KILÁTÁSTALANUL: POSSESSOR

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1996/5 Fiatalok Magazinja

 KILÁTÁSTALANUL: POSSESSOR 

A december 27-i lövétei Metál Karácsonyon – amelyen fellépett a helybéli Zavarock, a székelykeresztúri Revival és a szentkeresztbányai Possessor – beszélgettem el az utóbbi együttes bőgősével és egyik gitárosával, Mihály Istvánnal és Simó Andrással. 

- Az együttesünk neve Possessor, amely birtokost jelent és onnan ered, hogy amatőr szinten nekünk volt a legtöbb hangszerünk a környéken. 1993 végén alakultunk és a mostani felállás a következő: Munteanu Adi - ének, Székely Attila - gitár, Simó András - gitár, Mihály István - basszusgitár és Bíró Sándor - dob. 

- Milyen eredményeket értetek el idáig? 

- Felléptünk otthon, Szentkeresztbányán, most meg itt játszunk Lövétén. Itt szeretnénk megemlíteni, hogy ahány koncerten megfordultunk, azt tapasztaltuk, hogy nincs “testvériség”, negatív értelemben vett versengés folyik, ami elsősorban abban nyilvánul meg, hogy egyik banda technikailag jobban szól, mint a másik. 

- Milyen a stílusotok, szövegvilágotok? 

- Zenénkben a blues, hard, heavy elemek vegyülnek. Fontosnak tartjuk azt, hogy magunktól tanultunk meg zenélni. Szövegeink hétköznapi dolgokról, a szerelemről, az életről szólnak, arról a bezártságról, amiben élünk. 

- Terveitek, céljaitok? 

- Egyelőre anyagi problémák miatt nem lehet kitörni, a jövő eléggé kilátástalan… Most a zenekar életében is stagnálás áll be, egyetem, katonaság miatt. Szeretnénk olyan koncerteket ahol a testvériség, az egymás segítése volna a cél és nem a rivalizálás, az ellenségeskedés.

Lejegyezte: Schervenka R. Endre

REVIVAL - Rock and rocktóber

megjelent: EURÓPAI IDÕ 1995/24 Fiatalok Magazinja

 REVIVAL - Rock and rocktóber

            “Ki eljössz, maradj meg Nekünk” – hirdette az a pár plakát, amely felbukkant október utolsó hetében Székelyudvarhely és Székelykeresztúr utcáin. Nehéz egy olyan koncertről objektíven írni, amelynek megszületésénél jelen sorok írója is bábáskodott. No, de azért megpróbálok tárgyilagos lenni.

            A székelykeresztúri Hargita Holding Discoban az estét a lövétei Zavarock kezdte. A jó félórás programjuk fele-fele arányban tartalmazott feldolgozásokat és saját dalokat. A feldolgozások Piramis, Korál, Judas nóták közül kerültek ki. Saját szerzeményeik közül legjobban a “Keleti fény” című daluk tetszett, amelyet bőgősük, Katyós énekelt. Énekesük, Öreg, jó rockos torokkal rendelkezik, amilyennel környékünkön, sajnos nemigen lehet találkozni. Összegezve műsorukat, amatőr szinten megérdemelnek egy jó osztályzatot.

            A “főbanda”, a Revival tagjainak nagyon itt volt az ideje, hogy a közönség elé lépjenek, ugyanis ez volt az első koncertjük, leszámítva a tavalyi nagyenyedi Talentum fesztiválon való fellépésüket. Azóta rengeteget fejlődtek. SAliék itt már az új dobosukkal, Fodor Jocóval mutatkoztak be, aki nemrég került a bandába és természetesen jelen volt a frissen leszerelt Bálint Endre szólógitáros is. Műsoruk gerincét saját szerzeményeik alkották, összesen négy feldolgozást nyomtak le (Dinamit, Metropol, HBB, KFT), ami szerintem egy nagyon jó arány. A Metropol: “Nem hiszem el” c. dalát SAti Ráduly Béla emlékére ajánlotta (R.I.P. Béla). A srácok közül mindegyik jól teljesített, persze azért becsúsztak Zs-dúrok is. Lezser volt a félig-meddig improvizált “Kakaó blues”, amely az utolsó héten született és így nem volt teljesen kidolgozva. Anélkül, hogy megsérteném bármelyiküket, ki kell emelnem SAli szólóit és Robi basszusjátékát.

            A Revival tagjai sok gyakorlással e “szűk” hazánk legjobbjai közé kerülhetnek. Persze ahhoz, hogy ezen az úton (a rockzene útján) fölfelé haladjanak, az ő részükről is rengeteg kitartás és erős hit szükséges.

                                                                                  Schervenka Endre

Mint ahogy a cikkben is említve volt a koncertszervezésben nem kis részt vállaltam, és már nem emlékszem, hogy hogy, de az egyik udvarhelyi kábeltelevízió - az UTV - stábja is jelen volt és rögzítette az egész koncertet. VHS szalagon meg is van az anyag, elő kell kotorjam és valahol kell digitalizáltassam...  

“A hónaljunktól emelj fel!”-összeszorított ajkakkal: REVIVAL

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1995/19 Fiatalok Magazinja

“A hónaljunktól  emelj fel!”-összeszorított ajkakkal: REVIVAL

            Erdélyben elég sok magyar zenekar működik, akik kisebb-nagyobb gondokkal küszködnek, akiknek zenei jövőjük kilátástalan, de mégis ég bennük valami, ami arra ösztökéli őket, hogy összeszorított ajkakkal is, de csinálni kell…

Többek között ilyen a székelykeresztúri Revival együttes is. A zenekar három tagjával – Sata Albert (SAli) gitár, Sata Attila (SAti) ének és Imre Róbert (Robi) basszusgitár – elbeszélgettünk egy kicsit a kezdetekről, a jövőről….

- Először is megkérlek, mutassátok be röviden a Revival együttest.

- SAli: 1992-ben Robi és én leraktuk az alapkövet. Már azelőtt is megszületett

bennünk a zenekar gondolata, végül is egy közös munkahely hozott össze. Sok embert kipróbáltunk, míg 1994-ben létrejött a mai felállás: SAti ének, Bálint Endre gitár, Bálint Levente dob, Robi bőgő és én, vagyis SAli gitár. Első fellépésünk az 1994-es nagyenyedi Talentum fesztiválon volt.

- Mint az előbb is említetted, felléptetek Nagyenyeden, a Talentum fesztivál keretében, utána mély hallgatásba merültetek. Miért?

- Sali: Közben gitárosunk, Endre elment katonának. Mivel Nagyenyeden való fellépésünkre is kölcsön felszerelésen próbáltunk, miután haza jöttünk, béreltünk cuccot, de január 1-tõl különböző okok miatt nem használhatjuk azt se. Hál’ Istennek próbatermünk van, itt szeretnénk köszönetet mondani Fekete Albertnek, az Iza Cuki tulajdonosának, aki ellenszolgáltatás nélkül, a zene és a fiatalok iránti szeretetből a rendelkezésünkre bocsátotta a cukrászda pincéjét. Most is ott próbálunk, de a felszerelésről vagy rosszat vagy semmit. Hisz te is láthattad, hallhattad…

- A stílusotokat hova tennéd ebben a nagy zenei kavalkádban?

- Sali: kiforrott stílusunk még nincs, mivel alapító és következő tagjaink mindenike hozott valamit abból, ami zene… Zenénkben éppúgy megtalálhatók a rock’n’roll és a blues elemei, mint a progresszív zene hatásai…

- Mivel minden hazai magyar zenekar küszködik kisebb-nagyobb gondokkal, biztos nektek is vannak ilyen jellegű problémáitok. Miben ütköznek ki ezek?

- Robi: Semmi baj, a pénz a legkevesebb…

- SAti: A hónaljunk üres. Szponzor kellene. A hónaljunktól emelj fel!!!

- SAli: Semmi baj nincs. Szeretjük a zenét… Nincs pénz.

- Hangfelvételt van szándékotokban készíteni? Vagy van már valamilyen demótok?

- SAli: Van egy demónk, mert Nagyenyedre kellett, de azt nem szeretnénk terjeszteni. Szó volt, hogy készítünk klipet, de lásd az előbbi okokat. Sikerülhet, de saját erőből csak pár száz év múlva!

- Kösz a beszélgetést!

Lejegyezte: Schervenka R.Endre

megjelent: IF-virágnézeti lap 1994. Április 5. 1. szám POPsaROCK - Hazai rockkörkép

BEMUTATJUK A SZÉKELYUDVARHELYI REQUIEM EGYÜTTEST

A Requiem, mint már a címben is olvasható, Székelyudvarhelyen alakult ‘90-ben. Alapító tagok Orosz-Pál Levente és Máthé Lóránd voltak. Kezdetben, mint sok más együttes, szabályos átjáróház volt, sokan megfordultak náluk, míg kialakult az alábbi felállás: Orosz-Pál Levente gitár-ének; Máthé Lóránd basszusgitár-vokál; Simó Ferenc gitár, László Zsolt dobok.

            Mivel a saját szerzeményeken kívül Edda, Pokolgép, Karthago, LGT, Guns’n’Roses számokat is játszanak, zenei stílusukat egykönnyen nem lehet meghatározni. Maradjunk annyiban, hogy dallamos rockzenét művelnek, világot meg nem váltó szövegekkel, vagyis általában a dalok szövegei a lány-fiú kapcsolatról szólnak.

            Fellépéseik voltak Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában és természetesen Székelyudvarhelyen. Az együttes tervei között szerepel egy kb. 8 nótát tartalmazó demo rögzítése és remélik, hogy a székelyudvarhelyi közönség felnő oda, hogy értékelni tudja egy együttes munkáját és nemcsak azért gyűl össze egy-egy koncertre, hogy piálhasson.

            REQUIEM – megemlékezés, koncert, előadóest

            Nagyszabású előadásra került sor 1994. február 9.-én a székelyudvarhelyi művelődési házban, amelynek mottója: “Requiem egy lány emlékére”. De egy ilyen beszámolónak nem is a POPsaRock rovatban lenne a helye, mivel nemcsak koncert volt hanem - mint ahogy a cím is mutatja – előadóest is. Ezen az estén közreműködött, Kovács László vezényletével, az egy éves Alla Breve Ifjúsági vegyeskórus, meghívottak voltak még: Hadnagy Árpád gitár, Demeter Szilárd fuvola, Bartus Sándor billentyűs hangszerek, Nagy Levente szaxofon, Bíró Júlia és Bálint Piroska szavalók.

            Nem mindennapi esemény, hogy egy rockzenekar vegyeskórus és szavalás után lépjen színpadra, de így is nagy sikere volt ennek az estének. Csak az tud érteni és érezni egy ilyen kaliberű előadást aki maga is jelen van. Maga a színpadkép, a vegyeskórus előadása, a versek, amelyek fuvola és gitár aláfestéssel vannak előadva, egy, szavakba önthetetlen, érzést adnak az embernek.

            … és akkor még ott van a Requiem zenekar előadása. A saját szerzemények mellett – Requiem, Egyedül, Maradj velem, Gyújtsunk gyertyát… - a műsorukban előadták még a Pokolgép: Itt és most, Hol van a szó?; Edda: Érzés; Guns’n’Roses: Don’t cry; Karthago: Requiem; LGT: Kék asszony c. dalokat is. A mottót és a nóták címeit olvasva biztosan mindenki rájött, hogy miért pont ezek a szerzemények szólaltak meg ezen az estén. A fiúk láthatólag idegesek voltak és ez nagyon kihatott az előadásukra, gondolok itt a Pokolgép: Itt és most, Hol van a szó? számaira amelyeknél enyhén szólva “mellé éneklés” történt, míg a Karthago: Requiem c. dalánál a szövegmásítás hatott furcsán. A saját szerzeményeknél zökkenőmentesen ment minden és itt jön be egy íratlan törvényszerűség, hogy mindenki a maga által írt dalokat biztosabban játsza. Dícséretre méltó László Zsolt dobos, aki nagyon precízen játszott és az egész együttesből talán ő egyedül őrizte meg nyugalmát, kiemelném még Hadnagy Árpád vendég gitárost, aki a Don’t cry-ba egy óriásit szólózott. Az előadás erre az alkalomra írt dallal ért véget: Gyújtsunk gyertyát…

                                                                                  Schervenka R.Endre

 

megjelent: IFI FÓRUM 1994. 3. szám POPsaROCK - Hazai rockkörkép

“HA ÚGY ÉRZED MENNED KELL…”

            …hirdették a plakátok december második felében a fenti mottóval a szentkeresztbányai Légió együttes búcsúkoncertjét. Annak a Légiónak az utolsó buliját, amely ’93 májusában első díjat nyert a nagyenyedi Talentum Fesztiválon, amely nagy népszerűségnek örvendett, amelynek a szövegei hozzánk, rólunk szóltak, amely együttes körül úgy látszott, hogy végre beindul valami….Hiába, a sors útjai kifürkészhetetlenek…

            Objektív okok miatt oszlott fel a Légió. A basszusgitáros (Sima Endre) és a dobos (“Fóka” Kész Sándor) be kell vonuljanak, de láthatólag és érezhetőleg nem csak ezek a feloszlás okai. Nem az én dolgom a szétválás okait vizsgálni.

            Most pedig pörgessük vissza az emlékezés filmkockáit és lássuk mi is volt azon a búcsúbulin. Először is Bara Zoltán gitárost üdvözölhette a közönség, aki a koncertre hazatért Magyarországról. Majd jöttek a “nagy” Légió “slágerek” amelyeket felsorolni hosszú volna, viszont soha nem lehet elfelejteni őket. A saját szerzemények mellett játszottak még feldolgozásokat is, mint pl. Edda: Emlékezés; Piramis: Ajándék, Kóbor angyal; Guns’n’Roses: Knockin’ on heaven’s door instrumentális változatát, ami egy kicsit gyengécskére sikerült. Volt bohóckodás a Pufulec c. számmal és egyéb vidám feldolgozásokkal, de voltak komoly témájú dalok is amelyek kár, hogy nem kaptak helyet a tavasszal megjelent “Ne hidd, hogy késő van már…” c. demón. Nem mintha az előbb említett demón nem lettek volna jó nóták, de azért kár az olyan dalokért, hogy “elvesszenek”, mint pl. A haj, Húszéves, Fekete macska stb.

            A buli két részből állt, de nem volt ésszerű dolog ennyire elnyújtani, mivel a második részben már közönség és zenész egyaránt fáradt volt és ez rontotta a hangulatot. A cucc is kielégítően szólt, ahhoz képest, hogy ilyen kisebb bulik alkalmával hogyan szokott szólni a technikai felszerelés. Hallhatunk illetve láthattunk egy dobszólót is Fóka mestertől. Sima barátunk még a színpadról is lejött basszusgitárjával és együtt nyomult a közönséggel. A hideg rázta az embert ahogy a közönség együtt énekelte az “Elindult a lány” c. dalt, amely igen nagy népszerűségnek örved még ma is. Apropó közönség: ilyen hálás közönséget nem nagyon látni tájainkon és ez a hála nemcsak abban nyilvánult meg, hogy a dalok között kiáltották a “Ki a jó? Légió!” szlogent hanem abban is, hogy nem balhéztak, nem voltak ilyen-olyan bekiabálások (mint pl. Székelyudvarhelyen a Tankcsapda koncertjén), itt a rockzenét szerető fiatalok gyűltek össze, hogy jól érezzék magukat, hogy fájdalmasan búcsúzzanak kedvenceiktől. A székelyudvarhelyi koncertre járó közönség igazán tanulhatna a szentkeresztbányaiaktól! Sajnos már csak múlt időben beszélhetünk a Légióról, de azért reméljük, hogy az együttes “romjain” kialakul majd valami. És ez biztos is, mert, ahogy Mag Jocó énekest ismerem ő nem adja fel egykönnyen a “harcot”. “…menj, ne várj, vissza sose nézz!”

                                                                                  Schervenka R. Endre

Erre a koncertre Zilahi Csaba barátomat is elhívtuk. A koncert után az unokatesóm egyik posztlicis osztálytársánál kaptunk szállást és mivel a csapatunk, ha jól emlékszem 5 fős volt, így mindenkinek nem jutott ágy, de jó volt a föld is. Mivel karácsony után volt ez az esemény, szó szerint a karácsonyfa alatt jutott nekem hely :).

Másnap reggel arra ébredtünk, hogy jó nagy dög, vizes hó hullott az éjszaka leple alatt. Szentkeresztbányáról gyalog indultunk el, hogy majd csak kapunk stoppot. Bizony Kápolnásfalut is elhagytuk, amikor megállt egy autó, de csak két hely volt benne, így az unokatesóm és a társaságunkban lévő lány felszálltak. Öcsi barátommal tovább gyalogoltunk és mivel autó nem akadt a "lájkolgatásunkra", így más választásunk nem akadt, minthogy felkapaszkodtunk egy szekérre, amely Homoród-fürdőig elvitt, mivel az atyafiak épp borvízért mentek. Aztán Homoródon sikerült stoppot kapni, így átázva a vizes hótól és átfagyva, megérkeztünk Berci unokatesóm udvarhelyi albérletébe, ahol pár kártyaparti alatt felmelegedtünk. Aztán a délutáni vonattal vehettük az irányt Keresztúr felé...:)

Koncert a székelyudvarhelyi Sportcsarnokban-Moby Dick, Knock Out

megjelent: IFI FÓRUM 1993. December 14. 35. szám POPsaROCK 

Koncert a székelyudvarhelyi Sportcsarnokban - Moby Dick, Knock Out

            “Fölvirradt a nagy nap…” Hát igen, sokaknak nagy nap volt október 14-e, hisz Kelet-Európa legjobb thrash csapatát láthattuk, hallhattuk élőben. Aki kihagyta a Moby Dick erdélyi turnéjának bármely állomását, az bánhatja, ha valaki drágálta a koncertjegyet az menjen Magyarországra koncertre és akkor nem ennyivel ússza meg. Igazán megérte volna lemondani pár csomag cigiről és egy-két üveg sörről. Ha így viszonyulunk a magyarországi együttesekhez, akkor kétséges, hogy az elkövetkezőkben ellátogatnak-e tájainkra.

Mindezeket azért írom, mert a fent nevezett helyszínen kevés kemény zene szerető képviseltette magát. Vajon hol voltak a máskor hangoskodó rockerek?

            A Moby Dick vendégeként a kolozsvári Knock Out már csak hab volt a  tortán. A jelek szerint K.O.-ék egyre népszerűbbek lesznek az erdélyi rocker körökben. A közönség már szinte kivülről fújja az olyan nótákat, mint a “Nagy Árpi”, “Mit hoz a holnap?” stb.

S, hogy a bulinak még jobb hangulatot adjanak, játszanak feldolgozásokat is, mint pl. Guns’n’Roses: ‘Paradise city”, Megadeth: “Symphony of destruction”, Twisted Sisters, Hobo.

            A mostani turné lendít(ett) népszerűségükön és egyre több ember ismerheti meg a zenéjüket, egy olyan réteg, amely inkább a brutálisabb zenék felé hajlik, mivel a K.O. muzsikája nem az a fajta metal mint amit a Moby Dick képvisel. Kategorizálni sem könnyű a zenéjüket, maradjunk annál a megfogalmazásnál, amit ők maguk is használnak: power rock’n’roll. Hazai csapatoknál nem nagyon látni ilyen profi színpadi munkát, de hát ezt már egy korábbi cikkemben is elmondtam. Ami a hangzást illeti, hát az rossz volt, a cuccból elég “kásán” szóltak a jól ismert dalok és ez inkább a technikusok hibája volt. Persze a Moby Dicknek jobb hangzást kevertek ki, de ez már így szokott lenni, hogy a főbanda jobban kell szóljon, mint az előzenekar… A K.O. műsora után volt egy jó félórás szünet, addig a hangfalakból Ozzy: “No more tears” albumának dalai szóltak. A szünet leteltével Zilahi Csaba bekonferálta a MOBY DICK-et! És máris szólt a jól ismert intro, majd megröffent a “Körhinta” fejszaggató doom-os riffje. Ezután pedig nem volt kegyelem, jöttek a nagy Moby “slágerek”: “Beteg a Föld”, “Gumiszoba”, stb. Akinek a koncert előtt volt alkalma meghallgatni az Atomtámadás c. dupla Moby koncert anyagot az már tudhatta, hogy kb. mi vár rá. Sokat hallottam már Göbl Gabi színpadi munkájáról, hát azok a mesék nem légből kapottak voltak Így kell egy koncertet lejátszani. Volt húrszakadás, volt egy csodálatos dobszóló, ahol Hoffer Péter bemutatta, hogy hogyan kell manapság egy fiatal dobosnak játszani és volt tétovázás. Bizony a nagy csapat tétovázott, akkor amikor Tomi bemondta a Patkányirtást (ez egy régi daluk címe és nem ama férgek pusztítása a szó szoros értelmében), végül úgy döntöttek, hogy nem játszák. Viszont játszottak egy új számot, amely egyben a ’94 januárjában megjelenő új albumuk címadó száma, címe “Fejfa helyett” és amelynek zenéjét Péter írta. Bizony, Petrus nem hagyja magát és kb. öt új nótát írt a következő albumra. Ja, persze játszották még a Led Zep “Moby Dick” instrumentálisát, ezt azt hiszem minden koncertjükön elhangzik, amely szerintem egyfajta tisztelgés, Tomiéktól, az ősök előtt. Viszont nagyon kevés dalt játszottak az első albumról, ha jól emlékszem, mindössze kettőt.

            Amit nem tudok megemészteni az az, hogy nem volt Moby Dick felirat a háttérben. Most biztosan sokan felhördülnek, hogy minek az, de hát hogyha valaki kívül álló betekint a terembe, azt hitte volna, hogy a Queen játszik és különben is az egésznek van egy varázsa. Igaz, hogy a fenti feliraton kívül volt egy táncoló csontvázakat ábrázoló vászon, ami a megfelelő megvilágításban csodálatos volt.

            A kisebb-nagyobb bakikat leszámítva végül is jó buli volt. Köszönet érte Moby Dicknek, a rendezőknek akik vállalták mindazt a nehézséget ami egy itteni turné lebonyolításával jár.

            Egy Ossian idézettel kezdtem és azzal is fejezem be ezt a beszámolót:

            “A színpad vaksötét olyan csendes, olyan árva most a nézőtér,

            Egy koncert ami elmúlt, ami véget ért,

            Csak a szívekben él…”                                                                                              SCHERVENKA R. ENDRE

 Ezekről a képekről azt érdemes tudni, hogy az unokatesóm készítette a koncert után, este, egy Szmena 10-esel, vaku nélkül. Vagyis amikor a profi újságíró/fotós kattintott a vakus fényképezőgépével, akkor Berci is nyomta a gombot :). A képen Zilahi Csaba, a kolozsvári rádió munkatársa, a Knock-Out 1993-as legénysége és a Moby Dick.

Az itt látható Pokolgép plakát kilóg a sorból. Ez a fotó, a plakátról, valamikor a '90-es évek elején volt készítve Kolozsváron. Aki esetleg nem tudná, abban az időben a Pokolgép is készült erdélyi turnéra, de a szervezők/plakátozók autóját egy részeg rendőr a kolozsvári plakátozás idején összetörte, így a szervező(k) és a zenekar még túl veszélyesnek ítélte meg az erdélyi helyzetet ezért lemondták a teljes turnét.

MOBY DICK: ATOMTÁMADÁS – Live (EMI-Quint 1993)

megjelent: IFI FÓRUM 1993. November 30. 33. szám POPsaROCK-Lemezböngészde

 MOBY DICK: ATOMTÁMADÁS – Live (EMI-Quint 1993)

            Tomiék azt ígérték, hogy ez más album lesz, mint általában a koncert-anyagok szoktak lenni. Egy-két “más” dolgot tényleg fel lehet fedezni, de azért tipikusan élő anyag.

Van közönség énekeltetés a “Kegyetlen évek” és a “Legyél hepi” számokban, s van egy remek dobszóló az új dobostól (Hoffer Péter), aki ezzel bizonyítja, hogy nem érdemtelenül került erre a posztra. Érdekesség a “Moby Dick” c. instrumentális feldolgozás amelynek eredetijét a Led Zeppelin játszotta, s amelyről Tomiék saját bandájukat elkeresztelték. A többi nóta már ismerős: Körhinta, Káosz és zűrzavar, Ilyen ez a század, Ugass kutya, stb… A srácok nem törekedtek arra, hogy egy-az-egyben hozzák azt, amit a stúdióban készítettek, s ezek az eltérések leginkább a szólók terén nyilvánulnak meg. Addig is, míg az új stúdiólemez eljut hozzánk, érdemes meghallgatni ezt az albumot azoknak is, akik kivülről fújják a dalokat.

                                                                                              SCHERVENKA ENDRE