Rock’n’roll party Zeteváralján

megjelent: EURÓPAI IDŐ 2001/18 Zenebona

Rock’n’roll party Zeteváralján

            Aki elzarándokolt augusztus 11-én a zeteváraljai motoros találkozóra, az a második napon a rock’n’roll koncertek élménytárába egy újabb fejezetet véshetett be. A fejezet címe: Kiss Forever Band. De akadt hallgatni és látnivaló bőven még azelőtt  is, hogy Maróthy “Space Ace” Zoliék elfoglalták volna a tenyérnyi színpadot. A késő délutáni órákat a Blackbeers ír folk zenével mulatta el, majd sötétedés után jött a székelyudvarhelyi Hard Laws, amely kb. ugyanazt a programot nyomta el, mint a tavaszi HangzavaROCK-on. A szintén udvarhelyi Shadows jobb formáját mutatta mint az előbb említett helyszínen. Kellemes meglepetés volt tőlük a nyitó instrumentális szerzeményük. Utánuk következett a magyarországi Ismerős Arcok, akik dirtys, blues alapú rock’n’rollt nyomnak, egyéni dalszövegekkel fűszerezve. Ami fárasztó volt náluk az a gitáros időnkénti céltalan tekerése.

            Az átszerelési szünetben két éjszakai pillangó kezdetleges sztriptíz tánca vonzotta az embereket a színpad elé. Majd jött a Kiss magyarországi helytartója a Kiss Forever Band. Nem vagyok nagy híve a feldolgozás bandáknak, de ebben az esetben kivételt teszek, mivel itt nem a hazai bandák többségére jellemző amatőrizmusról van szó, hanem halálprofi műsorról. A ruhák, maszkok, a gitárok, a show elemek mind-mind olyanok mint a nagy Kissben. Zeneileg a Kiss Forever Band talán még erősebb is, hisz Maróthy Zoli nagyon képzett gitáros. Míg ő biztos kézzel hozza a szólókat és a ritmusokat addig Váry “Starchild” Marci gitáros és Fűzfa “Pocky Démon” Zoltán bőgős nyugodtan foglalkozhat a show-al és a közönséggel.

            Kétórás műsorukban a Kiss majdnem összes show-eleme helyet kapott: volt tűzfújás, vérköpés; világítós gitár a New York groove c. számban, amelyet Ace Frehley mindig ilyen gityóval ad eőõ. Tobola “Dobola Catman” Csaba a Bethben megmutatta, hogy énekelni is tud, nemcsak dobolni. Talán le sem kell írnom, hogy a legnagyobb őrjöngés az I was made for lovin’ you alatt volt, amely dal az I.Erdélyi Gitártábor nem hivatalos himnuszára is pályázott. A Rock’n’roll all nite utolsó akkordjaival véget ért a hazai rockerek egyik megvalósult álma.

            A buli után megelégedve autóztunk haza, mivel itt Erdély szívében is láthattuk, hallhattuk, hogy milyen  is a hamisítatlan amerikai rock’n’roll show.

            SCH

Motoros találkozón Maróthy Zolival

megjelent: EURÓPAI IDŐ 2001/18 Zenebona 

Motoros találkozón Maróthy Zolival

            Nem könnyű itthon elbeszélgetni egy magyarországi zenésszel, ha egy két soros biztonsági kordonon kell átkönyökölnöd magad, vagy időhiány miatt csak kutyafuttában tudod feltenni az előre kigondolt kérdéseket, lehetőleg megelőzve a rajongók hadjáratát, ezért előfordulhat, hogy egy-két dolog kifelejtődik a beszélgetésből. Aztán meg a zenész kényének-kedvének is ki van téve a magamfajta jámbor lélek. Szerencsére Maróthy Zoli egy nagyon közvetlen, szimpatikus gitáros, így készségesen állt rendelkezésemre, még mielőtt “kipingálta” volna magát a Kiss Forever Band zeteváraljai koncertjére.

- Zoli téged az erdélyi közönség inkább az Ossian, Fahrenheit zenekarokból ismer. Megkérlek röviden mutasd be a KFB-t.

- A KFB már lassan 6 éves zenekar, tehát már azért mi is komoly múlta tekintünk vissza. Amit tudni kell róla, hogy Váry Marci alias Starchild az egyik gitáros, a basszusgitáros Fűzfa “Pocky Démon” Zoltán, a dobos Tobola “Catman” Csaba és én vagyok a másik gitáros. Áprilisban megjelent a Carnival of songs album ami 12 Kiss dalt tartalmaz a mi előadásunkban.

- Ez az album nyugat Európában is terjesztésre került. Milyenek a visszajelzések?

- Egyre több helyre hívnak minket, Németországban már a negyedik turnénk lesz és idén ősszel már egy hónapig leszünk kint folyamatosan, úgyhogy ilyen szempontból mondhatom azt, hogy nagyon jók.

- Van valami visszhangja Amerikában a dolognak?

- Amerikából kaptunk leveleket és megrendelés is van az albumra, sőt egyéb megkeresés is történt, de erről még most nem szívesen beszélnék így előljáróban.

- Mivel rengeteg felé dolgozol: tanítasz a Kőbányai Zene Stúdióban, ott van az anyazenekar a Fahrenheit, gitároztál Révész Sanyinál, Koncz Zsuzsánnál, az Eastnél. A nyári fesztiválok után mi fog prioritást kapni?

- Mivel ősszel kezdődik a suli, elsősorban mint tanárbácsi fogok tündökölni, illetve a Kiss Foreverrel az őszi nagy turnénk amiről az előbb meséltem.

- Vannak már új Fahrenheit dalok?

- Igazából vannak, de mivel éppen kiadói problémák vannak, hiszen az előző lemezünk is szerzői kiadásban jelent meg és a következőt pedig szeretnénk ismét kiadóval megjelentetni és a kiadó még nincs meg, ezért aztán még úgy nem dolgozunk rajtuk. Tehát stúdióban még nem vettük fel, még nincsenek teljesen kész állapotban. Fejben, kézben már megvannak.

- A III. Fahrenheit album megjelenése után volt szó arról, hogy akusztikus lemezt fogtok kiadni. Ez mikorra várható?

- Igen, nagyon jól vagy informálva. Azért nem tudok erre mit mondani, mert hogyha a III. albumunk után egy évre megjelenhetett volna egy ilyen akusztikus lemez annak nagyon örültünk volna, de mivel több mint két éve, hogy megjelent az előző lemezünk, lassan megint időszerű lenne egy új stúdiólemezt megjelentetni. Most pont e között a két dolog között őrlődik a zenekar, hogy érdemes-e most megcsinálni ezt az akusztikust vagy inkább álljunk neki a stúdióalbumnak.

- Nem gondoltatok arra, hogy a Kislány a zongoránál c. dalt, amit pár évvel ezelőtt előadtatok a Friderikusz showban, feltegyétek bónuszként egy albumotokra, esetleg valami maxin jöjjön ki?

- Nem. Egyértelműen nem, hiszen az pusztán Friderikusz Sándornak volt a kérése és az egyetlen alkalomra szólt. Igazából mi csak az ő kérésére vállaltuk el azt a dolgot. Ezzel mi sem azonosulni nem akartunk, egyébként is ez a zenekar házatájától eléggé messze eső dolog volt. Ez egy poén volt egyszeri elhangzásra és aztán többet minket ez nem érdekel.

- Milyen a viszonyotok Paksi Endrével, akivel annak idején megalakítottátok az Ossiant? Fogtok még közösen játszani valaha?

- Hogy mi lesz a jövőben arról olyan nehéz beszélni, hiszen igazából senki sem tudja, hogy mi fog történni. Időnként szoktunk beszélni, nem túl gyakran, hiszen ő is járja az útját, és mi is rengeteget dolgozunk, tehát nincs is nagyon időnk, hogy mostanában ezen gondolkozunk.

- Mi a véleményed a mostani Ossianról?

- Olyan nagyon nem ismerem őket, illetve a tagokat ismerem, hiszen a basszusgitáros srác az én tanítványom volt az előző évben. A zenéjüket nem hallottam, ez lehet, ha furcsán hangzik, de tényleg így van. Borzalmasan sokat dolgozunk és nem is tudom, hogy mikor tudtam egy CD-t meghallgatni otthon. Egyfolytában úton voltunk, dolgoztunk és egyszerűen nincs idő mostanában lazításra, zenehallgatásra. Majd biztos lesz…

- Július első hetében volt az első Erdélyi Gitártábor Kalotaszentkirályon. Jövőre jönnél-e tanítani a táborba? 

- Én annyira jönnék, hogy már jöttem volna, hiszen engem már a tavaly megkerestek. Az idén is hívtak, hogy jöjjek. Aztán csak egyszer szóltak, hogy: „Jaj, de jó lenne, ha jönnél. Jönnél?” Mondom: persze, nagyon szívesen és aztán ennyiben maradtunk és soha többet nem hívott fel senki. Úgyhogy én egyedül nem vállalkoztam volna arra, hogy megkeresem ezt a helyet, nyilvánvalóan most viccelek, de nagyon szívesen jönnék. Jó lenne, hogyha a megkeresés nem odáig terjedne, hogy egyszer felhív valaki, hogy nagyon szeretné, ha jönnék és utána többet nem hívott fel.

- Mit üzensz az erdélyi gitárosoknak, rajongóknak?

- Én mindig azt szoktam üzenni, hogy gyakoroljanak sokat és a másik pedig ami még nagyon fontos, hogy ne veszítse el senki a hitét abban, hogy az élőzene az élőzene marad és lesz még olyan amikor az emberek élvezik azt, hogy valaki beletúr a gitárba.

                                                                                                               Lejegyezte: SchEndre

U.i.: Ami a Gitártábort illeti: a szervezőknek valóban voltak olyan tervei, hogy az egyik legkiválóbb magyar gitároktatót, Maróthy Zoltánt is meghívják Kalotaszentkirályra. Az is igaz, hogy Zolitól már a tavaly és az idén tavasszal is megkérdezték, hogy elvileg elvállalná-e az oktatást és milyen feltételek mellett. Utoljára abban egyeztek meg, hogyha komolyra fordul a „dolog”, még jelentkeznek. A „dolog” valóban komolyra fordult az idén, de sajnos nem annyira, hogy Zolit elhívhassák. Így „csak” az egyik diákja, Monyó tanított a táborban rockgitározást (együtt László Hunorral). Hogyha jövőre az anyagi támogatók nem lesznek annyira szűkmarkúak mint az idén, akkor remélhetőleg Maróthy Zoltán lesz a második Erdélyi Gitártábor rockszakának oktatója. A szervezők nevében: Zilahi Csaba

Ozirisz: A Hangok egymás után szálló dallamán

megjelent: ÚJ IDŐ 2001 Zenebona

Ozirisz: A Hangok egymás után szálló dallamán

            A hard rockot, dallamos metalt játszó kiskunhalasi csapat a ‘80-as évek második felében alakult. A ‘90-es évek első felében két albumuk látott napvilágot: Minden szívdobbanás (’92) és Ködösítés (’94), majd a grunge és a neopunk hullám miatt kissé visszaszorultak a magyar rockéletből.

            A jelenlegi felállás: Fekete Csaba billentyűs, Blackey énekes, Jesző szólógitáros, Gáldeske basszusgitáros, Solyka gitár, A.T. dobok, 1998 végére alakult ki és azóta teljes erővel tudnak dolgozni, aminek meg is van az eredménye a “… mint a jég” című korong képében, amely az idén tavasszal látott napvilágot. Az album 14 dalt tartalmaz, 10 teljesen új szerzemény, 4 pedig bónuszként a régebbi számok közül került felvételre, ezek még billentyű nélkül íródtak, zeneileg is több képet mutatnak hisz bluesos, dirtys, thrashes elemeket is hordoznak magukban. Az új nóták jó kis dallamos hard rock szerzemények, néhol Maidenes vágtákkal, finoman fűszerezve billentyűvel, amely hangszer sok esetben főszerephez is jut, mivel a fő dalszerző Fekete Csaba billentyűs. A dalszövegek a női-férfi kapcsolatokat, a párharcokat, a drog negatív hatásait elevenítik meg, hol kőltõi magasságokban, hol meg profán mélységekben.

    

        Az Ozirisz egyik jellegzetessége az, hogy az irónia és az önirónia is helyet kap nem csak a lemezen, hanem a koncertjein is. Aki látta a Satelit TV csatornán, a Fémforrásban,  leadott 50 percnyi koncertet, tudja miről beszélek. A bónuszdalok előtt egy hang azt mondja, hogy ez a CD sem fogja elkoptatni a kereskedelmi rádiók CD lejátszóját, mire a csapat válaszképp lakodalmas stílusban kezd játszani, majd átcsap hard rockba. A vég című hangjátékban ez a bizonyos hang lelövi az egész együttest…

            Állítólag egy zenekar életképességé a harmadik album dönti el. Szerintem a “…mint a jég” van olyan jó, hogy Blackeyék tovább léphessenek. Én innen a távolból is szurkolok a csapatnak.

SchEndre

Gitártábor Erdélyben, először

megjelent: EURÓPAI IDŐ 2001/15 Zenebona

Gitártábor Erdélyben, először

            Kétségtelen, hogy a XX. században a pop/rock zene minden nép kultúrájába belopta magát, ha másként nem, akkor szubkultúraként. Míg tőlünk nyugatra a rockgitározás tanítása a zeneoktatás szerves részét képezi, addig nálunk a hathúrosok szerelmesei csak klasszikus gitárt tanulhatnak. Július első hetében Kalotaszentkirályon – e hely szelleme még Adyt is megihlette – egy régi álom vált valóra: több műfajban tanulhatott gitározni az a 20 fiatal, aki beiratkozott az első Erdélyi Gitártáborba. Erdély minden sarkából érkeztek, a legfiatalabb 14 éves volt, a legidősebb 28 éves.

            Az esős időjárás ellenére Varga András flamenco oktató a spanyol sivatag hőségét hozta el az andalúziai népzenével, melynek rövid történetét is megismerhettük. A többi szakon is kiváló oktatók tartottak előadást: László Hunor jazz-rockot, Molnár Endre “Monyó” rockot és bluest, Hollandus Zoltán és Csobot Miklós jazzt és basszusgitározást, zeneelmélettel Sebestyén Zoltán látta el a szürkeállományokat, Szép Tóth György pedig a hangtechnika világába kalauzolta el a hallgatókat. A közös zenélések egyeseknek biztos életre szóló élményt jelentenek, hisz itt történt meg az, hogy először adhatták elő kedvenc dalaikat teljes zenekarral, tanáraik segítségével.

           

Ez a tábor jó lecke volt mindenkinek, hisz nemcsak a diákok, de még a tanárok is új tapasztalatokkal távozhattak. Amit jómagam is örömmel tapasztalhattam, az, hogy a hazai magyar szakmának is vannak jól felkészült zenészei akik oktatóként is megállják a helyüket, ugyanakkor a tábor diákjai közül is nem egy kiváló utánpótlásnak bizonyulhat. Üröm az örömben, hogy azok az oktatók is földijeink (voltak), akik Budapestről érkeztek. Itt az ideje, hogy ez a műfaj is több támogatást kapjon, hogy tehetséges fiataljaink ne idegenben keressék boldogulásukat.

            Nagy merészség volt Zilahi Csaba (Janovics Jenő Baráti Társaság, Kolozsvári Rádió) és Csobot Miklós részéről elvállalni a gitártábor szervezését, amelynek nemhogy Erdélyben, de még Romániában sincs hagyománya. Talán ezért akadt a vártnál kevesebb támogatója az ötletnek. A jól kiválasztott helyszínen alaposan átgondolt órarenddel, kitűzőkkel és a jövőben is hasznosnak ígérkező akkordfüzettel látták el a “diákokat”, akik az utolsó esti tábortűznél egy mutatós oklevelet is kaptak emlékbe. Tény, hogy a kezdet jónak bizonyult és minden jel szerint van igény a folytatásra. A tábor jó kedéllyel és a “veletek ugyanitt” ős jelszóval zárult.

            Köszönet a támogatóknak: a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának, a bukaresti Magyar Nagykövetségnek és a kolozsvári Aviatica utazási irodának, nem utolsó sorban Kalotaszentkirálynak a nyitottságáért, azért, amiért a táncháztáborok mellett a gitártábort is befogadta és szívügyének tekinti.

SchEndre

ZERO-GRAVITY: Agarak és vízisízők

megjelent: ÚJ IDŐ 2001 Zenebona 

ZERO-GRAVITY: Agarak és vízisízők (Hangya produkció)

            A Zero-G nevezetû formációt Magyarországtól nyugatabbra biztos szupergroupnak neveznék, igaz, hogy már otthon is all-star csapatként emlegetik őket.

            Az együttest Hangyássy “Hangya” Laci (basszusgitár) és Váry “Starchild” Marci (dob) hozta össze, ők a Sing-Singben “húztak” le jó pár évet együtt. A mikrofon mögé a Kanadából hazatelepült Linda Deamon került, aki vokálozott az Ossian Fémzene albumán és lefordította angolra a nemrég megjelent Titkos ünnep dalainak szövegét, ezenkívül egy Sugarfix nevű formációban is énekelt; a csapat hathúrosa Gabrieli Ricsi lett, aki azelőtt a Maszkban és a Southern Specialben szaggatta a húrokat.

            A zenekar ezidáig két multimédiás maxi CD-vel jelentkezett. Mindkét maxi kivitelezése olyan, hogy itthoni csapataink csak álmaikban remélhetnek ilyen hanghordozókat. A CD-k punkos lendületű rock dalokat tartalmaznak, amelyek finoman fűszerezve vannak elektromos kütyükkel és mindezeken ott van a szőke démon, Linda hangja, aki hol ördögien rekeszt, hol angyalian szárnyal. A Taste for speed két felvételt tartalmaz, valamint a címadó dal klipjét két verzióban és interjút. A Zero Gravity dinamizmusa mellett engem megfogott a középrészes lebegés amit egy wah-wah-os gitárszóló követ. A címadó dalba Hangya minden dühét és fájdalmát beletette, mivel megmérgezték kedvenc agarát, ezzel állítva emléket neki. Linda éneke is hol finoman torzított, hol éterien tiszta. Egyébként ez a dal lett a münsterni Agárvilágbajnokság és a magyarországi Gyorsasági Autószövetség hivatalos szignálja.

            A második maxi 3 dalt tartalmaz plusz a Jump with me klipjét és fotókat. A címadó Jump with me a július 28-i dunaújvárosi wake-board világbajnokság szignálja volt. Nos, ehhez hasonlóan pörög is, egy igazi ugrálós hétvégi buli nóta, olyan feszes ritmusokkal mint egy 18 éves lány feneke. A Wanda O’Toole is hasonlóan húzós és a dögös gitártéma is nagyon ott van. Az Emerald Child-ra is jellemzõ a dögösség, engem legjobban a P.Mobil: Baba Mária hangulatát idéző középrész fogott meg.

            Biztos vagyok benne, hogy Hangyáék a nemzetközi porondon is megállják a helyüket. Sok szerencsét Zero-G!

Schervenka Endre

DA CAPO: PHAISTOS

megjelent: EURÓPAI IDŐ 2001/13 Zenebona

DA CAPO: PHAISTOS (Nail Records)

            “Krisztus születése előtt 2000 évvel Kréta szigetén a mínoszi kultúra virágzott. A birodalom fennállásának utolsó szakaszában a “lineáris B”-nek nevezett írást használták, melyet a XX. század közepén sikerült megfejteni. Az ezt megelőző “lineáris A” a mai napig a megoldatlan feladványok közé tartozik, csakúgy, mint a hieroglif jellegű első mínoszi írásos emlékek. Ilyen rejtélyes hieroglifákat tartalmaz a Phaistosi Korong is, melynek igazi különlegességét az adja, hogy a jeleket nem vésték, hanem nyomóformával vitték be az olvadt anyagba, így az első nyomdatörténeti leletnek tekinthető.” (részlet a szövegkönyvből)

            A szentgotthárdi Da Capot Kozó Tamás gitáros és Csörnyi Róbert basszusgitáros alapította 1998-ban. Kezdetben Satriani/Vai jellegű instrumentális muzsikát játszottak. 1999 elején csatlakozott hozzájuk Nagy Róbert énekes, Komáromi György billentyűs és Göllicz László dobos. Idén tavasszal jelent meg a modernkori miszticizmussal átitatott első “phaistosi korongjuk”. Legfőbb zenei hatásuk, a Dream Theater szellemét vállalják, ami hallatszik is a zenéjükön. A billentyűk hangszíne és egyes megoldások nagyon a new york-i Istenek világát idézik. De a nyersebb gitársound és Norbi középmagas tartományú hangja, nem utolsó sorban az egyéni mondanivalójú szövegek jól bizonyítják, hogy nem egy kópia bandáról van szó.

            A nyitó “Dies Irae” egy nagyon húzós nóta, melyben a bezártság érzése és az ebből kitörni vágyás gondolatát jelenítik meg. Bár a “Jelek mélyén” a lemez címére utal, a bonyolult felépítésű dal konkrétan nem erről a korongról szól, hanem a jelenkor phaistosi jeleiről. Pygmaliont egy általa faragott kőszobor gyújtotta szerelemre, életre keltve a szobrot. A Da Capo modernkori mitológiájában egy fémből, műanyagból, szoftverekből álló gép szeretné megismerni az érzelmek csodálatos és fájdalmas világát. Ha felszippant a XXI-ik századi dzsungel (Internet-Mátrix), Orwell 1984-es világa csak egy lépés. A Kosztolányi azonos című műve alapján született 9 perces “Esti Kornél” szerintem az album legkiemelkedőbb szerzeménye. A bennünk levő kettős személyiség, az ösztönlény és az elfogadott kispolgári lét között zajló harcról szól. A “Metszetek” egy háromtételes mű, a “Kar nem ölel” zenéje jól ábrázolja azt a vívódó lelket, amely semmi értelmet nem talál az életben és a világ dolgai is hidegen hagyják. A középső rész, a “Profán ima” egy visszafogott gitárszóló amelyből kibontakozik a “Kétféle tűz”, amely a lelkileg révbe ért, megnyugodott ember gondolatait mondja el. Az albumot záró instrumentális “Al fine” nem tesz pontot ezen gondolatok végére, inkább kérdőjelet formáz a megidézett színekkel, hangulatokkal.

 SchEndre

Ötéves múlt a FORGOTTEN

megjelent: EURÓPAI IDŐ 2001/9 Zenebona

Ötéves múlt a FORGOTTEN

            “Péntek volt és 13…”, amikor a székelykeresztúri Forgotten az 5/2/1-es évfordulóját egy koncerttel ünnepelte meg. Semmi misztika nincs ezen számok mögött, csupán annyi, hogy 5 éve indult a csapat, 2 éve ebben a felállásban játszanak – Orbán Ferenc gitár és ének, Fazakas Botond gitár, Györgyi Zsolt bőgő, Zsidó Ferenc dobok – és egy éve, hogy megjelent a Félúton c. kazijuk.

            Az estét a szászrégeni Poles Apart nyitotta két hosszú szerzeménnyel, majd Republic, Beatrice, Hobo, Edda, Sing-Sing stb. feldolgozásokkal mozgatta meg a “kisérdeműt”. Műsoruk középrészében játszott szintén lassú dalukból és a két “nyitányból” még nehéz következtetni, hogy milyen irányba is tartanak. Zenei mondanivalójukat túlságosan hosszú szerzeményekben közlik, ami nem volna baj, csak hát a végére unalmassá válnak. Ha  tömörebbre fognák a zenét és néhány pörgősebb nótát is írnának, akkor jobban kijönnének az egyéni jegyek, de így csupán egyek a sok, feldolgozást játszó banda közül.

            Ismerve a hazai (romániai), hazai (erdélyi-székelyföldi) viszonyokat szerintem a Forgotten kinőtte már a gyerekcipőt. Aki figyelemmel követte őket (hányan vagyunk, akik a mieinket figyeljük??), megállapíthatja, hogy a csapat évről-évre fejlődik. A székelyudvarhelyi Orpheusz mellet ők azok, akik vállalják önmagukat. Ezen az estén kizárólag saját szerzeményeket játszottak és láss csodát, a maroknyi közönség vette a lapot és velük énekelte a Félúton dalait. Majd előadtak egy olyan 4-5 dalos blokkot, amelyben a régi énekesük Vári “Szexi” Csaba állt a mikrofon mögé. Ebből a közjátékból derült ki igazán, hogy a fejlődés érdekében szükség volt a két évvel ezelőtti változtatásokra. Az ezután következő kb. öt új szerzemény + a megzenésített “Egy szenvedés margójára” c. Pilinszky vers jól mutatja, hogy a zenekar a progresszív rockzene amolyan lazább, közérthetőbb vizein evez tovább. Még sok 5 évet Forgotten!

 Schervenka Endre