megjelent: EURÓPAI IDŐ
1998/21 Zenebona
DIO bácsi Bukarestben
Rocklegendák,
ha nálunk járnak…

Még mielőtt valaki mérgesen a
sarokba hajítaná az újságot azzal, hogy mit akadékoskodik folyton ez a szőrös
szívű firkász, megsúgom, hogy ezután csupa jót fogok írni. Még egy kis türelem,
hadd említsem a közönséget. Nagyon meglepett, hogy itt Romániában is vannak
olyan emberek, akik civilizáltan tudnak viselkedni egy ilyen nagyszabású
rendezvényen. A rockerek ezen az estén bebizonyították, hogy ők/mi már
felnőtt(ünk)ek Európához.
Sötétség…
A pokol 666. Bugyrából előtörő hangok, megszólal a ‘93-as Strange Highways album Evolution dalának riffje, fény önti el a
színpadot és előttünk áll a kis Nagy ember, ezrek bálványa és énekel. Rég
voltam olyan koncerten, ahol a hideg futkorászott a hátamon. Itt nincs mese,
egy legenda kelt életre! Széles mosollyal konferálja be a nagy klasszikusokat: Holy Diver, Rainbow in the Dark, Don’t talk
to Strangers, Children of the Sea…
Gesztikulál, előadja a dalt, vezeti a csapatát. Olyan, mint egy kis ördög,
amikor a Heaven and Hell közben alulról vörös fénnyel megvilágítják. Ízig-vérig
frontember. Bár nem igazán állnak közel hozzá a Deep Purple Mistreated dalának sorai, elnézzük neki,
mert a szivárvány kánonjával (Catch the
Rainbow) színezi a középrészt. Hangjával párbajozik a gitáron megszólaló
hangokkal, emígy buzdítva gitárosát: “Tracy G. play for me”. Kétszer hívja
vissza a közönség. Az első ráadásban a Man
on the Silver Mountain-be építi bele a Long
Live Rock and Roll-t, majd a We Rock-kal
vesz végleges búcsút. Látszik, hogy elégedett az “éhes” közönség
fogadtatásával.
Feledjük el, hogy néha a szóló
számokban túl halk volt a billentyű, hogy Tracy G. elnagyoltan játszotta a
Rainbow és más klasszikusokat, hogy a műsor gerincét régi dalok tették ki (ami
nem volt baj). Mindezek mit sem számítanak. A lényeg: itt volt Ő, a kis ember
óriási torokkal.
SchEndre