TransylMania: Legyen úgy mint régen volt – lemezbemutató, Barót Művelődési Ház

megjelent: Rockpolis / RM Média

TransylMania: Legyen úgy mint régen volt – lemezbemutató, Barót Művelődési Ház

             Az Úr 2004-ik esztendejének, március havának 14-ik napján tartatott a baróti TransylMania első albumának bemutatója a fentebb nevezett helyszínen. Azt hiszem a csapatot nem kell különösebben bemutatnom, hisz rajtam kívül már mások is írtak róluk.

Mit lehet elmondani még a TransylManiáról, azok után, hogy még most is, amikor ezeket a sorokat írom, a vasárnap esti koncertjük hatása alatt vagyok, legfőképp az új énekeslány, Manyi, kristálytisztán zengő hangja nem megy ki a hallójárataimból. Egész este azon törtem a fejem, hogy hol „bujkált” ez a tehetséges lány, akinek a hangja a tiszta hegyi patakok csobogását idézte fel bennem, amely hang hol felkorbácsolta az ember érzéseit, hol meg elringatott, ahogy egy anya ringatja gyermekét. Most, ahogy hallgatom a CD-t megkockáztatok egy olyan kijelentést, hogy élőben még jobb volt Manyi mint a stúdióban. Persze a csapat többi tagja is maximálisan ott volt, de nem negatívumként írom, Manyi hangjának fényében egyéb minden csak halványabban csillogott. Említésre méltó még Tókos Melinda vendég szereplése, aki a TransylMania előtt röpke félórában egy szál gitárral, saját, őszinte gondolatait tolmácsolta, megadva ezzel az alaphangulatot az utána következő etno-rock hangversenyhez.

A TransylMania bizonyított és még bizonyítani fog. A plusz erőt, tőlünk, közönségtől kell megkapják és remélem el is nyerik a publikum bizalmát, hisz olyan őszinték mint a rockzene és olyan tiszták mint a népi muzsika, amelynek atomjai ott vannak mélyen a génjeinkben. További kemény kitartást Erdély hóbortosok és legyen úgy mint régen volt! 

                                                                                                      Schervenka Endre

OSSIAN: HANGERŐMŰ

Ez jelent meg:  Krónika 2003 december 29 Zenebona-a pop/rock világ krónikája 

Lemezmustra: Az Ossian hangerőműve

Sokan vannak akik azt mondják, hogy Paksi Endre egyfolytában a nagybetűs “rocker dumákkal” jön elő az évente megjelenő új Ossian albumokon. Nos, van egy ismerősöm aki egyáltalán nem nevezhető rockernek, mégis bejött neki az Árnyékból a fénybe album szövegestől, zenéstől… Bevallom, hogy a Fémzene címe és néhány dalának szövege kissé elsápasztott annak idején, de a Titkos ünneptől errefelé az Ossian visszatért az “emberi dolgokhoz”. Ezért van az, hogy a fent említett ismerősömnek egyik kedvenc albuma lett a 2002-es Ossian. A 2003-as Hangerőmű szövegvilága is nagyon emberi lett. Persze vannak ismerős gondolatok, csak más formában, de az vesse Endrére az első követ aki annyi küzdelmes év után is ilyen magas színvonalat tud biztosítani, mint amilyen a legutóbbi Ossian albumon is hallható. A lemez negatívuma, hogy Endre nem hagyja eléggé érvényesülni Ricsit és Attust a zeneszerzés terén, mivel egy-két zenei rész ismerősnek tűnik. A 2003-as Nyitány után máris robban a címadó középtempós Hangerőmű.

Majd jön a judasos sikollyal indító Desdemona, amelynek a klipje is helyet kapott a CD-n. Az egyik kedvencem az albumról a Bilincs vagy ékszer, zseniális hangszerelését tetézi a refrén előtt belemorduló basszus. A könyv amolyan Ossian speed, apokaliptikus vízióval á lá Pokoli hajsza 2020. Egy másik kedvenc a Társ a bajban, amely a Fémzene: Egyek vagyunk és Mindörökre testvére, leheletnyi blues ízzel. Még egy nap, Visszaszámlálás, A szívem szabad tipikus Ossian himnuszok. Az én Szentföldemben Paksi elmondja/elénekli, mit gondol ő Magyarországról, a szétszóródott magyarokról. A Várnak rád lírai nyitó témája és lassú/húzós énekkel való indítása után egy csodálatos Ossian sláger bontakozik ki, gyönyörű szólóval és “szőrszálállító” kórussal. Az utca szava szókimondó, de nem trágár, rock’n’roll Ossian módra. Az albumot a Csendesen című akusztikus bónusz dal zárja, kellemesen elringatva a hallgatót. Mint ahogy Attus is mondta a Duna TV Klipsz műsorban, az Ossian zenéje ma már sokkal inkább heavy metal elemekkel tűzdelt rockzene, mint tiszta HM mint Endre megjegyezte, hogy a Hangerőmű is nagyon “emberi” lett.

            Itt van tehát a 2003-as Ossian, szeresd vagy gyűlöld, de egy biztos: ők mindig minőségi albumokkal rukkolnak elő.

Schervenka Endre

OSSIAN: HANGERŐMŰ

(Hammer Records - Paranoid Records /Erdély/)

             Sokan vannak akik azt mondják, hogy Paksi Endre egyfolytában a nagybetűs “rocker dumákkal” jön elő az évente megjelenő új Ossian albumokon. Nos, van egy ismerősöm aki még 1%-ig sem rocker és neki totálisan bejött az Árnyékból a fénybe album szövegestől, zenéstől… Bevallom, hogy a Fémzene mint album cím és az ott felbukkanó néhány dal szövege egy kicsit engem elsápasztott annak idején, de a Titkos ünneptől errefelé az Ossian bizony visszatért az “emberi dolgokhoz”. Ezért van az, hogy a fent említett ismerősömnek egyik kedvenc albuma lett a 2002-es Ossian. A 2003-as Hangerőmű szövegvilága is nagyon emberi lett. Persze vannak ismerős gondolatok, csak más formában, de az vesse Endrére az első követ aki annyi küzdelmes év után is ilyen minőséget és ilyen magas színvonalon tud biztosítani, mint amilyen a legutóbbi Ossian albumon is hallható. Amit negatívumként jegyeznék meg ezzel az albummal kapcsolatosan, az az, hogy Endre több teret kellene adjon Ricsinek és Attusnak a zeneszerzés terén, mivel egy-két zenei rész ismerősként köszön.

            A 2003-as Nyitány után máris robban a címadó középtempós Hangerőmű. Majd jön a judas-os sikollyal indító Desdemona, amelynek klipje is helyet kapott a CD-n. Az egyik kedvencem az albumról a Bilincs vagy ékszer, amely fantasztikus hangszerelését még tetézi a refrén előtt belemorduló basszus. A könyv egy amolyan Ossian speed, apokaliptikus vízióval á lá Pokoli hajsza 2020. Egy másik kedvenc a Társ a bajban, amely szövegileg a Fémzenés Egyek vagyunk és Mindörökre testvére, leheletnyi blues ízzel. Még egy nap, Visszaszámlálás, A szívem szabad tipikus Ossian himnuszok. Az én Szentföldemben Paksi elmondja/elénekli, hogy mit is gondol Magyarországról, a szétszóródott magyarokról. A Várnak rád lírai nyitó témája és lassú/húzós énekkel indítása után egy csodálatos Ossian sláger bontakozik ki, gyönyörű szólóval és “szőrszálállító” kórussal. Az utca szava egy nagyon szókimondós, de nem trágár, rock’n’roll Ossian módra. Az albumot a Csendesen című akusztikus bónusz dal zárja, kellemesen elringatva a hallgatót. Mint ahogy Attus is mondta a Duna TV Klipsz műsorban, az Ossian zenéje ma már sokkal inkább heavy metal elemekkel tűzdelt rockzene, mint tiszta HM és Endre is megjegyezte, hogy a Hangerőmű is nagyon “emberi” lett.

            Itt van tehát a 2003-as Ossian, szeresd vagy gyűlöld, de egy biztos Ők mindig minőségi albumokat raknak le arra a bizonyos asztalra.

S.R.E.

 

 

Három nap a magyar rockzene jegyében: II. Székelyföldi Rockmaraton

megjelent: HammerWorld 2003/9 (szeptember)

Három nap a magyar rockzene jegyében:

II. Székelyföldi Rockmaraton

            Július 11-13 között másodjára sikerült ég alá hozni a “mi” kis Rockmaratonunkat a Székelyudvarhely melletti Szejkefürdőn.

            Pénteken, 11-én a Robajnak lett volna tiszte megnyitni a háromnapos rock hepajt, de mivel nem jelentek meg, így ez a feladat a marosvásárhelyi Gedeonra hárult, akik tankcsapdás, aurórás punk’n’rolljukkal csalogatták a színpad közelébe a rockereket. A szekszárdi Sündörgés – saját maguk tömegoszlató metálként aposztrofálják zenéjüket - US power-, thrash metaljára nem igazán voltam ráhangolódva, így inkább rég nem látott barátokkal cseverésztünk, fél szemünk és fél fülünk vetve csak a színpadra. A szintén szekszárdi Gázló és az Ólommadarak magas színvonalon tálalta a Judas Priest, Deep Purple, Led Zeppelin néhány klasszikusát. Az ugyancsak szekszárdi Queen emlékzenekar a Királynő szellemét idézte több-kevesebb hitelességgel a Szejke völgyébe. Majd jöttek a soproni ászok, vagyis a Moby Dick legénysége vette birtokába a színpadot.Tomiék kihangsúlyozták, hogy ők Erdélybe mindig haza jönnek és nem külföldre, mint egyes honfitársaik. A klasszikus felállásban megjelenő Dick egy óriási best of programot hozott nekünk, sőt a készülő új albumról is elnyomtak egy dalt, amelynek címe Mennyből az angyal, amely zeneileg a Kegyetlen évek, Indul a boksz világába helyezhető. Egy másik meglepetés, pedig a Babilon című nótában köszöntött ránk, amikor is Tomi a második refrénnél Babilon helyett Kolozsvár nevét üvöltötte a mikrofonba… A Fehér Bálna erdélyi közönsége most is hálásan fogadta Smiciéket és nemcsak azért mert ők az egyik olyan magyarországi  metal fogat amely már vagy ötödszörre lépett Erdély szépséges földjére, hanem mert a társadalom-, hatalomkritikus szövegeik nálunk kétszer olyan súllyal bírnak mint Magyarországon. Mivel a szekszárdi Electric Soul hiányzót jelentett ezért ismét a Sündörgés vette birtokba a színpadot. Ezen a késői órán (éjfél körül) már annyira fárasztó volt a csapat, hogy enyhe fejfájással küszködve a marosvásárhelyi After Midnight első félórája után kénytelen voltam távozni, pedig az Éjfél Után lazább rockzenéjét szívesen hallgattam volna végig. Ezenkívül az általuk játszott Sting, Dire Straits, P.Mobil, Status Quo feldolgozások is jó lazulást nyújtanak a sok(k) zúzda után. Kb. mire, a szintén marosvásárhelyi Tornado léphetett a színpadra, addigra az álom ólomsúlyai lenyomták szemhéjaimat.

            Szombaton, 12-én a székelyudvarhelyi Murányi Tóni és zenekara nyitotta a programot, folkos, akusztikus, Cseh Tamás ízekkel fűszerezett zenéjük az idei Rockmaraton egyik különleges színfoltja volt. Meglepetésemre a “marcona” rocker sereg pozitívan viszonyult Tónihoz és csapatához. A szintén székelyudvarhelyi Orpheusz blues-os, folkos zenéjét nagyon megdobta Orbán Ferenc (a megboldogult Forgotten énekes-gitárosa) hegedű játéka, aki erre az alkalomra lett leigazolva Simáék csapatába. Remélem, hogy még lépnek közönség elé ebben a felállásban. A kolozsvári CASH saját szerzeményeivel és Fight, Judas Priest, Deep Purple dalokkal nagyon beindította a tömeget. A Balance műsorára nem igazán tudtam figyelni egyéb elfoglaltságaim miatt, de a tábor különböző helyszíneiről bele-bele hallgatva megállapíthattam, hogy a fiúk nagyon ott vannak a szeren a funkys alapú rockzenéjükkel és a feldolgozásokhoz is kellő alázattal nyúlnak. A kissé megkésett Fürgerókalábak rövid, de annál intenzívebb programjával kellőképpen bemelegítette az egyre gyarapodó rockerek hadát, akik Kalapács Józsi miatt kezdtek közeledni a színpad előtti zúzdába. A Kalapács zenekar ismét egy sikeres koncertet adott. Műsorának gerincét régi Pokolgép és Omen dalok alkották, de az Ösztön című Kalapács albumról is elhangzott vagy öt szerzemény. Még így utólag is, az embernek a hideg futkos a hátán ahogy az emlékezés filmkockái visszapörögnek és felidéződik az egy emberként letérdepelő tömeg látványa a Bon Scott emlékére című dalnál, vagy a pár perccel éjfél előtt felcsendülő Éjféli harang eufóriát kiváltó hatása a közönségen. Nehéz dolga volt a Cross Bornsnak Kalapács után, de első erdélyi fellépésükkel bebizonyították, hogy ott a helyük az erdélyi rockerek szívében, a Pokolgép, Ossian, Moby Dick, Kalapács, Nevergreen mellett. Habár szövegviláguk nem annyira direkt, de üzenete egyértelmű: barátsággal, összetartással legyőzhető a Gonosz. A Prosectura zenei és szövegvilága nem igazán az én stílusom, a Lay Off-hoz pedig már volt párszor szerencsém, így inkább a nyugovóra térést választottam, hogy a harmadnapi futam start vonalához kellő erővel állhassak.

            A sepsiszentgyörgyi Trendfuckers punk’n’metalja ébresztőnek jól megfelelt. A magyarországi Black Leaves első feléről lemaradtam, de az énekesnővel, talpig feketében kiálló csapat szimpatikusnak tűnt, néhol az ős Black Sabbath ízét éreztem, aztán meg a holland Gathering neve suhant át az agyamon, ahogy néztem őket az erősödő szélben. Majd jött az egyik hazai kedvencem, a nagykárolyi Psycho Symphony. Őket hallgatni kell és újra és újra hallgatni kell. Eszméletlen ahogy tálalják a jó értelemben vett agyament, komplex zenéjüket. Szerintem a Sweating bullets című Megadeth nótát Dave Mustain-ék sem játsszák jobban élőben, mint ahogy Mogyorós Attiláék tették azon a napon. Remélem, hogy összejön nekik valami lemezszerződés, igazán megérdemlik már. A baróti TransylMania programja első felét Kormorán, Ghymes feldolgozások tették ki, majd jöttek a saját szerzeményeik, amelyek színvonala semmiben sem maradt el a kedvenceikétől. Ha nem értékeket vesztett világban élnénk, akkor nagyon sikeres lehetne a TransylMania. Jó értelembe vett sláger lehetne az általuk megzenésített Reményik Sándor vers, a  Három szín, ha…lásd a fenti okokat. Hogy telik az idő… A kolozsvári Knock Out az idén lesz 10 éves, három albumuk anyagából, a jó fajta KO féle power rock’n’roll-ból kaptunk egy best of-ot. Yogi néhol ironikus (Sörnapok, Meglépett Piroska), néhol bulis (Ahol a motorosok, AC ko DC, Távcsövem, Nagy Árpi), máshol meg komoly (Kolozsvári vándor, Mit hoz a holnap?) szövegei a jelenlegi erdélyi élet kór képei. A marosvásárhelyi Defender soraiban változások történtek. Az új basszusgitárossal és énekessel fellépő csapatnak nem könnyű utolérnie korábbi önmagát. A feldolgik össze válogatásánál jobban oda kellene figyeljenek, hogy műfajilag szorosabban kötődjenek az átvett dalok. Sajnos a programjukat még be sem fejezték, amikor az eső nevű zenekar már nagyon hangolt, így másfél órán keresztül ő játszott a sörsátrakba szorult rockereknek. A Hollywoodoo nem tudta felmelegíteni és közelebb csalni a színpad előtti dagonyába az embereket, pedig pörgős Red Hot Chilli-s zenéjük igazán több elismerést érdemelt volna. Nem úgy mint az Akela primitív, ezen a hajnalon egy gitárral előadott zajongása és akkor még finoman fejeztem ki magam… Vannak olyan erdélyi magyar csapatok amelyek 100-szor jobbak az Akelánál és mégsem kapnak elegendő figyelmet a közönség részéről!! Érdekes, hogy a meghirdetett Mercedes Band hiánya nem tűnt fel a nagyérdeműnek. Vajon miért??

            No, de a lényeg, hogy volt II. Székelyföldi Rockmaraton, a szervezők pedig megígérték a harmadikat is. A közönség a jelekből ítélve értékelte a szervezők fáradtságos munkáját, úgyhogy jövőre veletek ugyanott és mindenki hozzon magával még egy rockert!

                                                                                                                     Schervenka Endre