megjelent: EURÓPAI IDŐ
2001/13 Zenebona
DA CAPO: PHAISTOS (Nail Records)
“Krisztus születése előtt 2000 évvel
Kréta szigetén a mínoszi kultúra virágzott. A birodalom fennállásának utolsó
szakaszában a “lineáris B”-nek nevezett írást használták, melyet a XX. század
közepén sikerült megfejteni. Az ezt megelőző “lineáris A” a mai napig a
megoldatlan feladványok közé tartozik, csakúgy, mint a hieroglif jellegű első
mínoszi írásos emlékek. Ilyen rejtélyes hieroglifákat tartalmaz a Phaistosi
Korong is, melynek igazi különlegességét az adja, hogy a jeleket nem vésték,
hanem nyomóformával vitték be az olvadt anyagba, így az első nyomdatörténeti
leletnek tekinthető.” (részlet a szövegkönyvből)
A szentgotthárdi Da Capot Kozó Tamás
gitáros és Csörnyi Róbert basszusgitáros alapította 1998-ban. Kezdetben
Satriani/Vai jellegű instrumentális muzsikát játszottak. 1999 elején
csatlakozott hozzájuk Nagy Róbert énekes, Komáromi György billentyűs és Göllicz
László dobos. Idén tavasszal jelent meg a modernkori miszticizmussal átitatott
első “phaistosi korongjuk”. Legfőbb zenei hatásuk, a Dream Theater szellemét
vállalják, ami hallatszik is a zenéjükön. A billentyűk hangszíne és egyes
megoldások nagyon a new york-i Istenek világát idézik. De a nyersebb gitársound
és Norbi középmagas tartományú hangja, nem utolsó sorban az egyéni
mondanivalójú szövegek jól bizonyítják, hogy nem egy kópia bandáról van szó.
A nyitó “Dies Irae” egy nagyon húzós
nóta, melyben a bezártság érzése és az ebből kitörni vágyás gondolatát
jelenítik meg. Bár a “Jelek mélyén” a lemez címére utal, a bonyolult felépítésű
dal konkrétan nem erről a korongról szól, hanem a jelenkor phaistosi jeleiről.
Pygmaliont egy általa faragott kőszobor gyújtotta szerelemre, életre keltve a
szobrot. A Da Capo modernkori mitológiájában egy fémből, műanyagból,
szoftverekből álló gép szeretné megismerni az érzelmek csodálatos és fájdalmas
világát. Ha felszippant a XXI-ik századi dzsungel (Internet-Mátrix), Orwell
1984-es világa csak egy lépés. A Kosztolányi azonos című műve alapján született
9 perces “Esti Kornél” szerintem az album legkiemelkedőbb szerzeménye. A
bennünk levő kettős személyiség, az ösztönlény és az elfogadott kispolgári lét
között zajló harcról szól. A “Metszetek” egy háromtételes mű, a “Kar nem ölel”
zenéje jól ábrázolja azt a vívódó lelket, amely semmi értelmet nem talál az
életben és a világ dolgai is hidegen hagyják. A középső rész, a “Profán ima”
egy visszafogott gitárszóló amelyből kibontakozik a “Kétféle tűz”, amely a
lelkileg révbe ért, megnyugodott ember gondolatait mondja el. Az albumot záró
instrumentális “Al fine” nem tesz pontot ezen gondolatok végére, inkább
kérdőjelet formáz a megidézett színekkel, hangulatokkal.
SchEndre
