Diákegyüttesek VI. országos találkozója – 3. rész

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1997/19 Zenebona

Diákegyüttesek VI. országos találkozója – 3. rész

            Miután a vetélkedő második fordulója is véget ért, július 12-én este a cucc bemelegítését a Korruption death metal fogat kezdte, majd a versenyen résztvevő zenekarok közül a következők léphettek ismét színpadra: Crying For Eternity, Infected, Insect, Defender, Tanagra.

            A sepsiszentgyörgyi Horizont tagjainak becsületére válik, hogy az utolsó pillanatban visszaléptek a vetélkedőből, hiszen egyértelmű, hogy már kinőtték a diákzenekar “kategóriát”. (Kérdés, hogy a szervezők mégis miért sorolták eredetileg be a csapatot a vetélkedőbe?) Amíg első kazettáját mutatta be a Horizont, addig a zsűri visszavonult megállapítani az első négy zenekar rangsorát. Szavazás alapján és figyelembe véve azt, hogy melyik együttesnek jelent már meg kazettája korábban, a következő döntés született: harmadik lett az Easy Riders, második a Dant. Mivel az utolsó pillanatban az AMI stúdió felajánlott még egy első díjat, ketten foglalhatták el a dobogó legfelső fokát: a csíkszeredai Nikhotynnus és a brassói Celest. A népszerűségi díjat a Defender, míg a legjobb színpadi show díját az Insect és a Vibrátor kapták. Ezenkívül a legjobb zenészek számára hat különdíj született a következő kategóriákban: ének - Szabó Attila “Doki” (Easy Riders), és Grama Emanuel Florin (Korruption); gitáros - Molnár Endre “Monyó” (Easy Riders) és Horatiu Bodocan (Celest); billentyű - Bálint Barna (Easy Riders); bőgő - Kádár András “KC” (Nikhotynnus); dob - Radu Bucura (Celest). Az Európai Idő - Zenebona külön díjazottjai a szilágysomlyói Dant, a kézdivásárhelyi Csavargó Grófok, a marosvásárhelyi Emptyness és a sepsiszentgyörgyi Mercedes BluesBand.

            A találkozó utolsó napján a közönség jól csemegézhetett, hiszen olyan együttesek voltak a meghívottak, mint a Psycho Symphony, a Horizont, a Kopó Blues Band, a Bronx, a Taine és a Scamp Heart Killers. A fellépő zenekaroknak gratulálunk és köszönet illeti a rendezőket a cseppet sem könnyű melóért. Fel a fejjel, a következő majd gördülékenyebb lesz! Jövőre…hiszen tudjátok a szöveget – veletek, ugyanott!

                                                                       SchEndre

Rock-akció vagy mini turné?

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1997/10 Zenebona

Rock-akció vagy mini turné?

            Április 4-én Székelykeresztúron, 10-én pedig Székelyudvarhelyen három zenekar, a Bogáncs, a Kopó Blues Band és a The Rottens “táncoltatták” meg a nagyon nehezen és kis számban összegyűlt publikumot. Úgy tűnik, hogy Udvarhelyen és környékén nagyon megfogyatkozott a rockzenére áldozó közönség. Ennyire átvették volna a “hatalmat” a székelyföldi fiatalok körében is a divatos zenei irányzatok, a techno és társai? Mielőtt elmerülnénk a közömbösség mocsarában, szóljon ez a pár sor olyan emberekről, akik még hisznek a rock összetartó erejében…

            Keresztúron az akciót a The Rottens kezdte. Régi dobosuk, Csibi Hendriksz helyét Bálint Levente foglalta el és egy fővel megfogyatkoztak, mivel távozott soraikból a kitűnő hangú énekeslány. Így a billentyűs, a gitáros és a basszeros felváltva énekeltek, ami nem ment a legjobban, ezért most lázasan folyik az énekes keresés. Remélem, a következő fellépésükig megtalálják a megfelelő embert és akkor már saját dalokkal is előrukkolhatnak. Udvarhelyen a Life Style melegítette be a közönséget. A Reccs óta sajnos nem sokat fejlődött ez a csapat. A billentyűs jó, a dobosnak azonban még rengeteget kell gyakorolnia.

            Számomra a legnagyobb meglepetést az udvarhelyi Bogáncs okozta. Kissé bajban vagyok ezzel az elnevezéssel, mivel a két koncert közötti héten átkeresztelkedtek Orpheuszra. Szerintem ez elég nagy baklövés volt, mivel a közönség már kezdte megszokni a Bogáncs nevet, ami sokkal jobban illett a csapat folkos-bluesos stílusához. Másrészt Magyarországon már van egy Orfeusz nevű metalzenekar… A meglepetést, azonban nem a névcsere okozta, hanem az, hogy az elmúlt hónapokban rengeteget fejlődtek és kibővültek egy énekeslánnyal is, akinek a hangja olykor a Pál Utcai Fiúk-beli Potondi Anikó kitűnő énekhangjára emlékeztetett.

            A Kopó Blues Band lassan ötéves lesz.. Profi módon zenélnek, a leghangulatosabb bulikat ők adják Udvarhelyen. Kár, hogy a saját szerzeményeiket kiszorították a repertoárból, pedig kazettán is megjelentek. Öt év alatt meg lehetett volna szoktatni a közönséget arra, hogy a KBB dalokra is úgy bulizzon, mint például a HBB számokra. Jó példa erre a kolozsvári Knock-Out és a gyergyói Black Hole, akik saját szerzeményeiket kitűnően beépítették a feldolgozások közé (vagy inkább fordítva). Egy zenekar egyéniségét nyilvánvalóan a saját számaival teremtheti meg, ami állandó feldolgozásokkal, “koppintásokkal” előbb-utóbb a kocsma- és esküvős bandák szintjére süllyed!

                                   Schervenka R. Endre

A Neotontól az Éva Klubig

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1997/9-10 Zenebona 

A Neotontól az Éva Klubig

-interjú Csepregi Évával-

Március 29-én a székelyudvarhelyi Sportcsarnokba begyűlt közönségnek kettős szórakozásra volt lehetősége. Egyrészt gyönyörködhetett a Miss Tavasz szépségversenyen résztvevő lányokban, másrészt az est sztárvendége, Csepregi Éva előadása nyújtott egy felejthetetlen élményt. Az alábbi beszélgetés az előadás után tartott sajtótájékoztatón hangzott el.

- Tudod-e, hogy mennyire kedvelnek Erdélyben, kaptál-e visszajelzéseket innen?

- Annak idején a Neoton címére nagyon sok levelet kaptunk Erdélyből is. Volt is egy turnénk a 80-as évek elején és örömmel tapasztaltuk, hogy a dalaink, ez a fajta életérzés, ha szabad, ilyen szerénytelenül mondanom, az itteni fiataloknak milyen sokat jelentett. De utána is figyelemmel kísértem az erdélyi eseményeket.

- Mi volt az oka annak, hogy felbomlott a Neoton?

- Ez hosszú történet. Leegyszerűsítve a dolgot: tíz nagyon sikeres év állt mögöttünk és hát voltak olyanok a zenekarban – Pásztor Lászlóra és Jakab Gyurira gondolok elsősorban – akik valahogy másképp akarták folytatni az életüket. A színpad valószínűleg nekik már nem okozott akkora örömet, mint a Neoton Família frontjának, ezért inkább az üzleti vállalkozásban hittek. Persze voltak feszültségek is, nem tagadom. Valószínű, hogy a feloszláshoz a zenekaron kívüli változások is hozzájárultak, valamint az, hogy Pásztor megalapította a kiadóját, azóta sem zenél.

- Mi igaz abból, amit annak idején az újságok írtak, hogy a Neoton „meg volt csinálva”, protekciója volt a lemezkiadónál, a koncertszervezőknél?

- A Neoton Família egy teljesen véletlenszerűen összeállt csapat volt. Ezt az állítást azonban nem cáfolom, hiszen 1977-ben a Hungaroton egyik márkamenedzsere, Dr. Erdős Péter, elkezdett velünk foglalkozni. Akkor sokat dolgoztunk azon, hogy kialakuljon az együttes fazonja és jellegzetes zenéje. Magunk sem hittük volna, hogy a Távol-Keleten olyan nagy sikerünk lesz. Szerintem a véletlenen is múlott, hogy minket ott Cannes-ban, ahol az egész szakma kint volt Magyarországról, két ember kiszúrt magának és komolyan gondolták, hogy világsztárt faragnak belőlünk. Péter úgy dolgozott, mint az a bizonyos szobrász, aki járkál a szőlőben, felvesz egy szép gerezdet és azt mondja, hogy ez az emberi arc. Annyit foglalkozott velünk, hogy mindenikünkből kitudta hozni a maximumot. Nagyon különbözőek voltunk és lehet, hogy ez volt a Neoton erőssége. Nem is dolgoztunk előzenekarral, mert annyi produkciónk volt, hogy egy teljes estét betöltő műsort előadhattunk. A lehetőségekhez képest én úgy gondolom, hogy mindent elértünk. A nagy álmunk azonban nem sikerült, az, hogy Nyugat-Európában is tartós sikert arassunk.

- Mikor volt könnyebb Magyarországon karriert kezdeni, a ’70-es vagy a ’90-es években?

- Soha nem volt könnyű. Erre nincs recept, ezt nem lehet megtanulni. Ez a pálya, nem olyan mint például a színi, amire a színművészeti főiskolán több évig tanítanak. Sikert régebben talán könnyebb volt elérni, mert a piac viszonylag szűz volt. Ma ellenben nagyon nagy a konkurencia. Akkor egymással mérkőztünk a piacon, most a nyugati és amerikai zene a konkurencia. Azzal pedig eléggé esélytelen a helyzetünk. Annak idején a Neoton Famíliát azzal vádolták, hogy felkapaszkodik bizonyos divathullámra. Most Magyarországon szinte kizárólag azok a menők, akik divatos zenét játszanak. De nem hiszem, hogy a sikerre bérletet lehet venni. Sajnos, most már sok minden inkább a pénzről szól, ami régen azért nem így volt.

- SchE: Nemcsak világszerte, de Magyarországon is nagy divat lett a régi nagy együttesek újraalakulása egy, esetleg több koncert erejéig. A Neotontól nem várható egy ilyen fajta megmozdulás?

- Jakab Gyuri sajnos egy évvel ezelőtt meghalt. Pedig ő nagyon szerette volna, ha a Família újra összeáll. Most úgy érezzük, hogy az már nem helyénvaló. Ő olyan oszlopos tagja volt a Neotonnak, hogy nélküle nem állhatunk újból össze. Szerintem új dolgokat kell csinálni, aztán meglátjuk. De a Neoton sikerét már nem lehet reprodukálni.

- Régóta nem jelent meg nagylemez Csepregi Éva nevével. Készülsz-e új albumot kiadni?

- Már készül az Éva Klub nevű új együttessel a nagylemez, hárman vagyunk: Szentmihályi Gergely, aki egy nagyszerű fiatal gitáros és Lukács Ákos, aki szintén gitáron játszik és szöveget ír. Mindketten nagyon jó zenészek. Itt van még Környei Attila (ex-R-go) is, aki segít abban nekünk, hogy ez a formáció valahogy lábra álljon.

- Hogyan tudod összeegyeztetni a művészi foglalkozást a családi teendőkkel?

- Ez egy nagyon nehéz probléma. Amíg Dávid, a kisfiam nem volt, addig szabadon rohangásztam a világban. Most már a „másik felem” mindig ott van vele. Sok dolgom van, mert színházban is játszom. Két prózai szerepet is alakítok a Ruttkai Éva Színházban. Soha nem gondoltam volna, hogy a színpadnak ezt az oldalát is szeretni fogom. Ezen kívül van egy alapítványom is, a Fényszóró Kulturális Alapítvány, ami az értelmi fogyatékos fiatalokon próbál segíteni. Most is lesz május 21-én egy rendezvényünk, ahol fellépünk a gyerekekért. Dávid most már elég nagy, lassan ötéves, és próbálom vele megértetni, hogy az anyukájának dolgozni kell.

- Melyik Neoton dal a kedvenced, melyiket énekeled a legszívesebben?

- Nagyon sok ilyen van. Mindegyik más okból kedves nekem. A Nyár van c. dalt mindig szívesen énekelem, de ott van a Don Quijote, ami a legnagyobb sikert hozta nekünk Japánban. Volt egy másik dalunk, a Smile again, amit itt, illetve otthon se nagyon ismernek. De hát a slágerek a popzenében állandóan változnak, tehát mindig más-más kedvencek kerülnek előtérbe. Most van jó pár kedvencem az új lemezünkön is, ami popzenét tartalmaz. Ha még létezne a Neoton Família, akkor lehet, hogy ilyen zenét játszana most.

- Van-e kedvenc előadód, együttesed Magyarországon és külföldön?

- Van. Nagyon szeretem a gitárcentrikus popzenét, az amerikai zenét hallgatni. Vannak megrögzött kedvenceim, mint például a Fleetwood Mac. Mindig azt mondtam, hogyha a Família Amerikában született volna, akkor hasonló zenét játszottunk volna. De nagy kedvencem Paul Simon és Bruce Springsteen is. Mostanában kicsit arctalan lett a magyar zene. Nagyon sok olyan sztárunk van, ahol lényegtelen, hogy ki van a színpadon. Persze, azért otthon is vannak jó fiatal együttesek. Mégsem véletlen, hogy még mindig a régiek aratnak igazán: Demjén, Koncz, Zorán. Ők az igazi sztárok, akik beviszik a közönséget a nagy sportcsarnokokba.

- SchE: Mit tanácsolsz, azoknak a lányoknak, akik énekesnői pályára készülnek?

- Nehéz tanácsot adni. Minden énekesnek, együttesnek megvan a maga története. Mindenkinek magának kell megtalálnia az utat. Segítséget, tanácsot kérhet, de hogy mi lesz belőle, az csak rajta és a szerencséjén múlik. Ez ma már egy szakma, amit komolyan meg kell tanulni. Mi annak idején amatőrként kezdtük és az előttünk levő generáció is. Manapság ez másképp működik. Nagyon jól fel kell készülni, ki kell alakítani egy image-t és akkor mindent elkövetni azért, hogy énekesnő legyen, vagy kísérőzenekarral sikert érjen el.

- SchE: A ma esti közönség egy későbbi találkozás reményében távozhatott?

- Nagyon remélem, hogy jövünk még és akkor már tudunk az új lemezről is játszani. Jó érzés volt itt énekelni, mert jó közönség van errefelé. Remélem, hogy nem okoztunk csalódást.

Lejegyezte: Schervenka R. Endre

MACBETH: DEMO’96

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1997/3 Zenebona 

MACBETH: DEMO’96

            Valamikor a ‘80-as évek második felében alakult egy Lady Macbeth nevű zenekar Szolnokon. Rengeteg fellépés és demózás után 1991-ben sikerült kiadniuk egy 8 számos kazettaalbumot Lady Macbeth címmel, ami a MHH szerint “100 % HM keményen, agresszíven, érzéssel előadva”.

            Hiába a pozitív kritika, az MHH Hangpróbáján a harmadik helyezés, az album nem hozta meg a kellő áttörést. 1992-ben már a válság jelei mutatkoztak, a zenekarban, megkezdődtek a tagcserék. 1994-ben lerövidített névvel (Macbeth), A nagy mutatvány c. dallal felkerültek a Demonstráció válogatás albumra. A Fight zenei világát idéző felvétel, a metalos körökben elért siker reményekre jogosította fel a csapatot. A zenészek vándorlása azonban tovább folytatódott a Macbeth soraiban, ami hátráltatta az előrehaladást.

            A Macbeth legfrissebb demója 1996 októberében látott napvilágot, a felvétel a szombathelyi LMS stúdióban készült március végén. Szereposztása a következő: Matos Zoltán ének, Láris László gitár, Cserfalvi Zoltán gitár, Nagy Iván bőgő, Urbán Gábor dob. A kazetta hat erős, power metal szerzeményt tartalmaz, amelyek a Macbeth utolsó két évében születtek. A dalok szerkezetére rányomta bélyegét Cserfalvi Metallica iránti rajongása. Személy szerint én hiányolom Nagy István komplex dobjátékát és Szép Tivadar döngölős basszusfutamait. Matos Zoli egy remek torkú énekes, de ezen a kazettán kissé steril a produkciója. Legjobban a Megöl a reggel c. power-líraiban hozza 1991-es önmagát. A többi dal közül is bármelyik megállja helyét a magyar “fémbolyban”, de ha jobban kihasználják a két gitár adta lehetőséget, színesebb számok kerülhettek volna erre a demóra. A szövegeket Szeberényi Attila jegyzi, aki az Exit bőgős-énekese, így nem csoda, hogy itt is előszeretettel foglalkozik a mai társadalom bírálatával és a nagyhatalmaknak kiszolgáltatott egyén érzéseivel, életvitelével.

            Végezetül még annyit, hogy egy fiatal metalista érdeklődését kellően felcsigázhatja ez az anyag, de az öreg rókákat egy komplexebb hangzással lehetne megnyerni. Remélhetőleg valamelyik kiadó a szárnyai alá fogja venni a csapatot és így jobb lehetőségük lesz fejleszteni a Macbeth zenei világát.

                                                                                  Schervenka Endre

Reccs Musicfest

megjelent: 1997 Európai Idő
Ennek nincs bepötyögött változata, ezért csak az újság szkennt tudom betenni. Remélem olvasni is lehet... :)

“Játszani és kész” - levél interjú a Psycho Symphony-val

megjelent: UDVARHELYI HÍRADÓ 1996. November 26. Tini-ve-Betűközelben 

“Játszani és kész”

- levél interjú a Psycho Symphony-val -

            Az 1994 őszén Székelyudvarhelyen is koncertező nagykárolyi Psycho Symphony, hazai viszonylatban szép eredményeket ért el. Mogyorós Attilát, az együttes szólógitárosát kértem, hogy mutassa be a csapatot hisz a hazai magyar közönség nagy része nem ismeri őket.

- Nem nagyon jártunk a Székelyföldön, ezért érthető, hogy nem ismernek. A felállás a következő: Emil Gherasim ének-gitár, Gindele Gábor dob, Gindele Róbert basszusgitár, Mogyorós Attila szólógitár.

- A dalszövegeket angolul éneklitek. Miért?

- Úgy gondoljuk, hogy a rockzene nyelve az angol, egyébként meg egy túl szűk közönségre tudnánk csak hatni, hogyha románul vagy magyarul énekelnénk. Kiváltképp nem menne a dolog Nyugaton, ugyanis eltökélt szándékunk Nyugattal is megpróbálkozni, de ha bárkit érdekelnek a szövegek magyar változatai, az nyugodtan írjon és mi elküldjük neki.

- Zenestílusotokat hova sorolnád ebben  a rockzenét uraló “bábeli zűrzavarban”? Mennyire vagytok elismertek?

- Pontosan nem lehet kategorizálni ezt a zenét, de első próbálkozásra a progresszív thrash és a progresszív metal közé sorolható. A díjaknak jó ösztönző hatásuk volt, szívesebben zenélünk, ha tudjuk, hogy látnak bennünk valamit, tehát nem csináljuk hiába – az elismerések lelkileg erősítették a bandát. De az elismerések tucatjaival nem szeretünk dicsekedni, ugyanazok maradtunk, mint akik az első fesztiválon nekilódultak és nem számítottak semmilyen helyezésre. Van egy szlogenünk: “Játszani és kész!” Jól érezni magunkat a színpadon és adni a közönségnek egy plusz élményt.

- Valamilyen hanganyaggal rendelkeztek-e?

- Idén tavasszal sikerült felvenni az új demót, a neve: The Killing Look, vagyis A gyilkos pillantás, ez hat dalt tartalmaz, 40 perces anyag.

- Tervek?

- A legutóbbi tehetségkutató versenyen nyertünk egy lemezszerződési lehetőséget az Electrecordnál. Valószínűleg januárban stúdióba vonulunk, de amúgy szeretnénk minél többet koncertezni és akarunk szervezni egy romániai underground turnét.

Kérdezett: Schervenka R. Endre

ÚJRA EGYÜTT… A LÉGIÓVAL

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1996/10 Fiatalok Magazinja 

ÚJRA EGYÜTT… A LÉGIÓVAL

Bizonyára van, aki még emlékszik a szentkeresztbányai Légió együttesre, amely többször fellépett az nagyenyedi Talentumon, sőt e vetélkedő keretében 1993-ban az első díjon is osztozott a Vigilate együttessel. A ’94-es és ’95-ös év félig kényszerszünet volt az együttes életében. 1995 vége felé röppent fel a hír, hogy újjáalakult és koncertezett szülővárosában. A március 23-i Ki mit tud? vetélkedő székelyudvarhelyi szakaszán a Légió is részt vett. Ez jó alkalom volt arra, hogy Mag Jocó énekes-gitáros röviden összefoglalja a jelent, és néhány szót ejtsen a jövőről is.

- Ígéretünkhöz híven visszatértünk – kezdte a beszélgetést Jocó. A régi felállás némiképp módosult, jelenlegi billentyűsünk Szyszy, gitárosunk Bálint Endre, a többiek a régi tagok, vagyis Sima-basszusgitár, Fóka-dob és jómagam énekelek meg gitározom. Maradtunk a régi stílusunk mellett, ugyanazt a melankolikus rockzenét játszuk, mint ’93-ban. A programunkban új dalok is szerepelnek a régiek mellett, de játszunk még Omega, Skorpió, Piramis, Illés, Fonográf, P.Mobil számokat is. A jövő…?! Ígéret van klip készítésre, most meg reménykedünk, hogy eljutunk a Ki mit tud? erdélyi döntőjébe. Nagy segítség számunkra a Style kft., hisz próbatermet és minőségi cuccot tudnak biztosítani. Akárhogy is nézzük, nehéz a visszatérés. Nem tudjuk, hogy a közönségnek mond-e még valamit a Légió név, de „Ne hidd, hogy késő van már”, mint ahogy az első demónk címe is mondja…

                                                      Lejegyezte: Schervenka R.Endre