Monsters Of Transylvania Rockfest 2005 Marosvásárhely, 2005. nov. 26. - Sportcsarnok

megjelent: Rockpolis / RM Média, írta: Gáll Zoltán

Monsters Of Transylvania Rockfest 2005
Marosvásárhely, 2005. nov. 26. - Sportcsarnok

Rég vártunk egy újabb önálló nemzetközi rockeseményt Marosvásárhelyen. Az első, amelyre még, gondolom sokan ma is emlékeznek, 2001 tavaszán történt meg, felsorakoztatva néhány nyugati metalbandát, akik közül a hazai közönség legalább kettőt akkor még kedvencének is mondhatott, gondolok itt az Annihilator-re meg a Nevermore-ra, akik akkor, ugyancsak a marosvásárhelyi sportcsarnokban, nagyon nagy bulit csaptak, odavonzva nemcsak az erdélyi, hanem az ország több részéből is a műfaj kedvelőit. Az idei november 26.-i, Monsters Of Transylvania névre keresztelt fesztivál is úgy indult, hogy összefogja és egy helyre (Marosvásárhely) gyűjti majd a hazai rockereket.

Ez azonban, sajnos, nem így történt. Nem keressük most az okát, hogy miért... ez van és kész. Mondjuk 300 vagyunk, akik még járunk koncertekre, mivel kb. ennyien voltunk kíváncsiak erre a fesztiválra. Pedig nem lehetett mondani, hogy nem volt változatos a felhozatal. A főbandának beharangozott Anvil, a kanadai speed-metal egyik éllovasa, azért mégsem volt annyira ismeretlen név a műfaj ismerői között, mint a Phantom X vagy Iron Mask nevű amerikai, illetve belga együttesek.  
Na, de vágjunk bele a közepébe, mi is történt tulajdonképpen. Délután 3 órára volt meghirdetve a kezdés, ekkor még csak alig szállingóztak a rockerek, de néhányan már türelmetlenül toporogtak, hogy bejussanak a színpad elé, az első sorokba. Kisebb elhúzódás után 4 óra körül be is indult a zúzás, mégpedig a hazai pályán (deszkákon) szereplő Icory tépte meg először ezen a fesztiválon a húrokat. Meglepetésnek számított, hogy a jól ismert négy személyes együttes ritmusszekciója változásokon ment át.

Gondolok itt arra, hogy én is, aki jól ismerem a bandát, teljesen meglepődtem, amikor új dobos meg basszusgitáros nyomta a rég ismert hardcore nóták alapritmusait. Úgy egészében véve csak gratulálni tudok, mivel látszott, rádolgoztak a fiúk, hogy megtalálják helyüket ebben az együttesben és egész jól csinálták, nem lehetett észrevenni, hogy mások zenélnek a régi tagok helyén. Az Icory után, esetleg fogalmazhatnánk úgy is, hogy a "hazai blokk" második fellépője a csíkszeredai Fading Circles volt. Ők is a fiatalabbik korosztályt képviselik, úgy a korukat illetően, mint együttes is. Az FC az utóbbi évek egyre feljebb törő progresszív metal csapata, akik ha így folytatják, remélhetőleg az ország egyik ütőképes power-progresszív bandája lesznek, akik megtudnak mozgatni majd több százszemélyes közönséget is. Érdemes oda figyelni rájuk, mivel jó muzsikát csinálnak és nagyon jól. 

A csíki fiúkat követően léphetett színpadra két olyan együttes, akiket a vásárhelyi közönség, még akkor is ha hazaiak, nem látott még ebben a városban. Éspedig a petrozsényi Gothic, akik a romániai gótikus doom metal egyik nagyon fontos csapata voltak a 90-es évek táján, akik most idén álltak újra össze és ezen a fesztiválon meg is tudták mutatni, hogy még ugyanúgy léteznek és ugyanolyan odaadással meg profizmussal tudják átadni a közönségnek ennek a műfajnak az üzenetét. A másik csapat ugyancsak egy fontos szereplő a romániai metál színtéren, a bukaresti Taine. A progresszív death elemeket tartalmazó zenéjükkel alátámasztották hírnevüket, természetesen kedvére a színpad előtt csápoló közönségnek. 

Ezután kezdődött az úgynevezett "nemzetközi blokk", mégpedig a budapesti Tűzmadár együttes színpadra lépésével. A viszonylag ismeretlenségből jövő fiatal magyarországi banda, első erdélyi szereplésével, sokakat levett a lábáról, úgy a saját számok, mint a Helloween feldolgozások előadásával. Nagyon sok energia töltötte el zenéjüket, ami a klasszikus heavy metal és valahol a progresszív közé határolható be. Majdnem ugyanez mondható el a törökországi Northern Lights együttesről is, annyival kibővítve, hogy ők inkább Dream Theateresebbek egyes dalaikban, hol meg az Iron Maiden szelleme lebeg más nótáikban, így könnyen rá tudták venni a közönséget egy kis csápolásra. Azt persze nem is tagadták hogy ezek a bandák a kedvenceik közé tartoznak, és el is nyomtak néhány klasszikus Iron Maiden nótát.  

Mindeddig is magas színvonalú rock zenét láthatott/hallhatott a közönség, de a mérce egyre magasodott a belga Iron Mask fellépésével. Az Yngwie Malmsteen testvérének becézett Dushan Petrosii gitárzseni, majdnem ugyanazt a vonalat hozta, mint amit a Malmsteen muzsikájából is ismerünk, hatalmas gitárszólók, gyönyörű metál dallamok, mindez pedig egy kis hörgős backing vokállal fűszerezve. 
Az est fénypontjához közeledve, a kissé hosszú, fárasztó koncertek után, még maradt az emberekben annyi lélek, hogy kivárják a fesztivál végét is, mert a színpadon megjelenő amerikai Phantom X még egy lapáttal rárakott az eddigiekre.

Fantasztikus színpadi megjelenés, fantasztikus metál muzsika, abszolút amerikai lezserség, egy nagyon jól összeállított műsor, kiemelkedő énekhanggal és gitárszólókkal. Ezt követően már csak a főbanda, a kanadai Anvil döngethette meg a hangfalakat és bírhatta egy utolsó headbangre a helyszínen lévő közönséget. 
Érdekes volt a kanadaiak körül nyüzsgő-forgó operatőrök hada, annál is inkább, mivel az európai Anvil turné DVD-n lesz megörökítve, ami valamikor 2006 tavaszán jelenik meg.

Koncertjüket is hatalmas energikus nótával robbantották be, ezek a korukat meghazudtoló, a speed metal öreg rókái. Egész a koncert végéig fáradhatatlanul nyomatták teljes diszkográfiájuk legfontosabb számait. Nem volt megállás, dübörgött a színpad, és ezt a publikum is meghálálta nekik, az állandó bulizással, csápolással és a többszöri visszatapsolással.
Összegezve az egészet, egy jól megszervezett fesztivált láthattunk/hallhattunk, néhány ismerős és néhány ismeretlen bandával.

Ez utóbbiak bizonyára mostantól a jelenlévő közönség állandó megfigyelése alatt fognak állni. Minden banda a lehető legjobbat hozta ki magából, ezzel adva az egész eseménynek egy nagyon magas színvonalú nemzetközi fesztivál hatását. Mindazok, akik jelen voltak, biztosan nem csalódtak és reméljük, hogy egy következő ilyen szintű megnyilvánuláson is részt fognak venni.