megjelent: Rockpolis / RM Média
ROBINZON CIRKUSZ: Lilöpig fíling
(Sz.K.)
Hú! Rég hallgattam le egy albumot az első hangtól az utolsóig ekkora lelkesedéssel a mellkasomban (a lelkesedés talán egy zsidó gyermek Hanukakor ébredő érzéseihez, vagy egy szűz huszonhat éves fiú érzelmi világszínére hasonlít, mikor szombat este ágyba viszi Jennifer Alba-t A4-es lapon). A 2004-ben Kismalac (a név még ott kísért a címekben és szövegekben) névvel alapított kétszemélyes báli zenekar megelégelvén a megannyi átmulatott éjszakát és tudatmódosító maratonokat, elhatározta, hogy engednek a jóslatnak, miszerint 2008- ban napvilágot lát első nagylemezünk, melyet rendíthetetlen hatalom és vagyon fog követni.
Nos, a jóslat első része megvan. Az album tartalmát tekintve minden esélye meg van a zenekarnak, hogy a jóslat második része is megvalósuljon. A különböző zenei stílusok (country, jazz, rock, és nem vonakodnak a metálosabb riffektől sem, de az alter dolgok is szép számmal jelen vannak a szokásosnál keményebb formában) egyedi keverése az, ami ezt a lemezt széppé és emészthetővé teszi.
A hangszerek arzenálja hatalmas. A klasszikus bőgő, gitár, dob és vokál kvartett mellé szegődnek olyan hangszerek, mint a doromb, mandolin, bendzsó, szájharmonika, harsona és ütőhangszerek. Mindezen hangszerek olyan hangulatot kölcsönöznek az albumnak a hozzáértő kezek, lábak, szájak, fogak, nyelvek, tokák, fülek és pocakok segítségével, amely mondhatni egyedi Magyarországon. És még nem is esett szó arról, ahogyan a szolnoki négyes a szavakkal játszadozik abszolút humorista rímekben, és ez az a plusz, ami a lemezt értékesebbé és többé teszi, mint egy szabványos nyjúfíling zenekar első lemezét.
Kíméletlen kritikával illetik a társadalom minden konstruktív rétegét. Az igaz, hogy a zenei rész nem egy velejében egyedi jelenség, de az összhang és hatás utolérhetetlen. A Tankcsapdás (Kéremszépen Legyenszíves, ennek a bőgőnyitánya nagyon ott van a TCS Legyen köztünk híd tételében is) szabadabb akkordjait az AC/DC kötöttebb stílusával (Disco), a jazzes ritmusokat, a reggeat a metál riffekkel (pl. Üldögélek), a country elemeket a modern metállal (Inges alakok) olvasztja eggyé FintaZé, Spanyi, Szebi és Zsuki. A Lilöpig Fíling-et úgy tudom elképzelni, mint egy fogalmazást a rockról, amely egy absztrakt képet ad különböző zenei irányzatokról.
A Robinzon Cirkusz több mint egy órás előadását biztosan érdekesnek találná a lilavastag szemöldökű marslakó és a nótás kedvű zöld húsőrlő is, talán még ropnák is miközben „hulla zeső”, mint az árva lárva és a holló hulla.
Albumkedvencek: Űrgáb (a gitár és vokál harmóniája és egyéb személyes okok miatt), Hulla zeső (mert majdnem olyan jó, mint az Ürgáb, és egyéb személyes okok miatt), Ki (mert költőien átfogja az albumot széltében és hosszában és egyéb személyes okok miatt).
sebesi
