“Most csöveseket használunk…” - beszélgetés Lukács Lászlóval, a Tankcsapda énekes-basszusgitárosával

megjelent: ÚJ IDŐ 2002 Zenebona 

“Most csöveseket használunk…”

- beszélgetés Lukács Lászlóval, a Tankcsapda énekes-basszusgitárosával -

Az április 20-ai Total Hard in Transylvania marosvásárhelyi állomásán, a Sportcsarnok egyik öltözőjében fogadott 3-4 firkászt és kb. ugyanennyi rádióst a Tankcsapda frontembere, Lukács László. Az ott elhangzottakból szemezgettem egy "tankra" valót.

- Tavaly nyáron játszottatok utoljára Erdélyben, a Székelyudvarhely melletti Szejke fürdőn. Dióhéjban foglald össze, hogy mi történt azóta az együttessel.

L.L: Az elmúlt egy évben elég sok fellépésünk volt. Idén februárban újra kiadásra került a '89-es Baj van című demónk, tavasszal pedig a tavalyi lemezünk, az Agyarország - az együttes életében először - az Arany Zsiráf díj modern rock kategóriájának a győztese lett.

- A tavalyi szejkei Diáktalálkozó közönsége mennyire volt más és egyáltalán az erdélyi közönség mennyire más mint a magyarországi törzsközönségetek?

L.L: A tavaly nyári fesztivál közönsége roppant lelkes volt. Tegnap este pl. a sepsiszentgyörgyi közönség közel sem volt olyan lelkes. Nem voltak rosszak, mert énekeltek, táncoltak, szerették a zenekart... Nyilvánvalóan ehhez hozzájárult az is, hogy Szentgyörgyön még kóla sem volt, nemhogy sör, ami spanolhatta volna a közönséget...

- Szó volt a mainstreamről, a klipekről, hogy ezek a dolgok mennyire eltudnak  "csábítani" egy rockzenekart. Szerinted nem jelent az problémát, hogy sokan vannak akik csak a klipes dalaitokat ismerik, holott vannak még más nagyszerű nótáitok?

L.L: Lehet, hogy a lemez többi dalát nem is ismeri, csak egyszerűen kíváncsi volt és eljött megnézni a koncertet. Mi nem teszünk különbséget olyan rajongók között akik csak a klip slágereket ismerik, meg azok között akik kemény fanatikusak és az összes szöveget ismerik elölről-hátulról, oda-vissza. Nekünk mindenki közönség, mindenkinek ugyanolyan lelkesedéssel játszunk.

- Egyszer Tanktrapp név alatt kiadtatok egy Cause for sale című anyagot angol és spanyol nyelvre fordított Tankcsapda dalokkal.Mennyire próbáltok kitörni Magyarországról?

L.L: Annak a lemeznek konkrét folytatása nem lesz. Az akkor egy kísérlet volt, demónak szántuk, amivel igyekeztük promoválni magunkat külföldön, azokon a helyeken ahol a magyar nyelvet nem értik. Nyilvánvalóan fogunk még angol nyelvű felvételeket készíteni és az is biztos, hogy jobbak lesznek mint a Cause for sale-n hallható felvételek.

- Szerinted egy magyar együttesnek milyen esélye van a nyugati piacon?

L.L: Ha komoly áttörésre, gondolsz akkor semmilyen...

- Mikorra várható új lemez?

L.L: Egyelőre most ott tartunk, hogy turnézunk, ami az augusztus eleji Diákszigeti fellépésünkkel ér véget. Utána tartunk egy kisebb szünetet. Az Agyarország lemez óta nagyon sok dal készült fejben, gitáron, kazettán, tehát van egy rakás téma. Csak amikor turnézunk akkor nem szerencsés összekeverni az új dalok összerakását ezzel a tevékenységgel. Én azt mondom, hogy jövő ősszel lesz legkésőbb új lemez.

- Takáts Tamás egyszer azt mondta, hogy szerinte a két legjobb magyar dalszövegíró Lovasi András (Kispál és a Borz) a "világvége hangulattal", a másik pedig Lukács Laci a "csöves romantikával"...

L.L: Végül is régebb használtunk tranzisztorost, de most csöveseket használunk....

(Itt, a jelenlévő sajtósokból és a Tankcsapda stábból orkán szerűen tört ki a röhögés)

Lejegyezte: SchEndre            

 

Total Hard in Transylvania - Sepsiszentgyörgy/Marosvásárhely

megjelent: ÚJ IDŐ 2002 Zenebona

Total Hard in Transylvania

- Sepsiszentgyörgy/Marosvásárhely -

 Az erdélyi rockerek zsebét alaposan megviselte április első két hete, hisz a bolondos hónap első hétvégéjén a rock katonái újra nyergeltek az Ossián és a Nevergreen parancsára, aztán 19-én és 20-án a keresztes vitézek tankra szálltak a Moby Dick és Tankcsapda hívó szavára. Ez utóbbi két csapat egy rövidebb hadjáratot is folytatott a marosvásárhelyi Defender társaságában, amely portya a Total Hard in Transylvania név alatt futott.

Szerintem a sepsiszentgyörgyi  állomás azt az alcímet is kaphatta volna, hogy: "Ha zajt akartok akkor kaptok" mivel a nagy zaj masszán kívül egyéb nem nagyon hallatszott, csupán a Moby Dick programja alatt szólt a cucc úgy-ahogy, de még ez sem súrolta az élvezhetőség alsó határát sem.

Április 20-a Marosvásárhely: a Defender hazai pályán lévén, a saját power metal zenéjükért már nagyobb ovációt kapott mint előző este. A Poison (Alice Cooper), Enter sandman (Metallica), Jump (Van Halen), Highway star (Deep Purple) feldolgozások mindkét helyen ugyanolyan kitörő lelkesedést váltottak ki a közönségből. Érdemes figyelni a Defender további tevékenységét.

A Moby Dick 6 év után ismét jött és győzött. Igaz, hogy a doboknál már nem Hoffer "Hofi" Péter ül, hanem a Strong Deformity-s Bertalan, de ő szintén olyan gyilkosan hozza a moby dickes témákat mint elődei. A Fehér Bálna erdélyi közönsége most is hálásan fogadta Smiciéket és nemcsak azért mert ők az egyik olyan magyarországi metal fogat, amely már negyedik turnéját bonyolította le Erdély szépséges tájain, hanem mert a társadalom-, hatalomkritikus szövegeik nálunk kétszer olyan súllyal bírnak mint Magyarországon. A zenekar színpadi munkáján cseppet sem érződött, látszott az utóbbi 3-4 év szünete. Ugyanolyan intenzíven jöttek a nagy "slágerek" (Fejfa helyett, Múló álom, Romlott rendszer, Ilyen ez a század, Good bye, Körhinta, A politikus, Ugass kutya, Keresztes vitéz stb.) mint 6 éve. A hangzás Vásárhelyen sem volt toppon. Itt hadd jegyezzem meg azt, hogy az Ossian/Nevergreen kolozsvári buliját egy székelyudvarhelyi cég hangosította és mérföldekre jobb volt a hangzás mint a Total Hard in Transylvania esetében.

Az előre borítékolt sikere a Tankcsapdának mindkét helyen elmaradt. Csupán csak a klipes nóták váltottak ki a közönségből nagyobb lelkesedést, pedig Lukácsék becsülettel nyomták a "mocskos" r'n'r-jukat. Ebből talán az látszik, hogy az ifjabb rock generáció már  felületesebben hallgat zenét, sokkal jobban manipulálható a TV-k és kereskedelmi rádiók által. Vagy talán az erdélyi rockerek kissé konzervatív hozzá állása a dolgok menetéhez, nem hozta el a kívánt sikert? No, meg hol voltak a rockesteken Tankcsapda dalokat követelő "rajongók"? De szerintem a rossz hangzás is hozzájárult a kisebb sikerhez, mert Vásárhelyen sem szólt, még csak "domb" minőségben sem, a 10 tonnás kamiont megtöltő cucc.

A jövőben pedig a koncertek sűrűségére is oda kell figyelni, hisz az ennyire egymás után szervezett bulikat az erdélyi közönség anyagilag nem nagyon bírja.

                 SchEndre

 

Keresztes hadjárat Erdélyben - interjú Schmiedl Tamással

megjelent: ÚJ IDŐ 2002 Zenebona

Keresztes hadjárat Erdélyben
- interjú Schmiedl Tamással -

A Moby Dick énekes-gitárosát a marosvásárhelyi koncert előtt "szorítottuk", hárman-négyen sarokba. A kérdések záporoztak, Smici pedig állta a sarat... - Miért volt ez a 3-4 éves szünet a Moby Dick életében?

- Az az igazság, hogy belefáradtunk akkoriban, sok éven keresztül jelentettük meg a lemezeket, rengeteget koncerteztünk. Abban az időben a magánéleti dolgok mindenkit annyira elvittek a zenekartól, hogy nem igazán volt kellő idő, amit a csapatra tudtunk volna fordítani, ezért az együttes ügyei sem mentek úgy ahogy kellett volna. Így úgy döntöttünk, hogy szüneteltetjük a zenekart, minthogy a Moby Dick nevet kockára tegyük azzal, hogy kevésbé színvonalas produkciókkal állunk elő.
- Új dalok vannak születőben? Melyik album irányvonalát viszitek tovább egy esetleges új lemez megírásánál?
- Vannak ötletek, de most a zenekar készülő, kiváró állásponton van. Most sikerült úgy összekoordinálni a zenekari tagokat, hogy belevágtunk az erdélyi koncertekbe. Otthon is lesznek koncertek, május 11-én a PeCsában egy kiemelt nagy koncert és valószínűleg a magyarországi nyári fesztiválokon is szerepelni fogunk. Hogyha ez kellő töltetet ad a zenekarnak a folytatáshoz, tehát ezek sikeresen lezajlanak, akkor lesz folytatás. Valami olyasmit akarunk csinálni ami megfelelően megőrzi azokat a hagyományokat, amiktől igazából a Moby Dick Moby Dick lett. A szövegeink maradnak a társadalomkritikus, politizáló vonalon. A thrashes vonalat próbáljuk tovább vinni, természetesen egy kicsit modernebb hangzással, lehangolt gitárokkal. Idén biztos, hogy nem lesz új lemez. Jelen pillanatban mindenki szeretné, de nem akarunk minden áron. Most egyelőre azért jött össze a zenekar, hogy megcsináljuk elsősorban az erdélyi koncerteket és az otthoni koncerteket, a lemez jelen pillanatban másodlagos kérdés. Én személy szerint baromira szeretnék, rengeteg dal ötletem is van.
- Most már mindenki tudja, hogy a magyar metál triumvirátusnak az egyik tagja vagytok, a Pokolgép és az Ossian mellett. A 80-as évek végét és a 90-es évek elejét, amely aranykorszaknak volt titulálható a metál zenében, te hogyan láttad akkor?
- Azok gyönyörű évek voltak. A Pokolgép és az Ossian a 80-as évek közepén, végén élték igazán a fénykorukat. Akkor már a Moby Dick is létezett és mi otthoni környezetben, Győr-Sopronban, nagyon népszerű csapat voltunk. Lemezkiadási próbálkozásaink is voltak, csak akkor egy lemezkiadó volt, az MHV, aki az album kiadásunkat elutasította, hogy még nem találja elég piacorientáltnak a zenekart. Igazából nekünk akkor nyíltak meg a lehetőségeink, amikor '89-ben, Nagy Feró segítségével a legelső magánkiadóhoz, a Protonhoz, sikerült bejutnunk. Ott is jelent meg az első albumunk, amely óriási sikert aratott. Tehát itt volt az, hogy az MHV mennyire nem látta át, vagy nem akarta átlátni azt, hogy itt valóban piacképes zenekarról van szó.
- Minden olyan együttes, aki új lemezt ad ki és azt turnéztatja nagyon dicséri az új albumát, hogy most ez a legjobb, ez a legmodernebb stb... De mivel ti nem ez az eset vagytok, számodra melyik a legkedvesebb Moby Dick album?
- A Kegyetlen évek és az Indul a box.
- Mivel negyedszer vagytok erdélyi turnén, van-e különbség az itteni illetve a magyarországi közönség reakciója között?
- Az erdélyi közönség mindig lelkes volt, ebben aztán kivetnivalót nem lehet találni. Tulajdonképpen a magyarországi közönség is nagyon lelkes. A rock rajongók nagyon hálásak és nagyon kitartóak. Mivel ide ritkábban jutnak el zenekarok, ez mindig plusz töltetet ad a koncertek hangulatának, ebből a szempontból talán lelkesebb az erdélyi közönség.
- A sepsiszentgyörgyi koncerten érződött és látszott is, hogy a több évi szünet sem tudta berozsdásítani a Moby Dicket. Hogyan jellemeznéd a 4 év szünet utáni első bulitokat?
- A közönség frenetikusan fogadta a zenekart. Én nagyon bíztam abban, hogy a bulival nem lesz probléma ilyen szempontból, de azért nem számítottam ilyen kirobbanó sikerre. Engem meglepett ez a fogadtatás. A koncerttel meg voltam elégedve a zenekar részéről is, azért voltak bizonyos szempontból fenntartások, félelmek, hogy ilyen hosszú kihagyás után milyen produkciót tudunk nyújtani, de magunkat is és mindenkit sikerült meggyőznünk arról, hogy itt nincs semmilyen jellegű gond a csapattal. Azt hozzá kell tennem, hogy nagyon becsülettel felkészültünk és a felkészülés még a továbbiakban is folyik...

Lejegyezte: SchEndre

 

Kolozsvárock - A rock katonái újra nyeregben

2002. április 

Ez a beszámoló sehol sem jelent meg. Mivel akkoriban, ha jól rémlik, még nem volt számítógépem, egy számomra kedves személyt (azóta is) kértem meg a kézírásom "digitalizálására", aki ezt a fájl nevet adta ennek az agymenésnek: "Endrekolozsvarihetvegeje"  :).

Kolozsvárock - A rock katonái újra nyeregben

Április 6-án a fémzene oltárán áldozhattak mindazok akik elzarándokoltak a kolozsvári Sportcsarnokba.

A fémmise megkezdésének a tisztelete a székelyudvarhelyi Hard Laws-ra hárult. Amíg ők buzdították a tömeget addig én, több firkász kollégámmal az Ossián és a Nevergreen együtteseket interjúvoltuk, így csak a marosvásárhelyi Defender műsorának a második felére értem az arénába, akik a programjuk ezen részén feldolgozásokkal fűtötték a nagyérdeműt. Megbocsátassék nekem, de egy együttes feldolgozásokkal engem nem tud meghatni, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy így nem lehet hallani a zenészek kreativitását, egyéniségét, mondanivalóját mely dolgok ugyebár a minőségi rockzene jellemzői.

            A kolozsvári Voices of Silence ezeket a dolgokat biztosan tudja, mivel progresszív power metáljuk már régebb elismerésre késztetett. Mire viszont figyelniük kell az élő fellépéskor az az ének. Igaz, hogy ők is játszanak feldolgozásokat, de a Metallica Until it sleeps-je és az Abba Money, money-ja mellett a saját szerzeményeik többségben vannak. Na de a Defendernek sem lehet oka panaszra a fenti megjegyzésem miatt, mivel több ismerősöm elmondása szerint a saját dalaik nagyon is a helyükön voltak.

            A Nevergreenék is nyomnak feldolgozásokat, igaz mindössze hármat, de azok teljesen más műfajból vannak a csapat zenei világához igazítva. Mit mondjak? Óriási  élmény volt élőben hallani a Nevergreen sötét romantikával átitatott “örökzöldjeit”. Az összes kedvenc Sohazöld dal ott volt: Requiem, A szerelmed vágya vér, Ámok, Én, az árnyék, stb…. Nem maradhatott el a gótikus metal ős-gyökerének számító Ó, Fortuna- Carl Orff Carmina Burana-jának egyik részlete. A Nevergreen meglepetéssel is szolgált: az új albumról, az Ezer világ őréről is eljátszottak három dalt, de a legnagyobb meglepetést talán a Depeche Mode Strange love-jának a feldolgozásával okozták. Meglepően sokan ismerik a Nevergreen dalait tájainkon, amely tény Bobiékat is örömmel töltötte el, talán ezért is csendülhetett fel utolsó ráadásként, másodjára is az Ámok. Remélem, hogy még találkozunk Transzilvánia színpadjain ezzel a nagyszerű csapattal, amelynek sikerült meghódítania, a nagyobbrészt Pokolgép-Ossián-Moby Dick-Omen quadrovirátusért rajongó, erdélyi metalosokat.

            Az Ossián újbóli felbukkanását Erdélyben, sok fémszívű 12 év óta várja. Erdély minden sarkából õsszegyűlt “rock katonák” egyből elfogadták az új tagokkal zenélő Paksi Endrét. Látszik és hallatszik is, hogy nagyon együtt van most az Ossián, azt már csak az én "szőrös" szívem mondatja, hogy a régi dalok egy-két szólójánál nekem bizony hiányzott Maróthy Zoli szíve és keze. Két személyes kedvencet is hiányoltam, éspedig: Ki véd meg? (Kelet-Európai rocksztár ballada) és A végzet kapujában című dalokat, de ez legyen az én bajom...  Így is hátborzongató érzés volt látni, ahogy a kezek a terem végében is a magasba lendültek és a kb. 2500 főt számláló tömeg egy acélszívként szenvedélyesen várta az éjféli lányt. A vágóhídra menetelés közben, jobb menekülni a rock’n’roll démon elől. Mivel mindannyian a magunk útját járjuk mire újra megvirrad, arra már mindenki messze jár és jó lenne már, ha egy jó barát jelet adna mert úgysincs menekvés, ezért kell vállalnunk önmagunk.

            “ Elhagynak 100-ak, jönnek 1000-ek

               a rock katonái egyre többen lesznek”

Azon az estén ezek  a sorok igazolták azt  hogy “a rock örök és elpusztíthatatlan” jöhetnek-mehetnek a zenei divatirányzatok, az őszinte rockzenére mindig szükség van.

                                                                                                                                  SchEndre

Kiegyensúlyozott pályán az Ossian - interjú Paksi Endrével

megjelent: Új Idő 2002. valamikor április, május folyamán Mivel ez az interjú kooprodukcióban készült Zilahi Csabával, így jelenleg nekem nincs bepötyögött verzióm.

Az újságoldal szkennjét beteszem ide. Nem tudom mennyire olvasható? Ha valaki végig akarja böngészni, akkor írjon egy e-mailt ide media.rm3/kukac/gmail.com és elküldöm neki a 300 dpi-s szkennelt változatot.

Gyermekvilág-Weöres Sándor versei Orbán Ferenc megzenésítésében

megjelent: ÚJ IDŐ 2002 Zenebona

Lemezbemutató: Gyermekvilág - Weöres Sándor versei Orbán Ferenc megzenésítésében

            Nem egy megszokott dolog, hogy a keményebb zenék felől érkezett gitárosok igazán belevágnának gyermekversek megzenésítésébe. De a székelykeresztúri Forgotten gitáros-énekesét, Orbán Ferit, ismerve ez nem meglepő tőle, mivel 2-3 évig az autentikus népzenét játszó Csalóka együttes cimbalmosa volt.

            Húsz Weöres Sándor vers került felvételre, a következő közreműködök segítségével: Hodgyai Gabriella - ének, Fazakas Katalin - ének, Borsodi Árpád - nagybőgő, Kelemen Zsolt - brácsa, Rózsa Tibor - hegedű és természetesen Orbán Ferenc - gitár, furulya, köcsögdob, ágascsattogó, csettegtető, suttogás.

            A rövidke zenés versek engem hangulatilag a ‘70-es évek végi, ‘80-as évek eleji román televízió magyar adásainak idejébe röpítenek vissza, amikor még Józsa Erikáék készítettek hasonló dolgokat. Ugyanez az érzés kerített hatalmába a december végi kazetta bemutató előadás ideje alatt is. Az agyamon átsuhanó gondolat pedig az volt, hogy lám itt egy új generáció, amely ebben az elsekélyesedő értékek, ál-idolok után rohanó világban képes és mer a széllel szemben…és igazi értékek megőrzésére adja a fejét.

            Orbán Ferenc e kazettát a gyermekeknek ajánlja, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Én azoknak a szülőknek - hogy ajándékozzák meg ezzel a kazettával csemetéiket – akik nem akarják, hogy gyerekeik kamaszkorukra teljesen elhülyüljenek, elbutuljanak az MTV-s,  kereskedelmi rádiós és TV adók gagyi világának hatására.

SchEndre

Az első “merénylet” Erdélyben

megjelent: EURÓPAI IDŐ 2001/22 Zenebona 

Az első “merénylet” Erdélyben

            Kb. 12 éve várom azt a pillanatot, hogy a Pokolgépet – ifjabb korom nagy kedvencét – itthoni színpadon láthassam-hallhassam. Rocktóber 6-a elhozta ezt a nagyon várt momentumot, kb. 1000 emberrel énekelhettem, könnyezhettem végig a jó 2 órás fantasztikus hangulatú bulit. A koncert előtti sajtótájékoztatón sajnálatomra a Pokolgép részéről csak Joe és az új gityós Nagy Dávid jelent meg, Kukovecz Gábor csak a végére ért oda, amikor kezdődött a dedikálás. A tájékoztatón többek között megtudhattuk, hogy a görögországi Balkán Fesztivált megnyerő székelyudvarhelyi Balance új taggal bővült éspedig Molnár Endre Monyó gitárossal. A Gép házatájáról is érkeztek friss információk az új albummal kapcsolatosan, amelyen egy megzenésített József Attila vers is fog szerepelni, olyan régi hangszerek társaságában mint pl. tekerő, furulya, doromb, talán még hegedű is. Szerencsére a koncert után sikerült feltennem néhány kérdést Gábornak. Nagy izgalmamban egy-két dolog kifelejtődött, de remélem, hogy lesz majd következő alkalom is…

SCH: Gábor tartod-e a kapcsolatot a régi Pokolgép tagokkal?

K.G.: Néha napján amikor találkozunk akkor elbeszélgetünk a múltban történt eseményekről. Előfordul, hogy találkozunk egyik-másik régi barátommal, kollégámmal, mondjuk a Pazdera Gyurival, aki azon a környéken lakik amerre én mindennap járok dolgozni (Gábor jelenleg egy általános iskolában zeneoktató - Sch). A többiekkel ritkábban, de ha találkozom velük akkor beszélgetünk természetszerűleg.

SCH: A Metal az ész CD verzióján van egy 1990 című instrumentális szerzemény. Ehhez hasonló dolgokat a jövőben még fogsz-e elkövetni?

K.G.: Attól tartok, hogy nem, hisz ameddig van mondanivalónk addig nem fogok az instrumentális zenének a ködébe burkolózni. Annak idején Francis Schubert is nagyon ügyes dalszerző volt, hisz jól tudjuk, hogy 606 dalt szerzett és ezeknek a daloknak a szövege nagyon okos volt. Én úgy vélem, hogy ezt az utat fogjuk követni, bár attól tartok, hogy 606 dalt nem fogunk írni, de megpróbálunk…

SCH: Terveztek-e egy olyan albumot, amelyre régi Pokolgép “slágereket” újra felvesztek Joe-val?

K.G.: Megjelent egy koncert lemez valamikor 3 hónappal ezelőtt, amely gyakorlatilag régi dalokat is tartalmaz. Megfog jelenni valamikor november mélységében egy új sorlemez és decemberben megjelenik egy lírai dalokat tartalmazó album. Ezen régi számokat is feldolgozunk amelyeket Kalapács Jocó énekelt és majd meghallgatjuk, hogy Rudán Józsi is hogy énekli. Én már tudom, hogy hogyan, szenzációsan, legalább olyan jól mint Kalapács Józsi.

SCH: A tavaly Kalapács Józsi kijött egy ősrégi Pokolgép dalokat tartalmazó albummal. Az album szerintem nem teljes, hiszen még vannak dalok az őskorból, mint pl. A hódító fizetsége amelyből később a Pokolgép dal született; Élő halott; Drága Föld; Kegyetlen asszony ami nem azonos a Vérszívó asszonnyal; Démon, Mennyit érsz?; A jel, ez utóbbi három nem azzal a szöveggel amellyel az első albumra felkerültek…

K.G.: Nézd, Kalapácsnak megjelent az a lemeze, tök mindegy, hogy miért. Azokat a dalokat a régi zenekar tagjai írták. Most itt elkülönül a téma, mert amely dalokat te felsoroltál azokat én írtam. Nem akarok lerágott csontot csinálni a zenekarból, hisz amíg vannak új gondolataim zeneileg, addig nem áll szándékomban régi dalokat feldolgozni és azokat megjelentetni.

SCH: A tavasszal megjelent a Csakazértis angol nyelvű változata, ami mint tudjuk elsősorban nyugati promóciós célokat szolgált. Milyen visszajelzések érkeztek ezzel kapcsolatosan?

K.G.: A promóciós anyagon már túl vagyunk, mert azóta már megjelent egy kisebb eresztés, 10.000 darab hanghordozóról van szó. Az, hogy egy magyar zenekar nem Magyarországon vagy magyar ajkú területen 10.000 hanghordozót elad, mert eladta a kiadó, az nekünk egy óriási dolog. Előrelépés ez ügyben nem várható, maximum annyi, hogyha megjelenik a következő albumunk akkor újra kiadódik ilyen miniatűr példányszámban. Nyilvánvaló dolog, hogy mi nem leszünk megasztárok külföldön vagy nyugaton. Megelégszünk azzal, hogy magyarok vagyunk és Magyarországon vagy magyar ajkú területeken játszunk, épp ezért számottevő betörésre nem is számítunk.

SCH: Milyen lesz az új album, maradtok-e a Csakazértis vonalán?

K.G.: Tovább léptünk a Csakazértis vonalán, most itt lehetne ecsetelni, hogy mennyire koloszális meg korszakalkotó dolog lesz. Ami fontos: az utolsó albumon elhangzott egy magyar népdal (Szent István ének), amelyet itt ma elénekeltünk, innen a környékről való. Úgy éreztük, hogy szükség van arra, hogyha egy albumunk külföldön is megjelenik, akkor valamivel jelezni kellene, hogy mi mások vagyunk és a zenénkben is vannak olyan elemek, amelyek arra engednek következtetni, hogy mi magyarok vagyunk. Az új albumon is lesznek ilyen jelzések – magyaros elemek – amelyeket csak azok tudnak fogni akik kódolták az üzeneteinket. Szerintem marha jól fog szólni az album. Most vagyunk stúdióban, amit idáig felvettünk az sokkal jobban szól mint bármelyik Pokolgép album, a hangzására gondolok. Joe káprázatos formában van, baromian jól énekel. A szövegek nagyon elgondolkodtatóak, több értelmet kap mindenik. Én azt mondom, hogy egy mérföldkő lesz az életemben. Szerezzétek be és hallgassátok. Utána, ha legközelebb találkozunk nagyon kíváncsi lennék a véleményetekre, hisz ez az ami előre viszi és ami esetleg formálhatja is az én zenei gondolataimat.

Lejegyezte: SchEndre

U.i.: Köszönet O.P.-nek mindenért!