megjelent: EURÓPAI IDŐ
1998/11 Zenebona
D. Nagy Lajos
bikiniben és anélkül
Székelyföld rockrajongóinak az
elmúlt hetekben-hónapokban kevesebb okuk lehet panaszra, mint általában, hiszen
szinte egymást érték a különböző rockfesztiválok, koncertek. Koncz Zsuzsa előtt
néhány nappal D. Nagy Lajos látogatott el hozzánk kísérőzenekarával. Bár nemrég
a második szólóalbuma is napvilágot látott, nyilván a közönség elsősorban a
Bikini énekesét látja benne, ezért a Zenebona munkatársai is előbb erről a
zenekarról faggatták.
- Hogyan állt újra össze a Bikini? A
régi nagy csapatok nosztalgiázós sorába akartok lépni, vagy más szándékotok is
van?
- A
dolognak pontosan ez a lényege. Amikor szóba került az újjáalakulás én azt
mondtam, hogy semmi kedvem nosztalgiázni mint egy osztálytalálkozón. Ilyenkor
ugyanis óhatatlanul felmerül a közönségben az a gyanú, hogy a zenészeknek
elfogyott a lóvéjuk és csak azért álltak össze, hogy egy kis pénzt haza
vigyenek. Azt mondtam, hogy csináljunk egy új lemezt és ha az sikeres, akkor
érdemes koncertezni is. Az új Bikini lemez nagyon bejött, a BS zsúfolásig
megtelt. Ennek a zenekarnak tehát nem csak múltja van, hanem jövője is. Nem
csak egy koncertre hoztuk újból létre és azt hiszem, hogy most már csak az idő
fogja feloszlatni a Bikinit. Mivel három éves szerződésem van szólólemezre, az
elkövetkezendő évekre úgy tervezem, hogy tavasszal készítem el a saját
lemezemet, ősszel pedig a Bikini albumot. A kettő más-más karakterű. A
szólódalaim érzelmi, hangulati inditatásúak, míg a Bikini számai közéleti
dolgokkal foglalkoznak, mintegy görbe tükröt tartva a társadalom elé.
- Az októberi visszatérő bulit
megelőzte egy szlovákiai bemelegítő turné. Miért nem jöttetek inkább Erdélybe?
- A
szempontunk az volt, hogy Budapesthez minél közelebb legyenek a bemelegítő
koncertek mivel napközben rengeteg dolgunk volt. Videoklipet forgattunk,
interjút adtunk különböző tévéknek és rádióknak. Este aztán gyorsan átugrottunk
Szlovákiába egy-egy koncertre, másnap pedig újból Pesten dolgoztunk. Mivel
Erdély és főleg Székelyföld Budapesttől sokkal messzebb van, mint a szlovák városok,
ezt itt nem tudtuk volna megoldani. De el kell mondjam, hogy hozzátok
szívesebben jövök, mivel az erdélyi közönség valahogy érzelemdúsabb.
- Az új album, A szabadság rabszolgái
egy laza koncepciót sejtet. Mit akartatok vele kifejezni?
- Van
egy szám a lemezen, ami konkrétan megmondja: “Dalolok a máról”. Azt akartuk
megénekelni, hogy hol tart ma a világ, hogyan látjuk mi a világot. A Bikini
mindig is arról szólt ami velünk történik és a környezetünkben élő emberekkel.
Mindig azt mondták a dalainkra, hogy jé, hát én is így gondoltam, csak nem
tudtam ilyen jól megfogalmazni.
- A kiadóval közösen nem gondoltatok
arra, hogy a kazettáitokat itt Erdélyben is forgalmazni kéne?
- A
szólóalbumom kiadója, a Sony Music ajánlotta, hogy hozzak magammal kazettákat
és itt a koncertjeim alatt árulják. Ez egyfajta felmérés is lehetne. De az az igazság,
hogy az itteni árakhoz viszonyítva ezek elég drágák…
- A Bikini szünetelése alatt
feltámasztottad régi együttesedet, a Rolls Frakciót. Mi történt vele?
- Már
nem működik. ‘93-tól három éven át létezett. Ez az időszak nagyon fontos volt
számomra, mivel rengeteg kísérletezésre volt lehetőség. A tagjai mára
szétszéledtek, egyikük elment vendéglátózni.
- Mivel szó esett mindenről, hadd
kérdezzem meg, hogy melyek a kedvenc együtteseid?
- Nagyon
sok kedvenc zenekarom van. Bár én nem úgy hallgatom őket, hogy a kedvenceim és
akkor csak tőlük, de mindent, mivel olyan is van amelytől csak egy dalt
szeretek. Például a Midnight Oil-tól a Beds are burning. De Stingtől
szinte mindent szeretek, úgyszintén David Bowie-tól vagy David Coverdal-től.
- Hogyan
látod a rockzene jövőjét ebben az elsekélyesedő értékeket felvonultató
zeneiparban?
- A rockzene is ugyanúgy átalakul, mint minden.
Tudomásul kell venni, hogy az idő pereg és a világ állandóan változik
körülöttünk. A rockzene olyan gyors reagálású művészet, ami szinte a pillanatokra
reagálni tud. Amikor nehéz az élet, akkor hangosabban szólnak a gitárok. Amikor
egy kis jólét van akkor könnyebbé, táncolhatóbbá válik. Én úgy gondolom, hogy
az élettel együtt változik a rockzene, de mindig megmarad.
Összeállította:
SchEndre
Kérdezett:
Szécsi Albert