megjelent: EURÓPAI IDŐ
1998/2 Zenebona
ROCK KARÁCSONY GITÁR CSILLAGGAL
Szekeres Tamás december végi rövid
erdélyi turnéja számomra és azok számára, akik valamelyik koncerten (Brassóban,
Szentgyörgyön, Csíkszeredában, Udvarhelyen) láthatták, hallhatták igazi
karácsonyi ajándék volt.
Az immár hagyományossá váló AMI Rock
Karácsony Csíkszeredában színes programmal várta a keményzene még meglévő
híveit. Az első zenekar a Korruption
a death metal követőit csalogatta a színpad elé. A Diákzenekarok Országos
Találkozója óta zeneileg sokat fejlődtek, ezért a halálos fém itthoni rajongóinak
kötelező ez a csapat. A nagykárolyi PsychoSymphony egyik hazai kedvencem, ám ezen a koncerten nem igazán jöttek be
nálam az első albumuk profin előadott dalai. Talán azért, mert túlságosan
vártam Tamást, hiszen a beállás alatt teljesen ráhangolódtam a zenéjére. Ha
Mogyorós Attiláék egy-két kedvencü(n)ktől is becsempésznének dalokat a
műsorukba, akkor biztos a közönség is jobban venné a nem éppen habkönnyű
psychós témákat.
A Scamp Heart Killers-t látva, hallva mindig az első Skid Row album
dalai ugranak be nekem, ami nem véletlen, hiszen Laciék is azt a fajta amerikai
hard rockot játsszák, mint amilyent Sebastian Bach és csapata követett el
1989-ben. Ám a Szívgyilkosok a kornak megfelelően keményebben és modernebben
nyomják a picit Ozzys ízekkel is felvértezett témákat. Az est meglepetése Szekeres Tamás és a Scamp Heart Killers közös jam sessionje
volt, majd Tamás és Sükösd Attila (SHK) gitárpárbaja. Gondolom, ez a kis
“párbaj” Attilának a ‘97-es év egyik legnagyobb élményei közé tartozik.
Sajnos Tamás zenekar nélkül jött el,
így az alapok gépről mentek, de így is igazi koncert feeling alakult ki. A
gitárorgia a most készülő album két felvételével kezdődött. Két olyan
szerzeménnyel, amely demonstrálja, hogy milyen is lesz az új lemez és amely
alapján máris rohannék a lemezboltba, hogy az úton-útfélen akaratlanul
hallgatott techno-bántotta füleimnek gyógyírként szolgáljanak a fent említett
tételek testvérei. Tamás a kétórás programja alatt majd’minden albumáról
előadott “meséket” és “csak” gitározott annak ellenére, hogy egy részeg arc
többször is bekiabált, hogy énekeljen is valamit. Kár, hogy az ilyen alakok és
az AMI kft. egyes rendfenntartói miatt az embernek megkeseredik a szájíze,
akármilyen fenomenális legyen az előadás. Paksi Endre szavaival jellemezve az
ilyen arcokat: “Hé, ennyi vagy, túl sok indulat, kevés gondolat…” Pedig az AMI
klub egy nagyszerű hely, kár, hogy a megyében és környékén nincsenek ilyen
szintű klubok. Kisebb-nagyobb nyeremények is gazdára találtak, ugyanis minden
belépőjegy egyben tombola is volt. Mivel a fődíjnak többszöri húzás után sem
került gazdája, a rádiós ébresztőórát a közönség egyöntetűen az ifjabb
Szekeresnek ítélte oda, aki kicsit álmosan, apja biztatására húzogatta a
tombolákat. A négy sorsolást a Semaphore
bulija követte, amit már nem néztem végig… Bocs fiúk, de Tamás után már csak
Satriani jöhetett volna szóba.
SchEndre
A dedikálások a kazettaborítókon egy kicsit megkoptak az évek során :(.