IV. Székelyföldi Rockmaraton Székelyudvarhely, Szejkefürdő 2005. július 13-17.

megjelent: Rockpolis / RM Média, írta: Benedek Sándor

IV. Székelyföldi Rockmaraton
Székelyudvarhely, Szejkefürdő
2005. július 13-17.

Negyedik állomásához érkezett a Székelyföldi Rockmaraton, és idén négy napig tartott. A Székelyudvarhely melletti Szejkefürdőn Orbán Balázs sírja körül július 14-17. között ismét sátrak tarkították a tájat. Az oda látogató turisták csak néztek ki a fejükből, hogy mi ez a rockerhad és zaj a természet lágy ölén. Naponta 7-8 erdélyi, illetve magyarországi zenekar játszott, a bluestól a metalig számos stílust képviselve. Nehéz lenne valamennyiről írni, így csak a fontosabb együttesek produkciójáról számolok be. A csíkszeredai Fading Circles az évről évre itt szereplők között említhető, komplex-progresszív metalt játszik, ám ez a komplexitás nem teszi emészthetetlenné a zenéjét. A fesztivál első napján a csíki srácok megragadó szólókat meg riffeket gyártottak, így ismét meggyőztek arról, hogy tudnak muzsikálni, méghozzá jól. A magyarországi Septic hörgős-döngölős zenéje is megnyerte tetszésem, és az extrém metal többi kedvelőjének is minden bizonnyal bejött.
Az idei maratonon három magyarországi tribute-banda lépett fel, ezek közül elsőként a Scorpions Tribute Band, amely nem hagyott mély nyomot bennem. Kevésbé ismert számokat játszott Klaus Meinééktól, később viszont az ismertebb dalok is sorra kerültek, de nem dobtam el magam tőlük. (Nem így a Judas Best és az Iron Maidnem, de erről majd később.)
A fesztivál egyik sztárja a Deák Bill Blues Band volt. Talán mondanom se kell, hogy Deák Bill Gyula nagyszerűen énekelt, ezt persze már megszokhattuk tőle, csak a hangzás miatt tompán szólt gyönyörű hangja, nem hasított úgy, mint ahogy szokott például a pesti Akácfa utcai klubban. Az aktuális kísérőzenészekkel először láttam; a kis termetű gitáros egészen elbűvölt, a billentyűs úgyszintén. Számos idősebb udvarhelyi is kilátogatott a "nagy öreg" bulijára, és - talán ez okból is - Bill kapitány a Hobo Blues Band slágereivel aratta a legnagyobb sikert.
Másnap a P. Mobilnál állatian jól szólt a cucc, persze a show-hoz a zenekar kitűnő produkciója is kellett ugyebár. Elhangzott a Kétforintos dal, a Zöld csillag, a Dugjatok a 220-ba stb., valamint a '98-as album dalai: Dől a lé kifelé, Kutyából szalonna, Babba Mária... Schuster Lóri zenekarvezető hozta a szokásos formáját: beöltözött nyuszinak, tüzérnek, thrash-énekeseket megszégyenítően üvöltötte a Mobil-számokat; a tapsgép sem hiányzott, és az egyik dalnál a közönség soraiból lányokat hívott a színpadra táncolni. A rocker hölgyek ki is használták az alkalmat, és elárasztották a deszkákat, igazán kitettek magukért.
Az Örökmozgót a Judas Best követte, melyet nagyon kíváncsian vártam. Igazán jól nyomták a Priestet, de talán kezdésnek jobb lett volna a Metal Godsnál gyorsabb dal. A nagy sikerszámok közül természetesen nem hiányzott a Breaking The Law meg a Painkiller, ezenkívül a Night Crawler, a Grinder, a Hell Bent For Leather, a Living After Midnight ragadott meg. Az énekes néhol kimondottan halfordosan énekelt, a magas hangokat is jól bírta, de a fiúk nem tudták azt a benyomást kelteni, hogy az eredetit hallgatom.
Másnap hagyományos heavy metalt kaptunk az arcunkba a magyarországi Morpheustól, valamint a szintén magyarhoni Obstructiontol és Wisdomtól, magas színvonalon. Az Echo Of Dalriada népzenét vegyített a metalba, lány énekessel nyomult, de nem varázsolt annyira el, mint ahogy azt az ilyen folk-metal stílustól elvárnám; ráadásul ha már egy együttesnek az az egyik fő vonása, hogy a magyar népzenéből merít, igazán adhatna magának magyar nevet.
Ha nem is voltak annyian, mint előző nap a P. Mobilon, a Moby Dickre hasonlóan jót buliztak a rajongók. A régi sikerszámokon kívül elhangzott a Se Nap, se Hold album dalaiból is néhány. A basszusgitáros Göbl Gábor "rajtakapta" a közönséget: az nem ismerte az új klipet, amelyik a Viván fut. "Ti nem nézitek a Vivát, ti a Duna Tévét nézitek!" - tört rá a felismerés a soproni zenészre. Javasolta, minél többen írjanak a Duna Tévének, hogy sugározza a klipet. Várom az eredményt. Amúgy a szokásos formájukat hozták, buli volt a javából.
Vasárnap a marosvásárhelyi Gedeon dallamos punkzenéjével a szemerkélő eső ellenére tízegynéhány rajongót odacsábított a színpad elé, mókás csapat, poénos szövegekkel. A budapesti Földrengés dallamos thrashével nem rengette meg a földet (a kis hangerő miatt), de az aznap még gyér közönség jól reagált, ami érthető, mert a trió jól zenélt. Ezt a kolozsvári Knock Out követte, amely az Erdélyben magyarul éneklő rockbandák egyik éllovasa, több slágerszáma van, rá minden fesztiválon beindul a közönség. Az együttes - a saját megnevezése szerint - power rock'n'rollt játszik.
Aztán jött a rockmaraton kuriózuma. Mintegy három napig azt találgattam, mi lehet az az Ismerős Arcok, mert nekem egyáltalán nem volt ismerős, pedig ez a zenekar volt az utolsó nap sztárjaként meghirdetve. Most megismerhettem - azt kell mondanom, hogy hál' Istennek, mert nagyon kellemes élményben volt részem. Az udvarhelyieknek ismerősek voltak a fazonok, mivel azok már többször felléptek a Székelyföldön. Nagyszerű dallamos rockot játszottak, népzenei elemekkel, ami igazán üdítően hatott a sok zúzás után. Szövegei "kissé magyarkodók", de ez valahogy nem zavart, annyira tetszett a zenéjük.
Aztán az Iron Maidnemtől is leesett az állam: a srácok csak annyiban különböznek a Maiden tagjaitól, hogy magyarországiak, és nem ők írták a Number Of The Beastet meg társait, mindezt leszámítva viszont ugyanúgy játszanak, mint a legendás brit banda. Káprázatos volt! Nekem azért is volt ilyen csoda ez, mert először láttam a Maidnemet, persze már sok jót hallottam róla. A négynapos bulit a marosvásárhelyi Defender zárta, amely a szokásos formáját hozta. Dallamos hard-rockot játszik, amivel nem sok újat hozott a rockzenébe (ráadásul az Edda hatása nagyon érződik), de tagjai jó dalokat írnak.
A szervező ZeneUdvar Egyesület jövőre ötnaposra tervezi a Székelyföldi Rockmaratont, én már most kíváncsi vagyok a fellépők névsorára. Az idei rendezvény is bizonyította, hogy nemcsak metalbandákat, hanem a nagy öregeket is érdemes elhozni, van rájuk igény.