II. Székelyföldi Rockmaraton 2003. július

Ez jelent meg: Krónika 2003 július 29 Zenebona-a pop/rock világ krónikája

Másodjára rendeztek rockmaratont Szejkefürdőn

Gitártépő metalmánia

            A szervezők értékeléséből és a közönség reakcióból ítélve ezúttal is sikeresnek bizonyult  a Székleyföldi Rockmaraton. A neves magyar rockbandákat felsorakoztató rendezvényt másodszor szervezték meg Szejkefürdőn.

            Másodjára szervezték meg a Székelyföldi Rockmaratont a Székelyudvarhely melletti Szejekfürdőn július 11-13. között. Pénteken, 11-én a marosvásárhelyi Gedeon nyitotta meg a háromnapos rockhepajt. Tankcsapdás, aurórás punk’n’rollal csalogatták a színpad közelébe a rockereket. A Sündörgés még nem tudta megmozgatni a közönséget, ám a Gázló és az Ólommadarak magas színvonalon tálalt Judas Priest-, Deep Purple-, Led Zeppelin-feldolgozásaira már többen elismerően bólogattak. A Queen emlékzenekar a Királynő szellemét idézte több-kevesebb hitelességgel. Amikor este tíz után a Moby Dick legénysége birtokába vette a porondot, már több mint másfél ezer rocker csápolt a színpad előtt. A klasszikus felállásban megjelenő soproni ászok egy óriási best of programot hoztak, sőt a készülő új albumról eljátszották a Mennyből az angyal-t. Nevéhez hűen az After Midnight éjfél után lépett színpadra, hogy blues alapú, hangulatos rockzenéjével jólesően lazítson a korábbi sok(k) “zúzdán”. Az első éjszakát a szintén vásárhelyi Tornado zárta.      

            Szombaton a székelyudvarhelyi Murányi Tóni és zenekara nyitotta a programot. A szintén székelyudvarhelyi Orpheusz blues-os, zenéjét nagyon megdobta Orbán Ferenc hegedű játéka, akit erre az alkalomra leigazoltak Simáék csapatába. A kolozsvári CASH saját szerzeményeivel és Fight-, Judas Priest-, Deep Purple-dalokkal nagyon beindította a tömeget. A Balance műsorából kiderült, hogy a fiúk kiválóak funkys alapú rockzenéjükkel, a kissé megkésett Fürgerókalábak pedig rövid, de annál intenzívebb programjával bemelegítette az egyre gyarapodó rockerek hadát. A Kalapács zenekar ismét hatalmas sikert aratott a régi Pokolgép- és Omen-dalokkal, de az Ösztön albumról is elhangzott vagy öt szerzemény. Ezután nem volt könnyű a progresszív rockot játszó Cross Bornsnak. A második maratoni napot a Prosectura és a Lay Off zárta a megcsappant, főleg fanatikusokból álló közönség előtt. A harmadik napon a sepsiszentgyörgyi Trendfuckers punk’n’metalja ébresztőnek megfelelt. A magyarországi Black Leaves néhol a Black Sabbathra, néhol pedig a Gatheringre emlékeztetett. Őket a nagykárolyi Psycho Symphony követte. A baróti Transylmania koncertjének első felében Kormorán-, Ghymes- feldolgozásokat adott elő, majd jöttek a saját szerzemények. A kolozsvári Knock Out az idén lesz 10 éves, a KO féle power rock’n’roll-ból kaptunk egy best of-ot. A marosvásárhelyi Defender soraiban változás történt, ami vegyes fogadtatásra talált. Az új basszusgitárossal és énekessel fellépő csapatnak nem könnyű utolérnie korábbi önmagát. Az éjfél után fellépő Hollywoodoo nem tudta közelebb csalni a színpad előtti dagonyába az embereket, pedig pörgős Red Hot Chilli-s zenéjük több elismerést érdemelt volna. Ugyanez nem mondható el az Akela primitív, ezen a hajnalon egy gitárral előadott “csörtetéséről”.

            Mindent összevetve ezúttal is sikeres volt a Székelyföldi Rockmaraton, a szervezők pedig megígérték a harmadikat is.                                                          Schervenka Endre

Így írtam meg:

Három nap a magyar rockzene jegyében:

II. Székelyföldi Rockmaraton

Július 11-13. között másodjára sikerült ég alá hozni a “mi” kis Rockmaratonunkat a Székelyudvarhely melletti Szejekfürdőn. Ez a rendezvény bizonyság arra, hogy a rockzene igenis a magyar kultúra része, így ezen belül az erdélyi magyar kultúrában is létjogosultsága van. A szomorú az, ebben az egymás torkának ugró hazai magyar politikában, hogy a fentihez hasonló megmozdulásokat sem a “kuruc”, sem a “labanc” oldal nem igazán támogat, pedig az ifjúságnak van egy olyan része is amely nem kér a tömeghülyítő műanyag sztárocskák üres frázis puffogtatásaiból, inkább valami másra vágyik, valami lázítóra… Vagy ez lenne a baj, “tisztelt” elvtársak?

Pénteken, 11.-én a Robajnak lett volna tiszte megnyitni a háromnapos rock hepajt, de mivel nem jelentek meg, így ez a feladat a marosvásárhelyi Gedeonra hárult, akik tankcsapdás, aurórás punk’n’rolljukkal csalogatták a színpad közelébe a rockereket. A szekszárdi Sündörgés – saját maguk tömegoszlató metalként aposztrofálják zenéjüket - US power-, thrash metaljára nem igazán voltam ráhangolódva, így inkább rég nem látott barátokkal cseverésztünk, fél szemünk és fél fülünk vetve csak a színpadra. A szintén szekszárdi Gázló és az Ólommadarak magas színvonalon tálalta a Judas Priest, Deep Purple, Led Zeppelin néhány klasszikusát. Az ugyancsak szekszárdi Queen emlékzenekar a Királynő szellemét idézte a Szejke völgyébe. Majd jöttek a soproni ászok, vagyis a Moby Dick legénysége vette birtokába a porondot. Tomiék kihangsúlyozták, hogy ők Erdélybe mindig haza jönnek és nem külföldre, mint egyes honfitársaik. A klasszikus felállásban megjelenő Dick egy óriási best of programot hozott nekünk, sőt a készülő új albumról is elnyomtak egy dalt, amelynek címe Mennyből az angyal, amely zeneileg a Kegyetlen évek, Indul a boksz világába helyezhető. Egy másik meglepetés, pedig a Babilon című nótában köszöntött ránk, amikor is Tomi a második refrénnél Babilon helyett Kolozsvár nevét üvöltötte a mikrofonba… Mivel a szekszárdi Electric Soul hiányzót jelentett ezért ismét a Sündörgés vette birtokba a színpadot. Ezen a késői órán (éjfél körül) már annyira fárasztó volt a csapat, hogy enyhe fejfájással küszködve a marosvásárhelyi After Midnight első félórája után kénytelen voltam távozni, pedig az Éjfél Után lazább rockzenéjét szívesen hallgattam volna végig. Ezenkívül az általuk játszott Sting, Dire Straits, P.Mobil, Status Quo feldolgozások is jó lazulást nyújtanak a sok(k) zúzda után. Kb. mire, a szintén marosvásárhelyi Tornado léphetett a színpadra, addigra az álom ólomsúlyai lenyomták szemhéjaimat.

            Szombaton, a székelyudvarhelyi Murányi Tóni és zenekara nyitotta a programot, folkos, akusztikus, Cseh Tamás ízekkel fűszerezett zenéjük az idei Rockmaraton egyik különleges színfoltja volt. Meglepetésemre a “marcona” rocker sereg pozitívan viszonyult Tónihoz és csapatához. A szintén székelyudvarhelyi Orpheusz blues-os, folkos zenéjét nagyon megdobta Orbán Ferenc (a megboldogult Forgotten énekes-gitárosa) hegedű játéka, aki erre az alkalomra lett leigazolva Simáék csapatába. Remélem, hogy még lépnek közönség elé ebben a formátumban. A kolozsvári CASH saját szerzeményeivel és Fight, Judas Priest, Deep Purple dalokkal nagyon beindította a tömeget. A Balance műsorára nem igazán tudtam figyelni egyéb elfoglaltságaim miatt, de a tábor különböző helyszíneiről bele-bele hallgatva megállapíthattam, hogy a fiúk nagyon ott vannak a szeren a funkys alapú rockzenéjükkel és a feldolgozásokhoz is kellő alázattal nyúlnak. A kissé megkésett Fürgerókalábak rövid, de annál intenzívebb programjával kellőképpen bemelegítette az egyre gyarapodó rockerek hadát, akik Kalapács Józsi miatt kezdtek közeledni a színpad előtti zúzdába. A Kalapács zenekar ismét egy sikeres koncertet adott. Műsorának gerincét régi Pokolgép és Omen dalok alkották, de az Ösztön című Kalapács albumról is elhangzott vagy öt szerzemény. Rockerek jó lesz igyekezni beszerezni az Ösztönt, mert hamarosan itt a Totem című új album. Nehéz dolga volt a Cross Bornsnak Kalapács után, de első erdélyi fellépésükkel bebizonyították, hogy ott a helyük az erdélyi rockerek szívében, a Pokolgép, Ossian, Moby Dick, Kalapács, Nevergreen mellett. Habár szövegviláguk nem annyira direkt, de üzenete egyértelmű: barátsággal, összetartással legyőzhető a Gonosz. A Prosectura zenei és szövegvilága nem igazán az én stílusom, a Lay Off-hoz pedig már volt párszor szerencsém, így inkább a nyugovóra térést választottam, hogy a harmadnapi futam start vonalához kellő erővel állhassak.

A sepsiszentgyörgyi Trendfuckers punk’n’metalja ébresztőnek jól megfelelt. A magyarországi Black Leaves első feléről lemaradtam, de az énekesnővel, talpig feketében kiálló csapat szimpatikusnak tűnt, néhol ős Black Sabbath izű zenéjével, máskor meg a holland Gathering neve suhant át az agyamon, ahogy néztem őket az erősödő szélben. Majd jött az egyik hazai kedvencem, a nagykárolyi Psycho Symphony. Őket hallgatni kell és újra és újra hallgatni kell. Remélem, hogy összejön nekik valami lemezszerződés, igazán megérdemlik már. A baróti Transylmania programja első felét Kormorán, Ghymes feldolgozások tették ki, majd jöttek a saját szerzeményeik, amelyek színvonala semmiben sem maradt el a kedvenceikétől. Ha nem értékeket vesztett világban élnénk, akkor nagyon sikeres lehetne a Transylmania. Jó értelembe vett sláger lehetne az általuk megzenésített Reményik Sándor Három szín című verse,  ha …lásd a fenti okokat. Hogy telik az idő… A kolozsvári Knock Out az idén lesz 10 éves, három albumuk anyagából, a jó fajta KO féle power rock’n’roll-ból kaptunk egy best of-ot. A marosvásárhelyi Defender soraiban váltások történtek: basszusgitáros és énekes csere, pedig szerintem a régi arcok jobbak voltak szakmailag. Az éneknél még zsé hangok is becsúsztak. A feldolgik össze válogatásánál jobban oda kellene figyeljenek, hogy műfajilag szorosabban kötődjenek az átvett dalok. Sajnos a programjukat még be sem fejezték, amikor az eső nevű zenekar már nagyon hangolt, így másfél órán keresztül ő játszott a sörsátrakba szorult rockereknek. A Hollywoodoo nem tudta felmelegíteni és közelebb csalni a színpad előtti dagonyába az embereket, pedig pörgős Red Hot Chilli-s zenéjük igazán több elismerést érdemelt volna. Nem úgy mint az Akela primitív, ezen a hajnalon egy gitárral előadott zajongása és akkor még finoman fejeztem ki magam… Vannak olyan hazai magyar csapataink amelyek 100-szor jobbak az Akelánál és mégsem kapnak elegendő figyelmet a közönség részéről!! Érdekes, hogy a meghirdetett Mercedes Band hiánya nem tűnt fel a nagyérdeműnek. Vajon miért??

No, de a lényeg, hogy volt II. Székelyföldi Rockmaraton, a szervezők pedig megígérték a harmadikat is. A közönség a jelekből ítélve értékelte a szervezők fáradtságos munkáját, úgyhogy jövőre veletek ugyanott és mindenki hozzon magával még egy rockert!                Schervenka Endre

 

 

Hazai pályán: TransylMania: rock és népzene

Ez jelent meg: Krónika 2003 február 25 Zenebona-a pop/rock világ krónikája

Hazai pályán: TransylMania: rock és népzene

A TransylMania zenekart tavalyi felbukkanása és székely népi táncosok társaságában el[adott látványos koncertjei nyomán akár a 2002-es év meglepetésének is nevezhetjük. Az etnorockot játszó együttes 2002 júniusában alakult Baróton. Amint Tókos Imrétől, a zenekar gitárosától megtudtuk, a zenekar alapító Cseresznyés Szilamér korábban már basszusgitározott és énekelt a Kheopszban. A tavalyi Barót Napok után csatlakozott hozzá Bogyor Attila és Tókos Imre két gitáros-énekes, Bogyor Gábor billentyűs, Pál Gábor hegedűs, Kátai Jocó dobos, Cseresznyés Emília és Zsigmond Laura vokalisták, valamint Kovács Katalin, Csog Otília, Nagy Csaba és Cseresznyés István népi táncosok. Nemrég bűvült a zenekar egy nagyon tehetséges zenésszel, Ségercz Ferenccel, aki furulyán, tilinkán, töröksípon és bombardon játszik. “A TransylMania tagjai úgy gondolták, hogy Erdélyben szükség van egy olyan zenekarra, amely ötvözi a rock és a magyar népzene elemeit” – számolt be Tókos Imre. Dalaik, feldolgozásaik Erdélyről, annak történelméről szólnak, az együttes célja hagyományaink ápolása, megőrzése.

Jelenlegi repertoárjuk többnyire a Ghymes, a Kormorán és az Egészséges Fejbőr dalainak feldolgozásaiból áll. Egyelőre két saját szerzemény színpadkész, mindkettőt előadták már néhány koncerten. A zenekar gitárosa szerint az eddigi visszajelzések többnyire pozitívak, újnak és érdekesnek tartják produkciójukat.

A TransylMania szilveszteri koncertjét, amelyből részleteket a Duna Tv is közvetített, élőben látta a nagynevű Kormorán együttes is. Tetszett nekik a produkció, úgyhogy elkezdték az erdélyi Kormorán turné szervezését, amelynek a baróti csapat lesz az előzenekara. A TransylMania kizárólag élőben játszik, számukra teljesen idegen a play-back. Eddig két magyarországi és három hazai koncertjük volt, de minden fellépés után újabb meghívást kapnak. Tavaszra négy-öt saját dalt tartalmazó demókazettát ígérnek rajongóiknak, illetve a rádióknak. Legközelebb március 14-én lépnek színpadra szülővárosukban, Baróton.

Schervenka R. Endre

Így írtam meg:

Cél a nemzeti öntudat erősítése

- virtuális interjú a baróti TransylMania zenekarral -

Virtuális, mert interneten keresztül készült az alábbi “beszélgetés”. A modern technika vívmányait az ember a saját szolgálatába kell állítsa, nem szabad annak rabszolgájává válnia, mint  ahogy a zene esett áldozatul a ‘90-es években, ami sajnos napjainkban is érezteti hatását, de szerencsére vannak még olyanok akik megragadnak valamilyen hangszert és azon keresztül, annak segítségével tolmácsolják gondolataikat, érzéseiket. Többek között ilyen a baróti Transylmania nevű zenekar is amely a 2002-es év meglepetése volt. A kérdéseimre Tókos Imre válaszolt. Utólag kaptam a hírt, hogy március 14-én nagyszabású bemutatkozó koncertet adnak szülő városukban, Baróton.

Megkérlek mutasd be a Transylmania nevű zenekart!

A Transylmania együttes 2002 június 27-én alakult Baróton. Természetesen voltak előzmények: Cseresznyés Szilamér , az alapítótag, korábban már játszott a Kheopsz nevű baróti zenekarban, a jelenlegi stílushoz hasonló zenét. A 2002-es Barót Napok után pedig
összeállt a jelenlegi zenekar: Cseresznyés Szilamér - basszusgitár, ének; Bogyor Attila - gitár, ének, vokál; Tókos Imre - gitár, ének, vokál; Bogyor Gábor - billentyű; Pál Gábor - hegedű; Kátai Jocó - dobok; Cseresznyés Emília - vokál; Zsigmond
Laura - ének, vokál; Kovács Katalin, Csog Otília, Nagy Csaba, Cseresznyés István - népi táncosok.Nemrég bővült a zenekar egy nagyon tehetséges zenésszel Ségercz Ferivel, aki furulyákon, tilinkán, töröksípon, és bombardon  is játszik.

Honnan jött az ötlet, hogy etno-rock zenét kezdjetek játszani?

Az előzményekről már részben esett szó. Az alapítótag régi terve volt egy etno-rock zenekar toborozása. Úgy gondoltuk, hogy Erdélyben szükség van egy ilyen stílust játszó, magyar nyelven éneklő zenekarra. Dalaink, feldolgozásaink szűkebb hazánkról, Erdélyről, annak történetéről illetve történelméről szólnak. Jól meghatározott célunk van: hagyományaink ápolása, megőrzése, ezáltal a nemzeti öntudat erősítése. 

Milyen arányban vannak saját dalaitok illetve feldolgozások a repertoárotokban?

Jelenlegi repertoárunk többnyire Ghymes, Kormorán és Egészséges Fejbőr feldolgozásokból áll. Természetesen saját dalok is vannak. Egyelőre színpadkész kettő, ezeket már néhány koncerten játszottuk is. A jövőben szeretnénk egyre több, már készülő saját alkotással előrukkolni és azokat színpadra vinni. Ezek alapját elsősorban régi népdalok és versek képezik. 

A közönség hogyan fogadja a zenéteket és a színpadi koreográfiát, hisz tájainkon nem egy megszokott dolog, hogy rockzenekarral székely táncosok lépjenek fel?

Az eddigi visszajelzések a közönség részéről szinte teljes mértékben pozítivak. Újnak és érdekesnek ítélik meg produkciónkat. Néhány szakértő, zenésztárs pedig szakmailag is méltatta, tehát minden okunk meglehet a bizakodásra. A szilveszteri koncertünket, amelyből részleteket a Duna tv is közvetített, élőben látta a nagynevű Kormorán együttes is (a
Duna tv budapesti stúdiójában voltak, ahol ők is játszottak pár dalt) Megtetszett nekik a produkciónk és  jelen pillanatban szervezés alatt van egy erdélyi Kormorán turné ahová minket kértek fel az előzenekari tisztség betöltésére.
Gyakoriak-e az élő fellépések, hol koncerteztetek eddigi pályafutásotok alatt?

Mi kizárólag csak élőben játszunk, idegen számunkra a play-back. Még nagyon fiatal a zenekar, tehát még nem számolhatunk be számos fellépésről. Eddig két magyarországi és három „hazai” koncertünk volt. Még kevesen ismernek, de reméljük, hogy a jövőben egyre több helyre eljutunk. Számunkra az is nagyon biztató, hogy minden fellépés után
újabb meghívást kapunk.
Saját dalokat tartalmazó hanghordozót készültök-e kiadni a közeljövőben?

Ilyen visszajelzések után természetesen szeretnénk lemezzel is jelentkezni. Minden fellépésünk után megkérdezik tőlünk, hogy hol vásárolható meg a lemezünk. Konkrét választ egyenlőre nem tudunk adni, de reméljük, hogy tavaszra sikerül rögzíteni egy négy-öt saját dalt tartalmazó demót.

 Kérdezett: Schervenka R. Endre

 

I. Székelyföldi Rockmaraton 2002. aug. 21-24.

megjelent: Krónika 2002. valamikor szeptember folyamán
Mivel ez a beszámoló kooprodukcióban készült Zilahi Csabával, így jelenleg nekem nincs bepötyögött verzióm.
Az újságoldal szkennjét beteszem ide. Nem tudom mennyire olvasható? Ha valaki végig akarja böngészni, akkor írjon egy e-mailt ide media.rm3/kukac/gmail.com és elküldöm neki a 300 dpi-s szkennelt változatot.

Ha jól emlékszem, akkor nem jelent meg sehol...

ANGELUS: TÜNDÉREK FÉMBEN

Az Angelus egy budapesti székhelyű, öt lányból álló csapat. A jelenlegi felállás 2001 augusztusára alakult ki, amikorra a két alapító tag –Tóth Cecília basszusgitár és Varga Anita gitár-ének- mellé hosszas keresgélés után megérkezett Mentsik Anita dobos, Windhager Eszter gitáros és Bakos Brigitta énekes.

            Ami a zenéjüket illeti, a Metal Hammer szerint: “elég nehéz kategorizálni, akad benne heavy, dark, doom és némi black metal is, mindenesetre nem vidám, az biztos.” A zenekar 2002 februárjában rögzítette első demóját, amit elsősorban promóciós célokra használnak. Az anyag Maeror Camenarum cím alatt fut, ami magyarul annyit jelent: A Caménák gyásza. “A Caménák az ősi római kultúra forrástündérei, forrásnimfái voltak, akik az emberi cselekvés normáit közvetítették.”

            A demo 3 dalt + intro tartalmaz. A nagyon szépen becsomagolt írott CD (értsd borító grafika, szitázott korong, művészi fotók) kellemes benyomást tesz az ember fiára, aki feldobott hangulatban fog neki meghallgatni a muzsikát és már-már észre sem akarja venni, hogy a szólók és a szövegek terén még van mit csiszolnia a csapatnak. Ez utóbbiak egyrészt az elkorcsosult emberi viszonyokat kritizálják, másrészt egyfajta misztikus-gótikus-darkos keretbe ágyazva tolmácsolják a lányok saját érzéseiket. A zenéjükben, mint ahogy elébb is említettem, a metal zene több fajtája elegyedik, csak megerősíteni tudom Uzseka Norbi demo kritikáját, ami a Hammer 2002/7-8-as számában jelent meg.

            A kis műanyag korongból érződik a csapat elkötelezettsége és az, hogy ennél több van még az angelusokban. Aki meglátogatja a www.angelus.hu weboldalt, az láthatja, hogy nem valami divatos cicababák hódolnak be holmi divathullámnak, hanem öntudatos nők keményen dolgoznak, hogy álmaikat/céljaikat megvalósítsák egy olyan területen, amit inkább a férfiak uralnak, hisz havonta több koncertet adnak mint bármelyik itthoni (erdélyi) magyar rock banda.

            Lányok én szorítok nektek!

           SchEndre