megjelent: EURÓPAI IDŐ
1996/14 Fiatalok Magazinja
T.PANTER’S
Kis
hazánkban is születnek tehetséges rockzenészek, egyetlen “bűnük”, hogy a
“naptalan keletre” születtek… és mégis keletről jön a fény.
A június 7-8-i gyergyói Nagy Bulin
több, különböző stílusban utazó rockzenekar vett részt. Voltak olyanok, akik
nem nagyon tértek le a nyugati kollégák által képviselt zenei útról, mások
viszont sokkal kísérletezőbb, egyénibb stílus megteremtésén fáradoztak
(fáradoznak). A két Semaphore tag – Makkai Kálmán ének-gitár és Ladányi Sándor
basszusgitár - által alapított, alig három hónapja létező T.PANTHER’S is ez
utóbbiak közé tartozik. A továbbiakban a srácok mesélik el, hogy mit is jelent
az együttes neve, kik a példaképeik és a jövőben mit szeretnének csinálni.
“A
nevünket valahogy úgy lehetne lefordítani, hogy a Paradicsom Párduca. Ez egy
szimbólum, a paradicsom az lágy, piros, ez nálunk a kommunizmust, míg a párduc
a ragadozót, a kapitalizmust jelképezi. Szerintünk mindkettő, a kommunizmus is
és a kapitalizmus is ugyanazt a célt szolgálja, csak más formában, vagyis az ember
elnyomását, elszemélytelenítését. A szövegeink is szimbólumokra épülnek, ezt a
kettősséget érzékeltetik, pl. “Kint esik az eső, bent meleg van”, vagy “Nehéz elhinni, hogy egyedül
vagyok/Nehéz elhinni, hogy szabad
vagyok.” Amúgy a zenénk inkább instrumentális,
stílusunkat mi sem tudjuk pontosan meghatározni, jazz rockot szerettünk volna
csinálni, de ez a kemény elemekkel tűzdelt progresszív zene jött belőlünk kevés
jazzel keverve. Úgy érezzük, hogy sikerült megteremteni egyéni stílusunkat. Azt
a kevés szöveget, amit énekelünk, azt angolul írjuk, mivel az angol nemzetközi
nyelv és az igazi rockzenei nyelv. A Semaphorenak továbbra is a tagjai vagyunk,
viszont a T.Panther’s a szívügyünk, ez az a zene, amit igazán szeretünk
játszani. Dobosunk Condrea Rãzvan, akinek a példaképei a 4given, Condrea
Ovidiu, Adrian Belinde. A mi példaképeink Steve Vai, Joe Satriani, Santana,
Billy Sheehan (Mr. Big) és Jaco Pastorius, Woodstock egyik hőse, aki sajnos már halott, egyébként jazz muzsikus volt.
Kilenc
saját dalunk komplett kész van, akármelyik percben mehetnénk stúdióba, ha az
anyagiak megengednék. Éppen ezért támogatókat keresünk, akik anyagilag
hozzájárulnának ahhoz, hogy elkészíthessük első demónkat.”
Schervenka
R.Endre
<- Ez a kép azon az eseményen készült, ahol a fent bemutatott zenekar is fellépett, az akkor még Dance néven futó Hooligans 3 tagjával:
b-j áll: Endy, Csipa,
b-j guggol: jómagam, az unokatesóm,
elől: a cipőket eldobó Dance/Hooligans akkori basszistája, ha jól emlékszem Norbi a neve. A Trabantot támasztó srác szervező lehetett...
Kalandos volt a Csíkba való visszajutás (is). Friciék (AMI hangosító cég) az utolsó este, utolsó koncertje után leszerelték a technikát és mivel nem nagyon volt amivel visszamenjünk Csíkba, így felkérezkedtünk (Berci és én) a Merci teherszállító buszukra. Jutott is hely 1-1 hangfalon. Így Csíkszeredáig, a hangfalakon bóbiskolva, virradatra meg is érkeztünk a felső traktorgyár környékére, ahol az AMI raktára volt. Onnan meg lehetett leosonni a hídhoz, a stoppolóhelyre, hogy vasárnap délutánra haza lehessen érni :).
