“Az élő zenére mindig
lesz igény”
- interjú Szekeres Tamással -
December 16-19 között rövid erdélyi
turnét tartott Szekeres Tamás, a neves gitárvirtuóz. Az alábbi beszélgetés a
koncertsorozat utolsó állomásán, Székelyudvarhelyen történt. Köszönet érte
Horváth Andrásnak és nem utolsó sorban Tamásnak!
- Milyen módon jött létre ez a mini
turné és hol maradt a zenekar?
- Gyerekkori
barátom dolgozik Brassóban, illetve van egy Eurex nevű cége, amely teljesen más
bizniszben “utazik”, képeslapokat terjeszt. Horváth András a nyáron egy
beszélgetés alkalmával felvetette, hogy el kéne jönnöm Erdélybe néhány
koncertre. Hét éve játszottam először Aradon, azóta valahogy nem is jutott
eszembe, hogy erre jöjjek, mivel itt nincs lemezcégem, az albumaimat nem
terjesztik és koncertszervezőket sem ismerek. András addig ütötte a vasat, amíg
négy koncert létre is jött, a fogadtatás pedig nagyon jó volt. Mi ezt első
lépésnek terveztük, remélem folytatása is lesz. Most készül a 10-ik
szólólemezem, amit szeretnénk itt is terjeszteni és ezzel párhuzamosan újabb
turnét szerveznénk. A zenekar azért maradt otthon, mert ez egy kis
költségvetésű promóciós turné, felmérő jellegű dolog volt. A reakciók nagyon
jók voltak, ezúttal is köszönöm a közönségnek az érdeklődést – és innentől
kezdve csak szervezés kérdése, hogy mikor jövök legközelebb és milyen formában.
- Hogyan sikerült a dec. 12-i első
énekes koncerted Magyarországon? Hogyan került a csapatba Ian Parry és hova
lett Edwin Balogh?
- Edwin
két lemezen is énekelt, de mivel a zenekarom project jellegű, tehát a
produkcióban nem minden tagnak van egyenrangú beleszólása, ezúttal vele nem
sikerült egyeztetnem a dolgokat. Ian Perry régi barátom, most épp az Elegy
zenekarban énekel, melynek csak Japánban 30-40 ezer albuma fogyott el. Őt
kértem fel erre a koncertre, ami úgy néz ki, hogy hamarosan lemezen is megjelenik.
A koncert Magyarországon valóban az első énekes koncertem volt – egyébként
köszönöm a kérdésedet - jól sikerült, de
Németországban, Hollandiában, Belgiumban már többször játszottam énekes
turnékat.
- A kemény rocknóták mellett klasszikus darabokat
is előadsz. Hogy tudod egyeztetni a két különböző zenei világot?
- Együtt
kezdtem a kettőt, szeretem mindkét műfajt és úgy érzem, hogy jól kiegészítik
egymást. Számomra ez álprobléma, hiszen nem klasszikus gitározni vagy
elektromos gitározni szeretek, hanem gitározni.
- - Szerinted mennyire fontos, hogy egy rockgitáros
ismerje a kottát?
- Úgy
gondolom, hogy nem elsősorban egy rockgitárosnak van szüksége arra, hogy
ismerje a kottát. Inkább úgy fogalmaznék, hogy ez minden muzsikusnak jól jöhet.
Hiszen mindenki kaphat egy stúdió- vagy koncertmeghívást, amikor hirtelen eléje
tesznek egy kottát. A kotta pedig a kommunikáció egyik formája, ezért az
ismerete nagy segítséget és előrelépést jelent.
- Az Omegába hogyan csöppentél bele, hiszen kissé
eltérő a zenei irányzatotok?
- Szerintem
nem olyan eltérő, hiszen gyerekkoromban nagy Omega rajongó voltam. De a zenén
kívűl is szoros köztünk a kapcsolat, mivel a Kóbor Meki stúdiójában dolgozom.
Barátok is vagyunk, a zenekaromban például Debreceni Ciki dobol Póka Egon
basszusgitározása mellett. Remélem a zeném is tetszik nekik, ezért is
választottak maguk közé.
- A ‘90-es években eléggé háttérbe szorult a
gitárcentrikus zene. Hogyan látod a jövőjét, hiszen ma már számítógépen is
lehet hasonló hangzású zenét készíteni?
- Én még
nem hallottam olyan számítógépes albumot, ami megközelítené az Élő gitár
hangját, még távolról sem. Az emberek által élőben játszott zenére mindig lesz
igény, nyilván az újdonságok ideig-óráig a háttérbe szorítják, de ez engem nem
érdekel. Végzem a dolgomat és örvendek, ha ez találkozik az emberek ízlésével.
Mint látjuk nincs okom panaszra.
Kérdezett: Schervenka Endre