MEGAHALÁL A PECSÁBAN

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1997/24 Zenebona 

MEGAHALÁL A PECSÁBAN

            Hogyha a Megadeth nem megy a hegyhez, akkor a hegy megy a Megadeth-hez…Hegy azért nem vagyok, de mégis ez a gondolat kapiskált a fejemben, amikor nekivágtam az útnak Budapest felé, hogy egy évben legalább egyszer lássak egy normális koncertet. A meglehetősen borsos árú jeggyel a zsebemben és vegyes érzelmekkel érkeztem a Petőfi Csarnok (PeCsa) elé: “Mi lesz, ha MegaDavék olyan gyengén szerepelnek, mint a ‘93-as Metallicaturnén?”, “Mi lesz, ha…?”stb.

Kapunyitáskor még nem lehetett tudni, hogy ki lesz az előzenekar, de 8 óra tájában a Carmen hangszerekkel felfegyverkezett legénységének felbukkanása a büfében jelezte, hogy Szizsóék fogják a bemelegítő talpalávalót nyomni. Röpke félórás műsorukra nem igazán figyeltem oda, mivel újdonsült ismerőseimmel éppen a magyar rockzene helyzetét vitattuk. Annyit azért észre lehetett venni, hogy a publikum zöme nem a Carmenért váltott jegyet.

            Egy kis átszerelés, egy intro plussz a Trust bevezető dobtémája és máris ezerrel ment a Szent Háború (Holy War), a Rust in Peace nyitó dala. Utána megállíthatatlanul következtek a Nagyhalál “slágerek”, a sorrendet már nem tudom, de ott volt a Hangar 18, a Train of Consequenses, a Sweating Bullets, a Symphony of Destruction középrészén megspékelve egy kis jameléssel. A franciás ízű A tout le monde-ot unplugged ízesen nyomták, volt is öngyújtó kattogtatás és elérzékenyülés. Az új album legnagyobb dalát, a Secret Place-t nagy meglepetésemre még az első blokkban eljátszották, pedig az ilyen kaliberű dalok általában a ráadásban szoktak helyet kapni. A ‘97-es Cryptic Writings majd’minden tételét eljátszották. A legnagyobb csalódás számomra az volt, hogy az előző két albumról (Youthanasia, Countdown to Extinction) csak 2-3 számot nyomtak el, így a koncert elég rövidre sikerült, még két órát sem tartott. Amúgy a ‘deth tagsága láthatóan jól érezte magát. A rövid hajú Dave Ellefson bőgősről minduntalan a Metallicás Jason jutott eszembe, ő is hasonló produkciót nyújtott ‘93-ban az MTK stadionban. Sajnos a túl erősen megdörrenő lábdobok elnyomták a basszusgitárt, így nem lehetett annyira élvezni Ellefson zseniális játékát, mint amennyire vokálozása színesítette a főnök Dave, élőben nem éppen topon lévő hangját, amit még samplerrel is megtámogattak. A “polipkarú” Nick Menza játéka 100-szor jobb volt, mint a ‘tallicás kollégája, bizonyos Lars Ulrich dobolgatása a félresikerült Load albumon. A megrövidült hajú Marty Friedman szólói ugyanúgy ott voltak, mint az albumokon, kivéve a ráadásban elnyomott Peace Sells-el összeboronált FFF szólóját, aminek a feelingje sehol sem volt. Inkább valami maszatos, zajos akármi áradt a hangfalakból, mint az a csodálatos szóló. Egyébként Marty különszámát sem tudtam sokra értékelni, mivel semmi különlegességet nem látok abban, hogy egyet riffel, majd hujjogtatásra biztatja a közönséget. Egy ilyen szintű gitároshoz nem méltó az ilyesmi. Tanácsért inkább a bőgős kollégájához kellett volna fordulnia, mivel Eleffson megmutatta az öthúrosán, hogy ő hogyan is képzel el egy kis játszadozást a gitár nyakán.

            Számomra külön élmény volt, hogy "vállvetve" “lábujjhegyeztünk” Sipivel, az Irigy Hónaljmirigy énekesével, a színpadon zajló események pontosabb nyomon követése végett. A buli végén Dave búcsúzóul megígérte, hogy látjuk még egymást… Remélem  közelebbi tájakon.

                                                                                  SchEndre

 Sípos Péter (Irigy Hónaljmirigy) aláírása a Megadeth jegyemen, aki a koncertet mögöttem/mellettem követte...

KNOCK-OUT a kolozsvári Music Pub-ban

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1997/18 Zenebona

  

KNOCK-OUT a kolozsvári Music Pub-ban

            Július 22-én a “kincses” város Music Pub-jában filmezett a Duna TV Pop-Sa-Rock stábja. Az est és az augusztus 2-ra készülő adás sztárvendége a Knock-Out, melynek legénysége a filmezés szüneteiben fergeteges fél-unplugged bulival szórakoztatta az egybegyűlteket.

            Az első dolog ami a szemembe ötlött a csapat láttán, az az, hogy bőgős csere történt. Öcsike el, Simi (Simon Attila) be…Yogiék soha nem tagadták a rock an blues-hoz való vonzalmukat, aminek ékes bizonyítéka a Vérig blues, de ez legjobban vadonatúj dalukban, a Kolozsvári vándorban csúcsosodik ki. Most figyeltem fel igazán Yogi dalszerzői képességére és gitárszólóira, melyek tele vannak érzelemmel, de sehol sincs bennük öncélú virgázás, mint egyes virtózkodó szólógitárosoknál. Az új számok mellett természetesen az első kazetta dalai is sorra kerültek, de nagyon ötletesen újra hangszerelve. Egy tangóharmonika (!) jóvoltából – amit Varga Attila gitáros “gyömöszölt” – egyes jól ismert K.O. nóták teljesen más formát öltöttek. Ez a meglepő előadásmód igazi csemegének bizonyult a banda régi rajongói számára. Saját szerzeményeik után egy-egy Rolling Stones, Twisted Sisters és Hobo dal fokozta a hangulatot, no meg a Miénk itt a tér K.O.-sított változata, ami szerénytelenül szerény személyemnek jobban tetszik, mint az eredeti…

            Az egymás nyakában és a falakról lelógó rajongók bizonyították, hogy igenis szükségünk van a Knock-Out-ra, amely magyarul tolmácsolja gondolatait, gondolatainkat. Sajnálatos, hogy a koncertszervezők ritkán hívják meg őket, hiszen “kis hazánkban” kevés az a magyar együttes, amely sablonoktól mentes, dinamikus zenéjével, ránk “szabott” dalszövegekkel (Mit hoz a holnap?, Nem tehetek róla, Kolozsvári vándor), megkapó balladákkal (Rég volt kislány, Nem mernék a szemedbe nézni) és egyéni humorral (Nagy Árpi, A távcsövem) olyan forró hangulatot tud teremteni, mint a Knock-Out július 22-ik napjának kolozsvári éjjelén.

                                                                                              SchENDRE

AGORA első lépései

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1997/18 Zenebona 

AGORA első lépései

            Valamikor kora tavasszal tűnt fel a hazai magyar lapokban a csíkszeredai Agora (görög eredetű szó, népgyűlést, vásárteret jelent, egyszersmind a népgyűlés helye az antik görög városokban) Alapítvány pályázati felhívása amatőr előadóművészek számára, mely szerint a szerencsésebbje digitálisan rögzítheti dalait.

            Az alábbi beszélgetés az alapítvány “kemény magjával” készült: Bodor Emesével, Nagy Ferenccel és Nagy Tivadarral. Akik nem tudják, azoknak megsúgjuk: ők a Role együttes tagjai. A jókedvű csevegés során szó esett a magyarországi Ki mit tud? visszásságairól, a Role készülő új albumáról, hangszerkiállításokról és egyebekről. Minket elsősorban az Agora “titkai” érdekeltek.

- A Role zenekarnál kezdődik minden. Mint aktív zenészek, látva azt, hogy mennyi akadályba ütközik egy amatőr együttes, arra gondoltunk, megpróbálunk segíteni rajtuk, már amennyire tőlünk telik. Amint a “kezdet végén” kiderült, rengeteg lehetetlen törvény hátráltatja munkánkat. Emellett sem autóval, sem telefonnal, sem székhellyel nem rendelkezünk. Egyszerűen van jó pár értékes felszerelésünk, amit az évek folyamán kemény áldozatokkal gyűjtöttünk össze. Dolgoztunk és gyűjtöttük a pénzt, nem úgy mint sok más hangosító cég, amely jól megszedte magát. Mert akkor lenne hétvégi házunk és autónk…

- Az első pályázat mennyire lett sikeres? 

- Meglepően sokan, harminchárman jelentkeztek Erdélyből. Kísérleti jellegű volt az egész és ezért ez a nagy érdeklődés nagyon biztató volt. A nyár végén megpróbálunk egy országos méretű pályázatot elindítani. A nyertes együttesek részéről is pozitív visszajelzéseket kaptunk, kivéve a sepsiszentgyörgyi Horizonttól, akik nem jelentkeztek, pedig második díjat nyertek és egy féláras 30 órás stúdióidőt. Most már annyira “fedve” van a stúdió, hogy esetleg jövőre kerülhet rájuk sor.

- Milyen feltételek szükségesek a benevezésnél?

- Legyenek amatőrök. Olyan kezdők, akik egyénit alkotnak és kevésbé ismertek. Így az alapítvány által biztosított nyereményt promóciós célokra tudják felhasználni. A jelentkezés során külön kellett válasszuk eleve a nóták-csárdások kategóriát a többi műfajtól…ha-ha :)…Külön kategóriát képezett a dallamos rockzene a “reszelős” metaltól, a tradicionális könnyűzene a folktól. Voltak szavalatok és gyermekkórusok is. Nagyon színes a paletta, de mindenki a maga kategóriájában volt osztályozva.

- Kik voltak a zsűri tagjai?

- Szó volt arról, hogy Boros Zoltán is benne lesz a zsűriben, de csak akkor, ha legalább 50 pályázat érkezik be. A 20 tagú zsűriben helyet kaptak pedagógusok, zenerajongó fiatalok.

- Az alapítvány a stúdiófelvételen kívül még mit biztosít?

- Menedzselést amíg eljutunk a legkeményebb pontig, a pénzig. Tanácsokat adunk, segítünk a kapcsolatteremtésben. Akartunk rendezni nyári rocktábort, amire a szükséges pénzösszeget pályázat útján próbáltuk megszerezni. Sajnos nem sikerült… A jövőben szeretnénk teljesen befejezni a stúdiót és készülünk egy újabb pályázat kiírására.

 Schervenka Endre & Szécsi Albert

U. i.: Kíváncsian várjuk az Agora tevékenységének konkrét eredményeit, a stúdiófelvételeket! (a szerk.)

Diákegyüttesek VI. országos találkozója – 3. rész

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1997/19 Zenebona

Diákegyüttesek VI. országos találkozója – 3. rész

            Miután a vetélkedő második fordulója is véget ért, július 12-én este a cucc bemelegítését a Korruption death metal fogat kezdte, majd a versenyen résztvevő zenekarok közül a következők léphettek ismét színpadra: Crying For Eternity, Infected, Insect, Defender, Tanagra.

            A sepsiszentgyörgyi Horizont tagjainak becsületére válik, hogy az utolsó pillanatban visszaléptek a vetélkedőből, hiszen egyértelmű, hogy már kinőtték a diákzenekar “kategóriát”. (Kérdés, hogy a szervezők mégis miért sorolták eredetileg be a csapatot a vetélkedőbe?) Amíg első kazettáját mutatta be a Horizont, addig a zsűri visszavonult megállapítani az első négy zenekar rangsorát. Szavazás alapján és figyelembe véve azt, hogy melyik együttesnek jelent már meg kazettája korábban, a következő döntés született: harmadik lett az Easy Riders, második a Dant. Mivel az utolsó pillanatban az AMI stúdió felajánlott még egy első díjat, ketten foglalhatták el a dobogó legfelső fokát: a csíkszeredai Nikhotynnus és a brassói Celest. A népszerűségi díjat a Defender, míg a legjobb színpadi show díját az Insect és a Vibrátor kapták. Ezenkívül a legjobb zenészek számára hat különdíj született a következő kategóriákban: ének - Szabó Attila “Doki” (Easy Riders), és Grama Emanuel Florin (Korruption); gitáros - Molnár Endre “Monyó” (Easy Riders) és Horatiu Bodocan (Celest); billentyű - Bálint Barna (Easy Riders); bőgő - Kádár András “KC” (Nikhotynnus); dob - Radu Bucura (Celest). Az Európai Idő - Zenebona külön díjazottjai a szilágysomlyói Dant, a kézdivásárhelyi Csavargó Grófok, a marosvásárhelyi Emptyness és a sepsiszentgyörgyi Mercedes BluesBand.

            A találkozó utolsó napján a közönség jól csemegézhetett, hiszen olyan együttesek voltak a meghívottak, mint a Psycho Symphony, a Horizont, a Kopó Blues Band, a Bronx, a Taine és a Scamp Heart Killers. A fellépő zenekaroknak gratulálunk és köszönet illeti a rendezőket a cseppet sem könnyű melóért. Fel a fejjel, a következő majd gördülékenyebb lesz! Jövőre…hiszen tudjátok a szöveget – veletek, ugyanott!

                                                                       SchEndre

Rock-akció vagy mini turné?

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1997/10 Zenebona

Rock-akció vagy mini turné?

            Április 4-én Székelykeresztúron, 10-én pedig Székelyudvarhelyen három zenekar, a Bogáncs, a Kopó Blues Band és a The Rottens “táncoltatták” meg a nagyon nehezen és kis számban összegyűlt publikumot. Úgy tűnik, hogy Udvarhelyen és környékén nagyon megfogyatkozott a rockzenére áldozó közönség. Ennyire átvették volna a “hatalmat” a székelyföldi fiatalok körében is a divatos zenei irányzatok, a techno és társai? Mielőtt elmerülnénk a közömbösség mocsarában, szóljon ez a pár sor olyan emberekről, akik még hisznek a rock összetartó erejében…

            Keresztúron az akciót a The Rottens kezdte. Régi dobosuk, Csibi Hendriksz helyét Bálint Levente foglalta el és egy fővel megfogyatkoztak, mivel távozott soraikból a kitűnő hangú énekeslány. Így a billentyűs, a gitáros és a basszeros felváltva énekeltek, ami nem ment a legjobban, ezért most lázasan folyik az énekes keresés. Remélem, a következő fellépésükig megtalálják a megfelelő embert és akkor már saját dalokkal is előrukkolhatnak. Udvarhelyen a Life Style melegítette be a közönséget. A Reccs óta sajnos nem sokat fejlődött ez a csapat. A billentyűs jó, a dobosnak azonban még rengeteget kell gyakorolnia.

            Számomra a legnagyobb meglepetést az udvarhelyi Bogáncs okozta. Kissé bajban vagyok ezzel az elnevezéssel, mivel a két koncert közötti héten átkeresztelkedtek Orpheuszra. Szerintem ez elég nagy baklövés volt, mivel a közönség már kezdte megszokni a Bogáncs nevet, ami sokkal jobban illett a csapat folkos-bluesos stílusához. Másrészt Magyarországon már van egy Orfeusz nevű metalzenekar… A meglepetést, azonban nem a névcsere okozta, hanem az, hogy az elmúlt hónapokban rengeteget fejlődtek és kibővültek egy énekeslánnyal is, akinek a hangja olykor a Pál Utcai Fiúk-beli Potondi Anikó kitűnő énekhangjára emlékeztetett.

            A Kopó Blues Band lassan ötéves lesz.. Profi módon zenélnek, a leghangulatosabb bulikat ők adják Udvarhelyen. Kár, hogy a saját szerzeményeiket kiszorították a repertoárból, pedig kazettán is megjelentek. Öt év alatt meg lehetett volna szoktatni a közönséget arra, hogy a KBB dalokra is úgy bulizzon, mint például a HBB számokra. Jó példa erre a kolozsvári Knock-Out és a gyergyói Black Hole, akik saját szerzeményeiket kitűnően beépítették a feldolgozások közé (vagy inkább fordítva). Egy zenekar egyéniségét nyilvánvalóan a saját számaival teremtheti meg, ami állandó feldolgozásokkal, “koppintásokkal” előbb-utóbb a kocsma- és esküvős bandák szintjére süllyed!

                                   Schervenka R. Endre

A Neotontól az Éva Klubig

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1997/9-10 Zenebona 

A Neotontól az Éva Klubig

-interjú Csepregi Évával-

Március 29-én a székelyudvarhelyi Sportcsarnokba begyűlt közönségnek kettős szórakozásra volt lehetősége. Egyrészt gyönyörködhetett a Miss Tavasz szépségversenyen résztvevő lányokban, másrészt az est sztárvendége, Csepregi Éva előadása nyújtott egy felejthetetlen élményt. Az alábbi beszélgetés az előadás után tartott sajtótájékoztatón hangzott el.

- Tudod-e, hogy mennyire kedvelnek Erdélyben, kaptál-e visszajelzéseket innen?

- Annak idején a Neoton címére nagyon sok levelet kaptunk Erdélyből is. Volt is egy turnénk a 80-as évek elején és örömmel tapasztaltuk, hogy a dalaink, ez a fajta életérzés, ha szabad, ilyen szerénytelenül mondanom, az itteni fiataloknak milyen sokat jelentett. De utána is figyelemmel kísértem az erdélyi eseményeket.

- Mi volt az oka annak, hogy felbomlott a Neoton?

- Ez hosszú történet. Leegyszerűsítve a dolgot: tíz nagyon sikeres év állt mögöttünk és hát voltak olyanok a zenekarban – Pásztor Lászlóra és Jakab Gyurira gondolok elsősorban – akik valahogy másképp akarták folytatni az életüket. A színpad valószínűleg nekik már nem okozott akkora örömet, mint a Neoton Família frontjának, ezért inkább az üzleti vállalkozásban hittek. Persze voltak feszültségek is, nem tagadom. Valószínű, hogy a feloszláshoz a zenekaron kívüli változások is hozzájárultak, valamint az, hogy Pásztor megalapította a kiadóját, azóta sem zenél.

- Mi igaz abból, amit annak idején az újságok írtak, hogy a Neoton „meg volt csinálva”, protekciója volt a lemezkiadónál, a koncertszervezőknél?

- A Neoton Família egy teljesen véletlenszerűen összeállt csapat volt. Ezt az állítást azonban nem cáfolom, hiszen 1977-ben a Hungaroton egyik márkamenedzsere, Dr. Erdős Péter, elkezdett velünk foglalkozni. Akkor sokat dolgoztunk azon, hogy kialakuljon az együttes fazonja és jellegzetes zenéje. Magunk sem hittük volna, hogy a Távol-Keleten olyan nagy sikerünk lesz. Szerintem a véletlenen is múlott, hogy minket ott Cannes-ban, ahol az egész szakma kint volt Magyarországról, két ember kiszúrt magának és komolyan gondolták, hogy világsztárt faragnak belőlünk. Péter úgy dolgozott, mint az a bizonyos szobrász, aki járkál a szőlőben, felvesz egy szép gerezdet és azt mondja, hogy ez az emberi arc. Annyit foglalkozott velünk, hogy mindenikünkből kitudta hozni a maximumot. Nagyon különbözőek voltunk és lehet, hogy ez volt a Neoton erőssége. Nem is dolgoztunk előzenekarral, mert annyi produkciónk volt, hogy egy teljes estét betöltő műsort előadhattunk. A lehetőségekhez képest én úgy gondolom, hogy mindent elértünk. A nagy álmunk azonban nem sikerült, az, hogy Nyugat-Európában is tartós sikert arassunk.

- Mikor volt könnyebb Magyarországon karriert kezdeni, a ’70-es vagy a ’90-es években?

- Soha nem volt könnyű. Erre nincs recept, ezt nem lehet megtanulni. Ez a pálya, nem olyan mint például a színi, amire a színművészeti főiskolán több évig tanítanak. Sikert régebben talán könnyebb volt elérni, mert a piac viszonylag szűz volt. Ma ellenben nagyon nagy a konkurencia. Akkor egymással mérkőztünk a piacon, most a nyugati és amerikai zene a konkurencia. Azzal pedig eléggé esélytelen a helyzetünk. Annak idején a Neoton Famíliát azzal vádolták, hogy felkapaszkodik bizonyos divathullámra. Most Magyarországon szinte kizárólag azok a menők, akik divatos zenét játszanak. De nem hiszem, hogy a sikerre bérletet lehet venni. Sajnos, most már sok minden inkább a pénzről szól, ami régen azért nem így volt.

- SchE: Nemcsak világszerte, de Magyarországon is nagy divat lett a régi nagy együttesek újraalakulása egy, esetleg több koncert erejéig. A Neotontól nem várható egy ilyen fajta megmozdulás?

- Jakab Gyuri sajnos egy évvel ezelőtt meghalt. Pedig ő nagyon szerette volna, ha a Família újra összeáll. Most úgy érezzük, hogy az már nem helyénvaló. Ő olyan oszlopos tagja volt a Neotonnak, hogy nélküle nem állhatunk újból össze. Szerintem új dolgokat kell csinálni, aztán meglátjuk. De a Neoton sikerét már nem lehet reprodukálni.

- Régóta nem jelent meg nagylemez Csepregi Éva nevével. Készülsz-e új albumot kiadni?

- Már készül az Éva Klub nevű új együttessel a nagylemez, hárman vagyunk: Szentmihályi Gergely, aki egy nagyszerű fiatal gitáros és Lukács Ákos, aki szintén gitáron játszik és szöveget ír. Mindketten nagyon jó zenészek. Itt van még Környei Attila (ex-R-go) is, aki segít abban nekünk, hogy ez a formáció valahogy lábra álljon.

- Hogyan tudod összeegyeztetni a művészi foglalkozást a családi teendőkkel?

- Ez egy nagyon nehéz probléma. Amíg Dávid, a kisfiam nem volt, addig szabadon rohangásztam a világban. Most már a „másik felem” mindig ott van vele. Sok dolgom van, mert színházban is játszom. Két prózai szerepet is alakítok a Ruttkai Éva Színházban. Soha nem gondoltam volna, hogy a színpadnak ezt az oldalát is szeretni fogom. Ezen kívül van egy alapítványom is, a Fényszóró Kulturális Alapítvány, ami az értelmi fogyatékos fiatalokon próbál segíteni. Most is lesz május 21-én egy rendezvényünk, ahol fellépünk a gyerekekért. Dávid most már elég nagy, lassan ötéves, és próbálom vele megértetni, hogy az anyukájának dolgozni kell.

- Melyik Neoton dal a kedvenced, melyiket énekeled a legszívesebben?

- Nagyon sok ilyen van. Mindegyik más okból kedves nekem. A Nyár van c. dalt mindig szívesen énekelem, de ott van a Don Quijote, ami a legnagyobb sikert hozta nekünk Japánban. Volt egy másik dalunk, a Smile again, amit itt, illetve otthon se nagyon ismernek. De hát a slágerek a popzenében állandóan változnak, tehát mindig más-más kedvencek kerülnek előtérbe. Most van jó pár kedvencem az új lemezünkön is, ami popzenét tartalmaz. Ha még létezne a Neoton Família, akkor lehet, hogy ilyen zenét játszana most.

- Van-e kedvenc előadód, együttesed Magyarországon és külföldön?

- Van. Nagyon szeretem a gitárcentrikus popzenét, az amerikai zenét hallgatni. Vannak megrögzött kedvenceim, mint például a Fleetwood Mac. Mindig azt mondtam, hogyha a Família Amerikában született volna, akkor hasonló zenét játszottunk volna. De nagy kedvencem Paul Simon és Bruce Springsteen is. Mostanában kicsit arctalan lett a magyar zene. Nagyon sok olyan sztárunk van, ahol lényegtelen, hogy ki van a színpadon. Persze, azért otthon is vannak jó fiatal együttesek. Mégsem véletlen, hogy még mindig a régiek aratnak igazán: Demjén, Koncz, Zorán. Ők az igazi sztárok, akik beviszik a közönséget a nagy sportcsarnokokba.

- SchE: Mit tanácsolsz, azoknak a lányoknak, akik énekesnői pályára készülnek?

- Nehéz tanácsot adni. Minden énekesnek, együttesnek megvan a maga története. Mindenkinek magának kell megtalálnia az utat. Segítséget, tanácsot kérhet, de hogy mi lesz belőle, az csak rajta és a szerencséjén múlik. Ez ma már egy szakma, amit komolyan meg kell tanulni. Mi annak idején amatőrként kezdtük és az előttünk levő generáció is. Manapság ez másképp működik. Nagyon jól fel kell készülni, ki kell alakítani egy image-t és akkor mindent elkövetni azért, hogy énekesnő legyen, vagy kísérőzenekarral sikert érjen el.

- SchE: A ma esti közönség egy későbbi találkozás reményében távozhatott?

- Nagyon remélem, hogy jövünk még és akkor már tudunk az új lemezről is játszani. Jó érzés volt itt énekelni, mert jó közönség van errefelé. Remélem, hogy nem okoztunk csalódást.

Lejegyezte: Schervenka R. Endre

MACBETH: DEMO’96

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1997/3 Zenebona 

MACBETH: DEMO’96

            Valamikor a ‘80-as évek második felében alakult egy Lady Macbeth nevű zenekar Szolnokon. Rengeteg fellépés és demózás után 1991-ben sikerült kiadniuk egy 8 számos kazettaalbumot Lady Macbeth címmel, ami a MHH szerint “100 % HM keményen, agresszíven, érzéssel előadva”.

            Hiába a pozitív kritika, az MHH Hangpróbáján a harmadik helyezés, az album nem hozta meg a kellő áttörést. 1992-ben már a válság jelei mutatkoztak, a zenekarban, megkezdődtek a tagcserék. 1994-ben lerövidített névvel (Macbeth), A nagy mutatvány c. dallal felkerültek a Demonstráció válogatás albumra. A Fight zenei világát idéző felvétel, a metalos körökben elért siker reményekre jogosította fel a csapatot. A zenészek vándorlása azonban tovább folytatódott a Macbeth soraiban, ami hátráltatta az előrehaladást.

            A Macbeth legfrissebb demója 1996 októberében látott napvilágot, a felvétel a szombathelyi LMS stúdióban készült március végén. Szereposztása a következő: Matos Zoltán ének, Láris László gitár, Cserfalvi Zoltán gitár, Nagy Iván bőgő, Urbán Gábor dob. A kazetta hat erős, power metal szerzeményt tartalmaz, amelyek a Macbeth utolsó két évében születtek. A dalok szerkezetére rányomta bélyegét Cserfalvi Metallica iránti rajongása. Személy szerint én hiányolom Nagy István komplex dobjátékát és Szép Tivadar döngölős basszusfutamait. Matos Zoli egy remek torkú énekes, de ezen a kazettán kissé steril a produkciója. Legjobban a Megöl a reggel c. power-líraiban hozza 1991-es önmagát. A többi dal közül is bármelyik megállja helyét a magyar “fémbolyban”, de ha jobban kihasználják a két gitár adta lehetőséget, színesebb számok kerülhettek volna erre a demóra. A szövegeket Szeberényi Attila jegyzi, aki az Exit bőgős-énekese, így nem csoda, hogy itt is előszeretettel foglalkozik a mai társadalom bírálatával és a nagyhatalmaknak kiszolgáltatott egyén érzéseivel, életvitelével.

            Végezetül még annyit, hogy egy fiatal metalista érdeklődését kellően felcsigázhatja ez az anyag, de az öreg rókákat egy komplexebb hangzással lehetne megnyerni. Remélhetőleg valamelyik kiadó a szárnyai alá fogja venni a csapatot és így jobb lehetőségük lesz fejleszteni a Macbeth zenei világát.

                                                                                  Schervenka Endre