Akcióban a Forgotten

megjelent: EURÓPAI IDŐ 2000/6 Zenebona

Akcióban a Forgotten

            A ‘99-es Talentum után Forgottenék nem sokat ültek a bronzérmükön, nekiálltak keményen próbálni és mecénásokat keresni, hogy a Style Sound stúdió által felajánlott órákat kibővítve ki tudjanak hozni egy nyolc dalt tartalmazó (demó) kazettát.

            A kvartett a következő nótákat rögzítette januárban a fent nevezett stúdióban: Vagyok, Illúziók, Ellentmondások, Elfelejtett mesék (instrumentális), Nőt öleltem, Hazatérés, 2000, Lennék…

            A dalok zenéjét Orbán Ferenc írta, a szöveget fele-fele arányban Zsidó Ferenc és Orbán Ferenc, illetve egy dalszöveget Simon Zsuzsanna jegyez. A kazetta bemutató koncertje márciusban lesz a székelykeresztúri Művelődési Házban.

escéhá

A XX. század legjobb lemezei (Schervenka Endre szerint)

megjelent: EURÓPAI IDŐ 2000/5 Zenebona

A XX. század legjobb lemezei (Schervenka Endre szerint)

1.      Dream Theater: Awake

2.      Psychotic Waltz: Bleeding

3.      Dream Theater: Images and Words

4.      Pink Floyd: The Wall

5.      Solaris: 1990

6.      Shadow Gallery: Shadow Gallery

7.      Rush: 2112

8.      Metallica: Ride the Lightning

9.      Judas Priest: Painkiller

10.  Iced Earth: The Dark Saga

Az Awake maga a nagybetűs ZENE. A magamfajta rockrajongó megtalálja benne

mindazt, ami ezt a műfajt az Istenek zenéjévé tette: líra, agyszaggató riffek, fület gyönyörködtető billentyű “szőnyeg”, virtuóz szólók és mindezeken a Hang: James LaBrie! A Bleedinget a nyitó dal, a Faded két szavával tudom jellemezni: “magic, electric”… Az Images and Words hozta meg a DT-nek az áttörést. Gyakorlatilag ez az album támasztotta fel a progresszív zenét a ‘90-es években és lehelt életet a szunnyadó műfajba… A Pink Floyd The Wall-ja a XX. század legsúlyosabb témájú koncept albuma. A filmmel együtt életre szóló élmény ez a remekmű. Solaris 1990 – rengeteg zenei hatás ötvöződik ezen a dupla albumon. A dúdolható instrumentális számok első hallásra bevésik magukat az agyadba és tartanak fogságukban. A Shadow Gallery első albuma jó példa arra, hogy nem szükséges hiper-szuper stúdió egy kitûnő album felvételeihez. A négysávos magnón rögzített, demónak szánt album óriási dallamai és a még óriásibb ének szólamai ott csengnek örökre a hallójárataidban, ha ellátogattál az Árnyék Galériába. A Rush a prog-rock egyik alap pillére, a 2112 pedig a műfaj szentélyének egyik alapköve. Geddy Lee-ék már ‘76-ban tudták, miért éneklik azt, hogy: “We are the prince…”

            A Metallica valamikor trendet teremtett, azóta… A Ride the Lightning kitörés volt a ‘80-as évek elején fellángoló thrash-hullámából, rockerek ezreit állította a csapat mellé. A Painkiller gyilkos album, ha lenne power metal iskola, az első lecke a Judas Priest ‘90-es albumának meghallgatása, elemzése kellene legyen. És még egy “ha”; ha Painkiller a power metal királya, akkor az Iced Earth: The Dark Saga c. albuma herceg vagy gróf ennek a stílusnak a kastélyában. Azok a gőzmozdony erejű gitárok, lelket borzoló énekdallamok csak annak jelentenek igazi élményt, aki átérzi az “I died for you” mélységét.

Egyik haverom áttekintve a listát megjegyezte, hogy nagyon jó albumokat választottam ki. Én mégsem érzem teljesnek, mert olyan iskola teremtők maradtak le, mint pl. Led Zeppelin, Deep Purple, Black Sabbath, Jethro Tull, Iron Maiden, Queensrÿche, King Crimson és még sorolhatnám műfaji korlátok nélkül a bandákat a következő századfordulóig. Tény, hogy a XX. században rengeteg jó zene termett és csak remélni tudom, hogy a XXI. Század is lesz legalább annyira emberarcú, mint az előző.

 SchEndre

Wigyoriék Székelyföldön

megjelent: EURÓPAI IDŐ 2000/3 Zenebona

Wigyoriék Székelyföldön

            December 4-7 között a budapesti Wigyori és az Unicum Baráti Kör nevű zenekar rövid székelyföldi turnét bonyolított le. Az alábbi beszélgetés az énekessel, György Ferenccel készült a székelykeresztúri Művelődési Ház öltözőjében.

            “Az Unicum Baráti Kör onnan ered, hogy mindannyian szeretjük az Unicumot. Januárban lesz 6 éves a zenekar, ez a 9-ik felállás. Jelenlegi tagok: Juhász Róbert dob, Schauman Gábor bőgő, Oláh Imre gitár, Varga Zoltán billentyű-vokál-ének, van egy trombitásunk is, aki most nem jött el, és jómagam: Wigyori ének. Főleg feldolgozásokat játszunk, így nem tudom behatárolni a stílusunkat. Blues, rock, dzsessz, soul, funky, minden van benne. Játszunk Eric Claptontól, Joe Cockertől, 20-as, 30-as évekbeli dzsesszdalokat és sok Blues Brothers dalt. 2000-ben szeretnénk egy Blues Brothers emlékműsorral is előrukkolni…

            Próbálunk összehozni egy demóra való anyagot, az ötletek már megvannak. Örvendünk, hogy eljöttünk, mert iszonyúan jó vendégszeretők vagytok. Itt teljesen másképp fogadják ezt a zenét, mint nálunk, ahol most a műanyagmuzsika, ez a stuk-stuk a menő. Pesten a Huszár utcai Kalóz tanya a törzsklubunk, de sokat játszunk Vácon és az egész Dunakanyarban. Minden hétvégére akad egy-két buli, pörgünk állandóan. Ide 2000-ben is ki akarunk jönni, elindulnánk a határtól egész a tengerig…”

            Lejegyezte: SchEndre

Még egyszer a Talentumról

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1999/23 Zenebona

Még egyszer a Talentumról

            Megvolt! Hosszú szünet után ismét összejött a társaság, sok új arccal kiegészülve. De hát a helyszín is új volt. Régi Talentumosok nosztalgiázva gondoltunk vissza a nagyenyedi templomkertre, a nyugisabb körülményekre, az ott kötött szorosabb emberi kapcsolatokra. A marosvásárhelyi színház bársonyszékei sterilebb környezetet nyújtottak, egy kicsit ridegebbnek tűnt az egész, amit a hideg októberi eső is fokozott, míg a nagyenyedi májusi napsütések még jobban összeolvasztották az igaz hittel alkotók lelkeit.

            Az előbbi sorokat nem panasznak szántam, hiszen ezúttal is sok cím cserélt gazdát, sok új barátság szövődött, olyan emberek ismerkedtek mag, akik Erdély különböző sarkaiból gyűltek össze, mert ugyanaz a szenvedély fűti őket. Ezzel pedig a Talentum ’99 elérte egyik fő célját.

            Sajnálatos okból távol maradt a Balogh Ottó Band, de az, hogy a gyergyói Unction és a nagyenyedi Kvartofónia miért nem jelent meg, számomra a mai napig talány. A vetélkedő első zenekara, az Anorganic játékában Metallica-s One ízeket fedeztem fel. A dalaikban felhalmozott témák nem igazán passzoltak egymáshoz. Van fantáziájuk, de egy kicsit jobban oda kéne figyeljenek egymásra. A Yestardays instrumentális progresszív zenéjével különböző véleményeket váltott ki a zsűri tagjaiból. Volt, aki nagyra értékelte azt az utat, amin a csapat elindult, a rendkívül igényes, komplex zenét. De tény, hogy érződött az összeszokottság hiánya, ezenkívül a hangosítás sem volt a Yesterdays pártján. A három díjazottról, az Orpheuszról, a Shadowsról és a Forgottenről már többször írtam, így inkább jöjjön a Crusade. Ismerősen cseng a nevük, ugyanis pár éve volt még egy  Crusade nevű csapat, amely komplex heavy metalt nyomott á lá King Diamond/Mercyful Fate. Azóta sok víz lefolyt a Maroson és most a zenekar olyan progresszív zenét játszik, hogy Zilahi Csaba zsűritársammal jó tíz percig kerestük a állkapcsunkat a bársonyszékek alatt.

            A szintén vásárhelyi The Bloodhers különleges zenéje egy egészen más színt vitt az addig zajló vetélkedőbe. Kár, hogy ez a különlegesség nincs még igazán kiforrva. Érlelni kell a következő Talentumig és akkor…A váradi Kim Band is ledöbbentette a zsűrit jazzes progresszív muzsikájával. Így az “esküdtszék”, vagyis a zsűri azzal “büntette” őket és a Crusade együttest, hogy első díj helyett szakmai különdíjat kaptak és jövőre meghívottként szerepelhetnek a Talentumon. A zsűri döntése már ismert. Kár, hogy néhány zsűritag nem tartotta szem előtt a Talentum további céljait, úgy mint: a zenészek találják meg saját “arcukat”, szem előtt tartva a helyi, régi értékrendeket, építsenek ki folyamatos kulturális kötődést a nemzeti jegyek felé a zenei globalizációval szemben, formailag, motívumokban táplálkozzanak saját gyökerekből is.

            A vetélkedő első felében egy kis incidens “színezte” a műsort. Történt ugyanis, hogy a marosvásárhelyi Bronx avagy Casino (amely jóval a benevezési határidő lejárta után jelentkezett és nem ismerte a játékszabályokat) a második dalát nem fejezhette be. A zsűri félbeszakította a produkciót, mivel a zenekar második dalát nem magyarul énekelte. A játékszabályok ugyanis azért vannak, hogy betartsák őket. Ez pedig vetélkedő volt, hónapokkal azelőtt meghatározott és újságokban, rádióban meghirdetett szabályokkal. Ha a szervezők nem lettek volna engedékenyek akkor, amikor a zenekar fellépését a benevezési határidő után is elfogadták, nem történt volna ilyen incidens. Mindez a Defenderre is érvényes, amelyik végül is játszhatott, de vetélkedőn kívül.

            Köszönet a Talentum menedzseri irodának, a Marosvásárhelyi Színháznak, a cserealji római katolikus plébániának, mindazoknak, akik segítettek feltámasztani a Talentumot és részemről külön köszönet a Hargita Line-nak. A tolvajoknak, akik feltörték az autót külön 'köszönöm", hogy “csak” a három táskát lopták el és hál’ Istennek a Forgotten hangszereire nem volt szükségük…

SchEndre

Baróti napok rockmuzsikával

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1999/20 Zenebona

Baróti napok rockmuzsikával

            Barót a 775-ik születésnapját ünnepelte szeptember 24-26. között. Ebből az alkalomból rengeteg rendezvény került terítékre, melyek közül esténként az élő zene volt a főszereplő a központi parkolóban felállított nagyszínpadon.

            Különböző okokból csak 25-én lehettem jelen szülővárosomban, így az akkori rockmenüt tálalom az alábbiakban. A baróti beat- és rockegyüttesek nosztalgia bulija jónak indult, de miután a harmadik zenekar is javarészt ugyanazokból a tagokból állt, no meg a Petróleumlámpa is vagy négyszer került a repertoárba, jobbnak láttam megcélozni valami bárféleséget. Űdítős poharamba kapaszkodva ért a hír: mivel egyesek igencsak elnosztalgiázták és öntömjénezték magukat, a Knock Out a Forgotten előtt lép színpadra. Barót Yogiék számára eddig szűz területnek számított, mivel ez volt az első alkalom, hogy Székelyföld eme kisvárosában power rock’n’rolloztak. A Második kiütés c. albumuk összes dala elhangzott, majd menetrendszerűen jött volna Nagy Árpi, de Yogi egyik húrja ment. Még szerencse, hogy kéznél volt Orbán Feri (Forgotten) Ibanez-e, így Árpi elmehetett halászni, Hobo embere gaz lehetett, no meg az egyenáram és a váltóáram (AC/DC) is megjárhatta az együttest és közönségét. A K.O. produkciója számomra ezúttal meglepetés mentes volt, de a lényeg, hogy a közönség jól érezte magát.

            Forgottenék utoljára Baróton játszottak élőben, igaz, akkor jóval kisebb színpadon. A két Feri meg Jacket kellemes meglepetésekkel rukkoltak elő, hisz olyan feldolgozásokat iktattak a programjukba, mint a Ricse 2000-ik év felé c. klasszikusát vagy Hobótól a Hajtók dalát, igaz ez utóbbit kissé gyorsabban játszották, mint ahogy elő vagyon írva, de gyors hajtásért nem volt bírság. A másik nagy meglepetés tőlük pedig három vadiúj nóta volt, amit közönség előtt még nem játszottak. Érdemes figyelni a szövegeket és érdemes figyelni a csapatot. Kár, hogy a piszkos anyagiak miatt a zenekar nem tud úgy haladni ahogy akar és ahogy tudna. A késő éjszakába nyúló bulit az Ítélet helyettel zárták a Pokolgéptől, amely végül össznépi éneklésbe torkolott.

            A telihold is már álmosan lépkedett mire minden elcsendesült és az emberek elhúzódtak otthonaik felé, hisz várt rájuk egy másik este, egy másik buli…

SchEndre

MONYÓ PROJEKT az udvarhelyi Ifi Házban

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1999/19 Zenebona

MONYÓ PROJEKT az udvarhelyi Ifi Házban

            Monyót vagyis Molnár Endrét azt hiszem nem kell bemutatnom, ő a Kopó Blues Band gitárosa, aki a kőbányai Póka Egon féle zenesuliba tanul.

            Monyó barátunk gondolt egyet, és augusztus 21-én a Balance ritmusszekciójával, Bálint Barna billentyűssel, egy oboás sráccal, két vokalista lánnyal, valamint Dokival (KBB – ének) és Robival (Balance – ének, itt vokál) előadott hét-nyolc saját szerzeményt, valamint három Deep Purple és egy Joe Cocker dalt. Az első blokkban az instrumentális szerzemények kaptak helyet, amelyekbe még besegített Molnár Csaba, Endre öccse is, ritmusgitáron. Monyó játékán érződik a GitárIstenek hatása, ami persze nála híresebb zenészeknél is előfordul. Amire viszont jobban oda kéne figyeljen, az a komponálás, egy-két szerzeménye még csiszolásra szorul. Ez inkább az instrumentális témákra vonatkozik, mivel az énekes szerzemények nagyon a helyükön vannak. Ami még javításra szorul ez utóbbiaknál, az a Felnövök című nóta refrénje, két sorának túl sokszori ismétlése egy idő után elég unalmassá válik. Talán nem ártana a refrén szövegét még két újabb sorral bővíteni…

            Ez az este is egy újabb bizonyíték arra, hogy tájainkon is születnek tehetségek és a közönség is igényli a színvonalas, élő rockzenét. Nem tudom, hogy Endre benevezett-e a Talentumra, de a kolozsvári Rádióstúdióban az ősz folyamán megrendezésre kerülő második Rocktoborzón el tudnám képzelni ezt a formációt.

SchEndre

Egy hét zene (is) a tengerparton

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1999/18 Zenebona

Egy hét zene (is) a tengerparton

            Costinesti, a romániai ifjúság zarándokhelye…Costinesti, ahol néha meleg a sör és hideg(ek) a lány(ok). Még szerencse, hogy gyakoribb a fordítottja…

            A magamfajta vándor bárhol jár a világban, arra is odafigyel, hogy milyen zene szól itt-ott. A fent nevezett helyen éjjel-nappal bömböl valami, olykor egyszerre három helyről is rád támad valami zenének nevezett szörnyűség. Ha a parton vagy, ott O.K., mivel itt a “rádióban” gyakran csendül fel a Dire Straits, a Jethro Tull, az Animals, Joe Cocker stb. valamelyik dala. Ha élőzenét akarsz hallani, akkor vágjál neki az éjszakának. Mi is így tettük és egy este a parton sétálva a Semnal M-be botlottunk, akik saját számok mellett Beatles, Rolling Stones, Creedence örökzöldekkel tarkították az amúgy sem fekete-fehér éjszakai életet. Ami feltűnt a csapatban, az a többi zenészhez képest fiatal szólógitáros. Itthon tudtam meg (a Zenebonából…), hogy a zenekar alapító szólógitáros elhunyt. R.I.P. Iuliu Merca.

            Egy másik naplemente után Weinberger Attila és a Blues Machine nyomta a Muddy Waters féle bluest. Lenyűgöző volt látni és hallani, ahogy a négy zenész egymásnak passzolta át a szólókat, fantasztikus improvizációkat megeresztve. Ennek a csapatnak a koncertjét vétek kihagyni!

            Utcazenészek… Van aki egy szintetizátor billentyűit masszírozza fél éjszakán keresztül, akad aki egy szál gitárral játszik jól-rosszul örökzöldeket és van aki akkuról táplál egy kis erősítőt meg keverőt, hogy szóljon az elektromos gitárja és mikrofonja. Hangládája akusztikus gitárba szerelt két hangszóró, amiből kissé furán szólnak a dalok. De a látvány és az ötlet már élményszámba megy.

            A napfogyatkozás estéjén néhány play-back sztárocska próbálta felmelegíteni a hangulatot, a tömeg java része inkább a Compactra volt kíváncsi. Ezt a csapatot azon az estén ki is neveztem a románok Eddájának. Paul Ciuciék régi slágereik mellett 3-4 új dalt is eljátszottak a frissen megjelent 100% Compact c. lemezükről. Jól szólnak a régi és az új nótáik is, valami mégis hiányzik belőlük…Tény, hogy a közönség 100%-ig mellettük volt. Ez volt egy hét zene Costinest-en, ahol néha meleg a sör…

escéhá