Album, demó ismertető / Interjú / Beszámoló / Zenekar bemutatás
IV. Székelyföldi Rockmaraton Székelyudvarhely, Szejkefürdő 2005. július 13-17.
megjelent: Rockpolis / RM Média, írta: Benedek Sándor
IV. Székelyföldi Rockmaraton
Székelyudvarhely, Szejkefürdő
2005. július 13-17.
Negyedik állomásához érkezett a Székelyföldi Rockmaraton, és idén
négy napig tartott. A Székelyudvarhely melletti Szejkefürdőn Orbán
Balázs sírja körül július 14-17. között ismét sátrak tarkították a
tájat. Az oda látogató turisták csak néztek ki a fejükből, hogy mi
ez a rockerhad és zaj a természet lágy ölén. Naponta 7-8 erdélyi,
illetve magyarországi zenekar játszott, a bluestól a metalig számos
stílust képviselve. Nehéz lenne valamennyiről írni, így csak a
fontosabb együttesek produkciójáról számolok be.
A csíkszeredai Fading Circles az évről évre itt szereplők között
említhető, komplex-progresszív metalt játszik, ám ez a komplexitás
nem teszi emészthetetlenné a zenéjét. A fesztivál első napján a csíki
srácok megragadó szólókat meg riffeket gyártottak, így ismét
meggyőztek arról, hogy tudnak muzsikálni, méghozzá jól. A
magyarországi Septic hörgős-döngölős zenéje is megnyerte tetszésem,
és az extrém metal többi kedvelőjének is minden bizonnyal bejött.
Az idei maratonon három magyarországi tribute-banda lépett fel, ezek
közül elsőként a Scorpions Tribute Band, amely nem hagyott mély
nyomot bennem. Kevésbé ismert számokat játszott Klaus Meinééktól,
később viszont az ismertebb dalok is sorra kerültek, de nem dobtam
el magam tőlük. (Nem így a Judas Best és az Iron Maidnem, de erről
majd később.)
A fesztivál egyik sztárja a Deák Bill Blues Band volt. Talán mondanom
se kell, hogy Deák Bill Gyula nagyszerűen énekelt, ezt persze már
megszokhattuk tőle, csak a hangzás miatt tompán szólt gyönyörű
hangja, nem hasított úgy, mint ahogy szokott például a pesti Akácfa
utcai klubban. Az aktuális kísérőzenészekkel először láttam; a kis
termetű gitáros egészen elbűvölt, a billentyűs úgyszintén. Számos
idősebb udvarhelyi is kilátogatott a "nagy öreg" bulijára, és - talán
ez okból is - Bill kapitány a Hobo Blues Band slágereivel aratta a
legnagyobb sikert.
Másnap a P. Mobilnál állatian jól szólt a cucc, persze a show-hoz a
zenekar kitűnő produkciója is kellett ugyebár. Elhangzott a
Kétforintos dal, a Zöld csillag, a Dugjatok a 220-ba stb., valamint
a '98-as album dalai: Dől a lé kifelé, Kutyából szalonna, Babba
Mária... Schuster Lóri zenekarvezető hozta a szokásos formáját:
beöltözött nyuszinak, tüzérnek, thrash-énekeseket megszégyenítően
üvöltötte a Mobil-számokat; a tapsgép sem hiányzott, és az egyik
dalnál a közönség soraiból lányokat hívott a színpadra táncolni. A
rocker hölgyek ki is használták az alkalmat, és elárasztották a
deszkákat, igazán kitettek magukért.
Az Örökmozgót a Judas Best követte, melyet nagyon kíváncsian vártam.
Igazán jól nyomták a Priestet, de talán kezdésnek jobb lett volna a
Metal Godsnál gyorsabb dal. A nagy sikerszámok közül természetesen
nem hiányzott a Breaking The Law meg a Painkiller, ezenkívül a Night
Crawler, a Grinder, a Hell Bent For Leather, a Living After Midnight
ragadott meg. Az énekes néhol kimondottan halfordosan énekelt, a
magas hangokat is jól bírta, de a fiúk nem tudták azt a benyomást
kelteni, hogy az eredetit hallgatom.
Másnap hagyományos heavy metalt kaptunk az arcunkba a magyarországi
Morpheustól, valamint a szintén magyarhoni Obstructiontol és
Wisdomtól, magas színvonalon. Az Echo Of Dalriada népzenét vegyített
a metalba, lány énekessel nyomult, de nem varázsolt annyira el, mint
ahogy azt az ilyen folk-metal stílustól elvárnám; ráadásul ha már egy
együttesnek az az egyik fő vonása, hogy a magyar népzenéből merít,
igazán adhatna magának magyar nevet.
Ha nem is voltak annyian, mint előző nap a P. Mobilon, a Moby Dickre
hasonlóan jót buliztak a rajongók. A régi sikerszámokon kívül
elhangzott a Se Nap, se Hold album dalaiból is néhány. A
basszusgitáros Göbl Gábor "rajtakapta" a közönséget: az nem ismerte
az új klipet, amelyik a Viván fut. "Ti nem nézitek a Vivát, ti a Duna
Tévét nézitek!" - tört rá a felismerés a soproni zenészre. Javasolta,
minél többen írjanak a Duna Tévének, hogy sugározza a klipet. Várom
az eredményt. Amúgy a szokásos formájukat hozták, buli volt a
javából.
Vasárnap a marosvásárhelyi Gedeon dallamos punkzenéjével a szemerkélő
eső ellenére tízegynéhány rajongót odacsábított a színpad elé, mókás
csapat, poénos szövegekkel. A budapesti Földrengés dallamos
thrashével nem rengette meg a földet (a kis hangerő miatt), de az
aznap még gyér közönség jól reagált, ami érthető, mert a trió jól
zenélt. Ezt a kolozsvári Knock Out követte, amely az Erdélyben
magyarul éneklő rockbandák egyik éllovasa, több slágerszáma van, rá
minden fesztiválon beindul a közönség. Az együttes - a saját
megnevezése szerint - power rock'n'rollt játszik.
Aztán jött a rockmaraton kuriózuma. Mintegy három napig azt
találgattam, mi lehet az az Ismerős Arcok, mert nekem egyáltalán nem
volt ismerős, pedig ez a zenekar volt az utolsó nap sztárjaként
meghirdetve. Most megismerhettem - azt kell mondanom, hogy hál'
Istennek, mert nagyon kellemes élményben volt részem. Az
udvarhelyieknek ismerősek voltak a fazonok, mivel azok már többször
felléptek a Székelyföldön. Nagyszerű dallamos rockot játszottak,
népzenei elemekkel, ami igazán üdítően hatott a sok zúzás után.
Szövegei "kissé magyarkodók", de ez valahogy nem zavart, annyira
tetszett a zenéjük.
Aztán az Iron Maidnemtől is leesett az állam: a srácok csak
annyiban különböznek a Maiden tagjaitól, hogy magyarországiak, és
nem ők írták a Number Of The Beastet meg társait, mindezt leszámítva
viszont ugyanúgy játszanak, mint a legendás brit banda. Káprázatos
volt! Nekem azért is volt ilyen csoda ez, mert először láttam a
Maidnemet, persze már sok jót hallottam róla. A négynapos bulit a
marosvásárhelyi Defender zárta, amely a szokásos formáját hozta.
Dallamos hard-rockot játszik, amivel nem sok újat hozott a rockzenébe
(ráadásul az Edda hatása nagyon érződik), de tagjai jó dalokat írnak.
A szervező ZeneUdvar Egyesület jövőre ötnaposra tervezi a
Székelyföldi Rockmaratont, én már most kíváncsi vagyok a fellépők
névsorára. Az idei rendezvény is bizonyította, hogy nemcsak
metalbandákat, hanem a nagy öregeket is érdemes elhozni, van rájuk
igény.