Album, demó ismertető / Interjú / Beszámoló / Zenekar bemutatás

Jam Boulee a Zeneklubban

megjelent: EURÓPAI IDŐ 1999/8 Zenebona 
Jam Boulee a Zeneklubban


            Végre megmozdult az a bizonyos poshadt állóvíz, amely az utóbbi időben az Udvarhelyszéki rockéletet jellemezte. A március 27-i Jam Boulee már a második lépése volt az udvarhelyi Zeneklubnak koncertezés terén. Az első koncert agyoncsapott reklám mellett és egy csütörtöki napon történő jelenéssel sokak szerint nem volt ennyire sikeres. Tény, hogy eme második sem volt elkényeztetve túl sok reklámmal.
            Az est első fellépője a keresztúri Forgotten volt. A programjuk nagyjából megegyezett a szentgyörgyivel, bár itt jobb volt a megszólalás és a fiúk is magabiztosabban álltak a színpadon. A Pokolgép Kár minden szó című dalát azért még nem árt átgondolni. Amúgy nem látom akadályát, hogy a Szentgyörgy-napokon a Bunker közönségét szórakoztassák.
            Másodiknak következett a székelyudvarhelyi Knife. Bár ez volt a srácok első fellépése, egyesek szerint ők az év felfedezettjei ezen a környéken. Tankcsapdás, Nirvánás zenéjüket jól vette a közönség, de ahhoz, hogy ne csak a mezei rockrajongók körében arassanak sikereket, több egyéni ötlettel kell előrukkolniuk. Elismerést érdemelnek, amiért (a Forgottenhez hasonlóan) saját szerzeményekre építették műsorukat. Nem így a Kopó Blues Band. Mindenki tudja, hogy jó bulikat nyomnak, de úgy vettem észre, hogy már egyre többen unják a mindig ugyanazzal a programmal fellépő “kopókat”.
            Kíváncsian vártam a baróti Kráter fellépését, akiknek a Rongyélet című kazettáját a koncert előtt egy héttel sikerült beszereznem. Nagy csalódást okoztak, amiért saját számaik közül csupán a kazetta címadó dalát játszották el. A feldolgozások alapján (Bikini, Dinamit, Queen, Deep Purple, Omega, Republic) megállapítható, hogy jó zenészek és külön örömömre szolgált, hogy nem olyan dalokat vettek elő, amelyeket már mindenki unalomig játszott. Az est legszebb dala tőlük a Deep Purple magyarországi ihletésű Anya c. szerzeményének  tolmácsolása volt.
            … Hogy miért kellett záróakkordként obszcén vicceket hallgatnunk?… Nem tudom.
 SchEndre