P.Mobil-Kárpátia-S.I.C.K.-István, a Király (részlet) - 2006. április 8., Marosvásárhely, Sportcsarnok

megjelent: Rockpolis / RM Média, írta: Sebi Attus 

P.Mobil-Kárpátia-S.I.C.K.-István, a Király (részlet)
- 2006. április 8., Marosvásárhely, Sportcsarnok -

Szombat délután, április 8-án, 17 óra magasságában magamra húztam az egyik mosásra ítélt nadrágomat, felvettem a legkevésbé kímélt pólómat, és hogy véletlenül se tudjon ártani nekem a még hűvös szél, felvettem leghűebb barátomat, Bőr Jack-et. Úgy 5 perc múlva, már cipővel a lábamon, az utca porát belélegezve, siettem a marosvásárhelyi Sportcsarnokba, ahol 1 óra múlva kezdődött az Erdély Turné néven beharangozott István, a Király rockopera, Kárpátia és P.Mobil koncertek a S.I.C.K. előzenekarral. A célom felé haladva, egyetlen verssor kergette önmagát a fejemben: "Megfagyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán". Talán még egy pulóvert magamra vehettem volna.

Célomhoz érve a béke jelével köszöntöttem maroknyi ismerősömet, aztán a kapunyitásra várva, hagytam, hogy a nap beragyogja álmos arcomat. Egy kevés magány után bent voltam az előcsarnokban, ahol nem volt különösebb tolongás. A megszokott várakozás után színpadon volt a marosvásárhelyi S.I.C.K. négy tagú zenekar. Talán a második nyilvános fellépésük volt Vásárhelyen, ha ez így van, akkor én szem- és fültanúja voltam mindkettőnek. A fiúk a thrash-re esküsznek, de még messze állnak tőle. A borzasztó akusztikájú teremben nem sikerült megmutatniuk, hogy mire is képesek. Meglepett engem a szövegviláguk, mert nem ilyen szövegekre számítottam, emlékeztem. A szövegek talán azért voltak hazafias mondanivalóval átitatva, hogy zenéjük ne lógjon ki a rendezvény hangulatából. Amúgy feltalálták magukat a színpadon, de korántsem annyira "betegek" amilyennek látszanak, vagy amilyennek látszani akarnak. Mindenesetre az éneken sürgősen javítani kell. Ahogy látom, még fogunk róluk hallani. Tetszik a törekvésük.

Egy rövid szünet után, ami elengedhetetlen volt egy szörnyen minőségtelen zajfergeteg után (itt nem a zene minőségére gondolok), színpadon voltak a kaposvári színészek a Roxinházból a díjnyertes "Gyarló az ember" című produkciójukkal. Eléggé szomorú és undorító az, hogy mennyire szétmarcangolják egyes emberek a magyar nép egyik ereklyéjét, az "István, a Király" rockoperát, csak azért hogy megmutassák önmagukat. A műsor tiszteletére, kényelembe helyezte magát, aki melegedni szeretett volna a tábortűz mellett, amely melegséggel töltötte volna el kihűlt, vagy éppen izzó nemzeti öntudatukat. Egy torz világkép lebegett ekkor előttem, amiben valami korcs Istenkép volt egy nemzet előtt, és a valóságtól elvakulva, imádták azt buzgón hősi tetteiért. Talán a színpad kicsiny mérete és alacsony magaslata váltotta ki belőlem ezt az érzést. A zenét a digitális Krisztus szolgáltatta, a ráénekelt ének viszont tiszta volt. A színpadon a legszimpatikusabb szereplő a Sámán volt, mert eszembe jutott róla Grandpierre Attila, a VágtázóHalottKém és emiatt az Éden Visszahódítása egyik darabját dúdoltam. Merengésem ideje alatt a színpadon szépen öltözött menyecskék és férfiak táncolták az ismerős koreográfiát. A nézők sorait végig fésűlve szemeimmel, láttam, hogy igencsak élvezi a nép amit lát, és a színpad előtt összegyűlt tömeg is dúdolgatja az "eposz" dallamait. Főleg a gitárcentrikus részek arattak nagyobb sikert. Órámat figyelve, tűnődtem, hogy már régen fel kellett volna négyelniük Koppányt. De aztán megtörtént a "csoda", ahogyan az megvan írva a Nagykönyvben. Remélem, voltak, akik jobban értékelték, és élvezték az előadást, mint én (a szervezők és a szereplők miatt).  
A hazafias indulókra és erőt adó forrásvízre szomjazó ezres osztag nagy része a színpad előtt volt, amikor a Kárpátia színpadra lépett. Szították is a népet, ahogyan azt csak ők tudják, de szittya harcos őseink nem ilyen elveket hajkurásztak. Ilyenek vagyunk mi, csak nyaldossuk a sebeinket, mint egy sebzett eb, siránkozunk a múlton. A zenekar hangzása tisztább volt mint az előző két csoporté, de ez sem volt elegendő. Hangszerelésükre jellemző a népzenei dallam és szövegvilág, ami nagyon tetszett, az a basszusjáték volt. A dob ismétlődő, monoton kettő-négye hamar próbára tette emberi türelmem, így hát feldúlva, hátat fordítottam a színpadnak, és hagytam, hogy az est hűvöse belémharapjon. Mivelhogy nem akartam lemaradni semmiről, hamar visszatértem a gyülekező helyre, ahol mint harcra buzdító szónoklatok, úgy hangzottak el egymás után a dalok. Lobogtak a nemzeti zászlók, forogtak a fejek, izzadtságszag keveredett bele a szivarfüstbe, közben koncertidejük lassan lejárt. Még egy utolsó dalt együtt énekeltek a közönséggel és elhagyták a harcteret azzal a szemráhányással, hogy hol vannak a székelyek, Erdély volt rájuk bízva.  

Végre színpadon volt a legenda, az örökmozgó, a Perpetum Mobile, a P.Mobil. A koncert első fele alatt mind az volt az érzésem, hogy Schuster mester nagyon visszahúzódott volt. De aztán lassan-lassan túltette magát a "szégyenlőségen" és mindenféle grimasszal és bohóckodásával jókedvre derített. Az előadáson terítékre került a Kutyából szalonna, aztán könyörögtek, hogy dugja már valaki őket a kettő-húszba. Az úton továbbhaladva megérkeztek az Acélvárosba. Rudán "Torok" Joe megint az ámulatba ejtett hangjával, mikor a Vonat haladt velü(n)k lefelé, egyenesen, a pokolba. Joe mantrája felállította a hátamon a szőrt, aztán Schuster halálhörgése verejtéket szorított a homlokomra. Az az éjszaka tényleg a Főnix éjszakája volt. Ha minden ennyire jó dolgot, mint a Kétforintos dalt, 2 forintért lehetne megkapni, akkor nem is lenne szüksége az embernek másra csak egy Heavy Medalra.  

Hihetetlen, hogy mennyi erő van még mindig ebben a zenekarban, nem hiába van a név. Mégis igaz, hogy a rock'n'roll és a whiskey tartósítja az embert (Killmister). Ezért, végignézve a P.Mobilt, amint zenélt a színpadon, arra a következtetésre jutottam, hogy megérte megfogadni azt, hogy az is maradok aki vagyok..., egy rock'n'roller. Sajnálni való dolog, hogy borzasztó hangzásban kellett végigfülelni egy ilyen zenekar színpadi előadását. Úgy mindent összevetve nem bánom, hogy elmentem erre a rendezvényre, de következőkor már meggondolom, hogy megérdemli-e az a Sportcsarnok az én 15 lejem?

 

 

 

A Tribute to Queen and Freddie Mercury - Marosvásárhely, 2006 március 11, Mihai Eminescu Műv. Ház

megjelent: Rockpolis / RM Média

A Tribute to Queen and Freddie Mercury

- Marosvásárhely, 2006 március 11, Mihai Eminescu Műv. Ház -

            A Transylvania Music és a Creative Solutions szervezésében egy színvonalas rendezvény szem- és fültanúi lehettek mindazok akik vették a fáradtságot és ellátogattak a fentebb említett helyszínre.

            Laza teltház előtt kezdett a marosvásárhelyi Spleen zenekar. Lehetett volna teltház is, csak sajnos az utóbbi időben a közönség nagyon elkényelmesedett. De erről a témáról majd valahol máshol és máskor morfondírozunk. A lényeg, hogy a Spleen tagjai szépen helyt álltak a Királynő dalainak előadásával. Ami legjobban megfogott az előadásukban az a gitárszólók és a gitárhangzásának már-már Brian May szintű előadása. A szintén marosvásárhelyi Cover bebizonyította, hogy nemcsak Metallica dalokat tud magas színvonalon előadni, hanem Queen szerzeményeket is, mindaz mellett, hogy a tavasszal egy 7 dalt tartalmazó CD-t adtak ki saját szerzeményekkel, - szerzői kiadásban – Covering The Past címmel. Sajnos a hangzás nem állt a fiúk pártján, de így is sikeres műsort adtak.

            Az est fénypontja/sztármeghívottja a budapesti Queen Unplugged Project volt. Nagy meglepetésemre az elekto-akusztikus gitárnyűvő és persze többek között az egyik vokalista/énekes nem más volt mint Bero vagyis Berczelly Csaba aki annak idején a Wellingtonba (Paksi Endre 1995-1997 között működő csapata) tépte a basszusgitár húrjait. Elsőre egy kicsit szokatlanak tűnt, hogy a jól ismert Queen dalok más – akusztikus – hangszerelésben csendültek fel, de közönség hamar ráhangolódott a zenekarra és együtt énekelte a csapattal a nem mindennapi világslágereket.

            Zárószóként sok sikert kívánok a Transylvania Musicnak – aki oroszlánrészt vállalt a koncert megszervezésében - , hogy még sok színvonalas rendezvénnyel lepjen meg bennünket.

SchEndre

Moby Dick 25 éves Jubileum - 2006. február 10. Budapest, Petőfi Csarnok

megjelent: Rockpolis / RM Média

Moby Dick 25 éves Jubileum

- 2006. február 10. Budapest, Petőfi Csarnok -

            Előljáróban mindjárt meg is jegyezném, hogy bánhatja az erdélyi rockersereg azon része aki egy kicsit is szereti a Fehér Bálnák muzsikáját, hogy nem jelentkezett be a Zeneudvar által szervezett kedvezményes koncert-kirándulásra. Vagyis Erdélyből senki nem élt a lehetőséggel, hogy az imént említett módon részt vegyen ezen az ünnepen.

            Az öt órára kiírt kapunyitás egy picit csúszott, de a programnak megfelelően hatkor a Nadir (ex Dark Clouds) már rendesen radírozta az agyakat a kíméletlen death metaljával, sajnos a hangzás nem az ő pártjukon volt ezen az estén. A megszólalással úgyanígy járt a másodikként fellépő Echo Of Dalriada is, akik a napokban megjelent második albumukról, a Jégbontóról is játszottak dalokat + előadták a Moby Dick Tribute albumon megjelent Beteg  a Föld ‘Dick átiratukat is. Ezt a cselekedetet amúgy minden zenekar megtette, hisz mind olyan csapatok léptek fel ezen az estén akik szerepelnek a Bálna Vad Ászok albumon. Szerencsére az Echo Of Dalriada azóta meghallgatott második albuma végre a csapat színvonalához mérten szól, így a rosszul megszólaló koncertjük után vigaszt nyújt a Jégbontó CD hallgatása.

Ficzek Andrisék után az Akela tartotta meg szokásos évi Farkasfarsangját. Innentől kezdve a technika egyre emberbarátibb lett, vagyis kezdett kitisztulni a hangzás. Katona Főnökék rendes programot nyomtak amelyen elhangzott az összes Akela himnusz. A rendes programot azért tartottam lényegesnek megjegyezni, mivel az Akela után fellépő többi csapat fejenként 3 (!!!) dalt játszott el, kettő saját szerzeményt + a Tribute-os Moby Dick átiratot. A Fürgerókáék a szokásos gunyoros formájukat hozták, majd a Cadaveres profi színpadi kiállása nyűgözött le. A Cool Head Clan Jaya Hari Das-al (Mantra basszusgitáros-énekes) közösen adta elő az Ugass kutyát. A’szem még egy ilyen alkalom nem lesz…A Black-Out-os Csányi Szabi lábtörés/sérülés(?) miatt székből gitározta végig a programjukat, sajnos a személyes kedvenc BO dalom, a Ragadozó, a program rövidsége miatt nem csendült fel, de élvezet volt hallani a Csányi “nővérek” vokálját, a személyes kedvenceket majd legközelebb…

            Hosszabb átszerelés következett, mivel a ‘Dick legénysége nem bízhatott semmit a véletlenre, hiszen a koncert rögzítve lett, amely valamikor DVD-n meg is fog jelenni. A jól ismert intro után kezdetét vette egy olyan ünnep amely mind hangzás, mind látvány szempontjából megfelelt a mai kor követelményeinek. Smiciék rengeteg vendéget meghívtak ezzel is emelvén a koncert színvonalát, hisz a magyarországi közönség sem látja gyakran egy színpadon Kalapács Józsit és Rudán Joe-t a Legyél jó-t énekelve, vagy a Zanzibáros Rita és Sidi vendégeskedésével elnyomott Keresztes vitéz sem csendül fel gyakran élőben…És akkor még ott volt Lukács Laci (Tankcsapda), Ganxsta Zolee és a Kartell, Vörös Gábor (ex Ossian, most Omen, Fahrenheit), SlayerCsabi és Miki (Wackor) és Moby Dick őstagok (pl. Rozsonits Tamás-dob). Az előzetes program szerint ott kellett volna legyen Halász Feri is a Depresszióból, de valamilyen okból kifolyólag nem jelent meg. Viszont nagy meglepetésnek megjelent Hobo és elnyomták a Gazembert és a Johnny B. Goodot. Hobo felbukkanása látszólag Göbl Gabiékat is meglepte.

Én most eltekintek a koncerten elhangzó dalok felsorolásától, legyen elég annyi, hogy az összes Moby Dick “sláger” terítékre került, a többi legyen meglepetés, hiszen a DVD-n ott lesz majd minden.

            Hajnalban a Wigwam rockklubból jövet - pár erdélyi ismerősel, mindenki a saját célja felé tartva - a villamoson zötyögve valaki megjegyezte, hogy azért Szejkén nem szólt így a Dick…Hát igen, más egy fesztivál és más egy saját koncert…Köszönet Rezsőnek a sörökért és Levikének a képekért.

            Legalább még 25 évet Moby Dick!

SchEndre

 

HELLOWEEN, PROSPECT, ANTRACT Bukarest 2006. jan. 28. – Polivalenta Csarnok

megjelent: Rockpolis / RM Média

HELLOWEEN, PROSPECT, ANTRACT

Bukarest 2006. jan. 28. – Polivalenta Csarnok

            Úgy néz ki, hogy nálunk is (Románia) beindult a nemzetközi bandák koncertdömpingje. Csak bírja a csóró ország rockerseregének a zsebe…Ha jól emlékszem akkor ez volt az első olyan koncert ebben az országban, amelynek a promoválása az esemény előtt jó féléve már elkezdődött és a jegyek is beszerezhetőek voltak elég kedvezményes áron.

Végre talán a szervezők is felnőnek a nemzetközi szintre és nem a véletlenre bízzák a rendezvényük sorsának alakulását. Nagyjából minden a kiírt programnak megfelelően alakult. Kapu/ajtó nyitás 18:00 órakor. Ezt azért hamarabb meg lehetett volna kezdeni a hidegre való tekintettel és azért, hogy egyes érdeklődök ne maradjanak le az első zenekarról. Mindezek ellenére a tájainkon megszokott félórásnál nagyobb időcsúszású kezdés, csupán pár percesre sikeredett és máris élvezhette a nagyérdemű a bukaresti Antract műsorát. Ezt a zenekart volt alkalmam kétszer is látni (lásd Dio, illetve Metallica koncertbeszámolóimat). Mit mondjak?

Az Antract mindig a rockzene előterében uralkodó trendeknek próbál(t) megfelelni. Jelenleg HIM-es korszakukat élik, az említett zenei világba belecsempészve némi romános elemeket. A cucc átszerelése után következett a szlovén Prospect. Ezidáig erről a zenekarról nem sokat lehetett hallani a “szakmában”, de nekem kellemes meglepetést okoztak és nemcsak azért mert előadtak egy különleges egyveleget – Black Sabbath: Paranoid/Iron Maiden: 2 Minutes To Midnight/Dream Theater: Pull Me Under – hanem mert a saját szerzeményeik is a helyén voltak. A monumentális billentyű szőnyeg, a gótikus/atmoszférikus ízeken kívül adott valami filmzeneszerű hangulatot a dalaiknak, a gitártémák pedig a power-progresszív metal határait súrolták.

Az átszerelési szünet után az AC/DC For Those About To Rock című dalának egyre hangosabb bejátszásával (amely már-már a fájdalom küszöböt súrolta) + egy Helloween intro után a csapat, legújabb albumának, a Keeper III.-nak (The Legacy) a kezdő nótájával a King For a 1000 Years-el indított. Ezután rögtön jött az Eagle Fly Free, ami még Kiskével készült ’88-ban. Itt kiderült, hogy Andi Deris bármilyen jó énekes is, a Kiske témákkal nem tud megbirkózni. A későbbiek során még a vele készült daloknál is volt ének probléma (Mr. Torture). A showt igazából a basszusgitáros, Markus produkálta a dobos Dani-vel, amikor ez utóbbi dobszólójánál egy gyerekméretű dobszerkón próbálta Dani-t utánozni, de mivel nem igazán „sikerült” neki, ezért a végén a cájgot tetetett haraggal szétverte. Persze a dobos is „visszapofázott”, amikor Sascha adta elő gitárszólóját, mivel Dani egy miniatűr gitárral a nyakában jelent meg a színpadon és megmutatta, hogy ő is tud tekerni. Mindent összevetve egy profi bandához mérten jól megszervezett koncertnek lehetett tanúja az aki a farkasordító hideg ellenére vállalta az utazás nyavalyáit, mert azért a közönségnek kb. felét a vidéki rockmanusok tették ki.

A dalok sorrendje:Intro, King For A 1000 Years, Eagle Fly Free, Hell Was Made In Heaven, Keeper, A Tale That Wasn’t Right, dobszóló, Occasion Avenue, Mr. Torture, If I Could Fly, gitárszóló, Power, Future World, The Invisible Man, Mrs. God, I Want Out, Dr. Stein.

esch

Defender 9. születésnapi koncert Marosvásárhely 2005. dec. 3., Kultúrpalota

megjelent: Rockpolis / RM Média, írta: Gáll Zoltán 

Defender 9. születésnapi koncert
Marosvásárhely 2005. dec. 3., Kultúrpalota

Egy újabb év közeledik a vége felé. A marosvásárhelyi közönség ilyenkor már megszokhatta, hogy a Defender együttes szülinapi koncerttel rukkol majd elő. S ahogy az elmúlt években, most is egy nagyszerű koncerttel ajándékozta meg a banda hűséges publikumát. Mivel a Mikulás naphoz nagyon közel esett az előadás dátuma, így természetesen ingyen lehetett megnézni, sőt akciós áron lehetett hozzájutni az együttes új lemezéhez, ami ugyanezen a napon jelent meg.

A lemez címe "Tiszta szívvel" és néhány új dal mellett tartalmazza a tavalyi "Álarcod mögött" album legfontosabb dalainak akusztikus változatát is. Na, de visszatérve a mostani koncertre, teltház előtt, beindult a gépezet, mégpedig egy vadonatúj nótával. Persze nem maradt el a már megszokott színpadi tűzijáték, sem pedig a magasból aláhulló Defender logóval ellátott fekete-sárga léggömbök. Az előadás első részében egy jól összeválogatott műsor szerint, egymás után hangzottak el a már slágereknek mondható nóták, úgy az "Álarcod Mögött", mint a "Kőszobor" lemezekről, persze belopván két - három zsírúj számot is. Az első rész záró dala a "Feketében" című insztrumentális remekmű, amelyben sikeresen bemutatták gitár, illetve dob tudásukat a fiúk. A második rész kissé nyugisan kezdődött, ugyanis az elektromos hangszerek helyett, akusztikus gitárok kerültek a kezekbe és tiszta szívvel játszották el a legfrissebb lemez néhány dalát.

És, hogy a közönséget tovább bombázzák meglepetésekkel, színpadra lépett, meghívottként, a tavalyi év során aktiváló Dán Péter is, aki hatalmas plusz energiát sugárzott a színpad előtt álló-ülő rajongóknak. Meg kell mondanom, talán az egyik legjobb Defender koncertet láttam, mindenféle érdekes dolgokkal fűszerezve, mint például, az állandó háttérénekesnő, Demeter Panni személyében, aki persze nagyszerűen teljesített oboán is, a "Vigyázz rám" című dalban. 
Összegezve az egészet, egy kiváló műsort láthattunk ezen az estén és remélem, ezentúl is lesz még részünk nagyszerű Defender bulikban.

 

 

Monsters Of Transylvania Rockfest 2005 Marosvásárhely, 2005. nov. 26. - Sportcsarnok

megjelent: Rockpolis / RM Média, írta: Gáll Zoltán

Monsters Of Transylvania Rockfest 2005
Marosvásárhely, 2005. nov. 26. - Sportcsarnok

Rég vártunk egy újabb önálló nemzetközi rockeseményt Marosvásárhelyen. Az első, amelyre még, gondolom sokan ma is emlékeznek, 2001 tavaszán történt meg, felsorakoztatva néhány nyugati metalbandát, akik közül a hazai közönség legalább kettőt akkor még kedvencének is mondhatott, gondolok itt az Annihilator-re meg a Nevermore-ra, akik akkor, ugyancsak a marosvásárhelyi sportcsarnokban, nagyon nagy bulit csaptak, odavonzva nemcsak az erdélyi, hanem az ország több részéből is a műfaj kedvelőit. Az idei november 26.-i, Monsters Of Transylvania névre keresztelt fesztivál is úgy indult, hogy összefogja és egy helyre (Marosvásárhely) gyűjti majd a hazai rockereket.

Ez azonban, sajnos, nem így történt. Nem keressük most az okát, hogy miért... ez van és kész. Mondjuk 300 vagyunk, akik még járunk koncertekre, mivel kb. ennyien voltunk kíváncsiak erre a fesztiválra. Pedig nem lehetett mondani, hogy nem volt változatos a felhozatal. A főbandának beharangozott Anvil, a kanadai speed-metal egyik éllovasa, azért mégsem volt annyira ismeretlen név a műfaj ismerői között, mint a Phantom X vagy Iron Mask nevű amerikai, illetve belga együttesek.  
Na, de vágjunk bele a közepébe, mi is történt tulajdonképpen. Délután 3 órára volt meghirdetve a kezdés, ekkor még csak alig szállingóztak a rockerek, de néhányan már türelmetlenül toporogtak, hogy bejussanak a színpad elé, az első sorokba. Kisebb elhúzódás után 4 óra körül be is indult a zúzás, mégpedig a hazai pályán (deszkákon) szereplő Icory tépte meg először ezen a fesztiválon a húrokat. Meglepetésnek számított, hogy a jól ismert négy személyes együttes ritmusszekciója változásokon ment át.

Gondolok itt arra, hogy én is, aki jól ismerem a bandát, teljesen meglepődtem, amikor új dobos meg basszusgitáros nyomta a rég ismert hardcore nóták alapritmusait. Úgy egészében véve csak gratulálni tudok, mivel látszott, rádolgoztak a fiúk, hogy megtalálják helyüket ebben az együttesben és egész jól csinálták, nem lehetett észrevenni, hogy mások zenélnek a régi tagok helyén. Az Icory után, esetleg fogalmazhatnánk úgy is, hogy a "hazai blokk" második fellépője a csíkszeredai Fading Circles volt. Ők is a fiatalabbik korosztályt képviselik, úgy a korukat illetően, mint együttes is. Az FC az utóbbi évek egyre feljebb törő progresszív metal csapata, akik ha így folytatják, remélhetőleg az ország egyik ütőképes power-progresszív bandája lesznek, akik megtudnak mozgatni majd több százszemélyes közönséget is. Érdemes oda figyelni rájuk, mivel jó muzsikát csinálnak és nagyon jól. 

A csíki fiúkat követően léphetett színpadra két olyan együttes, akiket a vásárhelyi közönség, még akkor is ha hazaiak, nem látott még ebben a városban. Éspedig a petrozsényi Gothic, akik a romániai gótikus doom metal egyik nagyon fontos csapata voltak a 90-es évek táján, akik most idén álltak újra össze és ezen a fesztiválon meg is tudták mutatni, hogy még ugyanúgy léteznek és ugyanolyan odaadással meg profizmussal tudják átadni a közönségnek ennek a műfajnak az üzenetét. A másik csapat ugyancsak egy fontos szereplő a romániai metál színtéren, a bukaresti Taine. A progresszív death elemeket tartalmazó zenéjükkel alátámasztották hírnevüket, természetesen kedvére a színpad előtt csápoló közönségnek. 

Ezután kezdődött az úgynevezett "nemzetközi blokk", mégpedig a budapesti Tűzmadár együttes színpadra lépésével. A viszonylag ismeretlenségből jövő fiatal magyarországi banda, első erdélyi szereplésével, sokakat levett a lábáról, úgy a saját számok, mint a Helloween feldolgozások előadásával. Nagyon sok energia töltötte el zenéjüket, ami a klasszikus heavy metal és valahol a progresszív közé határolható be. Majdnem ugyanez mondható el a törökországi Northern Lights együttesről is, annyival kibővítve, hogy ők inkább Dream Theateresebbek egyes dalaikban, hol meg az Iron Maiden szelleme lebeg más nótáikban, így könnyen rá tudták venni a közönséget egy kis csápolásra. Azt persze nem is tagadták hogy ezek a bandák a kedvenceik közé tartoznak, és el is nyomtak néhány klasszikus Iron Maiden nótát.  

Mindeddig is magas színvonalú rock zenét láthatott/hallhatott a közönség, de a mérce egyre magasodott a belga Iron Mask fellépésével. Az Yngwie Malmsteen testvérének becézett Dushan Petrosii gitárzseni, majdnem ugyanazt a vonalat hozta, mint amit a Malmsteen muzsikájából is ismerünk, hatalmas gitárszólók, gyönyörű metál dallamok, mindez pedig egy kis hörgős backing vokállal fűszerezve. 
Az est fénypontjához közeledve, a kissé hosszú, fárasztó koncertek után, még maradt az emberekben annyi lélek, hogy kivárják a fesztivál végét is, mert a színpadon megjelenő amerikai Phantom X még egy lapáttal rárakott az eddigiekre.

Fantasztikus színpadi megjelenés, fantasztikus metál muzsika, abszolút amerikai lezserség, egy nagyon jól összeállított műsor, kiemelkedő énekhanggal és gitárszólókkal. Ezt követően már csak a főbanda, a kanadai Anvil döngethette meg a hangfalakat és bírhatta egy utolsó headbangre a helyszínen lévő közönséget. 
Érdekes volt a kanadaiak körül nyüzsgő-forgó operatőrök hada, annál is inkább, mivel az európai Anvil turné DVD-n lesz megörökítve, ami valamikor 2006 tavaszán jelenik meg.

Koncertjüket is hatalmas energikus nótával robbantották be, ezek a korukat meghazudtoló, a speed metal öreg rókái. Egész a koncert végéig fáradhatatlanul nyomatták teljes diszkográfiájuk legfontosabb számait. Nem volt megállás, dübörgött a színpad, és ezt a publikum is meghálálta nekik, az állandó bulizással, csápolással és a többszöri visszatapsolással.
Összegezve az egészet, egy jól megszervezett fesztivált láthattunk/hallhattunk, néhány ismerős és néhány ismeretlen bandával.

Ez utóbbiak bizonyára mostantól a jelenlévő közönség állandó megfigyelése alatt fognak állni. Minden banda a lehető legjobbat hozta ki magából, ezzel adva az egész eseménynek egy nagyon magas színvonalú nemzetközi fesztivál hatását. Mindazok, akik jelen voltak, biztosan nem csalódtak és reméljük, hogy egy következő ilyen szintű megnyilvánuláson is részt fognak venni.