megjelent: IFI FÓRUM
1993. November 9. 30. szám POPsaROCK – Koncertnézőben
METALLICA, MEGADETH, THE CULT – Budapest, MTK stadion
“Csak bámultam lestem…” Bizony, volt
mit bámulni: az óriási színpadon és a pódium két oldalán lévő két egymásra
vigyorgó koponyát, amit Metallica-pólókról biztosan ismertek, s a nagyobb
látvány még csak ezután jött. A pokoli hőség ellenére is a legtöbb rocker
feketében nyomult. A koncertet este 6 órára hirdették meg, de már fél hatkor a
színpadon termett a – The Cult. Ez a rendezőktől nem volt szép dolog, hisz aki
6 után érkezett, lekéste műsorukat. A pár tonnányi motyó az első két banda
esetében nem volt topon, de a Metallicánál minden a helyére került.
A Cult teljes erőből nyomult, minden
számuk után hatalmas tapsot kaptak, időnként beindult a villanegyed is. Ian
Astbury (aki úgy lóbálta mikrofonját, akár egy cowboy a lasszóját) és csapata
tudták, hogy ez nem az ő napjuk, de azért becsületesen lenyomták jó félórás
műsorukat és láthatólag jól érezték magukat.
Félórás színpadi átszerelés után
félelmetes intróval berobbant a Megadeth. A nézőtéren egyre jobban beindult a
villanegyed. A Megadeth műsora az utolsó LP, a “Countdown…” számaira épült, de
olyan klasszikus is elhangzott, mint a “So far, So Good”, amelyben Dave kétnyakú
gitáron pengetett. Marty Friedman gitáros úgy szántotta a színpadot , akár egy
traktor. Dicséret illeti Nick Menza dobost is, aki szintén nagyot produkált.
Dave Mustain elég visszafogott volt, lehet azért, mert a Metallica előzenekara
voltak. Ami nem tetszett a Megadeth előadásában az az volt, hogy szinte minden
számuk után levonultak a színpadról (talán elrontották a gyomrukat valamivel?).
A jó órás műsor után a Megadeth távozott a deszkákról. A közönség elenyésző
része követelte vissza őket, de csak Dave jött vissza búcsúzkodni, meg egy pár
pengetőt elszórni. A látvány ellenére én úgy érzem, hogy azon az estén Mega
Dave-ék nem nyújtottak 100%-ot.
A közönség egyre türelmetlenebbül
várta a nagy csapatot: a Metallicát. Jó ¾ órát kellett várni, a színpadi
átalakítás miatt. Majd megszólalt a jól ismert intro (aki nem tudná: “A jó, a rossz
és a csúf” western-film zenéjéről van szó), színpadon termett a Metallica
legénysége talpig feketében és egyből belevágtak a “Creeping death” riffjeibe.
Már az intro alatt egyre jobban beindult a közönség, de ahogy Jamesék a húrok
közé csaptak, a nézőtéren elszabadult a pokol, de el a színpadon is és ez így
tartott szinte 3 órán át. Kirk betáncolta a színpadot, s közben biztatgatta a
közönséget is, akinek nem nagyon kellett a biztatás. Jason nagyszerű showman,
pár centis hajával úgy headbangelt, hogy az ember nézte, mikor esik le a feje,
de azért keményen “nyomta a dögöt” a többiek alá. A szakállas Lars gyerek, a
dobosok királya, nem kímélte kétlábdobos Tama szerkóját. Igaz, hogy a nagy
hajtömegen és a két izmos karon kívül nem sokat lehetett látni belőle, de a
hallani volt mit. James pedig a maga megszokott pozíciójából énekelt és
gitározott. És ha valaki azt hiszi, hogy végig csak egy helyben állt, az nagyon
téved. Bemozogta az óriási színpadot, hol az egyik végén, hol a másikon, hol
Lars feje fölött tűnt fel. A műsor első felében elhangzott jó pár Metallica klasszikus, mint a
“Harvester of sorrow”, “Sanitarium”, “The four horsemen”, “Wherever I may roam”
amelyek rettenetesen “megzúzták” a közönséget. Pihentetésül Kirk szólózott.
Közben petárdarobbantással “ijesztgették” a nagyérdeműt. Majd a színpadra
került egy akusztikus gitár és jött a “The unforgiven”. A koncert közepe táján
a sok szóló meg az elvontabb nóták kifárasztották a hallgatóságot, a zenészek
is fáradtnak látszottak. A végére azonban a “Seek&destroy” és a “ Battery”
felrázta a fáradt közönséget. Jó két órás nyomulás után a Metallica levonult,
de a nagyérdemű hangosan követelte vissza, persze nem eredménytelenül. A
“Nothing else matters” lírájával tértek vissza, majd elhangzott a “Sad but
true”, meg egy vidám feldolgozás is szórakoztatásképpen. Ismét levonulás, ismét
visszakövetelés. Jöttek is Larsék az “One” hátborzongató és félelmetes
intrójával. A megrázó erejű “One”-t a kivetítőn filmbejátszásokkal festették
alá. Majd jött az “Enter sandman”, melyben végre voltak fények meg pirotechnika
is. A koncert relikvia – dobverő és pengető – szórással ért véget. A Metallica
ismét bizonyított!
SCHERVENKA
R. ENDRE
u.i. 2018. a jegyen az Alice in Chains szerepel a Megadeth helyett, de Alice-ék valamiért kimaradtak a pesti állomásból. A korabeli Hammerben biztos van/volt szó róla, hogy miért. Nekem most nem jut eszembe az ok. :). Vagy esetleg a neten barangolva utána lehet keresni.