Jam Boulee turné

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1999/9 Zenebona 

Jam Boulee turné

            Megszületett. A turné. Amelyről oly sokat csiripeltek a madarak. Április 7-én,  a kora délutáni órákban, miután bepakolták a Style Sound cuccát, négy zenekar (Forgotten, Knife, Orpheusz, Shadows) szállt fel a székelyudvarhelyi Tectum autóbuszára és indult az első célpont, a csíkszeredai AMI klub felé.

            A turné nyitózenekara az udvarhelyi Orpheusz volt. A kb. 75 fős közönség hűvösen fogadta a kizárólag saját számokat játszó csapatot. Pedig népzenével kevert rhythm and blues muzsikáját nem kell nagyon ismerniük azoknak, akik bulizni akarnak. Nem volt mit tenni egyebet, mint becsülettel lejátszani a programot és leszállni a színpadról. Az utánuk következő szintén udvarhelyi Knife is saját szerzeményekkel próbálkozott, ugyanolyan eredménnyel. De amikor belevágott egy Tankcsapda feldolgozásba, egyből beindult a maroknyi publikum. (Három nap múlva Szentkeresztbányán szintén erre a nótára harapott rá a “nagyérdemű”, igazolva, hogy vidékünkön meglehetősen szűklátókörűek a rockerek. Kíváncsi vagyok arra, hogy a júliusban esedékes Tankcsapda turné valamelyik állomásán ott lesznek-e ezek a hangosan követelőző, a zenei igénytelenség pocsolyájában fetrengő tankcsordák?!)

            A székelykeresztúri Forgotten is a nehezebb utat választotta a siker eléréséhez, hiszen többnyire saját számokat játszó csapat, csak a bulik kedvéért tesz be Csapda nótákat a repertoárjába. A szentkeresztbányai eset annyira felháborította a fiúkat, hogy ezután még jobban lecsökkentik a feldolgozások arányát a saját szerzeményekhez képest. Remélem, hogy az Ossian: Ki véd meg/ (Kelet-európai rocksztár ballada) című dalához azért ragaszkodnak. Az est utolsó fellépője az udvarhelyi Shadows volt. A tiszta heavy metalt játszó csapatot jó zenészek alkotják, én mégis hiányolok belőlük egy kis egyéniséget, mind a zene, mind a szövegek szempontjából. Volt beindulás a produkciójukra, de a nagy lángolás elmaradt.

            Másnap a Gyergyószentmiklós felé tartó kisbuszon a fagyos hangulatot Sima Endre (az Orpheusz bőgőse és ettől kezdve a turné mókamestere) törte meg. Az előző este kudarcait félretevő csapat jókedve sajnos csupán csak addig tartott, míg a gyergyói Astoria (volt Ihlető) kávéházba érve  ki nem derült, hogy bizony itt sem kapkodják el pillanatok alatt a belépőjegyeket. Mi több, este 8-tól 10-ig a szomszédok kérésére csak fél hangerővel lehet játszani. A koncertnyitó Forgotten Ambulance című poéndalára azért hamar beindultak a…zenészkollégák. A Shadows is itt vette elő először a turnén a Bestiák: A reggel túl messze van című slágerének matalosított verzióját. A közönség vette is a lapot. Itt derült ki, hogy a rockerek mit is hallgatnak egész nap (:) ha-ha), hisz mindenki egy emberként fújta a “klasszikus” sorokat. Az Orpheusz az idő rövidsége és egyéb belső problémák miatt csutakra tette magát, a Knife-ra szintén a haverok buliztak néhány gyergyói nézővel együtt.

            Péntek, április 9., Sepsiszentgyörgy, Bunker. Mindenki örvendett, hogy nem kell pakolni a nehéz hangládákat, mivel helyi cuccal lett megoldva a hangosítás. Másfelől némi aggodalom járta körül a zenészeket, hogy ugyanolyan rossz lesz a hangosítás, mint február 9-én a Forgotten koncertjén. Meglepetés, hogy voltak új hangfalak, a zenekarok megszólalása azonban így sem javult sokat. Péntek lévén a Knife telt ház előtt kezdte műsorát. Persze a közönség inkább a feldolgozásoknál vette a lapot. A Forgottenék szerzeményeinél csápolás helyett, inkább csak fülelt a közönség, ami a tulaj szerint rossz jel…Ezek szerint aki az egyéni gondolatait akarja kifejezni, mind zenében, mind szövegben annak “amputálni” kell a műsoridejét? A rossz jel az, ha egy zenekar elkurvul és elveszíti saját arcát! A Shadows-nál bejött az aggodalom, a rossz hangzás miatt le is szálltak a hatodik szám után. Az Orpheusz-nak ellenben ez az este volt a legjobb bulija. Értő fülekre találva jókedvűen nyomták sajátos rhythm and bluesukat. Másnap Szentegyházán a Bartók Béla művház hideg levegőjét az a 30 tagú “tömeg” sem tudta felforrósítani, amelynek fele Udvarhelyről érkezett.

            Hogyha értékelném kellene az Udvarhelyszéki Zeneklub eme négynapos tevékenységét, akkor a következő osztályzatokat adnám: ötlet – jeles; kivitelezés – közepes. Külön köszönet a Tectumnak a szállításért, a Style Soundnak a hangosításért! Valamint mindenkinek, aki így vagy úgy segített a turné lebonyolításában.

SchEndre

Forgotten-el Gyergyószentmiklóson a központi parkban. A Bunkerben keverem... :)

Jam Boulee a Zeneklubban

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1999/8 Zenebona 

Jam Boulee a Zeneklubban

            Végre megmozdult az a bizonyos poshadt állóvíz, amely az utóbbi időben az Udvarhelyszéki rockéletet jellemezte. A március 27-i Jam Boulee már a második lépése volt az udvarhelyi Zeneklubnak koncertezés terén. Az első koncert agyoncsapott reklám mellett és egy csütörtöki napon történő jelenéssel sokak szerint nem volt ennyire sikeres. Tény, hogy eme második sem volt elkényeztetve túl sok reklámmal.

            Az est első fellépője a keresztúri Forgotten volt. A programjuk nagyjából megegyezett a szentgyörgyivel, bár itt jobb volt a megszólalás és a fiúk is magabiztosabban álltak a színpadon. A Pokolgép Kár minden szó című dalát azért még nem árt átgondolni. Amúgy nem látom akadályát, hogy a Szentgyörgy-napokon a Bunker közönségét szórakoztassák.

            Másodiknak következett a székelyudvarhelyi Knife. Bár ez volt a srácok első fellépése, egyesek szerint ők az év felfedezettjei ezen a környéken. Tankcsapdás, Nirvánás zenéjüket jól vette a közönség, de ahhoz, hogy ne csak a mezei rockrajongók körében arassanak sikereket, több egyéni ötlettel kell előrukkolniuk. Elismerést érdemelnek, amiért (a Forgottenhez hasonlóan) saját szerzeményekre építették műsorukat. Nem így a Kopó Blues Band. Mindenki tudja, hogy jó bulikat nyomnak, de úgy vettem észre, hogy már egyre többen unják a mindig ugyanazzal a programmal fellépő “kopókat”.

            Kíváncsian vártam a baróti Kráter fellépését, akiknek a Rongyélet című kazettáját a koncert előtt egy héttel sikerült beszereznem. Nagy csalódást okoztak, amiért saját számaik közül csupán a kazetta címadó dalát játszották el. A feldolgozások alapján (Bikini, Dinamit, Queen, Deep Purple, Omega, Republic) megállapítható, hogy jó zenészek és külön örömömre szolgált, hogy nem olyan dalokat vettek elő, amelyeket már mindenki unalomig játszott. Az est legszebb dala tőlük a Deep Purple magyarországi ihletésű Anya c. szerzeményének  tolmácsolása volt.

            … Hogy miért kellett záróakkordként obszcén vicceket hallgatnunk?… Nem tudom.

 SchEndre

Bunkerben a FORGOTTEN-nel

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1999/5 Zenebona

 Bunkerben a FORGOTTEN-nel

            Ha az információim pontosak, ’99 február 19-ig az idén még nem volt élő koncert a sepsiszentgyörgyi Bunkerben. Nos, ezt a jeget törte meg a fent említett napon a székelykeresztúri Forgotten. A Bunker egy olyan rockkocsma/klub, amilyennek minden városban létjogosultsága kéne legyen. Sajnos igénytelen világban élünk, így nem mindenhol éri meg egy hasonló szórakozóhely üzemeltetése.

            Örömmel konstatáltam, hogy Szentgyörgyön még dívik a rockzene szeretete. Jó jel a Forgottennek, hogy idegenbe való fellépésüket kb. 100-150 ember kísérte végig kíváncsi figyelemmel, mivel a helyiek szerint más koncerteken inkább a jövés-menés jellemző a közönségre. Az sem elhanyagolható tény, hogy a feldolgozásokat a közönség együtt énekelte az énekessel. Ebben a felállásban – Orbán Ferenc-ének, Fazakas Botond-gitár, Buzogány István-bőgő, Zsidó Ferenc-dob – először játszott közönség előtt a csapat. 2x40 perces programjuk fele-fele arányban tartalmazott saját számokat illetve feldolgozásokat. A saját nóták magyarul szólalnak meg, bevallásuk szerint stílusuk kemény rockzene. Más besorolást – amúgy is utálok kategorizálni – én sem tudok rájuk húzni. Tény, hogy stílusuk túlmutat a hagyományos heavy metalon, mind a zenei, mind a szövegvilág szempontjából.

            Szimpatikus a csapatban, hogy a feldolgozások mind magyar együttesektől vannak (Ossian, Pokolgép, Tankcsapda, Junkies, Akela). Kivétel a kamu szöveggel előadott La Bamba, amely még így is megadta a hangulatot a koncert utáni konzerv bulinak, amely sajnos a DJ “jóvoltából” nyálba ment át. De hát hajnali 4-kor ez már nem számított a bulizni vágyóknál.

            Kezdetnek nem volt rossz a Forgotten buli. A feldolgozásokban előforduló bakikért inkább az élő fellépések rutinjának hiánya a felelős. Ha sikerül ezt legyőzni és az énekre is jobban összpontosítani, akkor a srácoknak ott a helyük az őszi Rocktoborzón. Forgottenék után egy kis jammelésre is sor került. A helyi Mercedes Blues Benz gitárosa/énekese bőgőt ragadott, a Holy Shoe gitárosa és dobosa maradt a posztján és Green Day-, Tankcsapda-, Sex Pistols dalokkal “punkoltak” egyet.

            Köszönet a Forgotten nevében is a Bunkernek a vendéglátásért és nem utolsó sorban Ildynek és Atinak.

SchEndre 

Best of Székelyudvarhely?

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1999/4 Zenebona

Best of Székelyudvarhely?

            Mottó: ”Fésüld ki szemedből a hajadat

                        Manipulálják az agyadat,

                        Nyisd ki a szemed, vedd észre

                        A kísérletnek nincs vége.” – Moby Dick: Good bye

Valamikor a télen kelt szárnyra zenészkörökben az a hír, miszerint egy olyan kazetta és CD készül Székelyudvarhelyen, amelyen helybeli zenekarok mutatkoznak be egy-egy dallal. Két fő “kiagyalójával”, Sima Endrével és Pálfi Vilmossal január 17-én beszélgettem:

            “Az én ötletem volt, bár Endre ezt megkérdőjelezi, hogy udvarhelyi zenészeknek legyen egy közös albumuk – állítja Vilmos. Mostanáig 19 zenekar jelezte igényét arra, hogy szeretne felkerülni erre a válogatásra, amely kazetta és CD mellett az Internetre is felkerül Támogatónk a Style kft, az ő stúdiójukban folynak a felvételek egy Roland VS 8-as digitális házi stúdió segítségével. Jelezték támogatási szándékukat alapítványok és különböző cégek is, de szívesen fogadunk még bármilyen más támogatást is.

            Az elképzelés az volt, hogy több zenei stílus kapjon helyet ezen a válogatáson. Így például lesz egy musical részlet is rajta, amelyet egy udvarhelyi srác készít, kórussal kezdődik, nagyon érdekesnek ígérkezik. Az albumon való szereplésnek vannak kritériumai is. A legfontosabb, hogy a bandából legalább egy tag udvarhelyi, vagy Udvarhelyszéki legyen. Természetesen fontos a zenei tudás is, mivel túljelentkezés esetén magyarországi szakembergárda dönti el, hogy melyik zenekar játszik elfogadható színvonalon.

            A válogatásalbumra kerülő zenekarok egy szerződést is alá kell írjanak, amelynek néhány pontjára kitérnék, mert sokan megriadtak tőlük. <A producer tudta nélkül nem készülhet interjú, felvétel az albumról, a lemezbemutatóról.> - ez csak azt jelenti, hogyha valaki interjút akar adni a lemezről, tudni akarok róla. Természetesen azt nyilatkozik, amit ő akar. Minden zenekar jogosult egy kazettára és CD-re, ami nem sokszorosítható. A lemezbemutató előadáson köteles részt venni, amennyiben előtte öt nappal  értesítést kap. Nem igényelhet részesedést sem az album, sem a koncert bevételéből, mivel egyik zenekar sem vállal anyagi felelősséget. Hajlandó vagyok nyilvánosságra hozni az anyagi elszámolásokat, a nyereséget hasonló célokra fordítjuk.

            <A zenekar felelősséget vállal a saját daláért> – ez azt jelenti, hogyha anyázik, apázik, politizál, akkor azért vállalnia kell a felelősséget. Minden együttesnek 8 óra áll a rendelkezésére, hogy rögzítse az általa kiválasztott szerzeményt. Az album producere én vagyok (P. V.), ezért igyekszem eljuttatni a felvételeket minél több rádióhoz, zenés újsághoz. A kazetta illetve CD dobozában lesz egy jegy amellyel a hanghordozó tulajdonosa jogosult a lemezbemutatón való részvételre. Köszi az ötletet (ez tőlem jött – SchEndre), hogy a bejáratnál szavazzon a kedvenc dalára az albumról. Várunk ötleteket a kazettával illetve a borítóval kapcsolatban. A legjobb borítógrafikákat díjazzuk.

            Ha több zenekar is jelentkezik és látjuk, hogy van rá igény, akkor nyár­ára egy rocktábort is szerveznénk…”

SchEndre

Rudán Joe a P.Mobillal Transzilvániában

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1999/3 Zenebona

Rudán Joe a P.Mobillal Transzilvániában

            A P.Mobil jelenleg harmadik énekesét “fogyasztja”. Vikidál Gyulát akkor csábították át az alakuló Dinamitba, amikor a Mobil még fekete báránynak számított a Hungaroton lemezkiadónál. Helyébe Tunyogi Péter lépett, aki a 80-as évek első felében végre lemezre énekelhette a koncerteken már legendássá vált dalokat és részt vett az Örökmozgó újjászületésében is. Másfél évvel ezelőtt társaival hátat fordított Schuster Lórinak és azóta a Tunyogi Band élén énekel. Lóri főnök nem esett kétségbe, hiszen olyan frontemberre talált, aki méltó örököse és “szóvivője” a Mobil hagyományainak. Aki hallotta a Pokolgép: Adj új erőt c. albumát, talán nem veszi túlzásnak, ha azt mondom, hogy Rudán Joe a legjobbak közül is a legjobb magyar fémtorok. A zenekar székelyudvarhelyi koncertje után Schervenka Endre készített vele interjút a Zenebona számára.

            Első benyomásom Joe-ról az volt, hogy nagyon közvetlen, barátságos. Miután megkértem, hogy dedikálja az Adj új erőt – amiről megjegyezte, hogy nagyon jó anyag – és a Vedd el ami jár c. albumok borítóit, elsőként azt kérdeztem tőle, szerinte a Pokolgépes múltja nélkül ma lehetne-e a P.Mobil énekese.

- Több mint valószínű, mivel nem azért hívtak a Mobilba, mert a Gép tagja voltam, hanem mert van egy másik zenekarom, a Coda nevű Led Zeppelin emlékzenekar. Nos, a Coda bulik alkalmával és a blues kocsmákban ismerkedtem meg Póka Egonnal (a HBB volt bőgőse és zeneszerzője!) és ő hívta fel Schuster Lóri figyelmét rám.

- Tartod-e még a kapcsolatot Kukovecz-cel?

- Persze, de tény, hogy elég rég, tavalyelőtt játszottunk utoljára együtt a Géppel a Csörge tavon. Elméletileg működik a második Pokolgép és lehet, hogy 1999-ben összehozzunk egy koncertet. Mindenhol igényli a közönség, Győrben például azt kiabálták nekem, hogy áruló vagyok, mivel otthagytam a Gépet…

- Andrásik Remóval is demózgattál. Albumot fogtok-e készíteni?

- Ő egy miskolci srác, aki egyszer ideadott egy kazettát, amin ő zenélt és megkért, hogy énekeljek rá. Meg is tettem, mivel nagyon tetszett az anyag, kibaszott jól gitározik a csávó és nagyon jók voltak a nótái. Csináltunk egy 7 számos anyagot, de sajnos eddig még egyik lemezkiadó sem harapott rá.

- Tudvalevő, hogy sok felé énekelsz. Mennyire vigyázol a hangodra?

- Sajnos nem vigyázok eléggé. Persze még nincs gáz, mert régóta énekelek és ez jó kúra. A Zeppelin és Deep Purple dalok nagyon jó iskolák, mivel sokkal nehezebb témák, mint a Mobil számai.

- Milyen érzés egy olyan csapat élén állni, amelynek hajdanán a rajongója voltál és az egyik énekesétől tanultál?

- Nagyon megtisztel ez a feladat. Először ‘77-ben voltam Mobil koncerten. Még teljesen tökfilkó voltam és teljesen lenyűgözött Vikidál Gyula és a zenekar. Soha nem gondoltam arra, hogy egyszer ebben a zenekarban énekelhetek. A számok belém ivódtak, mivel már egy középiskolai zenekarommal is énekeltem a Két forintos dalt, az Utolsó cigarettát és a Miskolcot. Teljesen magaménak érzem ezeket a számokat, bár nem vagyok egy Vikidál vagy Tunyogi. Biztos másképp énekelek, mint ők, de hát ez én vagyok.

- Tudatosan oszlik meg közted és Lóri között a szerep, az, hogy ő a showman, te pedig az énekes?

- Ez már Vikidálnál kialakult. Én noszogatom, hogy énekeljen többet, mert tulajdonképpen ő a P.Mobil.

- A Honfoglalást itt Erdélyben miért nem játszottátok?

- Jogos a kérdés. Készültünk rá, de Papp Gyuszi billentyűs és a bőgős srác nincs olyan régóta velünk. Még nem játszottuk velük és nem volt időnk rá, hogy a turné előtt elpróbáljuk. De “elhoztuk” a Babba Máriát, ami kimondottan Erdélyről szól éppúgy mint a Transzilvánia. Teljesen más érzés ezeket a dalokat itt játszani, szóval azért dobogott a szívünk és igyekeztünk mindent beleadni…

Örökmozgó(k) a székelyudvarhelyi Siculusban

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1998/26 Zenebona 

Örökmozgó(k) a székelyudvarhelyi Siculusban

            A két évvel ezelőtt beharangozott P.Mobil turné az idén végre valósággá vált. Nagy kár, hogy az örömbe jócskán vegyült üröm is, hiszen a szervezők szerint érdeklődés hiányában, a zenekar szerint a nem éppen megfelelő szervezés miatt, a tervezettnél néhány fellépéssel rövidebb lett a koncertkörút.

            Szerencsések voltak, akik Schuster Lóriékat elcsípték az udvarhelyi Siculus Ifjúsági Házban, ahol teljes fényében kelt életre a magyarországi rocklegenda. Bár nem a klasszikus felállásban láthattuk-hallhattuk, úgy tűnik, hogy olyan énekessel, mint Rudán Joe, a Mobil erősebb mint valaha.

            Közel egy órás késéssel a Kutyából szalonna album címadó dalával indult a koncert, majd kaptunk egy olyan Best of P.Mobilt, amilyent még a magyarországi rockerek is megirigyelhettek volna az udvarhelyiektől. Olyan nóták is feldübörögtek, melyek nem tartoznak a Lóriék repertoárjába, de szorosan kapcsolatban vannak a zenekarral: mint például a Kopaszkutya, valamint A zöld, a bíbor és a fekete. Csupán a hab maradt el a tortáról, az öt tételes Honfoglalás. Ennek ellenére kétségtelenül a P.Mobil azon kevés csapatok közé tartozik, amely Székelyföldön ugyanúgy beleadott mindent a buliba, mint odahaza. Az örökmozgó örökzöldjeit olyan kiváló zenészek tolmácsolták, mint Sárvári “Egyinges”” Vilmos, aki szerényen, de annál magabiztosabban hozta a nóták riffjeit, szólóiból csak néha pillantott fel, hogy meggyőződjön értékeli-e a közönség a játékát; Herpai Sanyi ex-V’Moto Rock és Barbaro ütős és Papp Gyula, a Skorpió és a Dinamit egykori billentyűse a magyarock öreg rókái, őskövületei, akiknek tudásához nem fér kétség. Gyuszi “bácsinak” épp aznap volt a szülinapja, jött is a Happy Birthday dallama Szkladányi András bőgőstől, akivel a közönség egy emberként kívánt boldog születésnapot a jó “öreg” billentyűsnek. Joe teljesítményéről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Hihetetlen, hogy mit leművel a hangjával. Klasszikus rocktorok!

            A zenészek produkcióját az örökmozgó motor, Lóri show-zta meg alaposan, felállította a Mobil-tapsgépet, “szőke bombázót” alakított az Asszonyt akarok-ban, hangfalhegyet mászott, a  Két forintos dalban Joe-t karonfogva rockenrollozott, az Utolsó Rock’n’rollban csárdást járt és volt óriás nyuszi és még sok minden, aminek gyűjtőneve Schuster Lóránt.

            Ami a koncerten zavaró volt, nem a zenészeken múlott. Úgy látszik, ilyen alkalmakkor mindig előkerül valahonnan néhány ünneprontó figura, tökrészeg alak, aki agresszivitásával a színpad elől elüldözi a jókedvűen bulizókat, kitépi a kontrolláda kábelét. Hol vannak ilyenkor a szervezők, a rendfenntartók. Miért hagyják, hogy az ilyen kulturálatlan balhékirályok rossz hírét keltsék az erdélyi, székelyföldi rockrajongóknak?

            Akik lemaradtak a P.Mobil első erdélyi turnéjáról, figyeljék a Duna TV programját, mivel a koncertkörútról film készül. Ha a “bűvös doboz” nem is adja vissza teljes mértékben a koncertek hangulatát, azért majd látni lehet, hogyan fortyogott a “katlan”!

SchEndre, Z.Cs.

Élő EDDA, élő ZENE, még élő EMBEREKNEK

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1998/24 Zenebona 

Élő EDDA, élő ZENE, még élő EMBEREKNEK

            Pataky Attila Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen is kihangsúlyozta, hogy ebben az ugrálós, tátogós show-business világban most egy élő zenekar játszik, élőben, élő embereknek. Ezek a szavak Udvarhelyen még kesernyésebben szóltak, hisz a színpad előtt gyéren tátongó sorok nem azt a képet mutatták, mint amit az együttes elvárt volna. Attisék nosztalgiázva gondolhattak 1990-re, amikor két este is zsúfolásig megtelt az udvarhelyi sportcsarnok Eddára kíváncsi nézőkkel… Az idén csak ezért volt itt ismét koncert.

            Nyolc évvel ezelőtt talán még éhesebbek voltunk a jó élő zenére, még több volt a pénzünk, még hittünk a dal erejében. Azóta sok víz lefolyt a vén Dunán, a Küküllőn, az Olton. Azóta túl sok hűtlen hagyta el a várost, amely számukra ördögi körnek bizonyult, fémkemény szívvel álmodtak, menetelnek csodákra várva. Mi itt maradtunk, mert úgy érezzük, még “egy csapat vagyunk”, még együtt vetjük meg hideg ágyunkat jók ész rosszak közt, abban bízva, hogy egyszer mégiscsak fény lesz a sok korom után… A zenészek szerint Csíkban jobb volt a buli, pedig a közönség csak a Fémszívűnél állt fel egy emberként a kényelmes székekről. Kevesen gondolták, hogy a művelődési házban ilyen hangulatos rock koncertet is össze lehet hozni. Az, hogy jövőre lesz-e Edda-tábor Erdélyben, a szervezőkön és rajtunk múlik. Szálljunk már fel az ébredés vonatára és adjunk esélyt az élő zenének is!

SchEndre