megjelent: Rockpolis / RM Média, írta: Sebesi Attila
SICULICIDIUM: Utolsó vágta az univerzumban
(Sun and Moon Records, 2009)
A 2003 óta létező székelyudvarhelyi zenekar három éves
hallgatás után idén jelentkezett egy hat tételből álló albummal. Létezik még egy
Transylvanian Resistance (Demo -
2003), egy Splitorment split anyag
(2005) és egy EP Lélekösvény névvel
(2006).
A hanganyag hangulata először szűknek bizonyult, de miután átszakadt az erényesség fátyla megsejtettük, hogy mit érezhetett Aliz Csodaországban. Black metal pecsét ékeskedik a zenekar homlokán, de a megbélyegzést, az Utolsó Vágta azUniverzumban albumról ítélve, elhamarkodottnak és keveset mondónak tartom. Pestiferék az 1764-es székely mészárlás emlékét koszorúzzák létükkel. A szerénység erényével ható dalszövegek nagy része is ezt az eseményt gyászolja, mikor a szép székelyek drága vére száradt a sárra, mikor a hajnal hidegéből a jajszavak a süket égig nőttek, mikor a szabadság elmaradt és az adó vörös vérré lett. Halottaink jajveszékelnek sírjaikban, éltükben az életből, most a sírjaikból vájják ki őket, érdek szerint átírják nevüket, melyekről lehulltak az ékezetek. Azok a vértanúk hangja kísért a lemezen, akiket a saját népük is magára hagyott a hóba kotort sírhantban. „Itt járok közöttük, beszélgetek velük, költögetem őket, mert nem igaz, hogy négy szál hitvány deszkával vége van mindennek. A sorsok nem múlnak el. Minden holttest egy ruha, melybe a gyermek öltözik. A temető a soha ki nem alvó élet álarca csak.” A black metal jegyei lehulltak a zenekarról, a stílus határvonalai tolódnak el. Nincsenek szegelős dobok, daráló riffek és extrémhörgő vokálok, és a sátánidézés is mellőzve van. A vokál teljesen érthető, nem is irgum-burgum hörgésként, hanem inkább károgó/recsegő hangként lehet skatulyázni. A gitártémák a nagyon lassú, vonagló, morajló akkordozások és az epikus, akusztikus átkötésekből építkeznek, néha egy kis Tormentor-os fíling is belekerül a palacsintába. Sőt a Halványan az Idő Ellen tétellel egy új stílust is lehetne elindítani black punk cím alatt.
Nem a múltban kell élni, hanem emlékezni. Úgy gondolom, hogy Khurl-éknak (aki bedobol többek között a Siculicidium-ba is) sikerült ez. A lemez egyszerű, borús és depressziós hangulata egy tömény teret lakatol magához, így az erős tételek még gyilkosabban szólalhatnak meg (pl. Lebomlás, Lelassulás). Az album erőssége mégsem a riffek fájdalmas vájkálódása, hanem a finom szálakon lebegő dallamok emelik magas szintre az Utolsó Vágta az Univerzumban albumot. A legszívszaggatóbb dallamok a Bizonytalan Ideák 1-2 – Ellenállás! (Bizonytalan Ideák pt. 2) nótán araszolgatnak. Már-már a sláger-bélyegző is lendületben van. És ezek a fülbemászó dallamok folytatódnak a következő, Talán (Ha Hallanám...), tételen is, csak itt jóval betegesebb és masszívabb alakban bolyonganak. De a fülbemászás mestere mégis az A Sajnálat Utolsó Lehelete (Taxidermia) marad, ahol a játékosan elhangzó belezős/mészárlós szövegek kezében van a gyeplő szára. Mind szövegileg, mind zeneileg tökéletesen csengeti le az albumot a Lebomlás, Lelassulás. Ma már nem az ágyúgolyók miatt apad a magyar vér, most már nem kell Madéfalváig elmennünk, hogy hátba lőjenek, és úgy érzem, ezt sikerült sajátosan megfogalmaznia a Siculicidiumnak.
Csak 1000 példányszámban jött ki világszerte az album, úgyhogy a beszerzéssel sietni kell.
Siculicidium – Utolsó Vágta Az Univerzumban:
1. Utolsó vágta az Univerzumban
2. Halványan az idõ ellen
3. Bizonytalan ideák 1-2 - Ellenállás! (Bizonytalan ideák pt. 2)
4. Talán (ha hallanám...)
5. A sajnálat utolsó lehelete (Taxidermia)
6. Lebomlás,
lelassulás
