megjelent: EURÓPAI IDŐ
2001/3 Zenebona
Monyó Szabadsága
A székelyudvarhelyi Ifjúsági Házban,
tavaly augusztusban lezajlott Monyó koncert nemcsak Molnár Endre “Freedom” c.
albumának bemutatója volt, hanem egyben a CD és kazetta piacra dobása is. Az
összes szerzeményt Monyó neve fémjelzi. A közreműködő zenészek: Bálint Barna
“Győzőke” – billentyűk, Kolumbán Zoltán, Hegyi Balázs és Monyó – basszusgitár,
Molnár Csaba, Lukács Zsolt és Monyó – ritmusgitár, Bálint Attila, Bereczki
Levente és Szász-Mihálykó Attila – dob valamint dobprogram és Haáz Bence –
oboa.
Az Oriental Night c. intróban az
oboás dallamok mellé kevert zajok, kakaskukorékolás, kutyaugatás egy jó kis
keleti zsibongás hangulatát idézik. A hanghordozó ezzel együtt 12
instrumentális szerzeményt rejt. A hazai magyar viszonyokhoz képest az
anyag szépen szól, de a dobprogramot
nehezen tudom lenyelni. Csak az If I grow up c. dalban van igazi dob. Ha jól
emlékszem, ez a szerzemény ‘98-ban még szöveggel futott “Egyszer én is
felnövök” címmel.
Az Oriental Sun in the Night
Szekeres Tamás kompozícióit juttatja eszembe. A Light Porno egy lassú tétel,
amely enyhén felgyorsul majd visszakanyarodik a kezdeti tempóhoz. A lassú
részek alatt leheletfinom szintetizátor-szőnyeg, míg a gyorsabb rész alatt
torzítatlan gitár kíséri az enyhén effektezett gitárt.
A Dream Theatert idézik a Doesn’t
matter c. szerzemény kezdeti billentyűs témái. A Freedom I. egy kis játszadozás
a gitárral. Az album legszebb dala a lelket simogató Kriszta. Malmsteen-os
virtuozitással nyit a Cross of Lightnings és ez az íz végig is vonul a
szerzeményen, még a billentyűs rész is a Mester dalainak hangulatát idézi.
Felemás cipőkben jár az In odd shoes, melyben a főszerep inkább a billentyűé,
amit erőteljes oboa- és gitárjáték színez. A Spanish Dance on the Herghita
Mountain spanyolos szerzemény székelyes szomorúsággal fűszerezve. Csak amolyan
szőrszál hasogatóként kérdezem: miért kell más nemzet folklórjából meríteni,
amikor a mi népzenénk is elég gazdag ahhoz, hogy elemeit beépíthessük a
rockzenébe? A Szarkakő zenéje (The Music of the Szarkakő) Monyó számára
biztosan az ott eltöltött gyermekéveket idézi.
Az album utolsó szerzeménye(?) a
Freedom II. amolyan gitárnyüvés, semmi kíséret nélkül. Szerintem ebből a három
percből és a benne felhalmozott témákból egy normálisabb kompozíciót is ki
lehetett volna hozni. De hát van szabadság és az Ifjúsági Ház büféjének
hangulatát idéző lemezt záró zaj is talán azt sugallja, hogy mindenki ott éli
meg, ahol akarja.
SchEndre
