King Diamond - Bukarest, 2006 május 17., Agronomia terem

megjelent: Rockpolis / RM Média, írta: Varga Attila

King Diamond
- Bukarest, 2006 május 17., Agronomia terem -

Kim Bendix Petersen - a családján, néhány ismerősén és persze a maximálisan fanatikus rajongókon kívül vajon kinek ismerős ez a név? Valószínűleg senkinek. De ha úgy mondom: King Diamond, már más tál tészta, nemdebár? Így már a világ bármely táján élő fémszívű ugyanarra az élő legendára gondol, amely az utóbbi negyedévszázadban letette névjegyét arra a bizonyos metal-asztalra. És végre-valahára eljutott számunkra is elérhető közelségbe, történetesen Bukarestbe.A buliról jó fél éve tudtunk, a jegyeket elővételben megvásároltuk, a szerdai nap és néhány szerencsétlen intermezzo viszont szinte felborította a szépen megtervezett utazást. Nem vagyok mai fecske koncert - vagy fesztivállátogatásban, de ennyi idegsejtet rég nem áldoztam a metal oltárán. Persze minden idegeskedést megért - így utólag. Egy keresztúri, egy gyergyói és két udvarhelyi rajongó mentünk Bukarestbe, taxival (ha-ha, az ilyen is ritka...!).
A két előzenekarról elég kevés volt az infónk előzőleg, igaz, nem is nagyon törtük magunkat az informálódásért. A kocsiban szereztünk egy első ismeretséget a két banda munkásságáról, ami aztán élőben többé-kevésbé be is igazolódott.
Szokásos balkáni késéssel (hét helyett nyolc óra) kezdődött a buli, általános volt a szervezetlenség, a gyúródás, de hát nem Londonban vagy Zürichben voltunk ("Ca care-i problema..?! - Vagy mi a probléma..?!").

Thunder-kezdetű névvel megáldott metalbandával lassan Dunát (Dambovitát) lehet rekeszteni, de a Thunderboltot még nem ismertem. Amire beértünk, rövid programjuk jórésze lejárt. Mit mondjak? Tucat-heavy metal, nem hiszem, hogy sokkal jobb mint például a Tűzmadár vagy a Trooper. Aztán sörpultlátogatás - meglepően olcsó a sör (20 ezer pénz négy deciliter), a pólók elérhető áron (600 ezer lej), CD nincs.
A Griffin is kb. a másik előzenekarral egy kaliberű, küzdenek "böcsülettel", Maiden- Priest-alapú metaljuk okés, az utolsóként előadott motoros-alapműre kapom csak fel a fejem mégis: Hell Bent for Leather (Judas Priest cover). Hát igen, valószínűleg azért kerültek King elé, mert Andy La Roque Los Angered stúdiójában vették fel albumukat.
Aztán 22.15-kor színpadra vonult a király. És nevéhez méltónak bizonyult. Kevés jobban működő gépezetet láttam az utóbbi időben, mint a Matt Thompson (dob), Hal Patino (basszus), Mike Wead (gitár), Andy La Roque (gitár) muzsikusokból álló csapatot. Persze, ők mindannyian, mint jó alattvalók a királyuk szolgálatában állnak, de tudjuk, hogy egyetlen marsall sem saját maga nyeri meg a háborút - ők négyen meg legalább ezredesi rangot érdemelnének! A kb. ezer rajongó is kitett magáért, de a másfél óra alatt elsőrangú showt is kapott. De hát mit is várhattunk volna a sokkoló horror-rock királyától, a borzongató koncept-lemezek legavatottabb mesterétől?! Ötcsillagos bulit, felhőszaggató sikolyokat, hörgésig mélyülő hangokat, tökéletesen egymást kiegészítő ikergitár-játékot, színházba illő fényeket.
Jegyzeteket nem készítettem, utólag memóriából (tehát nem feltétlenül az eredeti sorrendben és a teljesség igénye nélkül) írom, hogy szinte minden emlékezetes King-dal felcsendült, végigvéve a legendás Diamond-sztorikat: Abigail I.-II. (Funeral, A Mansion In Darkness, The Family Ghost, Black Horseman, Spare This Life, Mansion In Sorrow, Spirits, Sorry Dear); Them - Conspiracy (Welcome Home, The Invisible Guests, Sleepless Nights); The Eye (Eye Of The Witch, Burn) és a legújabb, Budapesten játszódó, The Puppet Master (The Puppet Master, Blood To Walk, So Sad), persze Lokay Líviával, King jelenlegi élettársával együtt előadva.
Aztán a ráadásban az elsőlemezes Halloween és minden idők egyik leghatalmasabb alapmetal-nótája, az Evil következett, a legendás Mercyful Fate-től! Hab a tortán (közben még volt a Come to the Sabbath is az alapbandától)!
A hangzás nem volt a legjobb (enyhén fogalmazva), de a látvány mindent pótolt: King persze kifestve, cilinderben, feketében, csuhás alakok koporsót cipelnek be, a Don't Break the Oath-ból ismert sátánkoponya sejtelmesen világítva, Grandma tolószékben, parókával, Abigail, King legendás kereszt alakú mikrofonállványa - nem hittem volna, hogy valaha élőben is láthatom. Egyszóval nagy élmény volt, hatalmas, unokáknak való mesélnivaló! Még sok ilyen bulit és júniusban boldog ötvenedik szülinapot, King Diamond!