megjelent: IFI FÓRUM 1994. 3. szám POPsaROCK - Hazai rockkörkép

“HA ÚGY ÉRZED MENNED KELL…”

            …hirdették a plakátok december második felében a fenti mottóval a szentkeresztbányai Légió együttes búcsúkoncertjét. Annak a Légiónak az utolsó buliját, amely ’93 májusában első díjat nyert a nagyenyedi Talentum Fesztiválon, amely nagy népszerűségnek örvendett, amelynek a szövegei hozzánk, rólunk szóltak, amely együttes körül úgy látszott, hogy végre beindul valami….Hiába, a sors útjai kifürkészhetetlenek…

            Objektív okok miatt oszlott fel a Légió. A basszusgitáros (Sima Endre) és a dobos (“Fóka” Kész Sándor) be kell vonuljanak, de láthatólag és érezhetőleg nem csak ezek a feloszlás okai. Nem az én dolgom a szétválás okait vizsgálni.

            Most pedig pörgessük vissza az emlékezés filmkockáit és lássuk mi is volt azon a búcsúbulin. Először is Bara Zoltán gitárost üdvözölhette a közönség, aki a koncertre hazatért Magyarországról. Majd jöttek a “nagy” Légió “slágerek” amelyeket felsorolni hosszú volna, viszont soha nem lehet elfelejteni őket. A saját szerzemények mellett játszottak még feldolgozásokat is, mint pl. Edda: Emlékezés; Piramis: Ajándék, Kóbor angyal; Guns’n’Roses: Knockin’ on heaven’s door instrumentális változatát, ami egy kicsit gyengécskére sikerült. Volt bohóckodás a Pufulec c. számmal és egyéb vidám feldolgozásokkal, de voltak komoly témájú dalok is amelyek kár, hogy nem kaptak helyet a tavasszal megjelent “Ne hidd, hogy késő van már…” c. demón. Nem mintha az előbb említett demón nem lettek volna jó nóták, de azért kár az olyan dalokért, hogy “elvesszenek”, mint pl. A haj, Húszéves, Fekete macska stb.

            A buli két részből állt, de nem volt ésszerű dolog ennyire elnyújtani, mivel a második részben már közönség és zenész egyaránt fáradt volt és ez rontotta a hangulatot. A cucc is kielégítően szólt, ahhoz képest, hogy ilyen kisebb bulik alkalmával hogyan szokott szólni a technikai felszerelés. Hallhatunk illetve láthattunk egy dobszólót is Fóka mestertől. Sima barátunk még a színpadról is lejött basszusgitárjával és együtt nyomult a közönséggel. A hideg rázta az embert ahogy a közönség együtt énekelte az “Elindult a lány” c. dalt, amely igen nagy népszerűségnek örved még ma is. Apropó közönség: ilyen hálás közönséget nem nagyon látni tájainkon és ez a hála nemcsak abban nyilvánult meg, hogy a dalok között kiáltották a “Ki a jó? Légió!” szlogent hanem abban is, hogy nem balhéztak, nem voltak ilyen-olyan bekiabálások (mint pl. Székelyudvarhelyen a Tankcsapda koncertjén), itt a rockzenét szerető fiatalok gyűltek össze, hogy jól érezzék magukat, hogy fájdalmasan búcsúzzanak kedvenceiktől. A székelyudvarhelyi koncertre járó közönség igazán tanulhatna a szentkeresztbányaiaktól! Sajnos már csak múlt időben beszélhetünk a Légióról, de azért reméljük, hogy az együttes “romjain” kialakul majd valami. És ez biztos is, mert, ahogy Mag Jocó énekest ismerem ő nem adja fel egykönnyen a “harcot”. “…menj, ne várj, vissza sose nézz!”

                                                                                  Schervenka R. Endre

Erre a koncertre Zilahi Csaba barátomat is elhívtuk. A koncert után az unokatesóm egyik posztlicis osztálytársánál kaptunk szállást és mivel a csapatunk, ha jól emlékszem 5 fős volt, így mindenkinek nem jutott ágy, de jó volt a föld is. Mivel karácsony után volt ez az esemény, szó szerint a karácsonyfa alatt jutott nekem hely :).

Másnap reggel arra ébredtünk, hogy jó nagy dög, vizes hó hullott az éjszaka leple alatt. Szentkeresztbányáról gyalog indultunk el, hogy majd csak kapunk stoppot. Bizony Kápolnásfalut is elhagytuk, amikor megállt egy autó, de csak két hely volt benne, így az unokatesóm és a társaságunkban lévő lány felszálltak. Öcsi barátommal tovább gyalogoltunk és mivel autó nem akadt a "lájkolgatásunkra", így más választásunk nem akadt, minthogy felkapaszkodtunk egy szekérre, amely Homoród-fürdőig elvitt, mivel az atyafiak épp borvízért mentek. Aztán Homoródon sikerült stoppot kapni, így átázva a vizes hótól és átfagyva, megérkeztünk Berci unokatesóm udvarhelyi albérletébe, ahol pár kártyaparti alatt felmelegedtünk. Aztán a délutáni vonattal vehettük az irányt Keresztúr felé...:)

Koncert a székelyudvarhelyi Sportcsarnokban-Moby Dick, Knock Out

megjelent: IFI FÓRUM 1993. December 14. 35. szám POPsaROCK 

Koncert a székelyudvarhelyi Sportcsarnokban - Moby Dick, Knock Out

            “Fölvirradt a nagy nap…” Hát igen, sokaknak nagy nap volt október 14-e, hisz Kelet-Európa legjobb thrash csapatát láthattuk, hallhattuk élőben. Aki kihagyta a Moby Dick erdélyi turnéjának bármely állomását, az bánhatja, ha valaki drágálta a koncertjegyet az menjen Magyarországra koncertre és akkor nem ennyivel ússza meg. Igazán megérte volna lemondani pár csomag cigiről és egy-két üveg sörről. Ha így viszonyulunk a magyarországi együttesekhez, akkor kétséges, hogy az elkövetkezőkben ellátogatnak-e tájainkra.

Mindezeket azért írom, mert a fent nevezett helyszínen kevés kemény zene szerető képviseltette magát. Vajon hol voltak a máskor hangoskodó rockerek?

            A Moby Dick vendégeként a kolozsvári Knock Out már csak hab volt a  tortán. A jelek szerint K.O.-ék egyre népszerűbbek lesznek az erdélyi rocker körökben. A közönség már szinte kivülről fújja az olyan nótákat, mint a “Nagy Árpi”, “Mit hoz a holnap?” stb.

S, hogy a bulinak még jobb hangulatot adjanak, játszanak feldolgozásokat is, mint pl. Guns’n’Roses: ‘Paradise city”, Megadeth: “Symphony of destruction”, Twisted Sisters, Hobo.

            A mostani turné lendít(ett) népszerűségükön és egyre több ember ismerheti meg a zenéjüket, egy olyan réteg, amely inkább a brutálisabb zenék felé hajlik, mivel a K.O. muzsikája nem az a fajta metal mint amit a Moby Dick képvisel. Kategorizálni sem könnyű a zenéjüket, maradjunk annál a megfogalmazásnál, amit ők maguk is használnak: power rock’n’roll. Hazai csapatoknál nem nagyon látni ilyen profi színpadi munkát, de hát ezt már egy korábbi cikkemben is elmondtam. Ami a hangzást illeti, hát az rossz volt, a cuccból elég “kásán” szóltak a jól ismert dalok és ez inkább a technikusok hibája volt. Persze a Moby Dicknek jobb hangzást kevertek ki, de ez már így szokott lenni, hogy a főbanda jobban kell szóljon, mint az előzenekar… A K.O. műsora után volt egy jó félórás szünet, addig a hangfalakból Ozzy: “No more tears” albumának dalai szóltak. A szünet leteltével Zilahi Csaba bekonferálta a MOBY DICK-et! És máris szólt a jól ismert intro, majd megröffent a “Körhinta” fejszaggató doom-os riffje. Ezután pedig nem volt kegyelem, jöttek a nagy Moby “slágerek”: “Beteg a Föld”, “Gumiszoba”, stb. Akinek a koncert előtt volt alkalma meghallgatni az Atomtámadás c. dupla Moby koncert anyagot az már tudhatta, hogy kb. mi vár rá. Sokat hallottam már Göbl Gabi színpadi munkájáról, hát azok a mesék nem légből kapottak voltak Így kell egy koncertet lejátszani. Volt húrszakadás, volt egy csodálatos dobszóló, ahol Hoffer Péter bemutatta, hogy hogyan kell manapság egy fiatal dobosnak játszani és volt tétovázás. Bizony a nagy csapat tétovázott, akkor amikor Tomi bemondta a Patkányirtást (ez egy régi daluk címe és nem ama férgek pusztítása a szó szoros értelmében), végül úgy döntöttek, hogy nem játszák. Viszont játszottak egy új számot, amely egyben a ’94 januárjában megjelenő új albumuk címadó száma, címe “Fejfa helyett” és amelynek zenéjét Péter írta. Bizony, Petrus nem hagyja magát és kb. öt új nótát írt a következő albumra. Ja, persze játszották még a Led Zep “Moby Dick” instrumentálisát, ezt azt hiszem minden koncertjükön elhangzik, amely szerintem egyfajta tisztelgés, Tomiéktól, az ősök előtt. Viszont nagyon kevés dalt játszottak az első albumról, ha jól emlékszem, mindössze kettőt.

            Amit nem tudok megemészteni az az, hogy nem volt Moby Dick felirat a háttérben. Most biztosan sokan felhördülnek, hogy minek az, de hát hogyha valaki kívül álló betekint a terembe, azt hitte volna, hogy a Queen játszik és különben is az egésznek van egy varázsa. Igaz, hogy a fenti feliraton kívül volt egy táncoló csontvázakat ábrázoló vászon, ami a megfelelő megvilágításban csodálatos volt.

            A kisebb-nagyobb bakikat leszámítva végül is jó buli volt. Köszönet érte Moby Dicknek, a rendezőknek akik vállalták mindazt a nehézséget ami egy itteni turné lebonyolításával jár.

            Egy Ossian idézettel kezdtem és azzal is fejezem be ezt a beszámolót:

            “A színpad vaksötét olyan csendes, olyan árva most a nézőtér,

            Egy koncert ami elmúlt, ami véget ért,

            Csak a szívekben él…”                                                                                              SCHERVENKA R. ENDRE

 Ezekről a képekről azt érdemes tudni, hogy az unokatesóm készítette a koncert után, este, egy Szmena 10-esel, vaku nélkül. Vagyis amikor a profi újságíró/fotós kattintott a vakus fényképezőgépével, akkor Berci is nyomta a gombot :). A képen Zilahi Csaba, a kolozsvári rádió munkatársa, a Knock-Out 1993-as legénysége és a Moby Dick.

Az itt látható Pokolgép plakát kilóg a sorból. Ez a fotó, a plakátról, valamikor a '90-es évek elején volt készítve Kolozsváron. Aki esetleg nem tudná, abban az időben a Pokolgép is készült erdélyi turnéra, de a szervezők/plakátozók autóját egy részeg rendőr a kolozsvári plakátozás idején összetörte, így a szervező(k) és a zenekar még túl veszélyesnek ítélte meg az erdélyi helyzetet ezért lemondták a teljes turnét.

MOBY DICK: ATOMTÁMADÁS – Live (EMI-Quint 1993)

megjelent: IFI FÓRUM 1993. November 30. 33. szám POPsaROCK-Lemezböngészde

 MOBY DICK: ATOMTÁMADÁS – Live (EMI-Quint 1993)

            Tomiék azt ígérték, hogy ez más album lesz, mint általában a koncert-anyagok szoktak lenni. Egy-két “más” dolgot tényleg fel lehet fedezni, de azért tipikusan élő anyag.

Van közönség énekeltetés a “Kegyetlen évek” és a “Legyél hepi” számokban, s van egy remek dobszóló az új dobostól (Hoffer Péter), aki ezzel bizonyítja, hogy nem érdemtelenül került erre a posztra. Érdekesség a “Moby Dick” c. instrumentális feldolgozás amelynek eredetijét a Led Zeppelin játszotta, s amelyről Tomiék saját bandájukat elkeresztelték. A többi nóta már ismerős: Körhinta, Káosz és zűrzavar, Ilyen ez a század, Ugass kutya, stb… A srácok nem törekedtek arra, hogy egy-az-egyben hozzák azt, amit a stúdióban készítettek, s ezek az eltérések leginkább a szólók terén nyilvánulnak meg. Addig is, míg az új stúdiólemez eljut hozzánk, érdemes meghallgatni ezt az albumot azoknak is, akik kivülről fújják a dalokat.

                                                                                              SCHERVENKA ENDRE

Dream Theater

megjelent: IFI FÓRUM 1993. November 23. 32. szám POPsaROCK - Heavy Metal Mennydörgés

 DREAM THEATER

            Az Álom Színház New York-ból indult világhódító útjára a következő felállásban: Charlie Dominici – ének, Kevin Moore – billentyűk, John Myung – basszusgitár, Mike Portnoy – dobok, John Petrucci – gitár.

            ’89 előtt Majesty név alatt futottak. Miután ebben az évben felvették a Dream Theater nevet, szerződést kötöttek a Mecanic/MCA céggel és így megjelent az első albumuk “When dream and day unite” (Mikor az álom és a nap egyesül) címmel. Ám a csapatban máris személyi problémák jelentkeztek. Charlie Dominici nem értett egyet a nála tíz évvel fiatalabb társaival. Több mint 200 énekes meghallgatása után nagy nehezen rátaláltak a torontói James LaBrie-ra, aki azelőtt a Coney Hatch és a Winter Rose nevű bandákban énekelt. Így a második Dream Theater album James LaBrie-val jelent meg ‘92-ben “Images and words” – Képek és szavak), és az Atco-Warner cég címere alatt fut.

            A srácok olyan fajta progresszív heavy metalt játszanak, amelyben egyesül a Pink Floyd elvontsága a Metallica agresszivitásával. Zenéjüket LaBrie-ék néha progresszív thrashnek is nevezik, jó példa erre a második album “Pull me under” c. száma. Zenéjük nehezen emészthető és elég kockázatos is művelni, ha az ember nincs tisztábban azzal, hogy mit is játszik. Ez azonban nem vonatkozik a DT tagjaira, mivel a kemény mag: Mike Portnoy dobos, John Myung bőgős és John Petrucci gitáros az Egyesült Államok egyik leghíresebb zenei főiskolájára, a Berkley College of Music-ba járt, ahol komoly zeneelméleti kiképzésben részesültek. Portnoy szerint: “Ennek a csapatnak a leglényegesebb eleme a magas szintű zenei tudás.”

            Sajnos az első DT albumot még nem volt szerencsém hallani, így hát arról nincs mit mondanom. Viszont a második LP hűen tükrözi Portnoy fenti megjegyzését. Az “Images and words” maga a nagybetűs ZENE. A srácok olyan dallamokat, harmóniákat vonultatnak fel, hogy az ember éjjel-nappal hallgatná muzsikájukat. John Petruci gitáros riffjeit Kevin Moore billentyűs csodálatosan festi alá. Petrucci szólójátéka sem hétköznapi, hallszik, hogy a srác nem most fogott először gitárt a kezében. John Myung basszusjátéka egyszerűen lehengerlő, Mike Portnoy dobos joggal lehet az elkövetkező dobos generáció példaképe, ép ésszel felfoghatatlan tempói és tempóváltásai jelzik, hogy a fickó rengeteg időt töltött a próbateremben. James LaBrie tiszta, erőteljes, egyéni énekhanggal rendelkezik, hol “normálisan”, hol eget verő magasságokban énekel. Erről a zenéről nem írni kell, ezt hallgatni kell! De nem elég félfüllel belehallgatni, az ilyen fajta muzsikába az ember bele kell ássa magát. A DT nem a könnyebbik utat választotta a sikerek eléréséhez, ám mégis a Billboard lista 66. helyén álltak, úgy látszik az emberek egyre jobban ráéreznek zenéjük lényegére. A srácok büszkék lehetnek, hisz olyan rajongókat tudnak magukénak, mint az Iron Maiden tagjai. A Dream Theatert azoknak ajánlom akik szeretik a progresszív rockot vagy a metal “agyasabb” képviselőit.

                                                                                              SCHERVENKA R. ENDRE

OSSIAN: EMBERI DOLGOK (Hungaroton-Stone Music 1993)

megjelent: IFI FÓRUM 1993. November 23. 32. szám POPsaROCK -Lemezfülelő

OSSIAN: EMBERI DOLGOK (Hungaroton-Stone Music 1993)

Bevallom, soha nem voltam fanatikus Ossian-rajongó, de amit Paksiék az “Ítéletnap” óta csinálnak, amellett nem lehet csak úgy egyszerűen elmenni. A “Kitörés”-ig hatalmasat fejlődtek és sokan (én is) feltették a kérdést, hogy tudnak-e még ezután is meglepetést szerezni. Most itt a válasz: az új album, az “Emberi dolgok”

“Ez az album a Föld legintelligensebb és legveszélyesebb élőlényéről, az emberről szól, aki csodálatos dolgokra és a legnagyobb aljasságokra képes. Igyekeztünk ezt a lemezt olyan sokszínűre varázsolni, mint amilyenek, mi emberek vagyunk: Szerelem, Gyűlölet, Alkotás, Pusztítás. Végletesen komoly dolgok és laza őrület. Reméljük, hogy ebben a folyamatosan változó, értékeket vesztett, egyre kaotikusabb világban sikerült egy kevés maradandót alkotnunk” – olvashatjuk a borítón.

            A zene nagyon jól passzol a szövegi mondanivalóhoz. Most nem azt mondom, hogy ez az album a tökéletesség szimbóluma, vannak gyenge pontjai, de tényleg maradandó értékeket hordoz. Nagyon változatos nóták kerültek szalagra. A hard rock témától (“Átverés”) a klasszikus heavy metalon át (“Menetelés a vágóhídra”, “Vad bolygó”) a thrash brutalitásáig (“Betelt a pohár”) minden akad. Idáig szokatlan vokálozás hallható a “Menetelés a vágóhídra” és az “Emberi dolgok” című számokban. Van egy nagyszerű öngyilkosság-ellenes nóta (“Őrizd meg a lelkedet”), amelyben Tobola is főszerephez jut egy dobszóló erejéig. Aztán itt van a “Ki véd meg? (Kelet-Európai rocksztár ballada)”, amelyet Paksi úgy ad elő, hogy az embernek a háta borsózik tőle. Erről a dalról akaratlanul is Radics Béla jut eszembe, mintha az ő emlékére íródott volna. A srácok eddig se sokat tapogatóztak, ha balladáról volt szó, most is egy nagyszerűvel rukkoltak elő: “A szerelem országútján” cíművel, amelyet még színesebbé tesz a hegedűkíséret. A “Kihozta belőled…”-et Zoli énekli egészen más hangon, mint amit eddig megszoktunk tőle és persze szerepel benne Vörös Gabi is egy kis hörgéssel. Felkerült a lemezre egy MTV-ellenes nóta is (“Betelt a pohár”), amely lehetne egy kissé dühösebb hangvételű. Ennek a számnak a végén a fiúk egy kis techno-témát is felvonultatnak, amely átcsap az albumot záró “Szavak nélkül” c. instrumentális számba.      

Már csak egy kérdés marad: Mi lesz a következő lépés? Értékelés: 8/10

 SCHERVENKA R. ENDRE