Bunkerben a FORGOTTEN-nel

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1999/5 Zenebona

 Bunkerben a FORGOTTEN-nel

            Ha az információim pontosak, ’99 február 19-ig az idén még nem volt élő koncert a sepsiszentgyörgyi Bunkerben. Nos, ezt a jeget törte meg a fent említett napon a székelykeresztúri Forgotten. A Bunker egy olyan rockkocsma/klub, amilyennek minden városban létjogosultsága kéne legyen. Sajnos igénytelen világban élünk, így nem mindenhol éri meg egy hasonló szórakozóhely üzemeltetése.

            Örömmel konstatáltam, hogy Szentgyörgyön még dívik a rockzene szeretete. Jó jel a Forgottennek, hogy idegenbe való fellépésüket kb. 100-150 ember kísérte végig kíváncsi figyelemmel, mivel a helyiek szerint más koncerteken inkább a jövés-menés jellemző a közönségre. Az sem elhanyagolható tény, hogy a feldolgozásokat a közönség együtt énekelte az énekessel. Ebben a felállásban – Orbán Ferenc-ének, Fazakas Botond-gitár, Buzogány István-bőgő, Zsidó Ferenc-dob – először játszott közönség előtt a csapat. 2x40 perces programjuk fele-fele arányban tartalmazott saját számokat illetve feldolgozásokat. A saját nóták magyarul szólalnak meg, bevallásuk szerint stílusuk kemény rockzene. Más besorolást – amúgy is utálok kategorizálni – én sem tudok rájuk húzni. Tény, hogy stílusuk túlmutat a hagyományos heavy metalon, mind a zenei, mind a szövegvilág szempontjából.

            Szimpatikus a csapatban, hogy a feldolgozások mind magyar együttesektől vannak (Ossian, Pokolgép, Tankcsapda, Junkies, Akela). Kivétel a kamu szöveggel előadott La Bamba, amely még így is megadta a hangulatot a koncert utáni konzerv bulinak, amely sajnos a DJ “jóvoltából” nyálba ment át. De hát hajnali 4-kor ez már nem számított a bulizni vágyóknál.

            Kezdetnek nem volt rossz a Forgotten buli. A feldolgozásokban előforduló bakikért inkább az élő fellépések rutinjának hiánya a felelős. Ha sikerül ezt legyőzni és az énekre is jobban összpontosítani, akkor a srácoknak ott a helyük az őszi Rocktoborzón. Forgottenék után egy kis jammelésre is sor került. A helyi Mercedes Blues Benz gitárosa/énekese bőgőt ragadott, a Holy Shoe gitárosa és dobosa maradt a posztján és Green Day-, Tankcsapda-, Sex Pistols dalokkal “punkoltak” egyet.

            Köszönet a Forgotten nevében is a Bunkernek a vendéglátásért és nem utolsó sorban Ildynek és Atinak.

SchEndre 

Best of Székelyudvarhely?

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1999/4 Zenebona

Best of Székelyudvarhely?

            Mottó: ”Fésüld ki szemedből a hajadat

                        Manipulálják az agyadat,

                        Nyisd ki a szemed, vedd észre

                        A kísérletnek nincs vége.” – Moby Dick: Good bye

Valamikor a télen kelt szárnyra zenészkörökben az a hír, miszerint egy olyan kazetta és CD készül Székelyudvarhelyen, amelyen helybeli zenekarok mutatkoznak be egy-egy dallal. Két fő “kiagyalójával”, Sima Endrével és Pálfi Vilmossal január 17-én beszélgettem:

            “Az én ötletem volt, bár Endre ezt megkérdőjelezi, hogy udvarhelyi zenészeknek legyen egy közös albumuk – állítja Vilmos. Mostanáig 19 zenekar jelezte igényét arra, hogy szeretne felkerülni erre a válogatásra, amely kazetta és CD mellett az Internetre is felkerül Támogatónk a Style kft, az ő stúdiójukban folynak a felvételek egy Roland VS 8-as digitális házi stúdió segítségével. Jelezték támogatási szándékukat alapítványok és különböző cégek is, de szívesen fogadunk még bármilyen más támogatást is.

            Az elképzelés az volt, hogy több zenei stílus kapjon helyet ezen a válogatáson. Így például lesz egy musical részlet is rajta, amelyet egy udvarhelyi srác készít, kórussal kezdődik, nagyon érdekesnek ígérkezik. Az albumon való szereplésnek vannak kritériumai is. A legfontosabb, hogy a bandából legalább egy tag udvarhelyi, vagy Udvarhelyszéki legyen. Természetesen fontos a zenei tudás is, mivel túljelentkezés esetén magyarországi szakembergárda dönti el, hogy melyik zenekar játszik elfogadható színvonalon.

            A válogatásalbumra kerülő zenekarok egy szerződést is alá kell írjanak, amelynek néhány pontjára kitérnék, mert sokan megriadtak tőlük. <A producer tudta nélkül nem készülhet interjú, felvétel az albumról, a lemezbemutatóról.> - ez csak azt jelenti, hogyha valaki interjút akar adni a lemezről, tudni akarok róla. Természetesen azt nyilatkozik, amit ő akar. Minden zenekar jogosult egy kazettára és CD-re, ami nem sokszorosítható. A lemezbemutató előadáson köteles részt venni, amennyiben előtte öt nappal  értesítést kap. Nem igényelhet részesedést sem az album, sem a koncert bevételéből, mivel egyik zenekar sem vállal anyagi felelősséget. Hajlandó vagyok nyilvánosságra hozni az anyagi elszámolásokat, a nyereséget hasonló célokra fordítjuk.

            <A zenekar felelősséget vállal a saját daláért> – ez azt jelenti, hogyha anyázik, apázik, politizál, akkor azért vállalnia kell a felelősséget. Minden együttesnek 8 óra áll a rendelkezésére, hogy rögzítse az általa kiválasztott szerzeményt. Az album producere én vagyok (P. V.), ezért igyekszem eljuttatni a felvételeket minél több rádióhoz, zenés újsághoz. A kazetta illetve CD dobozában lesz egy jegy amellyel a hanghordozó tulajdonosa jogosult a lemezbemutatón való részvételre. Köszi az ötletet (ez tőlem jött – SchEndre), hogy a bejáratnál szavazzon a kedvenc dalára az albumról. Várunk ötleteket a kazettával illetve a borítóval kapcsolatban. A legjobb borítógrafikákat díjazzuk.

            Ha több zenekar is jelentkezik és látjuk, hogy van rá igény, akkor nyár­ára egy rocktábort is szerveznénk…”

SchEndre

Rudán Joe a P.Mobillal Transzilvániában

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1999/3 Zenebona

Rudán Joe a P.Mobillal Transzilvániában

            A P.Mobil jelenleg harmadik énekesét “fogyasztja”. Vikidál Gyulát akkor csábították át az alakuló Dinamitba, amikor a Mobil még fekete báránynak számított a Hungaroton lemezkiadónál. Helyébe Tunyogi Péter lépett, aki a 80-as évek első felében végre lemezre énekelhette a koncerteken már legendássá vált dalokat és részt vett az Örökmozgó újjászületésében is. Másfél évvel ezelőtt társaival hátat fordított Schuster Lórinak és azóta a Tunyogi Band élén énekel. Lóri főnök nem esett kétségbe, hiszen olyan frontemberre talált, aki méltó örököse és “szóvivője” a Mobil hagyományainak. Aki hallotta a Pokolgép: Adj új erőt c. albumát, talán nem veszi túlzásnak, ha azt mondom, hogy Rudán Joe a legjobbak közül is a legjobb magyar fémtorok. A zenekar székelyudvarhelyi koncertje után Schervenka Endre készített vele interjút a Zenebona számára.

            Első benyomásom Joe-ról az volt, hogy nagyon közvetlen, barátságos. Miután megkértem, hogy dedikálja az Adj új erőt – amiről megjegyezte, hogy nagyon jó anyag – és a Vedd el ami jár c. albumok borítóit, elsőként azt kérdeztem tőle, szerinte a Pokolgépes múltja nélkül ma lehetne-e a P.Mobil énekese.

- Több mint valószínű, mivel nem azért hívtak a Mobilba, mert a Gép tagja voltam, hanem mert van egy másik zenekarom, a Coda nevű Led Zeppelin emlékzenekar. Nos, a Coda bulik alkalmával és a blues kocsmákban ismerkedtem meg Póka Egonnal (a HBB volt bőgőse és zeneszerzője!) és ő hívta fel Schuster Lóri figyelmét rám.

- Tartod-e még a kapcsolatot Kukovecz-cel?

- Persze, de tény, hogy elég rég, tavalyelőtt játszottunk utoljára együtt a Géppel a Csörge tavon. Elméletileg működik a második Pokolgép és lehet, hogy 1999-ben összehozzunk egy koncertet. Mindenhol igényli a közönség, Győrben például azt kiabálták nekem, hogy áruló vagyok, mivel otthagytam a Gépet…

- Andrásik Remóval is demózgattál. Albumot fogtok-e készíteni?

- Ő egy miskolci srác, aki egyszer ideadott egy kazettát, amin ő zenélt és megkért, hogy énekeljek rá. Meg is tettem, mivel nagyon tetszett az anyag, kibaszott jól gitározik a csávó és nagyon jók voltak a nótái. Csináltunk egy 7 számos anyagot, de sajnos eddig még egyik lemezkiadó sem harapott rá.

- Tudvalevő, hogy sok felé énekelsz. Mennyire vigyázol a hangodra?

- Sajnos nem vigyázok eléggé. Persze még nincs gáz, mert régóta énekelek és ez jó kúra. A Zeppelin és Deep Purple dalok nagyon jó iskolák, mivel sokkal nehezebb témák, mint a Mobil számai.

- Milyen érzés egy olyan csapat élén állni, amelynek hajdanán a rajongója voltál és az egyik énekesétől tanultál?

- Nagyon megtisztel ez a feladat. Először ‘77-ben voltam Mobil koncerten. Még teljesen tökfilkó voltam és teljesen lenyűgözött Vikidál Gyula és a zenekar. Soha nem gondoltam arra, hogy egyszer ebben a zenekarban énekelhetek. A számok belém ivódtak, mivel már egy középiskolai zenekarommal is énekeltem a Két forintos dalt, az Utolsó cigarettát és a Miskolcot. Teljesen magaménak érzem ezeket a számokat, bár nem vagyok egy Vikidál vagy Tunyogi. Biztos másképp énekelek, mint ők, de hát ez én vagyok.

- Tudatosan oszlik meg közted és Lóri között a szerep, az, hogy ő a showman, te pedig az énekes?

- Ez már Vikidálnál kialakult. Én noszogatom, hogy énekeljen többet, mert tulajdonképpen ő a P.Mobil.

- A Honfoglalást itt Erdélyben miért nem játszottátok?

- Jogos a kérdés. Készültünk rá, de Papp Gyuszi billentyűs és a bőgős srác nincs olyan régóta velünk. Még nem játszottuk velük és nem volt időnk rá, hogy a turné előtt elpróbáljuk. De “elhoztuk” a Babba Máriát, ami kimondottan Erdélyről szól éppúgy mint a Transzilvánia. Teljesen más érzés ezeket a dalokat itt játszani, szóval azért dobogott a szívünk és igyekeztünk mindent beleadni…

Örökmozgó(k) a székelyudvarhelyi Siculusban

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1998/26 Zenebona 

Örökmozgó(k) a székelyudvarhelyi Siculusban

            A két évvel ezelőtt beharangozott P.Mobil turné az idén végre valósággá vált. Nagy kár, hogy az örömbe jócskán vegyült üröm is, hiszen a szervezők szerint érdeklődés hiányában, a zenekar szerint a nem éppen megfelelő szervezés miatt, a tervezettnél néhány fellépéssel rövidebb lett a koncertkörút.

            Szerencsések voltak, akik Schuster Lóriékat elcsípték az udvarhelyi Siculus Ifjúsági Házban, ahol teljes fényében kelt életre a magyarországi rocklegenda. Bár nem a klasszikus felállásban láthattuk-hallhattuk, úgy tűnik, hogy olyan énekessel, mint Rudán Joe, a Mobil erősebb mint valaha.

            Közel egy órás késéssel a Kutyából szalonna album címadó dalával indult a koncert, majd kaptunk egy olyan Best of P.Mobilt, amilyent még a magyarországi rockerek is megirigyelhettek volna az udvarhelyiektől. Olyan nóták is feldübörögtek, melyek nem tartoznak a Lóriék repertoárjába, de szorosan kapcsolatban vannak a zenekarral: mint például a Kopaszkutya, valamint A zöld, a bíbor és a fekete. Csupán a hab maradt el a tortáról, az öt tételes Honfoglalás. Ennek ellenére kétségtelenül a P.Mobil azon kevés csapatok közé tartozik, amely Székelyföldön ugyanúgy beleadott mindent a buliba, mint odahaza. Az örökmozgó örökzöldjeit olyan kiváló zenészek tolmácsolták, mint Sárvári “Egyinges”” Vilmos, aki szerényen, de annál magabiztosabban hozta a nóták riffjeit, szólóiból csak néha pillantott fel, hogy meggyőződjön értékeli-e a közönség a játékát; Herpai Sanyi ex-V’Moto Rock és Barbaro ütős és Papp Gyula, a Skorpió és a Dinamit egykori billentyűse a magyarock öreg rókái, őskövületei, akiknek tudásához nem fér kétség. Gyuszi “bácsinak” épp aznap volt a szülinapja, jött is a Happy Birthday dallama Szkladányi András bőgőstől, akivel a közönség egy emberként kívánt boldog születésnapot a jó “öreg” billentyűsnek. Joe teljesítményéről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Hihetetlen, hogy mit leművel a hangjával. Klasszikus rocktorok!

            A zenészek produkcióját az örökmozgó motor, Lóri show-zta meg alaposan, felállította a Mobil-tapsgépet, “szőke bombázót” alakított az Asszonyt akarok-ban, hangfalhegyet mászott, a  Két forintos dalban Joe-t karonfogva rockenrollozott, az Utolsó Rock’n’rollban csárdást járt és volt óriás nyuszi és még sok minden, aminek gyűjtőneve Schuster Lóránt.

            Ami a koncerten zavaró volt, nem a zenészeken múlott. Úgy látszik, ilyen alkalmakkor mindig előkerül valahonnan néhány ünneprontó figura, tökrészeg alak, aki agresszivitásával a színpad elől elüldözi a jókedvűen bulizókat, kitépi a kontrolláda kábelét. Hol vannak ilyenkor a szervezők, a rendfenntartók. Miért hagyják, hogy az ilyen kulturálatlan balhékirályok rossz hírét keltsék az erdélyi, székelyföldi rockrajongóknak?

            Akik lemaradtak a P.Mobil első erdélyi turnéjáról, figyeljék a Duna TV programját, mivel a koncertkörútról film készül. Ha a “bűvös doboz” nem is adja vissza teljes mértékben a koncertek hangulatát, azért majd látni lehet, hogyan fortyogott a “katlan”!

SchEndre, Z.Cs.

Élő EDDA, élő ZENE, még élő EMBEREKNEK

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1998/24 Zenebona 

Élő EDDA, élő ZENE, még élő EMBEREKNEK

            Pataky Attila Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen is kihangsúlyozta, hogy ebben az ugrálós, tátogós show-business világban most egy élő zenekar játszik, élőben, élő embereknek. Ezek a szavak Udvarhelyen még kesernyésebben szóltak, hisz a színpad előtt gyéren tátongó sorok nem azt a képet mutatták, mint amit az együttes elvárt volna. Attisék nosztalgiázva gondolhattak 1990-re, amikor két este is zsúfolásig megtelt az udvarhelyi sportcsarnok Eddára kíváncsi nézőkkel… Az idén csak ezért volt itt ismét koncert.

            Nyolc évvel ezelőtt talán még éhesebbek voltunk a jó élő zenére, még több volt a pénzünk, még hittünk a dal erejében. Azóta sok víz lefolyt a vén Dunán, a Küküllőn, az Olton. Azóta túl sok hűtlen hagyta el a várost, amely számukra ördögi körnek bizonyult, fémkemény szívvel álmodtak, menetelnek csodákra várva. Mi itt maradtunk, mert úgy érezzük, még “egy csapat vagyunk”, még együtt vetjük meg hideg ágyunkat jók ész rosszak közt, abban bízva, hogy egyszer mégiscsak fény lesz a sok korom után… A zenészek szerint Csíkban jobb volt a buli, pedig a közönség csak a Fémszívűnél állt fel egy emberként a kényelmes székekről. Kevesen gondolták, hogy a művelődési házban ilyen hangulatos rock koncertet is össze lehet hozni. Az, hogy jövőre lesz-e Edda-tábor Erdélyben, a szervezőkön és rajtunk múlik. Szálljunk már fel az ébredés vonatára és adjunk esélyt az élő zenének is!

SchEndre

Rocktoborzó Kolozsváron

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1998/23 Zenebona 

Rocktoborzó Kolozsváron

            A rádió koncertterme nem a legideálisabb helyszíne egy rockkoncertnek, de hát nem is igazán koncert volt az október 15-i első Rocktoborzó, hanem inkább rockelőadás. Az ok, amiért a fent nevezett helyen zajlott ezen esemény, abban keresendő, hogy Kolozsváron nincs egy olyan épület, amely alkalmas volna rockkoncertek rendezésére. A neves Phoenix együttes is azelőtt este a szabadtéren volt kénytelen játszani, a 8 fokos “melegben”. Hallja “polgármester úr” (Téglagyári Megálló) többek között ezzel a problémával is kellene foglalkozni és nem a padfestésekkel, meg az ásatásokkal…

            A jobbára egyetemistákból álló közönség 6 órakor már ott tolongott a bejárati ajtók előtt, de egy váratlan áramkiesés miatt csak félórás késéssel kezdődhetett meg az előadás, amely akár az “Igényes zenét az igényes közönségnek” alcímet is kaphatta volna.

            A csíkszeredai Scamp Heart Killers csapott elsőnek a húrok közé. Ahhoz képest, hogy saját cuccon játszottak a megszólalás nem volt top közelbe, ez talán az AMI hangmérnökének, Frici távolmaradásának tudható be, amely tény a rendezőknek is nagy csalódást okozott. Lehet, hogy a rossz megszólalás a szokatlan helyszín miatt volt, de a Szívgyilkosokat ilyen erőtlennek még sosem láttam. Annál nagyobb energiával robbant a színpadra a szilágysomlyói Dant, akik a saját szerzemények mellett eljátszottak egy Edda és egy Bon Jovi dalt is. A mostoha körülmények ellenére is amelyben a zenekar van, nagy lépésekkel haladnak felfelé a fejlődés lépcsőfokain. Csak így tovább Dant! A sepsiszentgyörgyi Mercedes Blues Band-hez másodszor volt szerencsém. Az első találkozáskor, a tavalyi Diák Zenekarok Országos Találkozóján elmentünk egymás mellett, most pedig meglepetek, hogy mennyire eredeti szövegeket tudnak írni és a zene megírásához is rengeteg fantáziájuk van. Viszlát a következő bulin. Sajnos a rossz hangzás nekik is betett, de a lényeget értettük. A Téglagyári Megálló dalai ismerősként köszöntek rám, hát még a nyitó daluk, ami nem volt más, mint az ősrégi Autostop MS lírája, A játszótér kölykei. Egy igazi rockbulin szeretnék összefutni velük, ahol aztán lehet ihaj-csuhajozni. A Knock Out-nak rendesen „bemelegítették” a közönséget. Yogi és csapata egy olyan dalcsokrot tett a színpadra, amely minden rockzenekedvelőnek a zenés vázájában kellene, hogy legyen, ha volna második kazetta, ha volna pénz, hogy a régi dalokat újra kiadják, legalábbis azokat, amelyeket áthangszereltek.

            Egy Knock Out koncert számomra mindig csemege, mindig valami meglepetés ér általuk, akárcsak most. Első meglepetés: Öcsike (basszusgitár) visszatért; második meglepetés: Sanyi (dob) elment; harmadik meglepetés: 3-4 új dal a repertoárban és habnak a tortán a Metropol Nektek című száma. Hol késik már az a második album?!

            Az első Rocktoborzó sikerét igazolja, hogy a rádió koncertterme zsúfolásig megtelt. A tavaszi Knock Out bulihoz hasonlóan a belépés ingyenes volt. Ezért köszönet a rendezőknek, a Kolozs megyei Művelődési Felügyelőségnek, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE), a Pentaton Kulturális Alapítványnak.

            Viszlát a II. Rocktoborzón! Figyelem pályázni akaró zenekarok, igyekezzetek, hogy a II. is ilyen színvonalas legyen. Talán nem ártott volna, ha a most pályázó, csak éppen ringbe nem kerülő csapatok is a közönség soraiba szorongtak volna, hadd lássák mit is vár el tőlük a közönség és nem utolsó sorban a rendezők.

SchEndre

DIO bácsi Bukarestben

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1998/21 Zenebona 

DIO bácsi Bukarestben

            Rocklegendák, ha nálunk járnak…

            …akkor a dalokba szőtt mesék életre kelnek. A tájainkon már jól megszokott késéssel indult be az a bizonyos szivárványos (Rainbow) fekete szombat (Black Sabbath), szeptember 21-én, hétfő este. Mielőtt a Mester vezetésével időutazást tettünk volna a rockzene világában, el kellett viselni né(gy)hány bukaresti banda terrorját. Az első a Zob volt, a második a Neurotica, amely szerintem az est legeredetibb zenekara volt. A másik kettő a Parlament és az Antract névre hallgat, de hogy melyik volt az országgyűlés és melyik a közjáték(=antract) csak a beavatottak tudhatták. A rendezők jobban tették volna, ha egy-két olyan előzenekart hívnak meg melynek stílusa közelebb áll a főbandáéhoz és az agyoncsépelt témákon kívül valami egyénit is tud produkálni. Az is elég ciki volt, hogy az átszerelés alatt Ozzy Ozzmosis albuma szólt. Nem mintha valami kifogásolni való lenne rajta, én is nagyon kedvelem, de köztudott, hogy a Sabbath két énekese, Ozzy és Dio között soha nem tombolt a nagy barátság. Sőt. No comment…

 Még mielőtt valaki mérgesen a sarokba hajítaná az újságot azzal, hogy mit akadékoskodik folyton ez a szőrös szívű firkász, megsúgom, hogy ezután csupa jót fogok írni. Még egy kis türelem, hadd említsem a közönséget. Nagyon meglepett, hogy itt Romániában is vannak olyan emberek, akik civilizáltan tudnak viselkedni egy ilyen nagyszabású rendezvényen. A rockerek ezen az estén bebizonyították, hogy ők/mi már felnőtt(ünk)ek Európához.

            Sötétség… A pokol 666. Bugyrából előtörő hangok, megszólal a ‘93-as Strange Highways album Evolution dalának riffje, fény önti el a színpadot és előttünk áll a kis Nagy ember, ezrek bálványa és énekel. Rég voltam olyan koncerten, ahol a hideg futkorászott a hátamon. Itt nincs mese, egy legenda kelt életre! Széles mosollyal konferálja be a nagy klasszikusokat: Holy Diver, Rainbow in the Dark, Don’t talk to Strangers, Children of the Sea… Gesztikulál, előadja a dalt, vezeti a csapatát. Olyan, mint egy kis ördög, amikor a Heaven and Hell közben alulról vörös fénnyel megvilágítják. Ízig-vérig frontember. Bár nem igazán állnak közel hozzá a Deep Purple Mistreated dalának sorai, elnézzük neki, mert a szivárvány kánonjával (Catch the Rainbow) színezi a középrészt. Hangjával párbajozik a gitáron megszólaló hangokkal, emígy buzdítva gitárosát: “Tracy G. play for me”. Kétszer hívja vissza a közönség. Az első ráadásban a Man on the Silver Mountain-be építi bele a Long Live Rock and Roll-t, majd a We Rock-kal vesz végleges búcsút. Látszik, hogy elégedett az “éhes” közönség fogadtatásával.

            Feledjük el, hogy néha a szóló számokban túl halk volt a billentyű, hogy Tracy G. elnagyoltan játszotta a Rainbow és más klasszikusokat, hogy a műsor gerincét régi dalok tették ki (ami nem volt baj). Mindezek mit sem számítanak. A lényeg: itt volt Ő, a kis ember

óriási torokkal.

SchEndre