2000) / Ancient fever (2001) (Nephilim Records)

            Tudom, tudom, hogy a Csakazértis már jó egy éve megjelent, de íme két érv, amiért mégis érdemes szólni róla: az idén tavasszal az angol nyelvű változata is boltokba került (odaát), a másik pedig az, hogy a hazai (Erdély) magyar szaksajtó (ezen az oldalon kívül egyáltalán létezik még ilyen??) nem sokat emlegette a Pokolgépnek ezt a legutóbbi, kiváló albumát. A helye ott van a klasszikus Totális metál, Pokoli színjáték, Éjszakai bevetés, Adj új erőt és  Vedd e ami jár között.

            ‘90-ben a nagy szakítás után sokan elfordultak Kukovecztől, de tíz év távlatából látszik igazán, hogy ki az, aki őszintén őrzi a tüzet. Kukovecz visszamegy a gyökerekhez és mindjárt egy ősi magyar népdallal – Szent István ének, amit lánytanítványai énekelnek – nyitja az album mindkét nyelvű verzióját. A hegedű felbukkanása nem a gótikus hangulat teremtése miatt van, a szintetizátorok is szépen belesimulnak a gőzmozdony dohogású basszusba és erejükben ugyanezt a masinát idéző gitárok folyamába, amelyeknek helyen-helyen akusztikusan olyan a hangjuk, mintha angyalok játszanának rajtuk. A dalok változatlanul ugyanarról az öntörvényűségről szólnak – zenében, szövegben egyaránt – ami annak idején a Pokolgépet a legnépszerűbb magyar heavy metal csapattá tette. Napjaink pestise, a drogok is témája két dalszövegnek (Mit tennél, ha látnád?; Mielőtt végleg eltűnnél): “Hol az az ember, ki rávette egyszer, hogy

Szúrjon egy vénát, most megásnám a sírját hamar”

            Gábor ars poeticáját legjobban talán a lemez címadó dala tükrözi:

“Tiszta szívemből vele minden rosszat vállalok

Szabad akaratomból csakazértis rock and roll

Csakazértis ROCK!”

           

Az angol változat eleinte fura egy kicsit, de meg lehet szokni. Tény, hogy a Szökevényt, az Így kellesz-t és társait nagyobb élmény Joe-val magyarul énekelni. A két változat között mindössze annyi a különbség, hogy a Szökevény (Fugitive) angol változatában Joe a zene elhalkulása után is tovább énekli a refrént és a záró akusztikus Once again-ben (Mégegyszer) csak a csapat vokálozik, míg a magyar változatban leánykórus énekel. Mivel az angol CD elsősorban nyugati piacra és promóciós célokból készült, én nagyon szurkolok a csapatnak.

“Nyújtsd kezed, nyújtsd kezed felém

Érezzem, hogy valahová tartozom.

Önzetlenül add magad

Még egyszer, ébredj fel még!”

 SchEndre

 Fent a kézirat piszkozatai :)

“Érdemes még mindig bízni a rockzenében” – interjú a TRB-vel

megjelent: EURÓPAI IDŐ 2001/11 Zenebona

“Érdemes még mindig bízni a rockzenében” – interjú a TRB-vel

            A TRB (ex-Tunyogi Band) sepsiszentgyörgyi bulija után két kérdésemre Tunyogi Péter énekes, a többire Zeffer András billentyűs válaszolt.

Sch. – Péter, a lányaid mit csinálnak mostanában?

T.P. – Bernadett musical színész, Orsi pedig most készíti harmadik nagylemezét.

Sch. – A P.Mobil “Utolsó r’n’r” c. dalában azt énekled, hogy: “A fiam néha elverem, az a baj, hogy rám hasonlít egészen, a kis Tunyót ismerik a környéken”, a “Hűvös, bűnös, bűvös” dalotokban pedig: “Add, hogy a fiam ne ismerje őt…” Létezik egy ifjú Tunyó? És tényleg nem akarod a rockszakma közelébe engedni? 

T.P. – Nem, egy szemet sem, semmiképp…

Sch. – Miért váltatok ki a P.Mobilból, hiszen úgy nézett ki, hogy a Babolcsai nénivel, a koncertalbummal és a válogatással folytatódni fog a zenekar régi sikere?

Z.A. – Azért, mert Schuster Lóránt másképp döntött és Kékesi “Bajnok” Lászlót 23 év után, Tunyogit 19 év után kirúgta a zenekarból én pedig ezek után azt mondtam, hogy 18 év után én sem vagyok hajlandó vele egy színpadra állni soha az életben. Döntését nem indokolta meg, gyakorlatilag megalázott minket és két évtized után a mínuszról kellett újrakezdenünk az életünket.

Sch. – Milyen érzés újra Erdélyben játszani?

Z.A. – Nagyon jó, már a tavalyi koncertünk óta készülünk arra, hogy visszajöjjünk. Ez sikerült, ráadásul a szentgyörgyi koncert előtt Gyergyószentmiklóson játszottunk teltház előtt. Fellépünk még Csíkszeredában és Marosvásárhelyen is. Úgy gondolom, hogy a TRB eddigi négy és fél éves életének ez most egy nagyon sikeres szakasza, jelen pillanatban a banda csúcson van.

Sch. – Tavaly jött ki a Szárnyakon szédülő címû új albumotok. Mit kell tudni róla?

Z.A. – Ez a második stúdióalbumunk, ami meghatározó a zenekar életében. Számunkra az első album, “A tegnap itt hagyott” jelentette az első komoly áttörést a Mobil után, gatyába ráztuk magunkat. A Sony Music jóvoltából elkészítettük ezt a másodikat is, amellyel sikerült túllépni önmagunkon, tehát még jobban sikerült. Ez pedig azt jelenti, hogy a zenekar még nagyon-nagyon sokáig együtt fog maradni. Véleményem szerint nagyon nagy dolog, hogy Európában van egy olyan cég – a Sony Music – amely letette a voksot a TRB mellé és úgy gondolta, hogy érdemes még mindig megbízni a rockzenében.

Sch. – Az első albumotok magánkiadásban jelent meg, úgyszintén a koncert is. A Sony kiadja-e újra őket? 
Z.A. – Ez már meg is történt, a Sony átvette őket és ettől kezdve már a világ minden táján (Románia nem tartozik ehhez a világhoz…-Sch.) meg lehet kapni mindhárom albumot a kiadásukban. A TRB lényege, hogy nem az anyagi és a rettenetes gazdasági szempontok tartják össze, hanem a szeretet és a megbecsülés. Az összes erdélyi magyarnak azt üzenem, hogy nagyon hiszünk bennetek és soha nem hagyunk magatokra! 

Lejegyezte: SchEndre

Monyó Szabadsága

megjelent: EURÓPAI IDŐ 2001/3 Zenebona

Monyó Szabadsága

            A székelyudvarhelyi Ifjúsági Házban, tavaly augusztusban lezajlott Monyó koncert nemcsak Molnár Endre “Freedom” c. albumának bemutatója volt, hanem egyben a CD és kazetta piacra dobása is. Az összes szerzeményt Monyó neve fémjelzi. A közreműködő zenészek: Bálint Barna “Győzőke” – billentyűk, Kolumbán Zoltán, Hegyi Balázs és Monyó – basszusgitár, Molnár Csaba, Lukács Zsolt és Monyó – ritmusgitár, Bálint Attila, Bereczki Levente és Szász-Mihálykó Attila – dob valamint dobprogram és Haáz Bence – oboa.

            Az Oriental Night c. intróban az oboás dallamok mellé kevert zajok, kakaskukorékolás, kutyaugatás egy jó kis keleti zsibongás hangulatát idézik. A hanghordozó ezzel együtt 12 instrumentális szerzeményt rejt. A hazai magyar viszonyokhoz képest az anyag szépen szól, de a dobprogramot nehezen tudom lenyelni. Csak az If I grow up c. dalban van igazi dob. Ha jól emlékszem, ez a szerzemény ‘98-ban még szöveggel futott “Egyszer én is felnövök” címmel.

            Az Oriental Sun in the Night Szekeres Tamás kompozícióit juttatja eszembe. A Light Porno egy lassú tétel, amely enyhén felgyorsul majd visszakanyarodik a kezdeti tempóhoz. A lassú részek alatt leheletfinom szintetizátor-szőnyeg, míg a gyorsabb rész alatt torzítatlan gitár kíséri az enyhén effektezett gitárt.

            A Dream Theatert idézik a Doesn’t matter c. szerzemény kezdeti billentyűs témái. A Freedom I. egy kis játszadozás a gitárral. Az album legszebb dala a lelket simogató Kriszta. Malmsteen-os virtuozitással nyit a Cross of Lightnings és ez az íz végig is vonul a szerzeményen, még a billentyűs rész is a Mester dalainak hangulatát idézi. Felemás cipőkben jár az In odd shoes, melyben a főszerep inkább a billentyűé, amit erőteljes oboa- és gitárjáték színez. A Spanish Dance on the Herghita Mountain spanyolos szerzemény székelyes szomorúsággal fűszerezve. Csak amolyan szőrszál hasogatóként kérdezem: miért kell más nemzet folklórjából meríteni, amikor a mi népzenénk is elég gazdag ahhoz, hogy elemeit beépíthessük a rockzenébe? A Szarkakő zenéje (The Music of the Szarkakő) Monyó számára biztosan az ott eltöltött gyermekéveket idézi.

            Az album utolsó szerzeménye(?) a Freedom II. amolyan gitárnyüvés, semmi kíséret nélkül. Szerintem ebből a három percből és a benne felhalmozott témákból egy normálisabb kompozíciót is ki lehetett volna hozni. De hát van szabadság és az Ifjúsági Ház büféjének hangulatát idéző lemezt záró zaj is talán azt sugallja, hogy mindenki ott éli meg, ahol akarja.

SchEndre

Álomszínház a PeCsában - Dream Theater koncert

megjelent: EURÓPAI IDŐ 2000/18 Zenebona

Álomszínház a PeCsában - Dream Theater koncert

            Ismét valóra vált egy álom, ott lehettem az Istenek színjátékán. Még teljesebb lett volna a csoda, ha bejutok az MCD zeneáruházban dedikáló Dream Theater aláírást osztogató szeánszára. De erről  a szertartásról több száz rajongó maradt le, mivel másfél órányi idő alatt LaBrie-ék nem tudtak mindent aláírni, este meg játszani kellett…

            A Twin Peaks zenéje után, a Scenes from a Memory albumot indító óraketyegés közben Kátai Jocó barátom megjegyezte, hogy még most sem hiszi el, hogy itt van. “Close your eyes and begin to relaxe…” AtyaÚrIsten, futott ki a számon, ahogy elkezdett játszani a csapat. Na, de ezek az Istenek azért mégiscsak földi halandók. Rögtön az elején, ahogy LaBrie barátunk nagy hévvel a színpadra robbant, hiába kapta el a mikrofont, csak harmadik nekifutásra sikerült megszólaltatnia.

            Mivel a Metropolis part II. koncept album, várható volt, hogy egy az egyben lejátsszák. Kisebb részletek kihagyása mellett annál több improvizációval, zongora-, gitár-, dobszólóval tarkították az album hangszeres részeit. Mivel a DT zenéje nem kimondottan bulizós, fel-alá szaladgálás helyett mosolyogva nyomták a bonyolult kompozícióikat és szinte hihetetlen, hogy sikerült úgy visszaadniuk a Zenét, ahogy az a lemezen szól. A Home-tól a buli végéig Mike Portnoy dobos, maszkban és hosszúhajú  parókában nyomta a precízen kidolgozott témáit. Sajnos a Home alatt a hangosító cucc elkezdett vacakolni, de szerencsére nem döglött be.

            Miután lejátszották a Metropolis II-t, az agyamat majd eldobtam, hisz’ egyik nagy kedvencemmel, a The Mirror-ral folytatták. Itt aztán nagyon megharagudtam az amerikai technikusokra, mivel a gitár szinte teljesen elnyomta a – lemezen lúdbőröztető – billentyűs játékot. Következett egy újabb csemege: az A Change of Seasons részletei közé beépített Caught in a Web. Miközben Mike lefotózta a közönséget, erősen búcsúzkodni kezdtek. De hát Pull me under nélkül elképzelhetetlen egy Dream Theater koncert. Jött is ezerrel az első olyan DT dal, amelyre klip készült. Refrénjét egy emberként üvöltötte a PeCsa szabadtere. Elhangzott még egy-két részlet az Images and Words albumról, aztán az Álomszínház visszavonult oda, ahonnan jött, az álmok birodalmába.

            Hihetetlen és mégis igaz. Láttam és hallottam élőben a Dream Theater-t… Az álmok néha valóra válnak…

SchEndre

KUMM: MOONSWEAT MARCH

megjelent: EURÓPAI IDŐ 2000/26 Zenebona

KUMM: MOONSWEAT MARCH

            A kolozsvári KUMM zenekar első kazettájára egy haverom hívta fel a figyelmemet, de egyikünk sem tudta, hogy honnan bukkantak fel. Nos, a borítót véve informátornak, a következők derültek ki: Nutescu Eugen (ének, gitár, basszusgitár), Meier Zsolt (alt és bariton szaxofon), Kovács András (billentyű), Csergő Dominic (dobok, ütőhangszerek) felállású csapat idén februárban rögzítette a Moonsweat March c. anyagot a Glas Transilvanian stúdióban, Janitsek Bori (cselló) és Makkai Dávid (double bass) közreműködésével. Az album a bukaresti Soft Records gondozásában jelent meg és 10 dalt + 1 bonus tracket tartalmaz.

            A kazetta pedig a következőket “mondja el” indítás után: a csapat angolul adja elő a 2 percestől 8 percesig tartó dalait, kivéve a bónuszt, amely román nyelven tesz fel kérdéseket (Mit és hogyan?). Bajban vagyok a Kumm zenéjét illetően, mivel nem tudom begyömöszölni egy stílusba sem, de megpróbálom körülírni: a dalok egyfajta progresszivitást hordoznak magukban. Az anyagot hallgatva nekem a Pink Floyd-os elborultság, melankólia és megmagyarázhatatlan módon a magyarországi Másfél zenekar ugrik be, de némi filmzenei motívum is fel-fel üti a fejét. Persze divatos kifejezéssel élve a world music fogalma is táncol a szürkeállományomban, amikor az Ego-etno-tv-personality c. dal keleties témái szólnak. A Kumm zenéjére a legtalálóbb kifejezés talán az avantgarde-rock.

            Nem egy könnyű hallgatnivaló a Moonsweat March, de aki időt ad neki és nyitott fülekkel rendelkezik, az egy csodálatos zenei világba tehet utazást. A Végh Olivér által kevert anyag megszólalásban bármikor felveszi a versenyt nyugati kollégáival. Dicséret neki!

 SchEndre