megjelent: Rockpolis / RM Média, írta: Sebesi Attila
Rockmaraton
– Pécs, Malomvölgyi Arborétum, 2006 július 10-16
A következő pár sor a hihetetlenül jól sikerült pécsi
Rockmaraton, ezév július 12.-i, szerdai napjáról számol be, persze nem túl részletesen, mert akkor hosszú lenne és nem
olvasnátok el.
A történetek helyszíne a Pécs melletti malomvölgyi
Arborétum, ahol a VI. Rockmaraton volt megrendezve. Három színpad építtetett:
egy tehetségkutató, Local Heroes elnevezésű kisszínpad, amelyen amatőr bandák
léptek fel, egy Rockinform és egy Hammer színpad. Mindhárom színtéren szinte
kivétel nélkül iszonyatosan jó bulik voltak.
Kora
délután egy korsó sört “puszilgatva” egy kegyetlen zenére figyeltem fel, ami
arra kényszerített, hogy a kisszínpad irányába forduljak. Két gitáros, egy
bőgős és egy dobos fiú gyilkolták a riffeket. Az ének ragadott meg elsőként,
olyasmi volt mintha a Susperia-s Athera 18 évesen énekelne, a szólók is
gyilkoltak rendesen. Nekem nagyon megtetszett ez a power/prog muzsika, nevük
All/Play/Dead.
A Rockinform színpadon aznap a Sudden Death zenekar lépett
fel elsőnek, akik minden feltétel nélkül felkerültek a magyar-kedvencek
listámra. Zenéjük eléggé skatulyázatlan, de azért megpróbálok képet festeni a
hangszerelésükről: pörgős death nyakon loccsintva power körítéssel, szóval nem
finomkodnak a gitárokkal. Miután ők lejöttek a magaslatról, az Agregator már
nyomult is. Akkora bulit teremtettek, hogy még ma is eláll a lélegzetem egy
pillanatra, ha visszagondolok rá. A tömeg egyszerre hajalt, kivéve aki nem,
Tass is látta, hogy még egy kevés ideig ő a király, bulizott is rendesen.
Valami jó érzés mocorgott a levegőben. A hajtépő buli után Tassal szépen szóba
is elegyedtünk, természetesen mindenki a saját barátnőjével, sörökkel. Aztán
egy pár kör után elég lett a “múzsa csókja”, kiszálltam az ivásból, mert nem
akartam elszalasztani az est fénypontját, a Finntroll-t. Elmentem a Rockinform
színpad mellől, el onnan, el, messzire.
Ekkor ugattak őrülten Blind Myself-ék a Hammer telepen, de csak
keveset láttam az előadásukból, mert a Sudden Death frontember egy másik,
Northfire Records-os, zenéjét mutatta be nagy örömmel (az Aetherius
Obscuritas-ról van szó, egy Burzum és Ragnarök keverék). Visszasétálva a
Rockinform színpadhoz a Dying Wish gerjesztette a hangulatot, a Hammer
színpadnál pedig az “antiszociális”
Brigád zenélt. Ahogy sötétedett, úgy fogyott a türelmem is, de nem amolyan
ideges hangulat szállt meg, hanem olyasmi, mint amikor kezd elég lenni az
előjáték, és végre be akarok nyitni a boldogság kapuján, hogy
megpihenhessek a nyugalom és
felfrissülés szigetén. Minden sejtem ki volt éhezve a Finntroll-ra.
Kikapcsolódásként a Hammer standnál nézegettem a lemezeket, és egyetértettem
önmagammal, hogy a Rockmaratonon levő báb-istenek közül a legszebb a CD
elárusító lány volt. Tapsot érdemel, szép volt.
22 óra körül már Halász Feri “ugratta” a tömeget. Én egy
tervet akartam kidolgozni arra, hogy hogyan láthatnám az egyik nagy magyar favoritomat,
a Christian Epidemic-et is, mivel szinte egy időpontban kellett zenéljenek a
finnekkel. Végül is egy szám erejéig hajaltam, Széles Zsolt meg hörgött, mint az
állat.
Egy hosszas várakozás után egy hátborzongató isteni
mozzanat emelt fel a földről, a Finntroll falka a színpadra vonult. Valami
olyan érzés izgatott, mint mikor egy hosszas várakozás után végre tied a
vidámpark. A különbség a végkifejlet produktumában volt. Fogalmam sincs, hogy a
volt énekes, Wilska, hogyan vezetett le egy koncertet (azt mondjuk hallottam,
hogy nem csinált semmi nagyot), de az biztos, hogy az alig 25 éves Vreth a
csúcson volt. Igaz voltak részek, amikor nem tudtam, hogy most mit akar, nekünk,
nézőknek a tudtunkra adni, de kiderült, hogy mások is így jártak. Az is
világossá vált, hogy kedvenc albumuk a Jaktens Tid, mivel erről nyomtak el
legtöbb darabot, pl: Jaktens Tid, Kitteldags, Slaget vid blodsalv, de nem volt
a Bakom varje fura. De elhangzott a
Trollhammaren is és a Nattfödd is a Nattfödd anyagról. Vártam a Den
sista runas dans-ot pihentetőnek, de a Visor Om Sulet albumról nem játszottak
semmit, de az Ursvamp kárpótolt mindent. Még az erdei állatok is jól érezhették
magukat. A hangosítás is isteni volt, pedig én nem olvastam még eddig dícsérő
szavakat a magyarországi megszólalásukról. Akkorát zúztam, mint még soha, de ki
tudná megcsinálni, azt hogy ne zúzzon, mikor a seggig érő hajakat látja a
színpadon lobogni és a kedvenc bandája dönget 120 db-vel. Tanácsolom minden
fémszívűnek, hogy hátralevő életének minden nyarán vegyen részt egy ilyen
metalkezelésen, egy ilyen rockterápia elengedhetetlen az egészséges élethez.
Megjegyzés: nem minden orvosság keserű. A szavak hatalma lekicsinyül az a
látvány mellett, amit július 12.-én átéltem a malomvölgyi Arborétumban a
Finntroll bulin. És mint szinte mindig, most is ott feküdt mellettem a “meztelen
igazság”: hajnali 5-ig virrasztottam a finn brigáddal, a józanabbik részével.
(Ebből a beszélgetésből egy részlet olvasható majd a Finntroll interview-ban).
A koncertet egy utazás követte, vissza kellett szállni a földre. A reggeli
hidegvízes zuhany pedig a szeretkezés utáni cigaretta volt.
És mindez CSAK
egy nap alatt történt. A rockterápia július 10-től 16.-áig tartott (azaz hat
nap), 137 zenekar biztosította az ember gyógyulását ijesztően jó hangulattal és
kegyetlen koncertekkel.
Képek, infók és további részletek a Rockmaraton
honlapon: www.rockmaraton.hu
Köszönet Szakonyi Balázsnak és Schervenka Endrének és
Melikémnek, akik nélkül nem történhetett volna meg mindez velem. Respect.
Sebesi
Attila
