megjelent: Rockpolis / RM Média
„Ezt a lemezt már alapjában sötétebbnek és nyersebbnek álmodtuk meg…”
- interjú Tassal, az Agregator frontmanusával -
Sokan mondjuk azt, hogy az Agregator zenéje a göteborg-i hullámot lovagolja. Ez igaz? Mi számít az Agregator legfőbb inspirációjának?
Igazság szerint talán az Emberség lemez az első, ahol azt mondanám, hogy ténylegesen van közünk a göteborgi hullámhoz. A helyzet inkább az, hogy azok a zenék, amelyek hatása alatt elkezdtük a zenekart – Tiamat, Cemetary, Katatonia, Amorphis – másképp voltak északiak, mint az említett speciális svéd vonal. Mindegyik extrém black/death-ből indult, aztán elkezdtek dallamosodni és dark/goth hatásokkal elvegyülve egy nagyon hangulatos műfajt alakítottak ki maguk körül. Ez a trend nagyjából le is vonult a kilencvenes években és mire mi aktívak lettünk, addigra az aktuális északi dallamos death metalt a göteborgi vonal jelentette és akkor a színteret figyelő emberek ahhoz kötöttek minket, holott egészen más tempó és hangulati elemek jellemzik. Viszont dallamos és metal, szóval nem rossz skatulya J
Ti milyennek látjátok Önmagatokat?
Hát 1997-ben a Dózis kocsmában, ahol alapból jó rocker módjára mindenkinek volt legalább egy zenekara - Körte, Chamion meg én kitaláltuk, hogy nekünk is legyen egy, amiben olyan zenét játszunk, amit mi szeretünk. Aztán idővel kiderült, hogy ezzel el tudunk jutni más városok rock-kocsmáiba, klubjaiba, pláne fesztiváljaira – megismerkedhetünk és szórakozhatunk az ottaniakkal, akikkel amúgy sosem találkoztunk volna. Ráadásul fizetik az utat és nincs beugró J Valószínűleg ezért is tudjuk jól érezni magunkat a helyszíneken és ha jól érezzük magunkat, akkor az másokra is átragad és ez nagyon pozitív nyomot hagy a koncerteken is.
Őszintén szólva nem tudom, hogy is lássuk magunkat. Azt hiszem sosem voltak ’sztárallűrök’, persze részegen csinál az ember ezt-meg-azt, de ez minden egészséges rock’n’roll társaságban előfordul. Volt már, hogy kérdezték, hogy hogy-hogy ott iszunk a látogatókkal, és nem vonulunk félre, vagy húzunk haza, mint egy rendes zenekar. Talán épp a rockkocsmás gyökerekből adódik, hogy a helyekre elsősorban szórakozni megyünk és másodsorban zenélni – de persze igyekszünk minél jobb koncertet adni, hogy máskor is hívjanak J
Idén jelent meg a zenekar harmadik nagylemeze, mely sokkal összetettebb és homogénebb, mint elődjei. Minek köszönhető ez a (szerintem) pozitív változás?
Homogénebb, mert a dalok nagy részét Dávid jegyezte, és inkább nyersebb, mint összetettebb, ettől is erős ez a lemez. A Szürkület vonalán már nemigen volt mit csinálnunk, így nem volt tervben azt újrázni, így inkább sokkal direktebb dalokat céloztunk meg. Jaya Hari das - a hangmérnök - is sokkal felkészültebb volt, mint három éve, szóval minden készen állt egy igazán tömény és fogós lemez létrehozásához.
Meg vagytok elégedve az Emberség-etekkel?
A lemezzel abszolút elégedettek vagyunk, hosszú út áll mögötte és rengeteg munka, de a végeredményt látva úgy érzem megérte minden. Eddig a visszajelzések is biztatóak, de még alig pár hete jelent meg, így várjuk a visszajelzéseket.
A saját emberségünkkel is elégedett vagyok. Mivel a cím nem a humanitárius dolgokra céloz, hanem az emberlétre, bátran mondhatom, hogy teljesen emberiek vagyunk - sok-sok pozitív és negatív élménnyel, örömmel, csalódással, átmulatott és kiesett éjszakával és persze bűnökkel, de remélhetőleg tettünk annyit másokért, akár közvetlenül, barátsággal vagy csak a koncertekkel, dalszövegekkel, hogy úgy érezzék, legalább addig könnyebb az élet, amíg ott vannak, hallgatják, és nem gondolnak másra.
A Szürkület album borítóját a Dark Tranquillity-s Niklas Sundin tervezte. Az Emberség külalakja is az ő keze munkája?
A Semmi ágán és a Szürkület lemez borítója Niklas munkája volt, érdekes volt vele együtt dolgozni – egyrészt nagyra tartom a muzsikája miatt, de a grafikái is mindig tetszettek. Mint ez az egész zenekaros élet, ez a közös munka is ilyen álomteljesítés volt. Mindemellett jó volt a lemezeinket igazán jó külalakkal látni, ez valahogy hozzátartozik az élményhez.
Az Emberség borítóját egy bolgár srác, Plamen Kolev készítette. Vele még 2006-ban váltottunk először e-mailt. Bejelentkezett, hogy csinál ilyesmiket, nézzük meg a munkáit, hátha érdekes lehet. Ezt a lemezt már alapjában sötétebbnek és nyersebbnek álmodtuk meg és mivel ő jóval szélsőségesebb zenei vonalra készít grafikákat, egyből látszott, hogy ő lesz az emberünk. Illetve volt még egy első körünk egy hazai fotográfussal, akinek az egyik képe nagyon megtetszett és jól ment volna a címhez, de ő végül is nem adott engedélyt a fotó felhasználásához. Nem anyagi dolgok voltak, hanem úgy érezte, hogy egy fotósorozatból nem lehet kiragadni egy képet és önmagában megmutatni - tiszteletben tartom az érzéseit, de azért jó lett volna, ha összejön. Ezután merült fel Plamen neve és megnéztem, hogy a munkái között van-e olyan, ami megfelelne. Ez az arcos dolog megfelelőnek tűnt, de még kalapálni kellett rajta ezt-azt, míg úgy látszott megfelelő lesz az Emberség lemez borítójaként kiteljesednie J
Mit gondolsz, nehezebb volt 2003-ban az Agregator frontembere lenni, mint most?
Akkor még új érzés volt, letenni a hangszert és megoldani a frontemberséget, de inkább csak újdonság volt, mint nehézség. 2003-2004 környékén az volt a legnehezebb, hogy túléljük az akkori zenekari válságunkat – sok problémát kellett megoldanunk „A Semmi ágán” album létrehozása és megjelentetése során – és az akkori tagcserék is rányomták a bélyeget a hangulatra. De miután ez megoldódott, visszajöttek a dolgos és kellemes hétvégék.
A feladat kellemes, el kell adni a show-t, de elég jó a támogatás – jó a zenekar, jók a dalok és jók a szövegek :) A közönségünk lelkes, a szövegeket tudják, tele vannak energiával – szóval nincsen nehéz dolgom.
Persze biztosan sok minden változott 2003-hoz képest, nincsenek akkori felvételeink, szóval nem tudom megmondani akkor milyen volt és most ehhez képest milyen.
Hogyan viselitek a negatív kritikát? Mi volt eddig a legdurvább hír, amit az Agregator-ról hallottatok?
Hát a pozitívnak mindig jobban örülünk J Alapból senki sem szereti hallani, hogy valakinek nem tetszik, amit csinál. Viszont hiszem és vallom, hogy ha valaki kiáll az emberek elé és csinál valamit – akár csak elmond egy viccet – akkor ezzel vállalnia kell a következményeit ennek a ’közszereplésnek’. Ez lehet negatív és pozitív, és tudnia kell feldolgozni mindezt, tudnia kell kezelni a helyzetet, bármilyen nehéz is. Olyan nincs, hogy valami mindenkinek bejön. De hát ettől szép az élet, ha mindenkinek ugyanaz tetszene, az elég egyszínű dolgokat eredményezne, ezzel együtt kell élni.
Szóval nem örülünk, ha valakinek nem tetszik, amit csinálunk, de elfogadjuk. Persze ennek vannak fokozatai – olyan vélemény, amivel egyetértünk és tanulhatunk belőle, vagy egyetértünk, de nem akarunk tanulni belőle, mert nem releváns és olyan vélemény, ami csak személyeskedés, az pedig leginkább használhatatlan.
Hát a durva hírek, pletykák hála az égnek elkerülnek minket – már nem azt mondom, hogy nincsenek, hanem azt, hogy nem tudunk róluk, mert nekünk nem mondják – így meg nehéz cáfolni. Amit az ember nem csinál, arról általában sokkal durvább elképzelései vannak, mint amit az élet valójában tartogat – persze olyan is akad, hogy az élet durvább J
Jól értesült körökben köztudott, hogy ’sátánisták’ vagyunk, más vélemények szerint meg mi vagyunk ’Tatabánya divatrock’-ja, egyes tagcserék mögött közismerten ’alkohol problémák’ álltak - vagy annál, aki ment, vagy annál, aki maradt. Természetesen minden koncertünk szélsőséges orgiába fulladó helyi házibulin végződik, és bár kecskét nem áldozunk, embert néha eszünk. :)
A próbákon mindenki laza és élvezi az együtt zenélést, vagy akadnak komoly feszültségek is?
A próbák viszonylag lazák – tehát játsszuk a dalokat, dumálunk és ritka a dráma. Feszültségek inkább a dalírási időszakban jellemző, de ez abból fakad, hogy mindenki minél jobbat szeretne kihozni a nótákból, így kompromisszumokkal kezelhető a helyzet. Hiszem, hogy a zenekari demokrácia nem működik – vagy legalábbis nem úgy, mint ahogy itt-ott használják, vagy használnák. Az, hogy egy adott kérdésben öt emberből három valamiben mondjuk leszavaz kettőt, az lehet, hogy hirtelenjében jó válasznak tűnik egy helyzetre, de hosszú távon tüskét hagy a leszavazott kettőben és ez nem lehet alapja a hosszabb távú közös munkának. Ezért igyekszünk minden ilyesmit konstruktívan megoldani, mindenki enged valamennyit – persze néha van egy pont, ahol nincs tovább és akkor valakinek többet kell engednie, de hát ez van, ez az ára annak, ha több ember együtt dolgozik. Egyszer ez enged, másszor az.
Végleg kiesett a gitár a kezedből?
A cuccaim nagyrészt eladtam, de van még otthon egy
akusztikus gitárom, azzal néha irkálok ezt-azt. Van szó arról, hogy pár
cimborával összeülünk és csinálunk valamit, de semmi komoly. Ha írnék is
dolgokat, nem hiszem, hogy beleférne a zenekar irányvonalába, így dalírásból már
nem veszem ki a részem, inkább csak belebeszélek.
Svédországban
és Oroszországban is vannak terjesztőitek. Mekkora az érdeklődés a határokon túli
„metal nemzedék” részéről az Agregator iránt?
Igazság szerint nem nagyon tudom. Oroszországban nem csak terjesztésünk van, hanem kiadták kompletten a Túlontúl + Puszta lét dalait CDn, de nincs sok visszajelzés. Abban sem vagyok biztos, hogy az orosz srác él még, akivel elkezdtük annak idején az egyeztetést, mert elég durva dolgai voltak – bár az oroszoktól semmi sem túl meglepő – és végül már valaki egész más intézkedett a tényleges megjelenésnél. Itt-ott megjelent némi kritika is, főleg a nyelvet kritizálták, de nem tudom a konkrét érdeklődés mértékét.
Azt, hogy mégis működne a dolog, abból gondolom,
hogy élőben a nem magyar ajkú közönség is nagyon jól veszi a produkciót, szóval
koncerten működik, de lemezen hallgatni biztosan teljesen más élmény.
Vannak olyan vágyaitok, hogy nemzetközi szinten sokat emlegetett név legyen az Agregator?
Jóég tudja. Persze nem lenne rossz, de nem nagyon
tudom, hogy működhetne egy turné – munkahelyeink nem nagyon kultiválnák az
egy-két hetes távolmaradást. Szóval jó lenne távoli tájakra utazni, kipróbálni
az ételeiket/italaikat és este meg jól lealjasodni velük. Ez a közeli
országokban is jól működött, szerintem menne a távolabbiakban is :)
Melyik az a magyar zenekar, melyet összeszorított kézzel figyelemmel kísértek?
Vannak baráti zenekarok, akikkel nagyon szeretünk lógni - CasketGarden, Vale of Tears, Tesstimony – különösen várom a Christian Epidemic visszatérését. Bár egészen más stílus, nagyon szurkolok a lemezen is szereplő Tanka Balázs bandájának a Turbo-nak. Pont tegnap voltam egy bulijukon és élőben nagyon bejön ez az elszállós rock’n’roll, amit tolnak. Nagyon jó Erdélyből a Kopor-Show és a WorldChanger, illetve a felvidékről nagy kedvenc a Neurasthenia, bár most kicsit belassultak a sulik miatt. A helyi bandák közül pedig mindenkinek figyelmébe ajánlom a szintén északi metalos Depths of Desecration-t és a piszkos-mocskos Dirty Dogs és a Hedonist Roosters hard rockját!
Egyéb vonalról nagyon kedvelem Mátyás Attila dolgait – ha minden igaz ma jelenik meg az F.O. System koncertlemeze – illetve a Land of Charon nyári, Fekete Zaj-os visszatérése is nagyon ott volt, remélem még láthatom majd őket itt-ott.
Akikért viszont tényleg összeszorítanám a kezem, az a Dying Fields zenekar újraalakulása, nagy hazai kedvenceim voltak az undergroundban, sajnálom, hogy már nem működnek, s nem hoznak ki új dolgokat.
Kedvenc mesefigurád?
Kisvakond :) Szerintem bármikor lenyomná Rumcájszt :)
