Bemutatkozik a sepsiszentgyörgyi MII

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1996/16 Fiatalok Magazinja 

Bemutatkozik a sepsiszentgyörgyi MII

            A II. Gyergyói Nagy Bulin rengeteg rockzenekar lépett fel. Voltak olyanok, akiknek már volt alkalmuk, szerencséjük bemutatkozni különböző lapokban, viszont voltak olyanok is akik még egyáltalán nem kaptak nyilvánosságot, vagy azért mert “túl fiatalok”, vagy azért, mert nálunk felé a Nyugatot szokás majmolni és egy kézlegyintéssel elintézni az itteni együtteseket: “á, úgysem lesz ezekből MTV-s sztár”.

            Pedig érdemes figyelni az itthoni mezőnyt is, hisz rengeteg tehetséges zenészpalánta “kallódik” rosszabb körülmények között dolgozva, mint pl. egy utolsó magyarországi zenekar. Makacsul, bízva a zenéjükben, a divathullámokat nem meglovagolva mernek kísérletezni, ami nagy nagy szó, hisz nyugati kollégáik is ritkán térnek le a jól kitaposott útról. A másik dolog, amiért érdemes felpártolni, támogatni az itthoni együtteseket az az, hogy másra nem jellemző zenei világot tudnának (tudnak megteremteni). Gondolok itt az erdélyi népzene beültetésére a rockzenébe.

            Mivel “gyarlóságom” az itthoni kezdő zenekarok bemutatását vállalta fel, ezért a következő “áldozatom” a sepsiszentgyörgyi MII, amely jelen volt a II. Gyergyói Nagy Bulin. Régi álom vált valóra ezen a bulin, hisz végre egy olyan hazai csapatot láthattam, hallhattam, amely együttes zenei világának szerves részét képezi népzenénk. A következőkben a MII tagjai mesélik el együttesük rövid történetét:

            “1996 április elején alakultunk. A szereposztás a következő: Martinka János basszusgitár, István János szólógitár, Imre Zoltán ritmus gitár, Cseh István “Malac” dob-ének, Pap József ütős hangszer. Ethno alternatív rockzenét játszunk, ami eléggé tág fogalom. A népzenéből ihletődünk, a népzenei motívumokat bevisszük az alternatív rockzenébe, így aki eljön a koncertjeinkre, részben táncházban is érezheti magát. Inkább a gyimesi csángó, felcsíki, moldvai népzenéből merítünk. Szövegvilágunk is a népi dolgokból építkezik, csujogtatásokat veszünk át, vagy a teljes, eredeti népdalszöveget dallamostól ültetjük a zenénkbe. Szeretnénk készíteni egy rockopera szerűséget ugyanebben a stílusban, a témája Szent György legendája lenne. A közeljövőben az első demókazettánkat is szeretnénk elkészíteni. Példaképeink? Úgy érezzük, hogy nem fontos őket megemlíteni. Idáig mindegyikünk más stílusban zenélt, az együttes megalapításakor más stílust szeretünk volna, de végül teljesen spontánul jött ez az ethnos dolog.”

                                                                                   Schervenka Endre

T.PANTER’S

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1996/14 Fiatalok Magazinja 

T.PANTER’S

            Kis hazánkban is születnek tehetséges rockzenészek, egyetlen “bűnük”, hogy a “naptalan keletre” születtek… és mégis keletről jön a fény.

            A június 7-8-i gyergyói Nagy Bulin több, különböző stílusban utazó rockzenekar vett részt. Voltak olyanok, akik nem nagyon tértek le a nyugati kollégák által képviselt zenei útról, mások viszont sokkal kísérletezőbb, egyénibb stílus megteremtésén fáradoztak (fáradoznak). A két Semaphore tag – Makkai Kálmán ének-gitár és Ladányi Sándor basszusgitár - által alapított, alig három hónapja létező T.PANTHER’S is ez utóbbiak közé tartozik. A továbbiakban a srácok mesélik el, hogy mit is jelent az együttes neve, kik a példaképeik és a jövőben mit szeretnének csinálni.

            “A nevünket valahogy úgy lehetne lefordítani, hogy a Paradicsom Párduca. Ez egy szimbólum, a paradicsom az lágy, piros, ez nálunk a kommunizmust, míg a párduc a ragadozót, a kapitalizmust jelképezi. Szerintünk mindkettő, a kommunizmus is és a kapitalizmus is ugyanazt a célt szolgálja, csak más formában, vagyis az ember elnyomását, elszemélytelenítését. A szövegeink is szimbólumokra épülnek, ezt a kettősséget érzékeltetik, pl. “Kint esik az eső, bent meleg van”, vagy “Nehéz elhinni, hogy egyedül vagyok/Nehéz elhinni, hogy szabad vagyok.” Amúgy a zenénk inkább instrumentális, stílusunkat mi sem tudjuk pontosan meghatározni, jazz rockot szerettünk volna csinálni, de ez a kemény elemekkel tűzdelt progresszív zene jött belőlünk kevés jazzel keverve. Úgy érezzük, hogy sikerült megteremteni egyéni stílusunkat. Azt a kevés szöveget, amit énekelünk, azt angolul írjuk, mivel az angol nemzetközi nyelv és az igazi rockzenei nyelv. A Semaphorenak továbbra is a tagjai vagyunk, viszont a T.Panther’s a szívügyünk, ez az a zene, amit igazán szeretünk játszani. Dobosunk Condrea Rãzvan, akinek a példaképei a 4given, Condrea Ovidiu, Adrian Belinde. A mi példaképeink Steve Vai, Joe Satriani, Santana, Billy Sheehan (Mr. Big) és Jaco Pastorius, Woodstock egyik hőse, aki sajnos már  halott, egyébként jazz muzsikus volt.

            Kilenc saját dalunk komplett kész van, akármelyik percben mehetnénk stúdióba, ha az anyagiak megengednék. Éppen ezért támogatókat keresünk, akik anyagilag hozzájárulnának ahhoz, hogy elkészíthessük első demónkat.”

                                                                        Schervenka R.Endre

<- Ez a kép azon az eseményen készült, ahol a fent bemutatott zenekar is fellépett, az akkor még Dance néven futó Hooligans 3 tagjával:

b-j áll: Endy, Csipa,

b-j guggol: jómagam, az unokatesóm,

elől: a cipőket eldobó Dance/Hooligans akkori basszistája, ha jól emlékszem Norbi a neve. A Trabantot támasztó srác szervező lehetett...  

Kalandos volt a Csíkba való visszajutás (is). Friciék (AMI hangosító cég) az utolsó este, utolsó koncertje után leszerelték a technikát és mivel nem nagyon volt amivel visszamenjünk Csíkba, így felkérezkedtünk (Berci és én) a Merci teherszállító buszukra. Jutott is hely 1-1 hangfalon. Így Csíkszeredáig, a hangfalakon bóbiskolva, virradatra meg is érkeztünk a felső traktorgyár környékére, ahol az AMI raktára volt. Onnan meg lehetett leosonni a hídhoz, a stoppolóhelyre, hogy vasárnap délutánra haza lehessen érni :).

THE ROTTENS – SZÉKELYUDVARHELY

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1996/11 Fiatalok Magazinja 

THE ROTTENS – SZÉKELYUDVARHELY

            Folyó év március 23-án a székelyudvarhelyi Ki mit tud? vetélkedő előselejtezőjén volt szerencsém “felfedezni” egy tehetséges ifjakból álló zenekart. Hogy tehetségesek, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ezen az estén fellépő 9 rockzenekar közül az egyik továbbjutott épp a The Rottens volt (3 zenekar jutott tovább).

            Nevük “romlott” (The Rottens = A romlottak), zenéjük viszont friss. Mivel a vetélkedő utáni idő kevés volt, hogy megtudjak mindent a zenekarról, ezért a május 3-i, Segíts, mert vagyunk! segélykoncert (ahol rajtuk kívül felléptek a Revival és Légió együttesek is) jó alkalom volt a zenekarral kapcsolatos információk bővítésére.

            “1993-ban alakultunk, a mostani felállás az idén alakult ki, vagyis Györffy Hajnalka ének, Bálint Barna billentyű, Antal Attila szólógitár, Hadnagy László bőgő, Csibi Hendriksz dob. Átlagéletkorunk 17 év. Stílusunk progresszív hard rock, de talán nem is jó ez a kategória, inkább valami…zene. Az első számunk angolul íródott, de már készülnek a magyar nyelvű dalok is. A közönség kedvéért az első három fellépésünkön játszottunk Republicot és Tankcsapdát is, de ennek már vége. A saját dalunk (Fire) stílusa, hangulata nyomán haladnánk tovább. Célunk, hogy igényes zenét csináljunk, á lá Marillion. Szövegeink középpontjában a lelkünket nyomasztó dolgok állnak. Kedvenceink: Deep Purple, Yngwie Malmsteen, Guns’n’Roses, Satriani, Van Halen, régi ZZ Top, a jó öreg Motörhead, Omega. Támogatókat keresünk, hogy ősszel egy jó minőségű demót tudjunk készíteni, ugyanakkor várjuk a koncert meghívásokat is.”

                                                                                  Schervenka Endre

 ... és innen indult a barátságunk Csibi Lacival :). Mivel a cikkben említett segély koncert szervezésében oroszlánrészem volt, így arról, részemről, nem született semmilyen írásos dokumentum, viszont pár fotó igen :). A felső képen a The Rottens, Revival, Légió egyes tagjai, Zilahi Csaba, az unokatesóm Berci és jómagam. A középső képen is kb. hasonló a "felállás". Az alsó képen pedig egy másnapi ad hoc The Rottens koncert Keresztúr központi parkolójában...

Felső kép The Rottens és az alsó képen szintén a The Rottens az annyit emlegetett Ki mit tud?-os vetélkedőn...

KI MIT TUDOTT UDVARHELYEN?

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1996/8 Fiatalok Magazinja

KI MIT TUDOTT UDVARHELYEN?

Március 23-án a székelyudvarhelyi Ati-Beta kábeltelevízió 2-es stúdiójában (moziterem) zajlott le a magyarországi TV által meghirdetett “Ki mit tud?” vetélkedő székelyudvarhelyi szakasza. A közel hatórás műsor alatt a nézők versmondókat, mesemondókat, néptáncosokat, népdalénekeseket, modern-táncosokat, színjátszócsoportokat, könnyűzene-énekeseket, rockzenekarokat láthattak-hallhattak.

Mivel jelen sorok írójának “szakterülete” inkább a rockzene és válfajai, ezért a beszámolómmal elsősorban a zenekarokat veszem célba. Amit általában el kell mondanom az est folyamán fellépett zenekarokról az az, hogy nincs zenei egyéniségük. Kivéve a székelyudvarhelyi The Rottens és a székelykeresztúri Revival együtteseket, amelyeknél erős a törekvés arra, hogy valami egyénit produkáljanak. A másik általános megfigyelésem, hogy a legtöbb csapat, kivéve a Kopó BB-et és a Légiót, elég bátortalanul áll a színpadon. Még egy dolog, amire fell kell hívnom a kezdő zenekarok figyelmét: ha egy fesztiválra, vagy egy ilyen szintű vetélkedőre készültök, mint amilyen a “Ki mit tud?”, szedjétek rendbe a gitárkábeleket és azokat a fránya torzítókat, hogy technikai okok miatt se késés, se veszekedés ne legyen. Higgyétek el, ezáltal megkönnyítenétek a rendező(k) és a technikusok dolgát és talán még hálásak is lennének érte.

A vetélkedőn még látni-hallani lehetett a Nárciszt Szentegyházáról, az MC Bádi & The Boys, a Guillotine, Shere Khan, Fallen Angel együtteseket Székelyudvarhelyről; a Tepp ős-dzsessz kvartettet, a Tések szintetizátorral kísért kórusát, a Hajasok gitáros-énekes duót Székelykeresztúrról, valamint Bán Kata énekesnőt, Kőmíves Attila és Orbán Ferenc énekes-gitárosokat. A zsűri döntéséig az újjászületett Légió szórakoztatta a nagyérdeműt saját dalokkal, illetve olyan örökzöldekkel, minta P.Mobil Rocktóberje, a Piramis Ajándéka, Varga Miklós Vén Európája. Ezt követően a zsűri elnöke, Baloga Sándor, kiosztott minden résztvevőnek egy oklevelet és egy emblémát, majd a zsűri kiértékelte a továbbjutottak előadását. Mint már az elején is említettem, írásom középpontjában elsősorban a rockzene áll, ezért közlöm csak erről a területről továbbjutottak nevét, de ettől függetlenül sok sikert kívánok a többi nyertes versenyzőnek is. Tehát a marosvásárhelyi országos döntőre bejutott: Bán Kata énekesnő, a Tepp ős-dzsessz kvartett, a The Rottens, a Légió és a Kopó Blues Band rockegyüttesek. Köszönet a rendezőknek, a támogatóknak és nem utolsó sorban a versenyzőknek a kellemes estéért. 

                                                                       Schervenka R. Endre

KILÁTÁSTALANUL: POSSESSOR

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1996/5 Fiatalok Magazinja

 KILÁTÁSTALANUL: POSSESSOR 

A december 27-i lövétei Metál Karácsonyon – amelyen fellépett a helybéli Zavarock, a székelykeresztúri Revival és a szentkeresztbányai Possessor – beszélgettem el az utóbbi együttes bőgősével és egyik gitárosával, Mihály Istvánnal és Simó Andrással. 

- Az együttesünk neve Possessor, amely birtokost jelent és onnan ered, hogy amatőr szinten nekünk volt a legtöbb hangszerünk a környéken. 1993 végén alakultunk és a mostani felállás a következő: Munteanu Adi - ének, Székely Attila - gitár, Simó András - gitár, Mihály István - basszusgitár és Bíró Sándor - dob. 

- Milyen eredményeket értetek el idáig? 

- Felléptünk otthon, Szentkeresztbányán, most meg itt játszunk Lövétén. Itt szeretnénk megemlíteni, hogy ahány koncerten megfordultunk, azt tapasztaltuk, hogy nincs “testvériség”, negatív értelemben vett versengés folyik, ami elsősorban abban nyilvánul meg, hogy egyik banda technikailag jobban szól, mint a másik. 

- Milyen a stílusotok, szövegvilágotok? 

- Zenénkben a blues, hard, heavy elemek vegyülnek. Fontosnak tartjuk azt, hogy magunktól tanultunk meg zenélni. Szövegeink hétköznapi dolgokról, a szerelemről, az életről szólnak, arról a bezártságról, amiben élünk. 

- Terveitek, céljaitok? 

- Egyelőre anyagi problémák miatt nem lehet kitörni, a jövő eléggé kilátástalan… Most a zenekar életében is stagnálás áll be, egyetem, katonaság miatt. Szeretnénk olyan koncerteket ahol a testvériség, az egymás segítése volna a cél és nem a rivalizálás, az ellenségeskedés.

Lejegyezte: Schervenka R. Endre

REVIVAL - Rock and rocktóber

megjelent: EURÓPAI IDÕ 1995/24 Fiatalok Magazinja

 REVIVAL - Rock and rocktóber

            “Ki eljössz, maradj meg Nekünk” – hirdette az a pár plakát, amely felbukkant október utolsó hetében Székelyudvarhely és Székelykeresztúr utcáin. Nehéz egy olyan koncertről objektíven írni, amelynek megszületésénél jelen sorok írója is bábáskodott. No, de azért megpróbálok tárgyilagos lenni.

            A székelykeresztúri Hargita Holding Discoban az estét a lövétei Zavarock kezdte. A jó félórás programjuk fele-fele arányban tartalmazott feldolgozásokat és saját dalokat. A feldolgozások Piramis, Korál, Judas nóták közül kerültek ki. Saját szerzeményeik közül legjobban a “Keleti fény” című daluk tetszett, amelyet bőgősük, Katyós énekelt. Énekesük, Öreg, jó rockos torokkal rendelkezik, amilyennel környékünkön, sajnos nemigen lehet találkozni. Összegezve műsorukat, amatőr szinten megérdemelnek egy jó osztályzatot.

            A “főbanda”, a Revival tagjainak nagyon itt volt az ideje, hogy a közönség elé lépjenek, ugyanis ez volt az első koncertjük, leszámítva a tavalyi nagyenyedi Talentum fesztiválon való fellépésüket. Azóta rengeteget fejlődtek. SAliék itt már az új dobosukkal, Fodor Jocóval mutatkoztak be, aki nemrég került a bandába és természetesen jelen volt a frissen leszerelt Bálint Endre szólógitáros is. Műsoruk gerincét saját szerzeményeik alkották, összesen négy feldolgozást nyomtak le (Dinamit, Metropol, HBB, KFT), ami szerintem egy nagyon jó arány. A Metropol: “Nem hiszem el” c. dalát SAti Ráduly Béla emlékére ajánlotta (R.I.P. Béla). A srácok közül mindegyik jól teljesített, persze azért becsúsztak Zs-dúrok is. Lezser volt a félig-meddig improvizált “Kakaó blues”, amely az utolsó héten született és így nem volt teljesen kidolgozva. Anélkül, hogy megsérteném bármelyiküket, ki kell emelnem SAli szólóit és Robi basszusjátékát.

            A Revival tagjai sok gyakorlással e “szűk” hazánk legjobbjai közé kerülhetnek. Persze ahhoz, hogy ezen az úton (a rockzene útján) fölfelé haladjanak, az ő részükről is rengeteg kitartás és erős hit szükséges.

                                                                                  Schervenka Endre

Mint ahogy a cikkben is említve volt a koncertszervezésben nem kis részt vállaltam, és már nem emlékszem, hogy hogy, de az egyik udvarhelyi kábeltelevízió - az UTV - stábja is jelen volt és rögzítette az egész koncertet. VHS szalagon meg is van az anyag, elő kell kotorjam és valahol kell digitalizáltassam...  

“A hónaljunktól emelj fel!”-összeszorított ajkakkal: REVIVAL

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1995/19 Fiatalok Magazinja

“A hónaljunktól  emelj fel!”-összeszorított ajkakkal: REVIVAL

            Erdélyben elég sok magyar zenekar működik, akik kisebb-nagyobb gondokkal küszködnek, akiknek zenei jövőjük kilátástalan, de mégis ég bennük valami, ami arra ösztökéli őket, hogy összeszorított ajkakkal is, de csinálni kell…

Többek között ilyen a székelykeresztúri Revival együttes is. A zenekar három tagjával – Sata Albert (SAli) gitár, Sata Attila (SAti) ének és Imre Róbert (Robi) basszusgitár – elbeszélgettünk egy kicsit a kezdetekről, a jövőről….

- Először is megkérlek, mutassátok be röviden a Revival együttest.

- SAli: 1992-ben Robi és én leraktuk az alapkövet. Már azelőtt is megszületett

bennünk a zenekar gondolata, végül is egy közös munkahely hozott össze. Sok embert kipróbáltunk, míg 1994-ben létrejött a mai felállás: SAti ének, Bálint Endre gitár, Bálint Levente dob, Robi bőgő és én, vagyis SAli gitár. Első fellépésünk az 1994-es nagyenyedi Talentum fesztiválon volt.

- Mint az előbb is említetted, felléptetek Nagyenyeden, a Talentum fesztivál keretében, utána mély hallgatásba merültetek. Miért?

- Sali: Közben gitárosunk, Endre elment katonának. Mivel Nagyenyeden való fellépésünkre is kölcsön felszerelésen próbáltunk, miután haza jöttünk, béreltünk cuccot, de január 1-tõl különböző okok miatt nem használhatjuk azt se. Hál’ Istennek próbatermünk van, itt szeretnénk köszönetet mondani Fekete Albertnek, az Iza Cuki tulajdonosának, aki ellenszolgáltatás nélkül, a zene és a fiatalok iránti szeretetből a rendelkezésünkre bocsátotta a cukrászda pincéjét. Most is ott próbálunk, de a felszerelésről vagy rosszat vagy semmit. Hisz te is láthattad, hallhattad…

- A stílusotokat hova tennéd ebben a nagy zenei kavalkádban?

- Sali: kiforrott stílusunk még nincs, mivel alapító és következő tagjaink mindenike hozott valamit abból, ami zene… Zenénkben éppúgy megtalálhatók a rock’n’roll és a blues elemei, mint a progresszív zene hatásai…

- Mivel minden hazai magyar zenekar küszködik kisebb-nagyobb gondokkal, biztos nektek is vannak ilyen jellegű problémáitok. Miben ütköznek ki ezek?

- Robi: Semmi baj, a pénz a legkevesebb…

- SAti: A hónaljunk üres. Szponzor kellene. A hónaljunktól emelj fel!!!

- SAli: Semmi baj nincs. Szeretjük a zenét… Nincs pénz.

- Hangfelvételt van szándékotokban készíteni? Vagy van már valamilyen demótok?

- SAli: Van egy demónk, mert Nagyenyedre kellett, de azt nem szeretnénk terjeszteni. Szó volt, hogy készítünk klipet, de lásd az előbbi okokat. Sikerülhet, de saját erőből csak pár száz év múlva!

- Kösz a beszélgetést!

Lejegyezte: Schervenka R.Endre